Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Az állattenyésztés feladata, jelentősége

Az állattenyésztés feladata, jelentősége

Gazdasági állataink bizonyos haszna (tej, tojás, gyapjú, toll, igaerő) anélkül is rendelkezésünkre áll, hogy elpusztítanánk őket. Más termékekhez (hús, bőr stb.) viszont csak az állatok leölése, levágása árán juthatunk. A tenyésztett gazdasági állataink húsa vágásuk után rendszerint akkor is hasznosítható, ha eredetileg más célra tartottuk azokat.

Az állattenyésztés legfontosabb szerepe az élelmiszer-ellátás (tej, tojás, hús, belsőség) az ember számára. Az állati eredetű élelmiszerek fehérjetartalmuk, kedvező aminosav és zsírsav-garnitúrájuk, vitamin-, mikroelem-tartalmuk következtében mással nem pótolhatók. Tekintve, hogy az élelmiszerre, ezen belül állati termékekre nap mint nap szükség van, az állattenyésztés jelentősége a világ népességének emelkedésével együtt növekszik.

Fontos haszna továbbá az ipari alapanyagok termelése. Ezek között egyik legbecsesebb textilanyag a gyapjú, amelynek jelentősége a természetes anyagok iránti igény következtében minden bizonnyal a jövőben sem csökken. A levágott állat minden része hasznosítható. A bőr cipő, táska, kesztyűstb., a csont különbözőeszközök, gombok, a szőr matrac, kefe, ecset, kalap, a szaru gomb, fésű készítésére alkalmas. A belső elválasztású mirigyek és a vér több más szövet és szerv mellett fontos gyógyszeripari alapanyagok.

Az erőtermelés a történelem során az állattenyésztésnek igen jelentős feladata volt. Az állati igaerő a világ számos területén ma is nagyon fontos. Az állatok ereje gyorsasága a lovassportnak és a lósportnak is az alapja.

Az állattenyésztési melléktermékek között az istállótrágya a talaj tápanyag és szervesanyag-utánpótlása miatt ma is nagyon fontos. A múltban voltak olyan időszakok is, amikor az állattenyésztés egyik főhaszonvétele a trágyatermelés volt.

Fontos feladata az állattenyésztésnek a terület és a növényi melléktermék hasznosítása. Olyan ún. marginális területek, amelyek intenzív művelésre kevésbé alkalmasak állattenyésztési célra, pl. húsmarhatartásra, juhtartásra esetleg kiválóan hasznosíthatók. E területek nyári időszakban az extenzíven tartott állatok takarmányellátását biztosíthatják. A vegetációs időn túl különböző szántóföldi melléktermékek (pl. kukoricatarló-maradványok) legeltetéses hasznosítása olcsó takarmányellátást tehet lehetővé.

Főleg a nemzeti parkok területén, de máshol is fontos a természetvédelmi célú állattartás. A természetes gyepek kultúrállapotának fenntartása, a növénytársulások megőrzése, a legelőállati ürülékkel való trágyázása, a biológiai egyensúly fenntartása szempontjából fontos e területek szakszerű legeltetése. A legelő ugyanakkor az állat számára nemcsak takarmányforrást, hanem életteret is jelent.

Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a gazdasági állatok sport, kedvtelés,szabadidő eltöltése érdekében történő tartása. A vidéki turizmusnak is fontos része a tájba illőgazdálkodási, állattartási módok bemutatása. A legelőn, természetes körülmények között tartott állatok látványként is vonzóak lehetnek.

Jelentős szerepet játszik az állattenyésztés az őshonos, régi állatok fenntartása, a génmegőrzés szempontjából is. Ezek az állatfajták (magyar szürke marha, mangalica sertés, racka juh stb.) rendelkeznek olyan génekkel és olyan tulajdonságokkal pl. ellenálló képesség, speciális minőség, amelyekre a jövő állattenyésztésének minden bizonnyal szüksége lesz. Ezek az állatok a speciális hazai termékek (hungaricumok) fontos alapját képezhetik.

A régi állatfajták emellett mint a kulturális örökségünk részei, történelmi, esztétikai értéket is képviselnek, ami miatt szintén fontos őket fenntartani akkor is, ha nem is termelnek gazdaságosan. Az állattenyésztés fontos szerepe a belső ellátás, azaz a hazai lakosság számára azalapvetőélelmiszerek biztosítása. Bár bizonyos élelmiszereket a külpiacról is be lehetne szerezni, azonban az alapvető termékek (tej, tojás, hús) hazai megtermelésére mindenképen célszerű törekedni.

A nemzetgazdaság számára az állattenyésztés exportérdekekből is fontos. Hazánk hagyományosan élőállat és állati termék exportőr ország volt, amely tevékenység jelentős bevételt eredményezett országunknak. E pozíciónk megőrzésére és speciális termékekre (hungaricumok) történő kiterjesztésére EU tagságunk során is törekednünk kell. Fontos lenne, hogy az élőállat eladása (bőrben értékesítés) helyett a magasabb feldolgozottsági fokú termékek előállítására, értékesítésére törekedjünk. Ily módon egyrészt a többletráfordítás révén értékesebb termékeket állíthatnánk elő, másrészt a levágott állat melléktermékei további hasznosításra megmaradnának.

Fontos az állattenyésztés a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás szempontjából is. Fejlett állattenyésztés és a hozzá kapcsolódó feldolgozó ipar sok ember számára nyújthat munkalehetőséget.

Az állattenyésztés üzemi előnye is számos érvvel igazolható. Bár bizonyos tevékenység (hizlalás, tojástermelés) a mezőgazdasági üzemtől függetlenül is folytatható, azonban a legtöbb állattenyésztési ágazat csak a gazdaság szerves részeként lehet működőképes. A takarmányok nagy része a mezőgazdasági üzemből származik. Sajáttermelésűtakarmány etetésével általában olcsóbban lehet termelni, mint vásárolt takarmányokkal.

Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük az üzemi lehetőségeket. A gyepterületek hozamát, az üzemben keletkezett melléktermékeket (kukoricanövény-maradvány, szalma, leveles cukorrépafej stb.), amelyeket nem lehet értékesíteni, a gazdasági, különösen a kérődző állatok értékes termékekké képesek átalakítani.

Fontos továbbá, hogy a keletkezett trágya az üzem talajai termékenységének fenntartásához, fokozásához hozzájárulhat.

Pénzgazdálkodási, pénzforgalmi szempontból is bizonyítható az állattenyésztés előnye. A szántóföldi növénytermesztésben, a szőlő-, gyümölcstermesztésben általában évente egyszer keletkezik értékesíthető termék. A költségek egy része viszont az érékesítést jóval megelőzően jelentkezik. Ennélfogva az ilyen tevékenység esetén a forgótőke sokáig le van kötve, a folyamatos fizetőképesség nehezen, esetleg csak költséges hitelből biztosítható. Ezzel szemben a legtöbb állattenyésztési ágazatban, különösen a tejtermelésben és a tojástermelésben, de jó szervezéssel a hizlalásban is az év minden szakában folyamatos árbevételhez juthatunk.

Az állat érték, vagyon, élő hústartalék. Az állat ezért némi biztonságot jelenthet, hiszen szorult, katasztrófahelyzetben bármikor levágható, értékesíthető, pénzzé tehető. (A sok állat valamikor a gazdagságot, a kincseket, a drágaságokat is jelképezte, mint ahogyan Arany János Toldi című művében olvashatjuk: „Toldi György nagy úr volt. Sok becses marhája, Kincse volt temérdek…, Sok nyerítő méne, nagy sereg kutyája.” A pénz előde is az állat, a marha volt.)

Az állattenyésztés a fentebb vázolt funkciói következtében az egész társadalom szempontjából fontos, ezért a művelésére, fenntartására, fejlesztésére még akkor is szükség van, ha ez a tevékenység az állattenyésztő számára jövedelmet nem eredményez. Kétségtelen viszont, hogy ugyanúgy, mint más gazdasági tevékenység esetén, az állattenyésztéssel szemben is jogos elvárás, hogy a vele foglalkozók számára gazdasági hasznot, megélhetést biztosítson. E nélkül ugyanis elveszik az állattenyésztéssel foglalkozók érdekeltsége. Számos érv sorolható fel annak igazolására, hogy okos gazdaság-, agrár- és állattenyésztés politikával, jó szervezéssel az állattenyésztés folyamatos jövedelmezősége biztosítható. Ha a gazdaság rendben működik, akkor az állattenyésztés is sikeres lehet, ha a gazdaságban baj van, akkor e tevékenységben is zavar keletkezhet. (Széchenyi István Hitel című művében olvashatjuk: „Hol pedig a hizlalás haszontalan, ott a gazdaságnak sarkalatos talpköve hibázik.)

A mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztés az emberiség egyik nagy vállalkozása, világviszonylatban és hazánkban fontos tevékenység. A hazai állattenyésztés a belső szükséglet megtermelése mellett a múltban hosszú időn át jelentős mennyiségű árut termelt exportra. Gazdasági állatállományunk azonban az 1985–90. évi létszámhoz képest a baromfi kivételével nagymértékben visszaesett, így árualapunk is csökkent (1.2. táblázat).

1.2. táblázat - Állatállományunk létszáma (ezer db)

Év

Szarvasmarha

Sertés

Juh

Baromfi összesen

összesen

ebből tehén

összesen

ebből anyakoca

összesen

ebből anyajuh

1938*

1872

915

5224

612

1628

965

17 617

1950*

2221

1063

5542

638

1049

600

 

1960*

1971

879

5356

409

2381

972

25 473

1970*

1933

738

5970

535

3024

1487

31 540

1980

1918

765

8330

612

3090

1861

42 764

1985

1760

688

8280

756

2465

1646

38 376

1990

1571

630

8000

624

1865

1313

27 713

1992

1159

497

5364

511

1752

1340

36 419

1994

910

415

4356

414

947

734

33 665

1996

909

414

5289

379

872

672

27 692

1998

873

407

5479

391

909

700

30 557

2000

805

380

4834

348

1129

897

30 716

2001

783

368

4822

343

1136

849

34 343

2002

770

362

5082

381

1103

854

32 206

2003

714

337

4658

320

1281

946

34 758


Forrás: KSH, FVM, év végi adatok alapján, *februári, márciusi adat

A kevesebb termelés, valamint az élelmiszerárak emelkedése következményeként az amúgy is alacsony állatitermék-fogyasztásunk is visszaesett, csupán a baromfihús-fogyasztásunk emelkedett (1.3. táblázat). E téren a baromfihús kivételével jelentősen elmaradunk a nyugat-európai országok (pl. a meglehetősen sok húst fogyasztó Franciaország, és jelentős tejtermék-fogyasztó Finnország) mögött.

1.3. táblázat - Egy főre jutó állati eredetű élelmiszer-fogyasztás (kg/év)

Megnevezés

Magyarország

Franciaország

Finnország

EU15

1970

1980

1985

1990

2000

2001

2000

Húsfélék összesen

57,6

71,8

76,9

73,1

70,2

67,5

108

68,0

95,0

Sertéshús

29,8

40,2

43,1

38,8

28,0

25,2

37,0

33,0

44,0

Marha- és borjúhús

10,2

9,6

8,7

6,5

4,3

3,9

26,0

19,0

19,1

Baromfihús

14,2

18,1

20,8

22,8

33,7

34,2

26,0

13,0

22,0

Tej-, tejtermék

106,4

161,3

177,9

164,9

160,6

144,2

406

496

323

Tojás

13,6

17,4

17,9

21,4

15,3

15,8

16,0

15,0

12,0


Forrás: KSH, FAO, Institut de l’Élevage.

Gazdasági, életszínvonalbeli, népjóléti szempontból fontos lenne lakosságunk állati eredetű élelmiszer-fogyasztásának növelése. Ugyancsak érdekünk fűződne állatitermék-exportunk növeléséhez is. A korábbi termelési, fogyasztási színvonal visszaállítása, a fejlesztés EU-csatlakozásunk következtében már csak a nemzetközi integráció keretei között képzelhetőel. Bizonyos, a minőségi tömeges termékeket előállító állattenyésztési ágazataink, így a tejtermelés, tojástermelés, a sertéshús-, a brojlercsirke- és a pulykahústermelésünk pozíciói vélhetően erősen függnek majd globalizációtól, a nemzetközi versenytől. Más ágazatokban, a húsmarha-, a ló-, a juh-, a lúd-, a nyúl-, a nagyvad-tenyésztésben és a méhészetben speciális termékek (hungaricumok) előállításával és értékesítésével reményeink szerint nagyobb lehetőségünk nyílik majd a nemzeti tenyésztési programjaink fenntartására, erősítésére.

Arra számítunk, hogy az EU-tagságunk, a hosszabb időszakra szóló, a kiszámítható szabályozó rendszer kedvező hatású lesz állattenyésztésünkre. Lehetséges, hogy egyes jelenlegi tagországokban, amelyekben az állatsűrűség nagy, környezetvédelmi okokból mérsékelik az állatlétszámot. Ha ilyen eset bekövetkezik, az újonnan csatlakozó országok, közöttük hazánk esélyeit is javíthatja.