Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.)

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János

Mezőgazda Kiadó

A ló ragályos méhgyulladása

A ló ragályos méhgyulladása

A lovak nemi úton terjedő, nyálkás hüvelykifolyással, endometritisszel járó, fertőző betegsége.

Előfordulás. A betegséget (contogious equine metritis, CEM) először angoltelivér-tenyészetekben, Angliában és Írországban észlelték, 1976-ban (Timoney és mtsai., 1977). Ezt követően a betegséget megállapították az USA-ban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban és Nyugat-Európa számos országában is. Nálunk a betegséget ez ideig tudomásunk szerint nem észlelték.

Kóroktan. A betegség okozója, a Taylorella (korábban Haemophilus) equigenitalis, rövid, Gram-negatív coccobacillus. Mikroaerofil, lóvérrel készült csokoládéagaron, 10% CO2-ot is tartalmazó légtérben, véresagaron tenyészthető. Szaporodásához sem X-, sem pedig V-faktort nem igényel. A törzsek szelektív izolálására streptomicintartalmú csokoládéagar használható, utóbb azonban streptomicin iránt érzékeny törzseket is találtak. A T. equigenitalis ellenálló képessége kicsi, a velük fertőzött állatokon kívül nem marad életben. A kórokozó iránt csak a lófélék fogékonyak.

Járványtan. A kórokozó nemi úton terjed, a természetes fedeztetés során, de átvihető szennyezett eszközökkel végzett inszeminálás kapcsán, a fedeztetéskor használt segéd- és tisztítóeszközökkel, vizsgáló műszerekkel, az emberek keze által stb. is. Megállapítottak fertőzésátvitelt legelőn együtt tartott kancák között is.

A kórokozót a fertőzött, tünetmentes mének, illetve a betegségen átesett vagy meg sem betegedett, de baktériumhordozó kancák tartják fenn. A kórokozó mind ménekben, mind pedig kancákban tartósan fennmarad.

Kórfejlődés. A nemi szervek nyálkahártyájára került kórokozó kancákban a méhnyakcsatorna, a méh és a petevezetők nyálkahártyájának a gyulladását okozza. A kórokozó a méhből többnyire 3 hét alatt kitakarodik, és ilyenkor már fogamzás jöhet létre. A kancák jelentős részében azonban a kórokozó, főként a clitoris redőiben, tartósan életben marad, és az ilyen kancák akár vemhesültek, akár nem, a következő tenyészidényben fertőzhetik a fedező mént. A kórokozó vetélést nem okoz, kártétele abban áll, hogy a kancák a méhgyulladás miatt átmenetileg nem fogamzanak, ismételten visszasárlanak és ezzel, főként a telivérek esetében, korlátozott fedeztetési idényben üresen maradnak. Ménekben a kórokozó a penis és a tasak nyálkahártyáján telepszik meg, de elváltozásokat nem okoz, a termékenységüket sem befolyásolja.

Tünetek. A fertőződést követő 2–7 napon a kancákból többnyire bőséges mennyiségben, fehér színű, nyúlós, áttetsző, szagtalan méhváladék ürül, amely később gennyes jellegűvé válhat és általában 7–10 nap múltán megszűnik. A kancák rendszertelen ciklusban, gyakran már 3–12 nap múlva, többnyire azonban csak 3–4 hét múlva sárlanak újra. Előfordul, hogy a fertőzés tünetmentes marad.

Kórjelzés. A fedeztetést követő, bőséges méhkifolyással járó klinikai kép utal a betegségre, a biztos kórjelzéshez azonban a kórokozót ki kell tenyészteni. Ez a kórokozó nagyfokú érzékenysége és igényessége miatt különleges gondosságot és szakismereteket kíván. Heveny beteg kancákból a méhnyak tájékáról, illetve a hüvelyből hosszú tamponnal, az idült baktériumhordozók felderítésére viszont a clitoris árkaiból gyufafej nagyságú minitamponokkal veszünk mintát. Ménekből a húgycső szájadékának a környékén a nyálkahártyaráncokból vesszük a mintát és azonnal megfelelő transzport táptalajba helyezve, hűtve juttatjuk a laboratóriumba.

A beteg kancák vérében ellenanyagok jelennek meg a kórokozóval szemben, amelyek KK próbával, IHA-val, illetve ELISA-val kimutathatók ugyan, a tünetmentes baktériumhordozók azonban rendszerint negatív szerológiai eredményt adnak. Mének vérében rendszerint egyáltalán nem jelennek meg ellenanyagok. Az alacsony szerológiai titerek nem bizonyító értékűek, mert más baktériumokkal (pl. pasteurellákkal, actinobacillusokkal és moraxellákkal) keresztreakciók fordulnak elő.

Gyógyítás. A beteg kancák jelentős része minden beavatkozás nélkül meggyógyul, többségük azonban baktériumhordozó marad. A gyógyulás elősegítése és a kórokozótól való megszabadulás érdekében a heveny beteg kancák méhét 5–7 napon át naponta célszerű kiöblíteni ampicillinoldattal vagy ampicillint, neomycint, polimixin B-t és nitrofurantoint együttesen tartalmazó oldattal. A tünetmentes, de fertőzött kancákban, illetve ménekben a baktériumhordozás megszüntetésére a clitoris sinusainak, illetve a penis és a tasak nyálkahártyájának alapos kitakarítását, 2%-os klór-hexidinnel való átöblítését és nitrofurantoint tartalmazó kenőccsel való bekenését javasolják naponta egyszer, 5–7 napon át (Ricketts, 1996). A gyógykezelés eredményességét a kezelés befejezését követő 7. naptól kezdődően 2 naponként végzett bakteriológiai vizsgálattal célszerű ellenőrizni. Voltak esetek, amikor a kancákat csak a clitoris egészének sebészi eltávolításával sikerült a fertőzéstől megszabadítani.

Védekezés. A kórokozó nagy ragályozóképessége miatt a fertőzött állatokat gyógyulásukig el kell különíteni, s az állatok ellátását, illetve gyógykezelését úgy kell végezni, hogy a fertőzés továbbvitele megakadályozható legyen (az eszközök fertőtlenítése, sterilezése, egyszer használatos gumikesztyű használata stb.). Teljes gyógyulásukig mindkét nemű lovat ki kell zárni a tenyésztésből. Az újonnan behozott méneket, illetve kancákat csak akkor szabad tenyésztésbe fogni, ha azok fertőzéstől való mentességét az ismételt bakteriológiai vizsgálatok igazolták. A fenti védekezési szabályok következetes véghezvitelével az országok jelentős része tartósan fertőzésmentessé vált.