Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Külső környezeti tényezők

Külső környezeti tényezők

A külső környezet mindazon természetes, mesterséges, biotikus és abiotikus tényezők összessége, amelyek hatása az állatokat a külvilág felől éri. Természetesen valamennyi külső tényező hatást gyakorol az állati szervezetre, a termelés szempontjából különösen a takarmányozás, az időjárási elemek közül pedig a hőmérséklet, a páratartalom, a fény játszik jelentősebb szerepet. Az állattenyésztés gyakorlatában fontos továbbá az állatoknak az e tényezőkhöz való alkalmazkodása, illetve az akklimatizáció is.

Takarmányozás

Az állati teljesítmények szempontjából kétségkívül a takarmányozás, az állatok táplálása a döntő, ugyanakkor az állati termékek költségeiből is a legnagyobb tételt, mintegy 60–75%-ot tesz ki. Domesztikált állataink számára az ember a természetesnél általában bőségesebb táplálóanyag-ellátást nyújt. Termelési céljainak megfelelően változtathatja a takarmányok mennyiségét, összetételét, amivel befolyásolhatja az állatok termelését, az állati termékek minőségét.

Gazdasági állataink eltérő faji, biológiai sajátosságaik, típusuk és hasznosítási irányuk szerint különböző igényeket támasztanak a takarmányok mennyiségével, minőségével, összetételével szemben. Ezek egyben meghatározzák azt is, hogy az adott térségben elsősorban milyen állattenyésztési tevékenységet folytathatunk. Például, ahol a gyepgazdálkodás feltételei kedvezőek, ott a kérődző állatok tartása, tenyésztése sikeres tevékenység lehet, ahol pedig az abrakfélék előállítására jobbak az adottságok, ott a baromfi-, illetve sertéstenyésztés lehet a vezető állattenyésztési ágazat.

A takarmányozás hatása a növekedésre, fejlődésre

A táplálóanyag-ellátás színvonala befolyásolja mind az állati szervezet differenciálódását, minőségi változását (fejlődését), mind pedig a test méreteinek, tömegének, súlyának gyarapodását (növekedését).

Erre jó példa, hogy az eltérő táplálkozás eredményeként a nőivarú méhpetéből dolgozó méh vagy anyaméh is fejlődhet. Ezek méreteiken kívül anatómiai felépítésükben, ivari életükben is különböznek egymástól.

Régi tapasztalat, hogy a bőségesebb táplálás hatására az állatok intenzívebben növekednek, ivarérettségüket és teljes kifejlettségüket korábban érik el. A mérsékelt, de szakszerű táplálóanyag-ellátás kedvező a hasznos élettartam alakulására. A termelési, tenyésztési célunkkal összhangban álló harmonikus táplálóanyag-ellátást okszerű takarmányozásnak nevezzük. Fontos alapelv, hogy a takarmányozás okszerű legyen, mert a túlságosan bő vagy a hiányos táplálás kedvezőtlenül befolyásolja az állatok növekedését, fejlődését, és egészségi állapotát is veszélyeztetheti.

Gazdasági állataink fejlődésére a szakaszosság jellemző. Ez azt jelenti, hogy növekedésük üteme nem egyenletes egész életükben, vagyis a fejlődés különböző szakaszaiban az egyes szervek eltérő gyorsasággal növekednek. Az állatok kompenzáló képessége azt jelenti, hogy az okszerű szűkös takarmányozásból származó – bizonyos mértékű – lemaradásukat később, bőségesebb takarmányozás esetén ki tudják egyenlíteni. (Részletesebben a 11. fejezetben.) A kompenzáló képességnek azonban korlátai vannak. Helyrehozhatatlan ugyanis azoknak a szöveteknek, szerveknek a lemaradása, amelyeket a maximális növekedési fázisukban korlátoztak a kedvezőtlen tényezők.

A takarmányozás említett hatásai és a növekedés szóban forgó törvényszerűségei lehetővé teszik a gazdasági állataink irányított felnevelését. Ezen azt értjük, hogy a vázolt növekedési, fejlődési sajátosságokat figyelembe véve állatainkat úgy tápláljuk, hogy biztosítsuk a kellőnövekedési, fejlődési ütemet, testarányokat, hosszabb távú céljainkat is szem előtt tartva. Ha hizlalunk, a vágásérettség gyorsabb elérése érdekében alkalmazhatunk intenzívebb takarmányozást. De a maximális táplálóanyag-ellátás, a „hajtatott” felnevelés, az elhízás a tenyészállatok felnevelése során kedvezőtlen következményekkel járhat.

A takarmányozás hatása az állati termékek minőségére

A takarmányozás a termékek minőségére is hat. Közismert, hogy a tehenek adagjában a rostdús és az abraktakarmányok aránya, vagyis a takarmányadag nyersrosttartalma a tej zsírtartalmát jelentősen befolyásolja. A tejzsír jódszáma is nagymértékben függ a takarmány zsírjától. Bizonyos takarmányok, pl. szója, repce, napraforgómag viszonylag sok telítetlen zsírsavat tartalmaznak. Ezek nagyobb mennyiségű etetésekor a vaj lágyabb lesz. Ezzel szemben például nagyobb adagú széna etetése keményíti a tejzsírt és a vajat. Bizonyos növények vagy rosszul erjedt szilázsok a tej kellemetlen ízét okozzák.

Más termék, például a tojás minősége, annak vitamintartalma is függ a takarmányozástól, nevezetesen a takarmányadag vitamintartalmától. Különösen az A- és D-vitamin-tartalom növelhető takarmányozással. A tojássárga színére is nagymértékben hat a takarmányozás. A kukorica, a zöldtakarmányok, a pirospaprika például sötétebbé teszik.

Időjárási tényezők

Az időjárási tényezők hatásai közvetlenül vagy közvetve érhetik az állatokat, befolyásolják az adott régióban tartható állatállomány összetételét, az állatok termelését. Az állattenyésztési tevékenység során egyrészt alkalmazkodni igyekszünk e hatásokhoz, másrészt (pl. zárt tartás alkalmazásával) állatainkat védjük a szélsőséges időjárási viszonyoktól.

Hőmérséklet

Melegvérű gazdasági állataink testhőmérséklete, hőszabályozó mechanizmusuk révén, eltérő külső hőmérséklet esetén is állandó, mégsem mindegy, hogy milyen hőmérsékleten tartjuk őket. Azt a hőmérsékletet, amelyben az állatok legjobban érzik magukat, komfortzónának vagy közömbös hőzónának nevezzük. A komfortzóna rendszerint egybeesik a termelés szempontjából is kedvező hőmérséklettel. Gazdasági állataink komfortzónája fajonként, korcsoportonként is eltérő, amelynek értékei az alábbiak:

Tehén

4–12 ˚C

Malac

22–28 ˚C

Borjú

12–27 ˚C

Hízósertés

8–16 ˚C

Növendék marha

5–20 ˚C

Juh

10–20 ˚C

5–17 ˚C

Tyúk

14–18 ˚C

Koca

12–20 ˚C

Naposcsibe

30–35 ˚C

A technológia kialakításánál sok esetben gondot okoz, hogy az együtt tartott anyaállat és utódjának (koca és szopós malac) a komfortzónája nem egyezik meg. Ilyenkor például a malacok nagyobb hőigényét helyi fűtéssel, vagy pl. az animális hőt megőrző búvóládákkal biztosíthatjuk.

Esetenként az állatok és az állatgondozók komfortzónája sem esik egybe. Sok esetben a közömbös zónától eltérő hőmérsékleti viszonyok között vagyunk kénytelenek az állatokat tartani. Ilyenkor az állat előnytelenebb hatásoknak van kitéve, ami rendszerint a termelés rovására megy.

Az állat hőszabályozásában különböző szervek vesznek részt, így a bőr, a bőrfüggelékek, a szőrzet, a fülek. E szervek felépítésében, méreteiben, vastagságában jelentős különbségek láthatók a meleg és a hideg égövről származó állatok között. Hőszabályozó mechanizmusuk révén háziállataink a hideg ellen általában könnyebben tudnak védekezni, mint a meleg ellen.

A hideg élénkítően hat az anyagcserére, ami az étvágy javulásával és nagyobb takarmányfelvétellel jár együtt. Ez a magyarázata például, hogy az egyébként magasabb hőmérséklet-igényű borjakat télen is eredményesen tarthatjuk szabadtéri ketrecekben. Ilyenkor azonban a takarmány energiájának nagyobb része fordítódik a testhőmérséklet fenntartására, mint temperált körülmények között.

Melegben csökken a takarmányfelvétel. Ennek következtében kisebb lesz a tejtermelés, romlik a hízóállatok súlygyarapodása. Megfigyelték, hogy a melegben csökken a tojástermelés, és a tojások vékonyabb héjúak lesznek. Régi tapasztalat, hogy ilyenkor romlik a sperma minősége, sertéseknél magasabb lesz az abnormális petesejtek aránya, csökken az alomszám.

Verejtékmirigyek hiányában különösen a sertés szenved sokat a melegtől. Védekezésül az istálló vagy rekesz leghűvösebb, legnedvesebb helyére fekszik le (kontakt hőleadás).

Nedvesség, páratartalom

Az állatok számára egyaránt kedvezőtlen a túlságosan alacsony és a túlságosan magas légnedvesség is. Általában a 70% körüli relatív páratartalom tekinthető optimálisnak. A nedvességnek a komfortérzetre és termelésre gyakorolt hatása ugyanakkor szoros összefüggésben van a hőmérséklettel. Mind a meleget, mind a hideget akkor tűri jobban az állat, ha a levegő páratartalma alacsony. Száraz hidegben az állat közérzete általában jó, viszont ha a levegő páratelt, közérzete romlik és meghűlés is bekövetkezhet.

Száraz melegben a hőleadás könnyebb. Ha a magas hőmérséklet nagy páratartalommal jár együtt, az állat nehezebben szabadul meg a felesleges hőtől, komfortérzete romlik, termelése csökken.

Fontos szabály, hogy – bizonyos speciális esetektől eltekintve – az állatok számára száraz fekvőhelyet (almot) kell biztosítani. A száraz, rossz hővezető fekvőhelyen a hideget jól elviselik, ellenkezőesetben komfortérzetük rossz lesz, könnyen megfázhatnak.

Fény

A fény ugyancsak jelentős hatást gyakorol az élőszervezetre. A napfénynek baktériumölő hatása van (ugyanis a sugárzás a kórokozók szervezetének enzimtevékenységét megszünteti). Régi megfigyelés, hogy a fény élénkíti az anyagcserét. Világos helyen az állatok élénkebbek, többet mozognak. Hízósertésekkel és hízómarhákkal végzett kísérletek eredményei szerint homályos istállóban az állatok nyugodtabbak, egyenletesebben híznak, jobban értékesítik a takarmányt.

A fény a növekedést stimulálja. A kora tavasszal született állatok növekedése kedvezőbb, mint a más évszakokban születetteké. Számos vizsgálat alapján általános következtetés, hogy a fiatal állatok felnevelése során a fény nélkülözhetetlen.

A fény befolyásolja az ivari életet is. Megfigyelhető, hogy az állatok fokozottabb ivarzása, természetes tenyészideje a bő fény időszakára, tavaszra, nyárra esik. A madarak kotlása is a napsugárzás intenzív időszakában van, ami befolyásolja a tojástermelést és a tojások termékenységét is. A szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztésben a Nap természetes fényének hatását igyekszünk kihasználni, az iparszerű tojástermelésben pedig mesterséges világítási programok alkalmazásával törekszünk a tojótyúkok genetikai képességét a lehető legjobban kihasználni.

A fény befolyásolja a pigmentképződést is. Az intenzívebb napsugárzásnak kitett állatok bőre pigmentáltabb. Ugyanakkor a sötétebb kültakarójú állatok jobban ellenállnak a napsugárzás káros hatásának.

Egyéb klimatikus tényezők

Az időjárási frontok befolyásolják gazdasági állataink közérzetét és termelési eredményeikre ugyancsak hatnak. A frontátvonulással szemben legérzékenyebbek a lovak és a szarvasmarhák, kevésbé érzékenyek a sertések, legkevésbé pedig a juhok. Általában a külvilágtól elzárt állatok érzékenyebbek a fronthatásokra.

Melegfront esetén a lovak rúgósabbak, nehezebben kezelhetők, a sertések is nyugtalanok, gyakori a kimarás, a baromfiaknál a kannibalizmus fokozottabban jelentkezik. Valamennyi állatfaj ivarzása ilyenkor észrevehetően csökken.

Hidegfront után renyhül az anyagcsere, a légzés, kisebb lesz a pulzusszám, és bizonyos megbetegedések is gyakoribbak.

Az évszak, a napszak hatása ugyancsak módosíthatja gazdasági állataink termelését. A tehenektől reggel kifejt tej általában több és zsírban szegényebb, mint amit az esti fejéskor kapunk. Hagyományos takarmányozás esetén a mi klimatikus viszonyaink között az október és február között ellő tehenek tejtermelése a tavaszi zöldtakarmányok tejtermelésre gyakorolt kedvező hatása következtében általában nagyobb, mint a más hónapokban borjazóké. Az istálló mikroklímája, a levegő megváltozott összetétele szintén befolyásolja az állatok közérzetét, termelését. A levegő összetételének megváltozása, szén-dioxid és ammóniatartalmának megnövekedése, oxigéntartalmának csökkenése az étvágyra, a termelésre kedvezőtlen hatású.