Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A populáció és annak nagysága

A populáció és annak nagysága

A populáció[28] – legáltalánosabb megfogalmazás szerint – az egyedek olyan tényleges szaporodási közössége, amelynek jellemzőközös génállománya van, és ennek alapján az egyedek másfajta csoportjaitól különbözik.

A populációk genetikai szempontból lehetnek zártak és nyitottak. Zárt a populáció, ha abba idegen állományokból nem kerülhet be egyed vagy szaporítóanyag (sperma, embrió), ezért az ilyen állomány génkészlete izolált. Mivel a zárt állomány saját körén belül szaporodik, így egy idő után bekövetkezhet a beltenyésztés, majd ezt követően a rokon egyedek párosítása. Következményként az identikus (származásilag azonos) gének felszaporodnak a populációban, és nő a homozigozitás. Ennek üteme nagymértékben függ az állomány nagyságától, valamint az állományban termékenyítő apaállatok számától. Ugyanakkor nagy állománynagyság és tudatos párosítás esetén ez elkerülhető.

Nyitott állományokba más állományokból is kerülhetnek be tenyészállatok. [29]

A populáció nagysága az állományba tartozó egyedek számát (egyedszám[30]) jelenti. A szükséges egyedszám – vagyis a populáció nagyságának – meghatározása igen fontos, tekintettel arra, hogy a populációgenetikai vizsgálatok általában nem a teljes állományra, hanem annak csak egy részére, az ún. reprezentatív mintára vonatkoznak, a kapott eredményeket viszont az állomány egészére vonatkoztatjuk. Az eredmények azonban csak akkor vonatkoztathatók az alappopulációra, ha azt a minta hűen reprezentálja. Az adatokat matematikai-statisztikai módszerekkel elemezzük, és ezek a módszerek csak végtelen nagy létszámú állományokra teljes érvényűek.

Az előbbieknek megfelelően tehát meg kell határoznunk a megkívánható legkisebb állománynagyságot, amely még kielégítheti a populáció fogalmát. Így, ha valamely végtelen nagy létszámúnak tekinthető alappopulációból véletlenszerűen kiemelt mintában az adott tulajdonságra vonatkozó genotípus-gyakoriságok és fenotípusos értékek eloszlása megfelel az alappopulációénak, akkor a minta populációnak tekinthető. Ellenkező esetben azonban nem. Ez a követelmény teljesül, ha mind az alappopuláció, mind a minta – azonos átlagértékek mellett – normális eloszlást mutat. A normális eloszlás görbéje látható a 7.1. ábrán.

7.1. ábra - A normális eloszlás görbéje

kepek/7.1.abra.png


A populációk genetikai szerkezetének megismeréséhez és elemzéséhez a populáció méretén kívül ismernünk kell a populáción belül a nemek arányát, a párválasztás lehetőségét, a különböző genotípusú szülőktől várható ivadékszámot (fitnesz), azokat a hatásokat, amelyek a populáció szerkezetét megváltoztathatják, továbbá a populáció egyensúlyi helyzetét.

Mindezek alapján kétféle ún. ideális és empirikus (v. természetes) populációról beszélhetünk. Az ideális populációra jellemző, hogy mérete nagy, végtelen sok egyed alkotja. Szaporodáskor pánmixis lehetősége áll fenn. A különböző genotípusú szülőktől várható ivadékszám azonos. A populáció szerkezete a szaporodás során nem változik (nem érvényesül drift, mutáció stb. részletesen lásd később), egyensúlyban van. Ilyen populáció a természetben nincs. Ezzel szemben a létező, reális, empirikus populációk olyan állományok, amelyekben a fenti sajátosságok csupán megközelíthetik, de el nem érhetik az ideális esetet.



[28] Populáció = állomány.

[29] Illetve sperma és/vagy embriók.

[30] Jelölése (n).