Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A fajta

A fajta

Állattenyésztési szempontból a fajta alapvető rendszertani egység. A tenyésztőszervezetek is általában meghatározott fajta tenyésztésére specializálódnak.

Szintén HORN ARTÚR megfogalmazása szerint, „a fajtán olyan többé-kevésbéegységes jellegűállatok csoportját értjük, amelyeket meghatározott alaki, színbeli, szervműködési tulajdonságok és bélyegek határolnak el a faj többi egyedétől, illetve fajtáitól, és amelyek ezeket a tulajdonságokat hasonló külső viszonyok között át is örökítik ivadékaikra.” Az említetteken kívül a fajtának meghatározott, minimális állatlétszámot is el kell érnie.

A fajtára jellemző:

• a közös származás,

• a meghatározott termelési környezet,

• a többé-kevésbé egységes szín és külső formák,

• az egységes tenyésztői munka,

• az adott célra történő felhasználás,

• a rokontenyésztés elkerülését lehetővé tevő létszám.

A fentiekben vázolt egyöntetűség mellett a fajták termelési (tej-, tojás-, hús-, gyapjú stb.) tulajdonságokban általában nagyfokú változatosságot mutatnak. Ennek oka a fajtán belüli genetikai különbség, amely bizonyos gének gyakoriságában és az értékmérő termelési tulajdonságok genetikai varianciájában is megmutatkozik. Ez a változatosság adja meg a fajta nemesítésének, fejlesztésének a lehetőségét.

Az egyes gazdasági állataink fajainak meglehetősen nagyszámú, esetenként több száz fajtája is előfordul a világon. Megfigyelhető, hogy bizonyos régi, kevésbé korszerűfajták népszerűsége csökken, ugyanakkor más fajták egyre inkább terjednek. E tendenciák általában a termelésük gazdaságosságával vannak kapcsolatban. Kedvez bizonyos fajták térhódításának, ha tenyésztőszervezetük gazdasági szempontból is erős, a fajta nemesítésében és menedzselésében sikeres. Az idők folyamán a fajták jelentős változásokon mennek keresztül. Új fajták jönnek létre, bizonyos fajták pedig már-már csaknem kipusztultak.

Vannak olyan termelőállományok, amelyeket néhány fajta keresztezésével tartanak fenn a tenyésztők. Ezeket fajtakonstrukcióknak hívjuk (pl. hungarofríz szarvasmarha). A több fajta felhasználásával (összekeresztezésével) létrehozott új fajtákat pedig kompozit vagy szintetikus fajtáknak nevezünk. Több ilyen szarvasmarha-, juh és sertésfajtával találkozhatunk, különösen a tengerentúli országokban.

Főleg a baromfi-, de a sertésállományokban is a fajták helyett ma már egyre inkább hibridek termelnek, amelyeket egy-egy vagy több fajtából kialakított vonalakból állítanak előkeresztezéssel.

A tenyésztők általában törekednek a fajta pontos leírására annak érdekében, hogy a fajta könnyen azonosítható, és a tenyésztés eredménye, a változás mértéke pontosan meghatározható legyen.

A fajtajelleg a fajtára jellemzőtulajdonságok és bélyegek összessége. Ezek a bőr, szőr, toll minősége, a fejlettség, az izmoltság mértéke, a testrészek alakulása, aránya, a termelés szempontjából fontos szervek, pl. a tőgy alakulása, a különleges testalkati bélyegek, így a szarvak alakja vagy hiánya, a farok, a fül, a taréj alakja, iránya. Ugyancsak a fajta sajátossága az átlagos termelése (pl. tej, tojás), vagy termékének (tej, hús, gyapjú) minősége. A fajta leírása ma már molekuláris genetikai módszerekkel (géntérkép) kiegészíthető információkat is tartalmazhat. A fajtajelleget leginkább kifejező tulajdonságokat a fajta védjegyeként szoktuk emlegetni.

Bizonyos esetekben a fajtatisztaságra nagy súlyt helyeznek, kizárják a fajtából azokat az állatokat, amelyek fajtajellegtől elérő, ún. diszkvalifikáló tulajdonságokat mutatnak. A múltban például ilyen tulajdonságnak tekintették a palaszürke színt a magyar tarka fajta körmén, szutyakján, szarv végén vagy a farok bojtján. A fajtajelleghez történő indokolatlan és túlzott ragaszkodás formalizmus az állattenyésztésben. A múltban különösen a színformalizmus gyakran előfordult. Egyes országokban, különösen az USA-ban, a fajtajelleget meglehetősen lazán kezelik. Ott, és ma már másutt is találkozhatunk az eredeti vöröstarkától eltérő fekete szimentáli, a vörös helyett fekete limousin vagy eredetileg szarvalt szarvasmarhafajták szarvatlan változataival.

Az ideálisnak tekintett fajtajelleg összefoglalása a fajtastandard. Ebben rendszerint már a magas szintű termelési tulajdonságok is szerepelnek. A tenyésztőszervezetek általában meghatározzák azt a standardot, ami az elérendő tenyésztési célt jelenti.

Fajtatiszta az állat, ha besorolható egy adott fajtába, és idegen fajta génjeit, jellegvonásait nem hordozza. Gyakran használjuk a tisztavérű kifejezést is a fajtatiszta állatokra, amely azonban nem szerencsés, mivel a vér (sanguis) anatómiai, élettani értelemben mást jelent. Ez utóbbi esetben azonban a vér szó az öröklöttségre utalna. A fajtatisztaság viszonylagos fogalom. Nem mindig egyértelmű meghatározni azt, hogy mely tulajdonság az egyik vagy másik fajta sajátja. Különösen igaz ez abban az esetben, amikor olyan új fajtáról van szó, amelyet két vagy több fajtából hoztak létre.

A telivér nagyfokú fajtatisztaságot mutató, értékes, nemesítés céljára is felhasználható állat. A fogalom eredetileg az angol telivér lovat jelentette, később más állatok megjelölésére (például telivér szimentáli tehén) is használni kezdték.

A félvér kifejezés a keresztezésből származó állatot jelenti. Nemcsak a első generációra (ahol a fajták aránya 50–50%), hanem más keresztezési konstrukciókra is használhatjuk. A szó maga ugyancsak a lótenyésztésből származik, amellyel ma már fajtát is megjelölünk (pl. kisbéri félvér).

Háromnegyed vérű a keresztezésből származó állat, ha az egyik fajta aránya a visszakeresztezés eredményeként több mint 50%.

Magasvérű a fajtaátalakító keresztezésből származó állomány, ha az átalakító fajta aránya háromnegyednél nagyobb. Ilyen például a hazai holstein-fríz vérségű tejelő szarvasmarha állományunk zöme.

Fajtátlan (helytelenül korcs, basztard) a fajtába nem sorolható, tervszerűtlen keresztezés eredményeként született állat.