Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.)

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János

Mezőgazda Kiadó

Előszó

Előszó

E tankönyv célja a háziállatok fertőző betegségeire vonatkozó mindazon ismeretek rövid összefoglalása, amelyek az állatorvostan-hallgatóknak lehetővé teszik az egyes fertőző betegségek megismerését és ugyanakkor segítséget nyújtanak a gyakorlatban dolgozó állatorvosoknak is, mindenekelőtt a fertőző betegségek felismerésében, gyógyításában és megelőzésében.

A háziállatok fertőző betegségeit ismertető, legutóbbi, magyar nyelvű tankönyv (Szent-Iványi Tamás és Mészáros János: A háziállatok fertőző betegségei, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1985) megjelenése óta 13 év telt el. Ezen idő alatt a mikrobiológiában, az immunológiában és a fertőző betegségek területén is jelentős változások mentek végbe. Egyes fertőző betegségektől sikerült megszabadulni, másokat jelentősen visszaszorítani, azonban emellett számos új betegség is megjelent. Új vizsgálati módszerek váltak ismertté, különösen a fehérje- és a nukleinsav-analízis területén, amelyek lehetővé tették az egyes kórokozók alkotóelemeinek, illetve a fertőzött szervezetben végbemenő változások molekuláris biológiai elemzését, nyomon követését s ezáltal a fertőző betegségekre vonatkozóan is korábban elképzelhetetlen részletességű és mennyiségű új ismeretet adtak. Igen nagyarányú fejlődés következett be a laboratóriumi diagnosztikai módszerekben is, olyannyira, hogy a magas költségeket és nagyfokú jártasságot igénylő módszereket a laboratóriumoknak csak egy része tudja alkalmazni és többnyire azok is csak fokozatosan bevezetve.

Az egyes fertőző betegségek ismertetésekor, a szükségesnek tartott mértékben, kitértünk az állat-egészségügyi igazgatási és mindenütt, ahol ennek szükségét láttuk (zoonosisok), a legfontosabb közegészségügyi vonatkozásokra is. A könyv megírását megkönnyítette, hogy az előző évben elkészült az új mikrobiológia tankönyv és 1996–1997-ben az új Állat-egészégügyi Szabályzat is. Az ott leírtakat figyelembe vettük, de sok tekintetben már az azokban foglaltaktól is eltértünk. A külföldi hallgatóinkra való tekintettel, röviden, olyan betegségeket is tárgyalunk, amelyek Európában nem fordulnak elő.

A könyv anyagának összeállításában követtük azokat az alapelveket, amelyeket a fertőző betegségek oktatásában hazánkban a Hutyra–Manninger iskola jelölt ki. Meggyőződésünk ugyanis, hogy számos külföldi példa és az állatfaji specializációt és a szakosodást már a hallgatók oktatásában előnyben részesítő nézet ellenére is, a fertőző betegségek egészének egy tankönyvben való összefoglalása, egységes szellemben való oktatása és ezáltal az egységes szemlélet és főleg gyakorlat kialakítása jelentős gyakorlati előnyökkel jár ma is. Minden bizonnyal ez volt az egyik oka annak, hogy a Hutyra–Marek, majd Manninger–Mócsy által írt tankönyvek olyan jelentős befolyással voltak az állatorvosi oktatásra világszerte.

Az egyes betegségek ismertetésekor elsődlegesen a klinikai mikrobiológia, illetve a gyakorlat szempontjaira voltunk tekintettel. A kórokozókról, illetve fontosabb tulajdonságaikról csak annyit ismertettünk, amennyi az adott betegség megértéséhez, a kórjelzéshez és a már forgalomban levő vagy várható vakcinák közötti eligazodáshoz szükséges. Úgyszintén rövidebben foglaltuk össze a kórbonctani és a kórszövettani ismereteket is, mert azok részletesen más tankönyvekben megtalálhatók. Nem tértünk ki a laboratóriumi diagnosztika részleteire sem, mert az az ott dolgozó specialisták feladata, viszont részletesebben ismertettük az elkülönítő kórjelzés gyakorlati szempontjait és mindenütt a védekezést, ideértve a mentesítés lehetőségeit is. A könyv anyagába, ugyancsak a korábbi hagyományokat követve, számos betegség kapcsán, beépítettük saját tapasztalatainkat is anélkül, hogy erre minden esetben hivatkoztunk volna, s ez a fogalmazásból alkalmanként kitűnik.

Az egyes betegségeket a kórokozók rendszertani besorolása szerinti csoportosításban tárgyaltuk. Az egyes fejezetek után ott, ahol szükségét láttuk, rövid, a külföldön megjelent közleményeket feltüntető irodalomjegyzéket adtunk. Ennek összeállítása során, eltekintve a történeti részben foglaltaktól, nem prioritási szempontokat vettünk figyelembe, hanem inkább összefoglaló jellegű munkákat adtunk meg, csak az 1990 után megjelenteket, és ezek közül is csak olyanokat, amelyekben az általunk átvettekhez képest lényegesen több, a tankönyv kereteit meghaladó ismeretek találhatók, s emellett olyan irodalomjegyzéket tartalmaznak, amelyekből az összes fontos korábbi szakcikk visszakereshető. Az irodalom kikeresésekor, minden betegségre vonatkozóan, számítógépes keresést is igénybe vettünk. A történeti részben említett hivatkozásokat és a Magyar Állatorvosok Lapjában megjelent közleményeket az irodalomjegyzékben nem tüntettük fel, az utóbbi közlemények azonban a szerző neve és az évszám alapján a lapban kikereshetők.

Mind a baktériumok, mind pedig a vírusok nómenklatúrája és besorolása tekintetében az illetékes nemzetközi bizottságok által hozott és jelenleg érvényben lévő szabályokhoz igazodtunk.

Az orvosi szakkifejezések írása tekintetében az Orvosi helyesírási szótárban (szerk.: Fábián Pál és Magasi Péter, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992) foglaltakat követtük. A legtöbb kifejezést magyarul írtuk, a kórtani elnevezéseket, az egyes sejtféleségek és a betegségek neveit azonban eredeti (latin vagy egyéb) formájában használtuk.

Végül köszönjük lektorainknak és mindazoknak a Járványtan és Mikrobiológia Tanszéken, illetve a társintézetekben dolgozó kollégáinknak a munkáját, akik az egyes részek vagy fejezetek átolvasásával és megjegyzéseikkel segítettek a végleges szöveg kialakításában. Külön köszönet illeti a képeket átengedő kollégákat, nevüket a képek alatt feltüntettük.

Budapest, 1998. december havában

A szerzők