Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

1. fejezet - Az állattenyésztés fogalma, szerepe

1. fejezet - Az állattenyésztés fogalma, szerepe

Az állatok hasznosítási csoportosítása, az állattenyésztés fogalma

Az állatokat a zoológiában használt, biológiai alapon történő rendszerezés mellett az emberhez fűződő viszonyuk, hasznosításuk alapján is csoportosíthatjuk. Így beszélhetünk vad-, házi-, szelídített-, kedvtelésből tartott (hobbi-), labor-, haszon és gazdasági állatokról.

A vadállatok az ember befolyásától függetlenül, a szabad természetben élnek. Az ember főleg vadászattal hasznosíthatja bizonyos fajaikat. Az utóbbi időben azonban nő a befolyás felettük, hiszen az ember egyre inkább a természet egyensúlyának fenntartására, a vadállomány szabályozására, a vadon élőállatok védelmére törekszik.

A háziállatok (ló, szarvasmarha, sertés, tyúk, kutya, macska stb.) domesztikált állatok, amelyek az ember környezetében élnek és valamilyen szolgálatot tesznek. Rájuk az ember tenyésztői hatást gyakorolt, nemzedékeken át tartja, szaporítja, nemesíti őket.

Az ember hatására olyan genetikai, morfológiai, viselkedési változásokon mentek át, amelyek alapján vadon élőőseiktől jelentősen különböznek.

Keller szerint az ember és a háziállatok viszonya különleges együttélésnek (szimbiózisnak) tekinthető. A szelídített állatok nagyon közel állnak vadon élő őseikhez, nem tekinthetők háziállatnak, hiszen rövid idejű tartásuk során eleve nem érvényesülhet a tenyésztői munka hatása.

A kedvtelésből tartott (hobbi-) állatok vagy társállatok gyakran a lakásban élő állatok, amelyekről az ember gondoskodik, és amelyekhez társként ragaszkodik. Ilyen lehet a kutya, a macska, a papagáj, a kanári, az aranyhörcsög, a díszhal stb., és bizonyos értelemben a ló vagy más állatfaj is.

A laborállatok laboratóriumi, kísérleti céllal tenyésztett állatok, amelyeket különböző feladatokra, így például gyógyszerek tesztelésére, biológiai, genetikai, biotechnológiai vizsgálatokra használnak. Ilyen állat lehet az egér, a patkány, a nyúl, a sertés, a kutya, az ecetmuslinca és számos más állatfaj.

A gazdasági állatok gazdaságban tartott haszonállatok, amelyeknek a tenyésztése szorosan kapcsolódik a földműveléshez, a mezőgazdasághoz. Legfontosabb gazdasági állataink a ló, a szarvasmarha, a sertés, a juh, a baromfiak, a nyúl, a halastavi halak stb.

A nagyobb gazdasági állatokra (nem csak a szarvasmarhára) tágabb értelemben a marha, kisebb állatokra pedig az aprómarha elnevezést is használtuk. A gazdasági állatok egy részére, különösen a lovakra és szarvasmarhákra a jószág, népiesen a lábasjószág vagy régies szóval a barom kifejezés használatos volt.

A haszonállatok olyan, elsősorban háziállatok (ló, szarvasmarha, juh, sertés, baromfi), amelyek termelését (tej, hús, tojás, gyapjú) vagy szolgáltatását az ember hasznosítja. Az igásállat vonóerejével, a sportló, a terelő-, az őrző pásztorkutya ügyességével, gyorsaságával, a nyomozókutya vagy mentőkutya speciális ösztöneivel különleges szolgáltatást nyújthat.

A tenyészállatok továbbtenyésztésre kijelölt hím vagy nőivarú állatok, amelyeket rendszerint hatékony tenyésztői munkával hozunk létre. Ennélfogva teljesítményük, genetikai értékük kimagasló. A tenyészállatok megkülönböztetésére (az átlagot meghaladó tenyészértékük és a tenyésztésben elfoglalt különleges helyük alapján) a kifejlett, adott ivarú állat neve elé bizonyos jelzőket (törzs, tenyész stb.) szoktunk használni (pl. törzskanca, törzsmén, tenyészkan, tenyészkoca, tenyészbika, bikanevelő tehén stb.).

Az állattenyésztésről szóló 1993. évi. CXIV. törvény 3.§.16. a tenyészállat kritériumait az alábbiak szerint rögzíti:

Tenyészállat: olyan, azonosító számmal vagy jellel ellátott és nyilvántartott állat, amely egyedileg vagy állatcsoport részeként azonosítható,

a) amelynek szüleit és nagyszüleit törzskönyvbe vették vagy jegyezték be, és maga a tenyészállat törzskönyvezett vagy bejegyzett és törzskönyvezhető, vagy

b) amelyet elismert tenyésztőszervezet tenyésztési főkönyvében nyilvántartanak, vagy

c) amelyet elismert tenyésztő szervezet a kisállatfajok meghatározott körében, származási igazolvánnyal annak elismer.

Az egyes gazdasági állatok elnevezéséről az 1.1. táblázat ad áttekintést.

Az említett csoportokba sorolt állatok köre természetesen változhat. Az egyes kategóriák között átmenet lehetséges és bizonyos állatfajok több csoportba is besorolhatók. Néhány vadon élőállatfaj (emu, gímszarvas) háziállattá válása (domesztikáció) jelenleg is folyik. A háziállatok egy része ma már elsősorban kedvtelésből tartott (hobbi-) állat (kutya, macska), más része gazdasági, haszonállat (szarvasmarha, sertés, juh, baromfi). A legtöbb gazdasági, haszonállat egyben háziállat is, de lehet kivétel, pl. a halastavi hal gazdasági, de nem háziállat, az aranyhörcsög lehet háziállat, de nem gazdasági állat.

Az állattenyésztés (zootechnika) a köznapi értelemben elsősorban a gazdasági állataink tenyésztését jelenti. A mezőgazdasági tevékenység körébe is főleg a gazdasági állatok tenyésztése tartozik. Természetesen tenyésztjük a „hobbiállatokat”, a laborállatokat is, esetenként igen magas színvonalon, de ezek tenyésztése rendszerint elkülönül a mezőgazdaságtól.

Az állattenyésztés egyike az ősi mesterségeknek. A vadászat, halászat során az ember a vadonban élőállatokra tett szert, azoknak a húsát táplálkozásra, melléktermékeit, bőrét, szőrméjét öltözködési stb. célra hasznosította. Később több állatfajt háziasított, azokat tartotta, takarmányozta, szaporította, tenyésztette. Ily módon kialakult az állattenyésztés, a céltudatos, szervezett állatitermék-előállítás vagy állati szolgáltatás. Az állattenyésztésre kezdetben az extenzív pásztorkodás volt a jellemző.

Később egyes állati termékek előállítására iparszerűmódszerek alakultak ki. Ezeknek nagy része ma már állatvédelmi, környezetvédelmi korlátokba ütközhet. Emiatt napjainkban egyre többen szorgalmazzák a természetszerű, főleg legelőre alapozott állattartást.

1.1. táblázat - Gazdasági állataink elnevezése

Állatfaj

Nőivarú

Hímivarú

Fiatal

Növendék

Kifejlett

Ivartalanított hím

Ló, szamár

kanca

mén, csődör

csikó

választott két-, három-, négyéves

hátas, igás, hámos stb., tenyészkanca, mén, csődör

herélt

Szarvasmarha

üsző

bika

borjú

növendék szarvasmarha

tehén, tenyészbika

tinó, ökör

Juh

jerke, anya

kos

bárány

toklyó, apáca

anyajuh, tenyészkos

ürü

Kecske

gödölye

gida, bak

olló, gida

olló, gida

anyakecske, bakkecske

ürü

Sertés

koca, göbe, emse

kan

malac

süldő

tenyészkoca, göbe, emse, tenyészkan

ártány, kanlott

Nyúl

anya

bak

fióka

növendék nyúl

anyanyúl, baknyúl

 

Tyúk, gyöngytyúk

jérce

kakas

csirke

növendék csirke

tojó, tenyészkakas

kappan

Pulyka

tojó

bak, kakas

pipe

növendék pulyka

törzspulyka, tenyészpulyka

kappan

Lúd

tojó

gúnár

pipe

(zsiba)

növendék liba

törzslúd, tenyészlúd

 

Kacsa

tojó

gácsér

pipe

növendék kacsa

törzskacsa, tenyészkacsa

 

Az állattenyésztés, mint tevékenység mást jelent tágabb és mást szűkebb értelemben. Tágabb értelemben az állatok hasznosítására irányuló, az állati termékek és szolgáltatások előállításának minden elemét, mozzanatát magában foglaló tevékenység. Az angol nyelvterületeken elterjedt kifejezések állatitermék-előállításra (animal production), állatokkal folytatott mezőgazdaságra (animal agriculture), állatokkal való gazdálkodásra (animal husbandry) utalnak. Ezeknek megfelelően az állattenyésztés az állatok elhelyezésével, tartásával, takarmányozásával, szaporításával, ápolásával, gondozásával, egészségvédelmével, az állati termékek nyerésével (pl. fejés, nyírás, vágás), az állatok nemesítésével kapcsolatos munkákat, azok szervezését, irányítását jelenti. Tekintve, hogy az állattenyésztés ma már rendkívül szerteágazó tevékenység, a feladatok megoldásában állatfajonként eltérő mértékű munkamegosztás, szakosodás alakult ki. Ma már vannak olyan állattenyésztők, akik csak nemesítéssel, mások szaporítással, ismét mások tartással, hizlalással, az állatorvosok pedig az állatok egészségének védelmével foglalkoznak.

Szűkebb értelemben az állattenyésztés állatnemesítés (animal breeding), az állatok genetikai képességének generációról generációra történő javítása, illetve az arra irányuló tevékenység. Bizonyos állatfajok esetében (pl. baromfi) a nemesítés az árutermeléstől elkülönül, amíg más esetben (pl. szarvasmarha) a nemesítés és az árutermelés leggyakrabban egyazon helyen és állománnyal történik.

Állattartásról akkor beszélünk, ha az állatok szaporításával nem foglalkozunk, azokat csak hasznosítjuk, tartjuk, takarmányozzuk, gondozzuk. Ilyen tevékenység például az árutojás-termelés, a húshasznosítású állatok hizlalása, a lóversenyzés.

Állatszaporításon az ivadékok létrehozásának rendszerint előre megtervezett céltudatos tevékenységét értjük. Idetartozik a termékenyítések (fedeztetések) szervezése, a vemhes állatok szakszerűellátása, gondozása, az elletés szervezése, végrehajtása, vagy baromfi esetében a keltetés.

Az állattenyésztés ismeretanyagát – mint tudomány – az állattenyésztéstan foglalja magába. Idesorolhatók azok az alkalmazott biológiai, műszaki, szervezési stb. ismeretek, amelyek az állatok tartásával, takarmányozásával, gondozásával, nemesítésével, termelésével, hasznosításával, kapcsolatosak és azok folytatásához szükségesek.

Az állattenyésztéstant két főfejezetre szoktuk osztani. Az általános állattenyésztéstan körébe tartoznak azok a domesztikációs, rendszerezési, küllemtani, genetikai, tenyésztési, nemesítési, tartási, szaporítási, felnevelési, szervezési ismeretek és szabályok, amelyek minden állatfajra és minden állati termék termelésére érvényesek. Az általános állattenyésztéstan oktatásának a célja, hogy olyan szemléletet alakítson ki, amely az adott természeti, gazdasági és társadalmi körülmények között folytatandó, konkrét tenyésztési tevékenységhez feltétlenül szükséges.

A részletes állattenyésztéstan az egyes állatfajok (ló, szarvasmarha, sertés, juh, baromfi stb.) tenyésztésével, illetve az egyes termékek (tej, hús, tojás, gyapjú stb.) előállításával kapcsolatos speciális ismereteket öleli fel.

Az állattenyésztés a felsoroltak mellett ma már nagyon sok egyéb tudomány (matematika, biometria, statisztika, informatika, genetika, biotechnológia, élettan, anatómia, szaporodásbiológia, takarmányozástan, állategészségtan, növénytermesztés, műszaki ismeretek, üzemtan, közgazdaságtan, kereskedelemtan stb.) ismereteit is hasznosítja. Ebből adódóan az eredményes állatitermék-előállításhoz az említettek területén is feltétlen szükséges bizonyos szintű tájékozottság.