Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Természetes és mesterséges környezet

Természetes és mesterséges környezet

Természetes környezet a természet által kialakított létfeltételi elemek összessége. Ilyen környezetben az időjárás hatása közvetlenül éri az állatokat, az ivóvíz és táplálék szerzéséről is rendszerint maguknak kell gondoskodniuk. A természetes környezeti tényezők hatására időszakosan jelentkező kedvező táplálékfeltételek következtében a vadon élő állatok életritmusában, szaporodásában szezonalitás mutatkozik, amely bizonyos parlagi állatfajták esetében a domesztikáció után hosszú évszázadok múlva még ma is jelentkezik.

Például bizonyos juhfajták ivarzásában évszaki hatások figyelhetők meg. Hasonlóképpen időszakosan jelentkezik néhány baromfifajta kotlása, vedlése az időjárási tényezők hatására.

A természetes feltételek meghatározzák az állatok növekedését, fejlődését is.

Szűkösebb takarmányozási viszonyok között egyes gazdasági állatainknak kisebb testű fajtái is kialakulnak.

Ilyenek például a sivatagok és a havasok kisebb lovai, vagy a balkán primitív szarvasmarhafajtái. Ezzel szemben a bő takarmányforrást teremtőkörülmények nagyobb testű fajtákat hoznak létre.

A szóban forgó tényezők hatását, az ún. „röghatást”, a hazai arab ló állománnyal szerzett tapasztalatok alapján klasszikus példaként szoktuk említeni. A fajtába tartozó állatok Mezőhegyes gazdag takarmányozási viszonyai között nagyobb testűvé váltak, finom, szikár jellegük romlott.

Egy-egy ország, régió, tenyésztőhely tágabb értelemben vett természetföldrajzi környezete, klímája, ökológiai adottságai rendkívül fontosak, mivel mind közvetlenül, mind közvetve meghatározhatják az adott terület állattenyésztési arculatát. A klimatikus feltételek, a takarmánytermesztési lehetőségek alapvető fontosságúak abból a szempontból, hogy az adott régióban mely állatfajok, illetve fajták tarthatók és tenyészthetők gazdaságosan.

Gyengébb minőségű legelőkön a juhtartás eredményes lehet. A húshasznú szarvasmarhák már valamivel jobb legelőket igényelnek, az intenzíven tejelőtehenek számára pedig – ha legeltetünk – kimondottan jó minőségű legelőkre van szükség. Az említettek figyelembevétele rendkívül fontos egy-egy régió mezőgazdasági jellegének, állattenyésztési politikájának kialakításában.

Természetszerű körülmények közötti tartás esetén az ember beavatkozik az állatok bizonyos életfeltételeibe. A főleg tömegtakarmányokat fogyasztó állatfajok tenyésztésének, tartásának feltételei szorosabban kapcsolódnak a természeti tényezőkhöz, és a termelés eredményei is jobban függnek azoktól, mint az abrakot fogyasztó állatoké. Jó példa az előbbire a húsmarhatartás gyakorlata.

Az említett ágazatban a szaporítás szervezése, a pároztatások időszakos ütemezése és a borjak elválasztása céltudatos tenyésztői elhatározás szerint történik. Ezeket az állatokat főleg legelőn, de igen gyakran még télen is épület nélkül, a szabadban tartjuk. Ehhez hasonló az anyajuhok elhelyezése, és természetszerű körülmények jellemzőek a lótartás bizonyos fázisaira is, vagy hasonlóan nevelhetjük például a tenyészkoca-süldőket.

Mesterséges környezetben az állatok létfeltételeit, termelési körülményeit az ember alakítja ki és szabályozza. Az ilyen megoldások szélsőségesen kifejlesztett változatait zárt, iparszerűtartásnak is szokás nevezni, ugyanis a termelés sok esetben a külvilágtól szinte teljesen elzártan, ablak nélküli, szabályozott mikroklímájú épületekben, programozottan, „futószalagszerűen” folyik.

Ez jellemző például a tojótyúkok tartására, ahol a tojástermelés úgyszólván automatizált körülmények között, „tojásgyárakban” történik. Hasonló a brojlercsirke-előállítás is, sőt a sertéshizlalásban és más állatfajok esetében (pl. pulyka, nyúl, hal) is lehetséges ilyen megoldás.

Az állattenyésztési tevékenység során az ember a gazdaságos termelés feltételeit egyre inkább igyekszik megteremteni, bár figyelembe veszi a természeti hatásokat. Napjainkban azonban erőteljesen jelentkezik egy olyan törekvés is, amely a környezetvédelem és állatvédelem szempontjait hangsúlyozva a természetszerű állattartást (organic farming) helyezi előtérbe. Ennek szigorúan szabályozott, ellenőrzött formája a bio- (öko-)termelés.

A biotermelés számos előnye mellett termékegységre vetítve gyakran nagyobb erőforrás pazarlással (nagyobb víz- és takarmányfelhasználás) és környezetterheléssel (több trágyatermelés) is jár, mint a hagyományos módszerek.