Ugrás a tartalomhoz

Állattenyésztés 1. Szarvasmarha, juh, ló

dr. Bedő Sándor, dr. Boda Imre, dr. Bodó Imre, dr. Bucsy László, dr. Dohy János, dr. Hecker Walter, dr. Holló István, dr. Iváncsics János, dr. Lengyel Attila, dr. Lovas László, dr. Mihók Sándor, dr. Mucsi Imre, dr. Nagy Nándor, dr. Stefler József, dr. Veress László, dr. Zomborszky Zoltán, dr. Horn Péter

Mezőgazda Kiadó

A ló külleme

A ló külleme

Külső testalakulás

A fej

A fej alakulásából, a fej részeinek mozgásából, állapotából egyrészt a ló fajtájára, korára, vérmérsékletére, szervezeti szilárdságára vonatkozó értékes összefüggések ismerhetők fel, másrészt a fej az összbenyomás, a ló kedvező megítélésének is fontos feltétele.

121. ábra - A ló testrészei; 1. koponya, 2. homlok, 3. üstök, 4. tarkó, 5. fül, 6. halánték, 7. szemgödör (vakszem), 8. szembolt, 9. szem, 10. orrhát, 11. orr, 12. orrlyuk (szegélye: orrcimpák), 13. szájrés, 14. felső ajak, 15. alsó ajak, 16. áll (álldudor), 17. pofa (az arcléccel), 18. alsó állkapocs, 19. állgödör, 20. torokjárat, 21. fültőmirigytáj, 22. nyak oldala, 23. nyak torokéle, 24. torkolati visszérbarázda, 25. nyak sörénynyéle, 26. sörény, 27. mar, 28. szügy, 29. vállbúb, 30. lapocka, 31. felkar, 32. könyök, 33. alkar, 34. szarugesztenye, 35. lábtő, 36. lábszár (szár), 37. csüdízület, 38. csüd, 39. bokaszőr, 40. párta, 41. pata, 42. sarokvánkos, 43. hát, 44. ágyék, 45. far, 46. farok, 47. oldal, 48. sarkantyúér, 49. has, 50. haskorc (fölötte), 51. csípő (előtte horpasz), 52. ülőgumó, 53. konc (felcomb), 54. comb (alcomb, nadrág), 55. térd, 56. csánk, 57. horgas (Achilles-) ín, 58. csánkhajlás, 59. hereborék a herékkel, 60. vaszora (kancánál a tőgy), 61. végbélnyílás (alatta kancánál a hüvelynyílás)

kepek/121.png


A fejtető és a homlok széles és lapos legyen. A keskeny fejtető a túlfinomodás jele, utalhat az agykoponya, az agyvelő gyenge fejlettségére.

A széles koponya alatt szélesebb az állkapocs, tágabb a torokjárat. Az aránytalanul széles, domború homlok nem kedvező.

Az üstök a ló dísze, nyáron véd a forró napsugarak ellen. A nemes vérű lovak üstöke finom, vékony szálú, a hidegvérű fajtáké vastag szálú, göndör.

A fülek nagysága, alakja, mozgékonysága fontos. Nem túl nagy a fül, ha a fejhossz 1/3-át nem haladja meg. A kis, lekerekített fület egérfülnek, a hosszú, keskeny fület nyúlfülnek nevezik. A nagy, elálló szamárfül elrútítja a lovat, a nagy, széles, mélyen illesztett és vízszintesen hordott siskafület sokan nem szeretik, de néhány kiemelkedő angol telivér kancára jellemző volt. A mozgékony fül éberséget és intelligenciát jelez. Az idegesen mozgó fül félénkségre, heves vérmérsékletre utal. A rosszindulatú, félénk ló azzal jelzi ellenszenvét, hogy fülével konyít. Jó tudni, hogy a ló fülével jelzi, hogy hova figyel.

A vakszemek teltsége a szövetek rugalmasságát jelzi. Öreg lónál a vakszemek beesettek.

122. ábra - A ló külleme; A = a fülét hátracsapó, konyító ló rúgni vagy harapni készül. 1. tehénfül, 2. nyúlfül, 3. szamárfül, 4. egérfül, 5. disznó- vagy siskafül. A különböző fülalakulások nem függenek össze a teljesítménnyel, a szépséget és ezzel az eladhatóságot viszont befolyásolják a különböző fülformák. a-e) a lófej profiljának lineáris bírálata: a = 9, b = 7, c = 5, d = 3, e = 1

kepek/122.png


A nagy, élénk szemek nemes lóra, a kicsi burkolt szemek durva szervezetű lóra utalnak. A bennülő, apró szemet disznószemnek, a nagy, tágra nyitott szemet ökörszemnek nevezik.

A ló szemének szivárványhártyája sötétbarna, ha ez kékes- vagy szürkésfehér, csókaszemről beszélünk. Szépséghiba, sokan rossz természettel hozzák összefüggésbe.

Az orrüreg és orrnyílás tág legyen a zavartalan légcsere miatt.

A petyhüdt ajkak idős életkort árulnak el. Az ajkakon található hegek, sebzések arra utalnak, hogy a ló nehezen kezelhető.

Az egészséges fogazat a ló rágása, erőnléte miatt rendkívül fontos. Súlyos hiba a pontyfogazat (a felső állkapocs előbbre áll az alsónál) és a csukafogazat (az alsó állkapocs áll előbbre). Mértékét mm-ben is meg lehet adni.

A toroktáj legyen széles, az állkapocs ágai távol egymástól, közüket ne töltse ki kötőszövet.

A fej legyen arányos a testtömeggel.

Nemes a fej, ha arányos, a koponyai rész széles, az arci rész elkeskenyedő, az üstök finom szálú, a bőr vékony, rugalmas, kevés a kötőszövet, a vérerek, a csontélek jól látszanak – a fej száraz –, a szemek nagyok, sötétek, élénkek, a fülek finomak, az orrlyukak tágasak.

Durva a fej, ha a koponyai rész hosszú, a profil domború, a szőrzet durva, a bőr alatti kötőszövet bőséges – a fej burkolt –, a fülek durvák, a szemek kicsik, az orrlyukak szűkek, a torokjáratban durva szőrök vannak jelen.

A fej arcélének, profilvonalának alakulásától függően különböző fejformákat ismerünk:

Egyenes fej: a homlokvonal egyenes.

Félkosfej: az orrhát domború.

Kosfej: a homlokorr vonal a fej egész hosszában domború, a spanyol mének hatása alatt kialakult fajtákra jellemző.

Juhfej: ez a koponyai részen domború.

Csukafej: arcéle középtájon homorú. Főleg arab lovak jellemző fejalakulása.

Ékfejű a ló, ha a koponyatető és az állkapocs szöglete között nagy a távolság, a fej viszont a száj felé erősen elkeskenyedik.

Vénasszonyfej: a kissé domború profilú, szőrös, burkolt, de nem durva lófej találó neve.

Magas a fejtűzés, ha a nyakszirt a tarkó felett található – a lovaglást nehezítő testalakulás –, középmagas, ha egy magasságban helyezkednek el, és alacsony a fejtűzés, ha a tarkó magasabban van, mint a nyakszirt. Ilyen a hátasló ideális alakulása.

123. ábra - A különböző jellegzetes fejalakulások találó nevei; a) kosfej, b) félkosfej, c) egyenes fej, d) csukafej, e) túl finom, túltenyésztett ló feje, f) félkosfej, g) vénasszonyfej, h) juhfej, i) ékfej, j) disznófej

kepek/123.png


A nyak

124. ábra - Fejtűzés és nyakillesztés; 1. alacsonyan tűzött tej, 2. középmagasan tűzött fej, 3. magasan tűzött fej, 4. szarvasnyak, 5. szép, ívelt, izmos nyak, 6. hattyúnyak, 7. magasan illesztett nyak, 8. középmagasan illesztett nyak, 9. alacsonyan illesztett nyak. A hátaslovak esetében kedvezőtlen a merev tarkó

kepek/124.png


A nyak megítélését annak hosszúsága, íveltsége, iránya és izmoltsága határozza meg. Felső éle a sörényél, alsó éle a torokél. A nyak az egyensúlyozás fontos szerve. A hosszú nyak, a hosszú izmok az elülső végtag kiadósabb lendítését szolgálják.

Karcsú a nyak, ha a fejnél vékony, a mellkas felé fokozatosan vastagabb és megfelelően hosszú.

Deszkanyaknak nevezzük a hosszú, izomszegény, keskeny nyakat.

Disznónyak a rövid és a fejnél is feltűnően vastag nyak.

Terhelt vagy zsíros a nyak, ha a sörényélen vastag zsírpárna rakódott le.

Hattyúnyak a magasan illesztett, erősen meghajlott, felső részén erősen elvékonyodó nyakalakulás; mélyen tűzött fejjel párosul. Rendszerint puha háttal jár együtt, és a mozgás nem elég térnyerő.

Kakasnyak a rövid, vastag, magasan illesztett nyak, lipicai lovakon gyakori.

Szarvas- vagy fordított nyak: a sörényél majdnem homorú, a torokél domború, az ilyen ló tarkója feszes, nehezen kormányozható.

A sörény dísze a lónak, ha finom szálú. Durva szervezetű lovakon durvább szálú, göndörödésre hajlamos.

Hátaslovak sörényét baloldalra, fogatlovakét a külső oldalra, hidegvérűekét mindkét oldalra fésülik.

A nyak és a törzs összeillesztését nyakillesztésnek nevezzük. Magas a nyakillesztés, ha a sörényél a mar legmagasabb pontjától indul, alacsony, ha a nyak, a torokél mélyen a szügyből indul, a sörényél és a mar között mély a baltavágás. Ilyen nyak esetén a ló nagyon az elején jár, nehezen lovagolható, irányítható.

A mar

Fontos a magassága, hossza, izmoltsága. Magassága egyrészt attól függ, hogy az elülső hátcsigolyák tövisnyúlványai mennyivel hosszabbak, mint az utolsó hátcsigolyáké, másrészt, hogy az elülső végtaghoz fűző izmok mennyire emelik a törzset a lapockaporcok felső része fölé.

Fontos a hosszú, izmolt, jól hátba nyúló mar a következők miatt:

  • fejlett nyeregtájékot, a nyereg biztos fekvését teszi lehetővé,

  • a hátizmoknak hosszú emelőkart nyújt,

  • ezzel jól dőlt, izmos lapocka jár együtt.

Púpos a mar, ha magas, de rövid; hátrányos alakulás.

Kerek a mar, ha rövid és alacsony.

Süppedt a mar, ha a lapockaporcok közül nem emelkedik ki.

Éles a mar, ha magas, de izomszegény.

125. ábra - A hát és a mar alakulásai; A) pontyhát, alacsony, hosszú mar; B) feszes hát, kissé laza kötés, nem kifejezett mar; C) előremélyedt hát, magas, izomszegény, rövid mar, kifejezett baltavágással

kepek/125.png


A hát

A hát hosszúsága, szélessége, izmoltsága, a hát íve, vonala a ló használhatóságát nagymértékben befolyásolja.

Hosszát az utolsó marcsigolya és az utolsó hátcsigolya távolsága adja. A hát szélessége azért jó, mert fejlettebb, szélesebb izmoknak ad helyet, alatta tágas mellkast találunk. A túl rövid hát teherbíró ugyan, de feszes, a lovasnak rendkívül kényelmetlen, a mellkas rövid, a ló mozgás közben bevághat az elülső lábába.

Éles a hát, ha magas tövisnyúlványok mellett fejletlenek a hátizmok.

Puha, hajlott a hát, ha lazább a gerincoszlop.

Előremélyedt hát: korábban súlyos hibának minősült, ma sportlovakon gyakori. Kényelmes a lovasnak, fontos, hogy a hátulról jövő mozgás hatékonysága és ereje ne törjön meg.

Pontyhát: a gerinc felfelé ível. Általában izomszegény és feszes hátalakulás, ezért előnytelen.

Az ágyék

Az ágyék hosszát az első ágyékcsigolya és a keresztcsont távolsága, szélességét a csigolyák harántnyúlványainak hossza adja. Akkor előnyös az alakulása, ha mérsékelten hosszú, széles, izmos és egyenes. Ha jól alakult az ágyék, jól zártnak, jó kötésűnek nevezzük a lovat. Hibás alakulás az éles, a horpadt, a pontyágyék. A roskadt ágyék a farbúb előtt besüppedt.

A far

A far alapját a medence, a keresztcsont és az első farokcsigolyák adják.

Fontos a hosszúsága, szélessége, izmoltsága és iránya. Hosszúságát a külső csípőszöglet és az ülőgumó távolsága, irányát a csípőszögletet és az ülőgumót összekötő egyenes iránya adja.

Hosszú, lejtős, izmos, széles far a legmegfelelőbb. Gyors mozgáskor a far hossza fontos, igáslovon a vonóerő nagyságát a far szélessége határozza meg.

Barázdált far: a farizmok felülete magasabb a gerincnél.

Tojásfar: a tompornál szélesebb, mint a csípőknél.

Dinnyefar: tojásfar sekély barázdával.

Almafar: széles, elgömbölyödő, a farok mélyen tűzött.

Ormos far: a gerincnél kiemelkedik, izomszegény.

Vízszintes far: az ülőgumók a külső csípőszögletek magasságában helyezkednek el. Gyenge az alátámasztás, nyitott csánkkal jár együtt.

Csapott far: az ülőgumó 15–20 cm-rel mélyebben van, mint a külső csípőszöglet.

Kecskefar: rövid, keskeny, izomszegény faralakulás.

Részaránytalan far: a két fél nem egyformán izmolt. Tartós sántaságra utal.

Félcsípőjű far: az egyik csípőszöglet csonka.

Túlnőtt far: a farbúb magasabb a marnál, hátas- és sportlónál hátrány.

126. ábra - A far különböző formái; A) csapott far, hidegvérűeknél gyakori, enyhe formája az ugrólovaknál is kedvelt; B) egyenes far, a klasszikus küllemtan ezt tartja optimálisnak; C) vízszintes far, kedvezőtlen és csúnya faralakulás; D) dinnyefar; E) fedeles far

kepek/126.png


A farok

Szilárd vázát a 3–18. farokcsigolya adja, mert az első két farokcsigolya még a farhoz tartozik.

Az izmos része a farokrépa, ebből nőnek ki a farokszőrök. A farok a ló nélkülözhetetlen védőfegyvere a vérszívó legyek, bögölyök, szúnyogok ellen. A farok lehet magasan, mélyen és elöl tűzött.

Angol farok: csánk felett vízszintesen elvágott farok.

Arabfarok: csánk alá ér, csúcsban végződik.

Uszályfarok: szinte a földig ér.

Zászlós far-ok: tövén vízszintesen indul, zászlóra emlékeztet.

Patkányfarok: gyér szőrzetű.

Ürüfarok: élettelenül lelógó farok, idegbénulás következménye.

Ferde farok: fejlődési rendellenesség vagy törés következménye.

A mellkas

A szervezet munkaképességét meghatározó szerveknek, a szívnek, a tüdőnek ad helyet, de a mellkas kitűnő szélességi és mélységi méretei még nem garantálják a nagy teljesítőképességet.

A mellkas legyen mély, széles, dongás és hosszú.

Ha mély a mellkas, hosszú a lapocka, ha hosszú a szegycsont, akkor ez biztos helyezkedést nyújt a hevedernek, nem akadályozza a mellkas tágulását, és hosszú, magas marral jár együtt.

Ha a váll mögött a törzs körül összeszűkült, „fűzött” a mellkas.

A szügy alkotja a mellkas elülső falát. A széles, izmos szügyet tartjuk előnyösnek.

Túl széles szügy hegyfaltipró lábállással, esetleg imbolygó járással járhat együtt.

Gyors mozgású lovakon nem széles a szügy, de mély a mellkas.

„Üres a szívtáj”, ha a váll mögött a bordázat belapul. Ha a könyök fejlettsége miatt tűnik „üresnek”, akkor előny és nem hátrány a vállízület szabadsága miatt.

Kakasszügy: a váll hátratolódik, így a szügyizmok a vállbúb elé tolódnak.

Sólyomszügy: a mellcsont a vállbúbok elé tolódik.

A has

Ha feltűnően felhúzott, esetleg étvágytalanság jele.

Agárhas: feltűnően felhúzott has.

Hengeres has: mélyen indul, nem domborodik ki jobban, mint a combok.

Szalmahas: nem hibás legelőre járó vagy öreg kancákon.

Felhúzott has: versenylovak hasznos testalakulása.

A köldöktájékon észlelhető köldöksérv értékcsökkentő. A bordaív mentén behúzódó árok – a kehbarázda – az idült tüdőtágulat jele.

A lapocka

Szilárd vázát a lapockacsont adja, szélessége, hossza, izmoltsága, dőltsége, mozgékonysága igen fontos.

Kopár lapocka: izomszegény.

Terhelt lapocka: sok a kötőszövet és zsírszövet. Igáslovakon nem hiba.

Kötött lapocka: csekély mozgékonyságú.

A felkar

Annál előnyösebb, minél hosszabb, izmoltabb és dőltebb.

Az alkar és a könyök

A könyöktől a lábtőig terjedő rész legyen hosszú, széles, jól izmolt. A könyöknyúlvány nyúljon minél hátrább, a könyök ne húzódjon a törzs alá, hanem a mellkassal párhuzamosan álljon el a mellkastól. Ekkor lesz meg a mozgás vállszabadsága.

A patkókelés a könyökdudor kóros duzzanata, amely a bőr alatti nyálkatömlő-gyulladás következménye.

A lábtő

Akkor előnyös, ha elölről, oldalról nézve terjedelmes, ha száraz és tiszta. Ekkor fejlettek a benne lévő csontok, a benne átfutó inak, szalagok erősek.

Nyakalt lábtő: oldalról nézve a lábtő alatt a szár hirtelen elvékonyodik.

Laza lábtő: terhelés hatására a lábtő meg-meginog.

Térdtapló: duzzanat a lábtő elülső felén.

Ínhüvelypókok: ínhüvelytágulatok az ízületen. Általában a szervezet lazaságára vagy sérülésére utaló szépséghibák.

Holttetemek, csontkinövések: súlyos csonthártyagyulladások következményei. Sokszor súlyos sántaságot okoznak, ha inak alatt, mellett keletkeznek.

A szár

Vastagsága, hossza, száraz, tiszta volta és illesztése fontos. Minél hosszabb az alkar, minél rövidebb a szár, annál térnyerőbb a lépés, annál tartósabb, terhelhetőbb az elülső láb.

Az ín megvastagodása lezajlott íngyulladásra utal.

Az ínhüvelytágulatok sántaságot nem okoznak.

Holttetemek, csontkinövések akkor okoznak sántaságot, ha szalagok, inak alatt keletkeztek.

A csüdízület

Szilárd alapját az egyenítőcsontocskák adják. Jól alakult, ha terjedelmes, száraz és tiszta. Hegek, sebek „bokázásra” utalnak.

A hidegvérű, sodrott lovak bokaszőreit nem célszerű nyírni, mert a csüdhajlat finom bőrét védik.

A csüd

A csüdízület és a párta közti rész a csüd. Legyen vastag, közepesen hosszú, ne legyen meredek szögelésű, legyen száraz és tiszta (csontkinövéstől mentes).

A pártaízület kerületén lefolyt csonthártyagyulladás következménye a kapta, amely súlyos hiba.

A pata

A ló egészsége, teljesítménye szempontjából rendkívül fontos testrész.

Megfelelő alakulású, ha:

  • arányos,

  • részarányos,

  • a szarufal sima, fényes,

  • a szaru anyaga tömör,

  • a talpi rész homorú,

  • a nyír ágai fejlettek.

Szűkült a pata, ha szűk a hordozószél.

Ferde a pata, ha részaránytalan.

Görbe a pata, ha az egyik sarokfal domború, a másik homorú, a szarufal gyűrűzött.

Bakpata, ha a hegyfal meredek.

Terült a pata, ha a hegyfal hosszú.

Rokkant a pata, ha a párta besüppedt.

Felcomb és alcomb

Fontos a hosszúságuk és hogy milyen szög alatt illeszkednek egymáshoz és a szomszédos csontokhoz.

Legyenek hosszúak, és kis szöggel találkozzanak.

A nyurga comb izomszegény.

A nyúlcomb hátulról nézve lapos.

A békacomb feltűnően hirtelen elkeskenyedik.

A csánk

Akkor jól alakult, ha terjedelmes, hosszú, széles, száraz és tiszta.

Fűzött, kivágott, ha hirtelen elvékonyodik a szár alatt.

Csánkpók: csontkemény duzzanat a csánk belső felületén, gyakran sántaságot okoz.

Nyúltetem: a csánk hátulsó vonalán mutatkozó kidomborodás. Általában gyulladás következménye, hiba.

Őztetem: csontkemény duzzanat a csánk külső felületén.

Sarokdaganat: a sarokgumó nyálkatömlőjének gyulladás következtében fellépett duzzanata. Szépséghiba.

Lábállás

127. ábra - Az elülső láb alakulása; 1. szabályos lábalakulás (oldalnézetből); 2. előreállított (oldalnézetből); 3. hátraállított (oldalnézetből); 4. borjúláb (oldalnézetből); 5. térdes, rokkant, előrehajlott (oldalnézetből); 6. talajon tág (kissé túlozva, elölről nézve); 7. talajon szűk (elölről nézve); 8. X-láb (elölről nézve); 9. O-láb (elölről nézve); 10. franciás (elölről nézve); 11. hegyfal- vagy fokfaltipró (elölről nézve)

kepek/127.png


A lábak egymáshoz és a törzshöz való illeszkedése is rendkívül fontos a teljesítőképesség szempontjából.

Elölről nézve az elülső végtagok állása akkor szabályos, ha a vállszöglet közepéről lebocsátott függőleges egybeesik a lábtengellyel, a patát is két egyenlő részre osztja. A lábak egymással párhuzamosak.

Oldalról nézve:

  • az elülső végtag állása szabályos, ha a könyökízület közepéről lebocsátott függőleges bokáig a láb középtengelyében halad, innen a csüd tengelye a talajjal 45°-os szöget alkot;

  • a hátulsó láb szabályos állású, ha a térdízület a csípőszöglet alatt, a pata a csípőízület alatt helyeződik, a bokától kezdve a csüd tengelye 50°-os szöget zár be.

128/a. ábra - A hátulsó lábszerkezet (A); a) szabályos állás; b) has alá állított; c) kissé hátraállított; d) karóállás, nyitott csánk; e) dongaállás; f) gacsos, tehenes állás (súlyos formája: csánkköszörülő)

kepek/128a.png


Hátulról nézve:

  • a hátulsó lábak állása szabályos, ha az ülőgumó közepéről lebocsátott függőleges a talajig a láb tengelyében halad, a lábak egymással párhuzamosak. A szabálytalan lábállásokat a 127.és a 128. ábra mutatja.

128/b. ábra - A lábvég alakulása (B); 1. szabályos elülső láb és pata; 2. szabályos hátulsó láb és pata; 3. meredek csüd, bakpata; 4. puha csüd; 5. puha csüd, bakpata; 6. meredek csüd, bakpata

kepek/128b.png


A testalakulás és -bírálat jelentősége a lótenyésztésben

A lótenyésztés történetét végigkíséri a teljesítmény és a küllem alapján történő tenyészkiválasztás hívei közötti küzdelem. Régi törekvés, hogy a küllemi alakulások és a teljesítmény közötti valódi összefüggéseket megtalálják. Ez a törekvés nem volt mindig sikeres.

Ma, amikor a legtöbb háziállatfaj tenyésztésében a teljesítmény szerepe megnőtt a szelekcióban, a lótenyésztés területén a küllemi bírálatnak mégis nagy szerepe van a teljesítmény elsődlegessége mellett is, a következő okokból:

  • a fajtához való tartozás, a fajtajelleg bizonyos szóráson belül hasonló küllemet jelent;

  • a szélsőséges típusokat a ló külleme alapján jól el lehet különíteni (igás-hátas);

  • bizonyos küllemi hibák az alkat és használhatóság megítélésében játszhatnak nagy szerepet, pl. lábhibák, csánkpók;

  • a sportló esetén a teljesítményre való alkalmasság és a lovagolhatóság valós vagy vélt küllemi összefüggései a fiatal lovak értékelésében fontosak lehetnek;

  • az esztétikai szempontok a ló esetében fokozottan érvényesülnek, pl. fogatok összeállításában, kedvtelésből tartott lovak értékelésében. A nagy teljesítményre szelektált fajták mínuszvariánsait úgy könnyű eladni, ha szépek.

A ló általános bírálata

A ló bírálatát az alkat részletezése előtt egy általános kép kialakításával, az összbenyomás megítélésével kezdjük. A sima talajon négy lábra állított lótól kissé távolabb húzódva először a ló nemességét, alkatának arányait, harmóniáját, a ló típusát, fajta- és nemi jellegét, magasságát, hosszát, szélességét, izmoltságát, mélységét és a törzs alátámasztását bíráljuk el.

A testet mozgató és hordozó végtagok és a test harmóniája is fontos. Régen a mezőgazdasági munka feladatainak ellátására tenyésztett lovak bírálatakor a mélység volt hangsúlyos, hogy „sok földet takarjon a ló”. A hosszú és mély törzset rövidebb, erőteljes végtagok hordozták. Ma a lovassport feladatainak ellátásához mély, erőteljes mellkas mellett az erőteljes, de vékonyabb, hosszabb végtagok előnyösebbek.

A lótenyésztő szakemberek által gyakran használt „rámás ló” kifejezés nem csupán a nagy marmagasságú lovat jelenti, hanem nagy hosszúsági és szélességi méreteket és erőteljes alkatot is. A hosszú nyakú, a hosszú, dőlt, izmos lapockájú, a hosszú, izmos farú, a széles és mély mellkasú, az erőteljes ízületű lóra alkalmazzák a rámás jelzőt.

A tenyészállatok bírálatakor a kiegyensúlyozott hormonális működésre utaló kifejezett nemi jelleg is fontos. A tenyészállatok legnagyobb értéke örökítésük megbízhatósága, ez határozott ménjelleget mutató ménektől és finom megjelenésű, szelíd kancáktól várható el. A tenyészegyednek egyben a tenyészcél megtestesítőjének is kell lennie.

A ló részletes bírálatának elengedhetetlen feltétele, hogy a szőr, a bőr, az izomzat és a zsírpárnák fejlettségétől függetlenül meg tudjuk ítélni a ló csontos vázának alakulását. Ugyanúgy ismerni kell az ínrendszer, az izomcsoportok szerepét, jelentőségét is. Az izomzat megítélése azért nehezebb, mert csak egy része látható, másrészt rendkívüli módon változik a takarmányozás, a tartás, a munka, az edzés hatására. Az izomzat plaszticitása, a kötőszövet mérsékelt jelenléte a mérvadó.

A hátasló bírálata

A ló teljesítményét a hátulsó lábak ereje határozza meg. A mozgás indításakor az egyik hátulsó láb indít, és áttolja a testet az elülső lábakra. A mozgás megítélésekor tehát a hátulsó lábak tevékenységét kell hangsúlyozottabban megfigyelni.

A ló testét a hátulsó lábak ízületeinek meghajlítása, majd az inak nyújtóhatása hozza lendületbe. A hátulsó láb az erő forrása. A ló mozgásában a mozgás erőkarját a hátulsó lábnak a patától a keresztcsontig terjedő része adja, a kétkarú emelő teherkarját pedig a ló törzsének a keresztcsonttól a ló orráig terjedő része alkotja.

A hátulsó láb erőkifejtése annak hosszától, fekvésétől, az ízületek szögelésétől, izmoltságától függ. Ennek hatékonysága viszont az erő- és teherkar viszonyától függ, tehát attól, hogy az ágyék- és hátcsigolyák tövisnyúlványaik segítségével hogyan közvetítik a kifejtett erőt a törzsre és az elülső végtagokra.

A hátulsó láb tehát a mozgás erőkarja, de több csontból összeillesztett egység, amelynek részei egymás között is emelőként működnek, és ezek eredője adja a hátulsó láb teljesítményét.

A ló mozgásának „mechanikája”

129. ábra - A ló mozgásának „mechanikája”; A ló egyensúlya minden munkában, főképpen a sportban rendkívül fontos

kepek/129.png


A hátulsó láb alakulása akkor előnyös, ha a rövid és széles hátulsó lábközép fölött elhelyezkedő összes testtáj a széles, fejlett, határozott kontúrú csánkízülettől a keresztcsontig széles, erőteljes és hosszú. Minél hosszabbak, erőteljesebbek az egyes csontok, minél kisebb szöget zárnak be egymással, annál előnyösebb a nyújtás lehetősége, annál nagyobb az erőkifejtés.

A keresztcsont legyen hosszú, a medence széles és hosszú, adjon sok helyet a far izmainak. Az ülőcsont kifejezetten hosszú legyen. A keresztcsont, a medence és az ülőcsont hossza és fekvése meghatározza a törzs harmonikus viszonyát, ezzel az „erőkar” által kifejtett teljesítmény hatékonyságát is.

A far adja a ló törzsének legnagyobb izomtömegét, meghatározza a ló teljesítményét. A keresztcsont tövisnyúlványai által meghatározott felső vonal a törzs vonalának harmonikus folytatása legyen.

A szelíden lejtős far hosszú, dinnye alakú legyen.

A keresztcsont és a medence által bezárt hajlásszög határozza meg a hátulsó végtag szögeléseit. Ha a medence közel vízszintesen helyeződik, a far lapos, egyenes, a hátulsó végtag ízületi szögelései nyitottak lesznek, a térdízület hátra csúszik, a far oldalsó nézete nem téglalap, hanem háromszög formájú. Így kevés izomzat helyeződhet el, keskeny a farizomzat, megrövidül az alcomb, ez az alakulás gátolja az optimális erőkifejtést.

A farok az egyensúlyozásban játszik szerepet. A magas faroktűzésű, mozgékony, lazán hordott farok teszi teljessé az elengedetten, lazán mozgó ló képét. Utal a hátizmok elengedettségére, de a ló menőkedvére, bizalmára is.

A becsípett farok feszes hátizomzatra, félelemre, a menőkedv hiányára utal. Az erőtlenül lecsüngő farok a mozgás enerváltságát, a hátulsó végtag gyengeségét jelzi, a ferdén hordott farok sérülésre vagy egyenlőtlenül fejlődött hátulsó végtagokra utal.

Az erőteljes izomzatba ágyazott térdízület lehetőség szerint a külső csípőszöglettől lebocsátott függőleges vonalba essen. Így lesz hosszú a combcsont, így lehet hatalmas, oldalról nézve a téglalap formát megközelítő faralakulás, ezáltal tud a ló mélyen előre, a súlypont alá lépni. Így lesz rugalmas, erőteljes a mozgás, ez teszi lehetővé a konchajlítást. A térdízület fekvése határozza meg az alcomb hosszát és szélességét is. Ennek izomzata legyen mélyre nyúló, erőteljes kívül és belül is, erre mondják a lovasemberek, hogy „nadrágja” van a lónak.

A csánk erőteljes, száraz, hosszú, széles, határozott kontúrú legyen. Minél hátrább áll a sarokcsont, annál szélesebb a csánk, annál nagyobb az emelőhatás. A kicsi, rövid, keskeny, gyenge, elmosódott vagy kivágott csánk a hátulsó láb teljesítőképességét nagymértékben csökkenti. A csánkban tapadnak az alcomb izmainak inai és az Achilles-ín is, így ennek az ízületnek elsőrangú jelentősége van.

A hátulsó lábközép, a szár teljesítménye annál nagyobb, minél rövidebb és szélesebb, erősebb. Ezen a csonton csak inak tapadnak, ezért az inak tapadásának nagy felületet nyújtva, széles legyen. Minél közelebb van a csánk (és a lábtő) a talajhoz, annál biztosabban áll a talpán a ló minden helyzetben.

A túl hosszú és puha csüd legtöbbször nyitott csánkkal párosul, a hátulsó láb teljesítőképességét erősen csökkenti. A túl rövid csüdízületek a mozgás rugalmasságát hátrányosan befolyásolják, ezért idő előtti elhasználódást okoznak.

A mar legyen kifejezett, magas, messze a hátba nyúló és jól izmolt. A magas, kifejezett és izmos mar egyrészt az elülső végtag fejlett függesztőkészülékére utal és ezért a ló térnyerő mozgását teszi lehetővé, másrészt a nyereg biztos, jó fekvését is, amely az idomítás szempontjából rendkívül fontos.

A hátasló idomítása szempontjából az enyhén ívelt, középhosszú, izmos hát az ideális. A rövid hát feszes, nem tud rugalmasan lengeni, a lovast rugalmasan hordani, és így a hátulsó végtag előremozgató erejét sem tudja hatékonyan továbbítani. A hosszú hátú ló nem tud lábával a súlypont alá lépni, ezért vágtában nem marad egyensúlyban, veszít lendületéből, üteméből, nehezen ugrik el és tolódik össze, az idomítást is megnehezíti, mert a hajtósegítségekre farával kitér.

A hátulsó lábak által előidézett, lendületes előrehaladást csak egy enyhén ívelt, törés nélkül, rugalmasan lengő hát tudja hatékonyan az elülső végtagokhoz továbbítani, ezért a hátnak, illetve a hát mozgékonyságának minősége meghatározó.

Az elülső végtag izmokkal, inakkal kötődik a törzshöz. Az elülső végtag feladata a törzs alátámasztása, ezt a feladatát úgy kell teljesítenie, hogy a hátulsó láb által előidézett lendületet átvegye, ezért erőteljesnek és rugalmasnak kell lennie.

A lapocka hosszú, dőlt, széles és jól izmolt legyen. A felkar is legyen hosszú, dőlt és jól izmolt. Ezek együtt lehetővé teszik az elülső végtag könnyed és térnyerő mozgását.

Az alkar erős, széles és hosszú legyen, a könyökízület fejlett, mozgásában szabad legyen, hogy a ló válla szabadon, rugalmasan mozoghasson.

A kötött vállízület gátolja a biztos előrehaladást, az ugrást is bizonytalanná teszi, és botlásra való hajlamot jelent. A vállában kötött mozgású ló botlás után nehezen találja meg egyensúlyát.

A lábtő erőteljes és terjedelmes, a szár rövid, vastag csontú, a csüd széles, rugalmas, a pata fejlett, erős, szabályos legyen.

A korrekt lábállás az egyenes vonalú, szabályos, erőteljes, lendületes mozgás alapja. A hibás lábállások egyenlőtlen terheléseket, mozgáshibákat okoznak, ezek pedig idő előtti megbetegedésekhez vezetnek.

A szabályos, függőleges lábtengelytől kifelé forduló lábvég érinti, ütheti a másik lábvéget, a befelé forduló lábvég erőpazarlással jár.

A fej és a nyak feladata az egyensúly szabályozása. A száraz, arányos, nemes fej, a kifejezésteljes nagy szemek jó teljesítményre utalnak. A fej és a nyak találkozása, a tarkó legyen könnyű, hajlékony, karcsú, nem jó, ha rövid, ha feszes, ha erős, izmos.

Az alsó állkapcsok ne legyenek szűkek, túl közel egymáshoz és ne legyenek aránytalanul erősek, mert a tarkó meghajlításakor a fül alatti nyálmirigy a fültőmirigy összeszorításával kellemetlen érzést okozhat.

A nyak széles alapból indulva, magasan illesztett, hosszú, ívelt, fölfelé elkeskenyedő, jól izmolt legyen. A sörényél legyen domború, a torokél homorú. A helyesen lovagolt ló sörényélének izomzata fejlett. A szár és a lovas keze ellen dolgozó ló torokélének izomzata erős, sörényélének izomzata fejletlen.

A helyesen lovagolt ló hátizomzata is fejlettebb, egész felső vonala lendületesen, törésmentesen, szépen ívelt.

A mozgás megfelelő elbírálásához a hátaslovak bírálatát nyereg alatti bemutatással is lehet kezdeni. Ekkor – körülbelül a díjlovagló négyszög nagyságának megfelelő pályán – lépésben, ügetésben és vágtában kell a lovak mozgását elbírálni mindkét kézen. A lovardai szaknyelvben a „jobb kézen” jelenti az óramutató járásával egyező kört, a „bal kézen” kifejezés pedig az ellenkezőt. A bírálónak nehéz a feladata, mert a lovak mozgását nagymértékben befolyásolja a lovas is. Ezért a bemutatást tág keretben, lendületes mozgásban kell megkövetelni, iramváltoztatást és más, nehezítő feladatot nem szabad adni. Egy-egy csoportban tíznél több ló lehetőleg ne legyen, mert a bíráló agya nem tudja tárolni a túl sok információt.

Ezután – lenyergelve – a bírálatot ugyanolyan körülmények között kell folytatni, mint a tenyészállatokét.

Az igásló bírálata

Az igavonásra használt lónak kevesebb követelménynek kell megfelelnie, ezért bírálata is lényegesen egyszerűbb. Nem kell saját testtömegét a lovaséval összhangba hoznia, hanem azt a mögé akasztott teherrel vízszintes irányba kell összehangolnia. A teher továbbításában a saját testtömeg, a hátulsó lábak által kifejlett erő játszik szerepet. A hátulsó láb tolóereje és a ló testtömege határozza meg a ló vonóerejét. Előnyös a fejlett, lejtős, izmos far. A hidegvérűkre jellemző, barázdált far a fejlett farizomzat következtében alakult ki.

A tolóerő rövid és erős lábak esetén nagyobb, a túlnőttség itt inkább szépséghiba. Nincs szükség kifejezett marra, a hátnak nincs statikus feladata, így alakulása sem olyan lényeges.

A lapocka hossza, izmoltsága fontos ugyan, de lehet meredekebb. A nyak izmos és mozgékony legyen.

A könnyebb típusú, kisebb testű igáslovaktól gyakran a teher gyorsabb továbbítását is megkövetelik, itt a mozgékonyság, a jó ügetőkészség is fontos tulajdonság.

A küllemi bírálat gyakorlata

A bírálóbizottság

Bírálható az állat egyénileg is, pl. ha egy tenyésztő saját állományát bírálja. Kiállításokon és tenyészállatszemléken azonban többnyire (Angliában általában, itt is sok esetben működik egy bíró) bizottság bírál. A bizottság legkedvezőbb létszáma három fő. Ennél több már nehézkessé teszi a munkát, két tag esetén pedig nehéz az ellentétes vélemények közötti döntés. Ha háromtagú a bizottság, az elnök megkérdezi a bizottsági tagok véleményét és dönt. A bizottság dolgozhat úgy, hogy az elnök vezeti a bírálatot, a két tag véleményét megkérdezve dönt, és csak egy jegyzőkönyvet vezetnek, de működhet úgy is, hogy a bizottság minden tagja külön, önállóan bírál, bírálati lapot állít ki, és a végén esetleg egyeztetik a különvéleményeket. Az előbbi megoldás gyorsabb, az utóbbi pedig kollektívabb munkát jelent.

A bírálónak becsületesnek, részrehajlástól mentesnek kell lennie, jól kell ismernie a bírált fajtát, határozottan és gyorsan kell döntenie. Fontos, hogy előre kidolgozott és a részt vevő tenyésztők által is jól ismert rendszerben és szempontok alapján folyjék a bírálat. A bizottság tagjainak – elsősorban az elnöknek – a helyszínen meg kell tudni indokolnia a döntéseit.

A terület kijelölése

A bírálat céljára nyugodt helyet kell kijelölni, ahol sem a forgalom, sem a járókelők nem zavarják a munkát. A zsűri közelébe sem a tenyésztők, sem a közönség nem mehet, mert csak így lehet zavartalan és befolyásolásmentes a munka.

A bírálathoz szükséges hely hozzávetőleges méreteiről a 130. ábra tájékoztat.

130. ábra - A lóbírálat helyének vázlata. A ló bírálatát szerencsésen egészíti ki a videokamera, amelynek képei digitalizált formában a számítógépes törzskönyvben is megőrizhetők

kepek/130.png


A bírálathoz szükséges egy asztal és – esetleges rossz időre gondolva – egy kis tetővel ellátott építmény.

A ló bírálatához elengedhetetlen, hogy az állatot mozgásban is megnézhesse a zsűri. Erre szolgál az ábrán is feltüntetett fölvezetőhely, amely lehetővé teszi, hogy a ló mozgását a zsűri elölről, oldalról és hátulról is megnézhesse. Az a helyes, ha a fölvezetés folyamán először lépésben, majd a másik kézen ügetésben bírálják a lovat.

A bemutatás és a bírálat

Először a zsűri elé kell vezetni és szabályosan négy lábra állítani a lovat, hogy a zsűri tagjai minden oldalról megnézzék, majd lábait felvéve, a patákat is megszemlélik. Ezután következik jobb kézen felvezetve a háromszög alakú pályán a mozgás elbírálása először lépésben, majd ügetésben is. A mozgás lendületességét és térnyerését főként oldalnézetből, a lábelőrevitel korrektségét pedig elölről és hátulról lehet jól megfigyelni. Ezután a lovat még egyszer meg kell nézni a felállítás helyén állva, és utána fejezi be a zsűri a munkát, írásban is rögzítve a véleményét.

Fontos, hogy a lovat gyakorlott fölvezető vezesse a zsűri elé, különös tekintettel a mozgásban valófölvezetésre. A zsűri csak azt pontozhatja, amit lát. A fölvezetéshez nem elég a született tehetség, azt a lónak és a fölvezetőnek is gyakorolnia kell.

A bírálat objektivitásához nélkülözhetetlen, hogy azonos kategóriában mindig azonos nemű, korú, fajtájú és használatú lovakat bíráljunk.

A bírálat külsőségei

A különböző kiállítások és tenyészállatszemlék alkalmával elvégzett küllemi bírálatnak a rangját bizonyos külsőségekkel is meg kell adni. Kötelező, hogy a zsűritagok rendesen felöltözve (férfiak nyakkendővel és kalappal) bíráljanak. Ennek megfelelően a fölvezetőktől is rendes, tiszta öltözetet kell megkövetelni. A lovak ápoltan kerüljenek a zsűri elé. Ha egy-egy ló vagy felvezető ezeknek a követelményeknek nem felel meg, a zsűri elküldi, és nem bírálja!

Fontos, hogy a ló kantárja is a célnak megfelelő legyen. A fölvezetőkantár lehetőleg orrszíj és mindenképpen szemző nélküli kantár legyen. Csak a minimális díszítés fogadható el a kantáron, amely semmiképpen sem lehet olyan, hogy a zsűrit akadályozza abban, hogy a ló „arcát” megfelelően lássa.

A bírálat helye legyen tiszta, vízszintes és kemény. Legjobb a rövidre kaszált gyepterület. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy megfelelő asztal álljon a bizottság rendelkezésére. A „magánbírálatot” lehet és leghelyesebb is kézből a ménes között járva végezni, de a bizottsági, nyilvános bírálatnak előírt formaságai vannak, és ezektől nem szabad eltekinteni.

Csak egészséges lovat szabad bírálatra fölvezetni. Beteg vagy sánta lovat a bírálatból ki kell zárni.

A bírálati rendszer

A küllemi bírálat többféle rendszerben végezhető. Döntően fontos azonban, hogy azok, akik lovaikat alávetik a bírálatnak, előre pontosan ismerjék a rendszert részleteiben és a kívánatos típus és tulajdonságok szempontjából is.

Enélkül tisztességes versenyt, bírálatot nem lehet elképzelni. A bírálati rendszer többféle lehet. Ezek közül a célnak megfelelően kell kiválasztani a legjobban megfelelőt. A bírálati rendszerek a következő csoportokba sorolhatók:

  • csak sorrendet kialakító, nem pontozó rendszerek;

  • pontozásos küllemi bírálat;

  • olyan bírálati rendszerek, amelyek a küllemi tulajdonságok mellett más szempontokat is figyelembe vesznek és értékelnek.

Sorrendet kialakító, nem pontozásos rendszerek. Kiállításokon olyan módon is lehet bírálni, hogy a lovakat csak az összbenyomás alapján állítjuk sorrendbe anélkül, hogy a részleteket külön-külön értékelnénk. Az ilyen bírálat akkor hajtható végre korrektül, ha előzetesen csoportokat képezünk, és az ezen belüli sorrendet alakítjuk ki a bírálattal. Természetesen arra is mód van, hogy az előzetesen képzett csoportokból másikba kerüljön át egy-egy állat.

Nagyon fontos, hogy a végső sorrend kialakítása céljából a lovakat (legalább a felső kategóriából) még egyszer szólítani kell, és az előzetesen kialakított értéksorrendben egymás mögé állítva ellenőrizni kell a bírálatot! Az esetleges hibákat ekkor – az egymás mögött álló lovakat jól összehasonlítva – korrigálni lehet és kell.

Pontozásos rendszerek. Az ilyen bírálat gondosabbnak tűnik. Mindenesetre kényszeríti a bírálót, hogy a lovat részleteiben végignézze, és ennek alapján alakítsa ki a sorrendet. A pontozásos bírálati módszerek legtöbbje a testtájakat és egyéb szempontokat (arányosság, szervezeti szilárdság stb.) egymás után pontozza valamilyen maximális pontszámhoz viszonyítva, és ezeket összeadva kapja a végső pontszámot (lásd az alább bemutatott bírálati lapot, valamint a 131. ábrát). Az egyes bírálati szempontokra adható maximum lehet egyforma (pl. 10 vagy 5), és lehet valamilyen elképzelt értéknek megfelelően súlyozott szám is.

131. ábra - Régi szabvány szerinti bírálati lap

kepek/131.png


Vannak olyan rendszerek is, amelyek csak a hiánytalan áttekintés érdekében alkalmazzák a testtájankénti pontozást, utána azonban nem adják össze a pontokat, hanem a kapott összbenyomás alapján sorolják osztályba az állatokat.

Lineáris bírálati rendszerről (132. ábra) akkor beszélünk, ha az átlagostól való eltéréseket lineáris skálán fejezzük ki. A kódszámok természetesen csupán leírják a testtájakat (gyakran a fajtáktól függetlenül), és nem adhatók össze. A minősítést pontozással vagy összbenyomás alapján külön hozzá kell még tenni.

A kombinált bírálati rendszerek elsősorban kiállításokon használatosak. Az összpontszám alapján dőlnek el a helyezések, a tenyésztésben azonban ezek nem használhatók.

132. ábra - Lineáris bírálati lap

kepek/132.png


A testméretek

A leggyakrabban használt méretek a marmagasság, az övméret és a szárkörméret. Ezek közül a marmagasságot ma már botmértékben adjuk meg, azelőtt ezt is szalaggal mérték. A szalag és a botméret között a kondíciótól függően 5–12 cm különbség lehet (133. ábra).

133. ábra - A ló fontosabb méretei; 1. marmagasság (bottal és/vagy szalaggal); 2. övméret; 3. szárkörméret; 4. könyök- („Bielerpont”) magasság; 5. törzshossz

kepek/133.png


A ló leggyakrabban használt testméretei:

  1. marmagasság,

  2. övméret,

  3. szárkörméret,

  4. Bielerpont-magasság,

  5. törzshosszúság.

A leghasználatosabb méreteken kívül tudományos kutatás vagy alkattudományok részére szokásos egyéb méreteket a 134., 135. ábrán szemléltetjük. A méreteket rendszerint abszolút értékben adjuk meg. Ezenkívül azonban a különböző méreteket a marmagasság százalékában is meg szokás adni. A méretek alapján többféle index számítható, amelyek a ló testarányaira jellemzőek.

Néhány ilyen index az ismertebbek közül:

Kvadratikussági index  =   törzshossz marmagasság ×  100 .

Tömegességi index  = mélység marmagasság ×  100 .

„Spannung” = övméret – marmagasság,

Fejformaindex  = fejhossz homlokszélesség .

134. ábra - A ló ritkábban használt testméretei (elölnézet); 1. farbúbmagasság; 2. hátközépmagasság; 3. faroktőmagasság; 4. mellkasmélység; 5. farhossz; 6. szárhossz; 7. alkarhossz; 8. fejhossz; 9. lábhossz; 10. sörényélhossz; 11. torokélhossz; 12. nyakközéphossz; 13. baltavágás-tarkó távolság

kepek/134.png


135. ábra - A ló ritkábban használt testméretei (felülnézet); 1. mellkasszélesség = dongaság; 2. vállszélesség; 3. farhossz; 4. farszélesség I. (külső csípőszögletek közötti távolság); 5. farszélesség II. (tomporok közötti távolság); 6. szárhossz; 7. alkarhossz; 8. szárszélesség; 9. fejszélesség; 10. szügyszélesség; 11. állkapocsvastagság; 12. torokjárat-szélesség

kepek/135.png


Ritkábban használt testméretek

Oldalnézet:

– elölnézet és felülnézet:

 
  

1. mellkasszélesség (dongaság),

1. farbúbmagasság,

2. szügyszélesség,

2. hátközépmagasság,

3. farhosszúság,

3. fartőmagasság,

4. farszélesség I.,

4. mellkasmélység,

5. farszélesség,

5. farhosszúság,

6. szárhosszúság,

6. szárhosszúság

7. alkarhosszúság

7. alkarhosszúság,

8. szárszélesség,

8. fejhosszúság,

9. homlokszélesség,

9. állkapocs magassága,

10. homlokmagasság,

10. felső nyakkörméret,

11. állkapocsvastagság,

11. alsó nyakkörméret,

12. torokszélesség.

12. középnyakhosszúság,

 

13. felső nyakhosszúság,

 

14. combhosszúság.