Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A fajták csoportosítása

A fajták csoportosítása

A nagyszámú fajtát a könnyebb áttekinthetőség érdekében a gyakorlatban többféle szempont szerint szoktuk csoportosítani. A csoportosítási elvek nem minden esetben következetesek, esetenként keveredhetnek is.

1. A táj, a földrajzi környezet szerint, ahol kialakultak és ahol tenyésztik az adott fajtákat. Ezek szerint beszélhetünk tájfajtákról, hegyi (hegyi tarka marha), lapály (lapály sertés, lapály marha) stb. fajtákról.

2. A tenyésztettség foka, színvonala szerint

a) Természetes, parlagi vagy őshonos fajták, amelyek kialakulásában a természetes szelekció játszott döntőszerepet. E fajták a helyi viszonyokhoz jól alkalmazkodnak, igénytelenek, edzettek, ellenállók, de rendszerint gyenge termelőképességűek. Igazi jelentőségüket ma az adja, hogy géntartalékot képviselnek. Ezért a saját őshonos fajtáit szinte minden ország igyekszik megőrizni, fenntartani. Ilyen fajtánk a magyar szürke marha, a racka juh, a mangalica sertés stb.

b) Nemesített, helyi vagy átmeneti fajták, amelyeket az őshonos fajtákból alakítottak ki. E fajták kialakulásában a természeti tényezők (a röghatás) mellett az ember céltudatos tenyésztői munkája is jelentős szerepet játszott. Tenyésztésük során bizonyos tulajdonság javítására esetleg más fajtával történő keresztezést is alkalmaztak. E fajták általában több termelési célnak is megfelelnek (vegyes hasznosításúak). Termelőképességük jobb, mint az őshonos fajtáké, de az adott termelési tulajdonságban elmaradnak a specializált, kultúrfajtáktól. E csoportba sorolható a vegyes hasznosítású magyar tarka szarvasmarha fajta, a magyar félvér ló, és sok fejlődő ország helyi és kultúrfajtákkal javított halfajtája stb.

c) Kitenyésztett vagy kultúrfajták. Meghatározott termelési cél érdekében, adott termék (tej, hús, gyapjú stb.) gazdaságos termelése érdekében kialakított, specializált fajták. Ilyenek a tejelőtípusú holstein-fríz szarvasmarha, a túlizmoltságra szelektált fehér-kék belga szarvasmarha, a német húsmerinó juh, a szintén hústermelő texel, suffolk juh stb.

3. Hasznosítási irány szerint, attól függően, hogy milyen termék előállítására használjuk, illetve nemesítjük beszélhetünk tej-, hús-, tojás-, gyapjútermelő (finom-, posztó-, szőnyeggyapjas), vagy a lovak esetében hámos, hátas, ügető stb. fajtákról.

4. Termelési, nemesítési cél szerint lehetnek egyhasznú és többhasznú fajták.

a) Egyhasznú (specializált fajták) adott termék (főtermék) magas szintű, gazdaságos termelésére kitenyésztett fajták. Ilyenek például a húsmarhafajták (aberdeen angus, hereford, charolais stb.), amelyek izmoltsága, hústermelése kiváló, de tejtermelése csekély. Ezek teheneit nem fejjük, csak a borjú, illetve a vágómarha-előállítás érdekében tartjuk. Egyhasznúak az intenzív tejtermelésű szarvasmarhafajták (holstein-fríz, jersey) vagy a tojástermelő baromfihibridek is, amelyek hímivarú ivadékai a hústermelés szempontjából nem számottevőek, jóformán mellékterméknek tekinthetők.

b) Többhasznú (vegyes hasznosítású) fajtáknak több termékét is egyenrangú (fő) terméknek tekintjük és rendszerint kettő vagy több termék gazdaságos termelése érdekében tenyésztjük. Ilyen például a kettős hasznosítású magyar tarka szarvasmarhafajta, amelynek a tejtermelését és hústermelését egyaránt fontosnak tartjuk, vagy például a merinó juhfajta, amelyet gyapjú-, tej és hústermelés érdekében egyaránt tenyészthetünk. A többféle termék termelése egyazon állat esetében csak bizonyos (középszerű) színvonalon lehetséges, mert ha egyik termék termelésének javítására intenzív, erőteljes szelekciót folytatunk, a másik termék esetében rendszerint visszaesés következik be. Bizonyos termelési feltételek között (pl. piacra történő iparszerű árutermelés) a specializált fajták, amíg más körülmények között (pl. a háztartási, környezetvédelmi célt szolgáló, „szociális” állattartás esetén) a vegyes hasznosítású fajták tartása lehet gazdaságos.

5. Testalakulás szerint bizonyos jellemzőtulajdonság alapján beszélhetünk például szarvalt, szarvatlan marhafajtákról, hosszú és rövidfarkú juhfajtákról, zsírfarkú és zsírfarú juhfajtákról.

6. Szín szerint is megkülönböztethetjük a fajtákat. E szerint lehetnek egyszínű fajták, fehérek pl. nagy fehér hússertés vagy színesek dán vörös marha, tarka fajták magyar tarka szarvasmarha, vöröstarka, feketetarka lapálymarha.

7. Földrészek, országok szerint történő csoportosítás rendkívül egyszerű és a gyakorlatban is elterjedt. Ennek alapján az adott országban tenyésztett, adott faj fajtái képeznek egy csoportot. Pl. brit húsmarhafajták, francia húsmarhafajták.

A fajták csoportosítása, illetve az adott fajta megnevezése történhet a fent említett szempontok, elvek kombinálásával is. Például európai feketetarka lapálymarha, angol nagy fehér, magyar nagy fehér hússertés, amerikai fekete tarka holstein-fríz, fehér-kék belga szarvasmarha stb.