Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.)

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János

Mezőgazda Kiadó

Campylobacterek okozta betegségek

Campylobacterek okozta betegségek

A campylobacterek csavart, vessző vagy két-három baktériumból álló, rövid S alakú láncokat formáló, Gram-negatív baktériumok. Egyik vagy mindkét végükön rendszerint egy-egy csillójuk van, friss tenyészeteikben élénken mozognak. Mikroaerofilek, tenyésztésükhöz csökkentett mennyiségű (6%) oxigént és (10%) CO2-ot is tartalmazó légteret igényelnek. Tenyésztésükre 0,1%-nyi piroszőlősavat is tartalmazó véresagart vagy hemolizált vért tartalmazó táptalajokat használunk. Szelektív kitenyésztésükre a vankomicint, polimixin B-t, trimetroprimet és cikloheximidet is tartalmazó táptalajok a legalkalmasabbak.

Az egyes fajokat tenyésztési, morfológiai és biokémiai sajátságai alapján azonosítják. A C. jejuni és a C. coli törzsek jól szaporodnak 42 oC-on is, ezeket összefoglalóan thermofil campylobactereknek is nevezik.

A C. fetus törzsek a sejtfalukban található lipopoliszacharid (O-) antigénjeik alapján A (01), illetve B (02) csoportba sorolhatók. Több hőlabilis felületi (és csilló) antigénjük is van, ezek azonban csak részben ismertek. A C. jejuni, C. coli törzsek O-antigénjeik alapján (a salmonellákhoz hasonlóan) ez ideig legalább 66 szerocsoportba (ún. Penner-szerocsoportok) tartoznak. A C. jejuni és a C. coli törzsek besorolhatók hőlabilis antigénjeik alapján is, e szerint a rendszer szerint több mint 100 szerotípusuk ismert. A szerocsoportok, a fágtípus, a plazmidkép stb. meghatározása segítséget adhat a törzsek eredetének a kiderítésére, szóródásuk nyomonkövetésére.

A campylobacterek ellenálló képessége kicsi. A beszáradás, a napfény gyorsan elpusztítja őket. Érzékenyek a levegő oxigénjére is. A vizsgálati mintákat néhány órán belül táptalajra vagy megfelelő transzport táptalajba kell oltani, vetélt magzatokban, magzatburokban azonban 1 hétig életben maradnak. 60 oC-on, illetve a fertőtlenítőszerek hatására perceken belül elpusztulnak.

A genusba tartozó fajokat korábban mikroaerofil vibrióknak tekintették, és az általuk előidézett betegségeket is vibriosis címszó alatt írták le. Az idetartozó fajok egy része fakultatív pathogen, más része saprophyta (Varga és Fodor, 1984). Az előbbiek közül a C. fetus subsp. venerealis csak szarvasmarhában telepszik meg, s korai megzatelhalást, visszaivarzást, szórványosan vetélést (korábban a szarvasmarha genitalis vibriosisa) okoz.

A C. fetus subsp. fetus gyakran megtalálható a különféle állatfajok, főként a juhok bélcsatornájában, s alkalmanként visszaivarzást, vetélést okoz.

A C. jejuni és a C. coli a bélflóra normális összetevőjének tekinthető, természetes viszonyok között is nagyszámban megtalálható a madarak, a sertés és más állatfajok bélcsatornájában, ahonnan ürülnek, s a salmonellákhoz hasonlóan bejuthatnak a természetes vizekbe, tejbe, nyers állati eredetű élelmiszerekbe stb. A C. jejuni, C. coli törzsek szórványosan okozhatnak vetélést szarvasmarhában, juhban, kecskében, hasmenést szarvasmarhában, továbbá kutyában és macskában, ritkábban nyúlban és apró rágcsálókban. C. jejuni, C. coli törzseknek tulajdonítják a tyúkok Campylobacter-hepatitisét is. A C. fetus subsp. fetus, valamint a C. jejuni és a C. coli megbetegítheti az embert is, ezek a fertőzések zoonosisok.

A genusba sorolt további fajok közül a C. mucosalis, a C. hyointestinalis és a C. hyoilei a sertések vékonybelének a lakója. Korábban ezeket a baktériumokat, összefüggésbe hozták a sertések proliferatív enteropathiáival (lásd később), utóbb azonban kiderült, hogy ezeket a betegségeket önálló, a sertések bélnyálkahártya-hámsejtjeiben intracellularisan szaporodó baktériumfaj, a Lawsonia intracellularis idézi elő.

A saprophytáknak tekintett campylobacterek közül a C. sputorum különböző változatai megtalálhatók az ember szájüregében, a szarvasmarha nemi szerveinek a nyálkahártyáin, illetve a juhok bélcsatornájában.

Számos, korábban campylobaktereknek leírt, de ma már a Helicobacter, illetve az Arcobacter genusba sorolt baktériumról kiderült, hogy az embert és a különféle állatfajokat egyaránt képesek megbetegíteni. Ezek a fajok alaki és tenyésztésbeli tulajdonságaikban hasonlítanak a campylobacterekhez, tőlük azonban biokémiai és genetikai tulajdonságaik alapján megkülönböztethetők.

A Heliobacter fajok közül a H. pylori az emberben idült gyomorgyulladást és következményes gyomor- és nyombélfekélyt, a H. felis macskában és a H. canisszal együtt kutyában okoz idült gyomorgyulladást. A H. heilmannii kórokozó szerepét a sertések oesophagealis gyomorfekélyének a kialakulásában valószínűsítik.

Az Arcobacter fajok közül az A. cryaerophilus sertésben és szarvasmarhábanokozhat vetéléseket.

A szarvasmarha Campylobacter fetus subsp. venerealis okozta genitalis campylobacteriosisa

Történet. A korábban Vibrio fetusnak nevezett baktérium magzatkárosító hatását Mac Fadyean és Stockman (1909), majd Smith (1919) igazolták. A betegséget mind szarvasmarhában, mind pedig juhban már nagyon korán nálunk is megállapították (Schmiedhoffer, 1926; Marcis, 1934).

Előfordulás. A betegség világszerte, így nálunk is előfordul, de szórványos. A mesterséges termékenyítés általánossá válásával jelentősége a tejtermelő állományokban nagymértékben csökkent, jelentős veszteségeket okozhat azonban a természetes fedeztetés során húsmarhaállományokban.

Kóroktan. A betegséget csaknem kivétel nélkül a C. fetus subsp. venerealis okozza, igen ritkán azonban C. fetus subsp. fetus vagy C. jejuni, C. coli törzsek is okozhatnak vetélést szarvasmarhában. Az általunk idehaza izolált C. fetus subsp. venerealis törzsek kivétel nélkül az A (01-es) szerocsoportba tartoztak.

Járványtan, kórfejlődés. A kórokozót a bikák tartják fenn, az ugyanis éveken át jelen lehet a tasak nyálkahártyáján és a húgycső distalis részében anélkül, hogy bármilyen tünetet okozna. A kórokozó időnként bejut az ondóba is. A fertőzés kizárólag nemi útonterjed. Létrejöhet a tehenek fedeztetése során, de átjuthat a kórokozó egyik állatból a másikba nem steril eszközökkel végzett inszeminálás során és az ondóval is. Az ondó fertőzöttségének a jelentősége elhanyagolható, mert a mesterséges termékenyítőállomásokon nyert ondóba antibiotikumot is kevernek, amely megakadályozza a campylobacterek szaporodását. Üszőkben, tehenekben a kórokozó gennyes hüvely-, méh, illetve petevezető-gyulladást okozhat, aminek következtében elmarad a termékenyülés vagy az embrió korán elhal, felszívódik vagy kilökődik. Esetenként a magzat ascendáló fertőzés következményeként később pusztul el, aminek vetélés a következménye. Tehenekben a betegség kiállása lokális immunitás kialakulásával jár, aminek eredményeként a kórokozó a fertőzött tehenek többségéből 3–6 hónap múlva eltűnik.

Tünetek. Bikákban a fertőzésnek nincsenek klinikai tünetei,üszőkben és tehenekben viszont hüvelykifolyás és a hüvely nyálkahártyájának a gyulladása látható. Az állatok a szabályos ciklusnak megfelelő időben vagy 4–6 hetes időközönként újra üzekednek. A fertőzött állatok többsége 3–5 termékenyítés után, a vemhét szabályosan kihordva, egészséges borjút ellik, a fertőzött állatok kisebb része azonban a vemhesség második felében elvetél. A vetéléshez esetenként magzatburok-visszamaradás, gennyes méh-, illetve petevezető-gyulladás társul, aminek meddőség lehet a következménye

Kórbonctan. A vetélt magzatok burkaiban gyulladás, a magzatok mell- és hasüregében fibrinkiválás figyelhető meg. A magzati tüdőt és májat esetenként vastag fibrinlepedék fedi (58. ábra).

58. ábra - A szarvasmarha genitalis campylobacteriosisa. Vaskos fibrinréteg vetélt borjú máján (Bajmócy Endre felvétele)

kepek/58abra.png


Kórjelzés. A hüvelykifolyás, az üszők gyakori és ismételt visszaüzekedése, az inszeminálási index növekedése és a fogamzás alacsony aránya utal a betegségre. Az üszők, tehenek hüvelyváladékából, a vetélt magzatok burkaiból, a gyomortartalomból, a vetélt magzatok burkaiból, a frissen vett ondóból, a tasakváladékból stb. a kórokozó kitenyészthető.

A mesterséges termékenyítőállomáson tartott bikák fertőzéstől való mentességét a tasakmosó folyadék bakteriológiai vizsgálatával félévenként ellenőrizni kell. A tasak kiöblítése után a mosófolyadékból néhány cseppet célszerű még a mintavétel színhelyén megfelelő szelektív tenyésztő vagy transzport táptalajba tenni s ezeket a mintákat vinni a laboratóriumba.

A beteg üszőkben, tehenekben a hüvelyvá-ladékban és többnyire a vérkeringésben is megjelennek ellenanyagok, amelyek agglutinációs próbával, ELISA-val, immunoblottal stb. kimutathatók. Figyelembe kell azonban venni a betegséget okozó törzsek antigénszerkezetét (01-es és 02-es C. fetus, illetve különböző szerocsoportú C. jejuni törzsek).

Az elkülönítő kórjelzés szempontjából a vetéléseknél a leptospirosis (a magzatban anaemia, sárgaság), a chlamydiosis (a kórokozó kimutatása, a vérsavó szerológiai vizsgálata) és a Q-láz (többnyire vérzéses magzatburok-gyulladás) jön szóba.

Gyógyítás, védekezés. A beteg, illetve vetélt állatokban méhöblítés, valamint eritromicinnel, tetraciklinekkel vagy egyéb, széles therapiás skálájú antibiotikumokkal végzett méhkezelés sietteti a gyógyulást. A fertőzött bikákat a tenyésztésből ki kell vonni, és mesterséges termékenyítésre kell áttérni, fertőzéstől mentes bikák ondóját használva. A fertőzés megszüntéig, amit ismételt bakteriológiai vizsgálattal kell ellenőrizni, az állományban tenyésztési zártságot célszerű megvalósítani, és nem szabad kívülről hozott tenyészállatokat beállítani.

A bikák kezelése komplikáltabb. Epiduralis érzéstelenítés után a penis és a tasak nyálkahártyáját penicillin és streptomycin keverékét tartalmazó kenőccsel kenjük be, ügyelve arra, hogy a kenőcs a nyálkahártya minden részével érintkezésbe jusson. Egyidejűleg a húgycső alsó harmadába is bejuttatunk eritromicint, streptomycint, tetraciklineket tartalmazó, 10–20 ml-nyi oldatot. A kezelést 2–3 naponta egyszer vagy kétszer megismételjük. A kezelés eredményességét az ondó, illetve a praeputium bakteriológiai vizsgálatával ellenőrizni kell.

Megelőzés. A megelőzést a mesterséges termékenyítés bevezetése és szakszerű alkalmazása jelenti (Scott, 1994). Lényeges, hogy csak fertőzéstől mentes, ellenőrzött forrásból származó ondót használunk.

Ausztráliában és néhány más országban is forgalomban vannak inaktivált C. fetus subsp. venerealist tartalmazó vakcinák. A bikák és valamennyi tenyészüsző, illetve tehén kétszer egymásutáni, majd évenként egyszeri vakcinázásával a fertőzést felszámolhatónak tartják (Hum és mtsai., 1993).

A juh campylobacterek okozta vetélése

Előfordulás. A betegség világszerte előfordul, de szórványos. Frissen vemhesített jerkeállományban azonban jelentős veszteségeket okozhat. Nálunk is megállapították (Bajmóczy és mtsai., 1987).

Kóroktan, járványtan. A vetélések okozója saját vizsgálataink szerint az esetek mintegy 3/4-ében a C. fetus subsp. fetus (korábban subsp. intestinalis), 1/4-ében pedig különböző szerocsoportú (többnyire 01, 02 és 08) C. jejuni törzsek. Mindkét baktériumfaj természetes viszonyok között is jelen lehet a juhok bélcsatornájában. A fertőződés bekövetkezhet szájon át és a nemi utakon keresztül, fedeztetéssel vagy fertőzött ondóval, illetve eszközökkel végzett inszeminálás során egyaránt. A szájon át felvett kórokozó a bélcsatornában elszaporodik és a bélsárral hónapokig ürül. A fertőzésnek az esetek többségében nincs következménye, először vemhes anyákban azonban a kórokozó alkalmanként a bélcsatornából a vérpályán keresztül eljuthat a magzatba, s vetélést okozhat. Tömeges lehet a vetélés, ha az először vemhes, a vemhesség előrehaladott szakaszában levő állatokat, a többször ellett állatok közé keverik. Az ondóval vagy az inszemináláskor létrejött fertőzés ascendálva éri el a magzatot. A kórokozó a fertőzött anyák hüvelyváladékában hónapokig jelen lehet.

Tünetek, kórbonctan. A betegség egyetlen tünete a vetélés, ami rendszerint a vemhesség utolsó 6 hetében következik be, néha azonban rendes időre holt vagy gyengebárányok születnek. Az anyák többnyire szövődménymentesen, rendes időben újra megtermékenyülnek és a következő vemhüket szabályosan kihordják. Ritkábban a vetélést vagy a gyenge bárányok ellését méhgyulladás és ehhez csatlakozó meddőség követi. A vetélés aránya általában 10–30%.

A vetélt magzatok oedemásak, testüregeikben vörhenyes folyadék halmozódik fel. Májukban kisebb-nagyobb, szürkés színű elhalásos gócok találhatók.

Kórjelzés. Az először vemhes juhok vetélése és a májban található elhalásos gócok utalnak a betegségre. A kórokozó az anya hüvelyváladékából, a magzatburkokból, a magzat gyomortartalmából és szöveteiből mikroszkópos vizsgálattal kimutatható, illetve kitenyészthető. A vetélt állatok vérében ellenanyagok is megjelennek, amelyek a megfelelő törzsekből készített antigéneket használva, agglutinációs és KK próbával, illetve egyéb szerológiai eljárásokkal kimutathatók.

Gyógyítás. A vetélt állatok elkülönítése, a méh kiöblítése és antibiotikumokkal (eritromicinnel, tetraciklinekkel stb.) való helyi kezelése elősegíti a gyógyulást. A még vemhes állatokat érdemes 5–6 napon át penicillin-streptomycin kombinációval vagy tetraciklinekkel parenteralisan gyógykezelni, mert a vetélések száma, a bárányok károsodásának a mértéke a fertőződéstől eltelt időtől függően jelentősen csökkenthető.

Megelőzés. A megelőzésben fontos a mesterséges termékenyítés bevezetése, illetve fertőzéstől mentes kosok használata. Az először vemhes jerkéket célszerű külön csoportban tartva leelletni és nem keverni össze a többször ellett anyákkal.

A nagyobb juhtartó oszágokban forgalomban vannak inaktivált, alumíniumgélhez adszorbeált C. fetus subsp. fetust tartalmazó vakcinák, amelyekkel a juhokat a vemhesítéskor kétszer egymásután oltják (Gumbrell és mtsai., 1996). Az ilyen vakcináktól legalább egy vemhességre kiterjedő, típusspecifikus védettség várható.

Campylobacter jejuni és Campylobacter coli okozta betegségek

A C. jejuni és a C. coli törzsek szórványosan okozhatnak vetélést kérődzőkben. Ritkábban előidézhetnek újszülött borjakban hasmenést, fejőstehenekben pedig mastitist. Ez utóbbi so-rán a kórokozó rendszerint tartósan ürül a tejjel, ami nyers tej fogyasztását követően emberekben Campylobacter-enteritis kialakulásához vezethet. A szarvasmarhák enyhe vékonybélgyulladással, vízszerű hasmenés kialakulásával járó, ún. téli hasmenését (winter dysentery) korábban C. jejuninak tulajdonították (egyébként innen ered a kórokozó eredeti neve, Vibrio jejuni), úgy látszik azonban, hogy a betegséget valójában a jejunum hámsejtjeiben szaporodó coronavírusok idézik elő.

A C. jejuni, C. coli törzsek okozhatnak enyhe tünetekkel járó, néhány napig tartó, vízszerű hasmenést kutyában, macskában. Saját vizsgálataink szerint az Állatorvostudományi Egyetem Rendelő Intézetébe bevitt hasmenéses kutyák, macskák kb. 10–12%-ában voltak a tünetek campylobactereknek köszönhetők. A kórjelzés a bélsárból végzett bakteriológiai vizsgálattal biztosítható. A betegek többsége néhány nap alatt önmagától gyógyul. Szükség esetén szájon át eritromicin vagy tetraciklinek adhatók. Alkalmanként a nyulak, tengerimalacok és egyéb rágcsálók is megbetegedhetnek a kutyákhoz hasonló, enyhe hasmenéses tünetekben. A lakáson belül tartott kutya, macska és a rágcsálók esetenként az ember fertőződésének a forrásai lehetnek.

A baromfifajok és a vadon élő madarak bélcsatornájában a C. jejuni és a C. coli ubiquitaer. Eltekintve a tyúkok Campylobacter-hepatitisétől, a fertőzés tünetmentes marad. A madarak ürülékével a kórokozó bejut a természetes vizekbe, ahol legalább 7–10 napig életben marad, a baromfifajok vágóhídi feldolgozása (a kizsigerelés, a folyadékos előhűtés stb.) során pedig e baktériumok rájuthatnak a testfelületre, ahol legalább néhány napig életben maradnak. Saját vizsgálatainkbana vágóhídon levágott és feldolgozott, akonyhakészre csomagolt brojlercsirkék 25–64,3%-ának a felületéről voltak kimutathatók thermofil campylobacterek. A fertőzöttség mértéke hasonló más országokban is (Jacobs-Reitsma, 1993). A magas fertőzöttségi arány miatt a nyers baromfihúsaz ember (valamint a kutya és a macska) campylobacterekkel való fertőződésének a leggyakoribb forrása. A nyers baromfihús fertőzöttségének csökkentése elérhető a vágóhídi technológiai szabályok betartásával, a folyadékos előhűtés helyett a léghűtés alkalmazásával stb. Újabban kísérleteket végeztek a brojlercsirke-állományokcampylobacterektől mentes felnevelésére. Mivel a campylobacterek a bélcsatornából (szemben a salmonellákkal) nem jutnak be a tojásba, a kikelt naposcsibék fertőzéstőlmentesek. Az állományokat jó higiéniai körülmények között, zártan tartva, hagyományos módon takarmányozva, is úgy látszik, mód van a brojlerállományok fertőzéstől mentes felnevelésére (Varga és mtsai., 1997).

A baromfi Campylobacter-hepatitise

A baromfi Campylobacter- korábban Vibrio-hepatitise fiatal tojótyúkállományok tojáshozam-csökkenéssel, enyhe hasmenéssel és a máj károsodásával járó, fertőző betegsége.

A betegséget számos országban, így nálunk is megállapították (Palya és mtsai., 1971), az utóbbi évtizedben azonban ritkán észlelik.

A betegség kórokozójának a bélcsatornában természetes viszonyok között is jelenlevő C. jejuni törzseket tekintjük. Minthogy azonban e baktériumokkal a kórképet mesterséges fertőzési kísérletben rendszerint nem sikerült előidézni, emellett a C. jejuni törzsek a beteg állatok májából és a véréből többnyire nem, hanem csupán a bélcsatornából tenyészthetők ki, az utóbbi években kételyek merültek fel a C. jejuni valódi oktani szerepét illetően. Egyelőre azonban nem sikerült találni semmilyen olyan más fertőző ágenst, amely(ek) akár a campylobacterekkel együtt részt vennének a betegség előidézésében.

A betegség kialakulását hajlamosító hatások (vékonybél-coccidiosis, durva rostú alom felcsipegetése, mikotoxin-tartalmú takarmányok etetése, a tojástermelés megindulása stb.) segítik elő.

A kórokozó a bélből jut be a májba, majd a vérkeringésbe. A májban való szaporodás során gyulladásos-elhalásos gócok keletkeznek. Klinikai tünetekkel járó megbetegedéseket csak házityúkállományokban észlelünk, leggyakrabban a tojásrakás első harmadában, de ritkán előfordul növendékállományokban is.

A betegség többnyire a tojásrakás 5–15% közötti csökkenésével kezdődik. Rendszerint csak az állomány egy része betegszik meg. Ezek a tojók bágyadtak, enyhe hasmenésük van. Az elhullás aránya általában 5% alatt marad. A betegség 2–3 hétre elhúzódik. Ezt követően a tojásrakás lassan visszatér a normális szint közelébe.

Az elhullott állatok rendszerint jó kondícióban vannak. A savóshártyák alatt finom vérzések, a vékonybélben pedig enyhe gyulladás látható. A máj megnagyobbodott, állománya törékeny. Felületén és állományában apró, kerek, sárgásszürke, elhalásos gócok láthatók (59. ábra). A máj burka alatt finom vérzések lehetnek.

59. ábra - Campylobacter-hepatitis. Apró, gyulladásos-elhalásos gócok tyúk duzzadt májában

kepek/59abra.png


A kórjelzés a járványtani viszonyok, a klinikai tünetek, a kórbonctani elváltozások és a bakteriológiai vizsgálat együttes eredménye alapján lehetséges. A kórokozónak a bélből való kitenyésztése nem bizonyítja a C. jejuni oktani szerepét. Az elkülöntő kórjelzés szempontjából elsősorban a baromfityphus (felnőttekben petefészek-elváltozások és szívhegek) és a baromficholera (tömeges elhullások, erős vérzéses jelleg, több elhalásos góc a májban stb.) jön szóba.

A gyógykezelésre az ivóvízbe vagy takarmányba kevert eritromicin (Gallimicin), illetve tetraciklinek használhatók, 4–5 napon át.

A megelőzésben a hajlamosító hatások elkerülésének van döntő szerepe.

Közegészségügyi vonatkozások. Az ember campylobacterek okozta betegségei közül a C. fetus subsp. fetus okozta magzati károsodásoknak, a septikaemiának, illetve a thermofil campylobacterek okozta enteritiseknek van gyakorlati jelentősége. A C. fetus subsp. fetus okozta magzatkárosodás, illetve újszülött- vagy felnőttkori septikaemia ritka, többnyire a terhes nőkben a bélcsatorna felől bekövetkező endogén fertőzés eredménye, de a fertőzés eredhet vetélő vagy ellő kérődzőktől, illetve ezek váladékaitól is.

Jóval gyakoribb ezeknél a C. jejuni, illetve C. coli okozta, enyhe hasmenéses tünetekkel lezajló enteritis. A fertőzés forrása az esetek többségében nyers vagy nem eléggé megsütött, illetve megfőzött baromfihús, ritkábban a tej, esetenként az ivóvíz, továbbá alkalmanként állatokkal (kutyával, macskával, lakásban tartott apró rágcsálókkal, madarakkal) való közvetlen kapcsolat. A fertőződés szájon át megy végbe. A baktériumok a vékonybélben elszaporodnak és enyhe hőemelkedéssel, émelygéssel, esetenként hányással járó hasmenést okoznak, amely az esetek többségében néhány napon belül önmagától gyógyul. Az esetek többsége a nyári időszakra esik, több mint fele az 5 év alatti korosztályt érinti. Az emberben hasmenést okozó szerotípusok megoszlása saját vizsgálataink szerint jóval szélesebb, mint amilyen szerotípusok a nyers baromfihúsból izolálhatók. A kórjelzéshez a széklet bakteriológiai vizsgálata szükséges. Az emberi hasmenéses esetekből idehaza kitenyésztett törzsek mindegyike érzékeny volt eritromicinre. Indokolt esetben a betegek szájon át eritromicinnel gyógyíthatók. A hasmenés miatt fontos a folyadékpótlás.

Az idehaza évente megállapított emberi Campylobacter-enteritis-esetek száma általában eléri a Salmonella-esetszám felét, 1997-ben összesen 11 976 esetet jelentettek.

Az ember C. fetus okozta fertőzéseinek a megelőzéseiben fontos, hogy terhes nők ne dolgozzanak kérődzők körül, a thermofil campylobacterek okozta fertőzések pedig a baromfi-feldolgozás higiéniai szabályainak a betartásával, a baromfihús alapos sütésével, főzésével, a jó konyhai és személyi higiénia betartásával kerülhetők el. Fontos, hogy a lakásban kedvtelésből tartott állatokat, ha hasmenésesek, gyógykezeljék és betartsák a velük kapcsolatos higiéniai szabályokat.