Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.)

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János

Mezőgazda Kiadó

Yersiniosisok

Yersiniosisok

A yersiniák coccoid vagy rövid pálcika alakú, Gram-negatív baktériumok. Az idetartozó fajok közül kórtani szempontból fontos a Y. (Pasteurella) pestis, amely az ember pestisének az okozója, az állatokat megbetegítő fajok közül pedig a Y.pseudotuberculosis, a Y. enterocolitica és a Y. ruckeri. Ez utóbbi faj pisztrángfélékben idéz elő vesekárosodással járó septikaemiát. Az előbbi három baktériumfaj az embert és az állatokat egyaránt megbetegíti, azaz az általuk okozott betegségek zoonosisok.

A Yersinia pseudotuberculosis okozta betegségek

A Y. pseudotuberculosis főleg a rágcsálókban, a madarakban és szórványosan a legkülönfélébb házi-, vadon élő és állatkerti állatokban idézhet elő heveny, lázas általános tünetekkel, bélgyulladással, hasmenéssel járó septikaemiát vagy gyakrabban idült, a bélben, a bélfodri nyirokcsomókban és a különféle belső szervekben a gümőkórra emlékeztető, gyulladásos-elhalásos gócok képződésével járó betegséget (rodentiosis, pseudotuberculosis, madarakban yersiniosis).

Előfordulás. A Y. pseudotuberculosis okozta betegségek világszerte előfordulnak, de általában ritkák. Halmozódó eseteket rágcsálókban és madarakban észlelnek, de szórványosan számos más állatfaj is megbetegedhet.

Kóroktan. A Y. pseudotuberculosis, szemben a Y. pestisszel, csillós, csillókat azonban a Y. enterocoliticával együtt csak 22–25 °C körüli hőmérsékleten képez. Mindkét utóbbi faj 2–43 °C között képes szaporodni. Váladékokból, szennyvizekből, talajmintákból, élelmiszerekből való kitenyésztésükhöz a hidegdúsítási eljárást is igénybe vesszük (lásd a listeriáknál). Bár a yersiniákat manapság az enterobacteriumokhoz sorolják, a kitenyésztésükre szolgáló táptalajok egy részén egyáltalán nem, más részén pedig csak lassabban és gyengébben nőnek, mint a többi enterobacterium.

A Y. pseudotuberculosis törzsek sejtfalantigénjeik alapján ez ideig legalább 6 szerocsoportba (I-től VI-ig), a csillókban található fehérjeantigénjeik (a-tól e-ig) alapján pedig számos szerotípusba sorolhatók. Európában az állatokból izolált törzsek 70–80%-a az I-es, 10–20%-a pedig a II. vagy a III. szerocsoportba tartozik.

A Y. pseudotuberculosis ellenálló képessége nem nagy, 60 °C-on 10 percen belül, a tej pasztőrözése során ugyancsak perceken belül elpusztul. A fertőzött állatok bélsarában, vizeletében, az elhullott állatok szöveteiben a nyári időszakban néhány hétig, télen azonban hónapokig életképes marad. Hónapokig megőrzi életképességét a talajban és a természetes vizekben is.

A Y. pseudotuberculosis fakultatív pathogen baktérium. Természetes viszonyok között is rendszerint megtalálható a vadon élő rágcsálók, a madarak és esetenként a háziállatok bélcsatornájában, de gyakran kimutatható a talajból, természetes vizekből, tejből, húsból, hűtőházban tárolt gumós növények és zöldségfélék felületéről (répáról, burgonyáról, hagymáról stb.) is. Gazdaspektruma igen széles. Leginkább fogékonyak iránta a kisrágcsálók, de fogékonyak a madarak és a legtöbb emlős is.

Járványtan. A fertőződés rendszerint szájon át, vadon élő rágcsálóktól, madaraktól vagy baktériumhordozó, -ürítő egyéb állatoktól jön létre, a kórokozót tartalmazó ürülékkel szennyezett takarmány, ivóvíz elfogyasztása útján. Bekövetkezhet azonban a fertőződés bőrsérüléseken keresztül, s alkalomadtán ízeltlábúak is közvetíthetik, ha azok korábban fertőzött állatokból szívtak vért. Vadon élő rágcsálókban és madarakban a betegség rendszerint szórványosan fordul elő, a fertőzés egy-egy területen, természeti góc formájában, hosszú ideig perzisztál. Az ilyen területeken élő madárállományok, valamint házi és állatkerti emlősállatok is gyakrabban betegszenek meg (Welsh, 1992). A betegség kialakulásában hajlamosító hatások, vadon élő rágcsálóknál a hideg téli időjárás, az éhezés, ugyanazon takarmány- és ivóvízforrások igénybevétele s ezért a nagyobb fertőződési esély, háziállatoknál a zsúfolt tartás, takarmányozási hibák, parazitózisok stb. játszanak szerepet.

Kórfejlődés. A szájon át felvett kórokozó a bélben szaporodik el, ahol heveny esetekben elhalásokkal, vérzésekkel járó bélgyulladást okoz, amelyet rendszerint septikaemia követ. Az elhúzódó, illetve idült esetekben a bélben, a bélfodri nyirokcsomókban, a májban és gyakran egyéb szervekben is gyulladásos-elhalásos gócok alakulnak ki.

Tünetek. Fogékony rágcsálók takarmányon keresztüli mesterséges fertőzését követően a lappangási idő általában 1–3 hét, de észleltek egészen rövid, 1–2 napos lappangási idővel lezajló eseteket is. A betegség kisrágcsálókban lezajlódhat heveny, lázas általános tünetekkel járó septikaemia formájában, gyakoribb azonban a félheveny vagy idült lefolyás. A beteg rágcsálóknak hasmenésük van, lesoványodnak, elerőtlenednek, nem szívesen mozognak, testtájéki és hasüregi nyirokcsomóik megduzzadnak, eltályogosodnak és esetleg fel is törnek. Kérődzőkben szórványosan bélgyulladás (Slee és Button, 1992), tőgygyulladás, ritkán vetélés (Otter, 1996), sertésben és egyéb fajokban étvágytalanság, hasmenés, lesoványodás alakul ki. Megbetegedhetnek az állatkertben tartott majmok, kérődzők és a madarak is.

A házimadarak közül esetenként a pulykák, fácánok, fürjek, gyöngytyúkok betegszenek meg, de kialakulhatnak tömeges elhullással járó járványok galamb-, továbbá díszmadár- (kanári- stb.) tenyészetekben is. A heveny esetekben láz, gyengeség, hasmenés tüneteiben az állatok néhány nap alatt elpusztulnak. A gyakoribb félheveny és idült esetekben heteken át tartó bágyadtság, időszakos vagy tartós hasmenés, lesoványodás, ízületgyulladások láthatók.

Kórbonctan. Heveny esetekben a bél, többnyire a vastagbél nyálkahártyájának (esetenként vérzéses, necroticus) gyulladását látjuk, a lép hevenyen duzzadt, megduzzadtak a bélfodri nyirokcsomók és a máj is. A savóshártyák alatt rendszerint apróbb vérzések vannak. A duzzadt májban a gyorsan lezajló esetekben csak mikroszkóposan, a lassabban lezajló esetekben szabad szemmel is apró, gyulladásos-elhalásos gócok láthatók (49. ábra). Az idülten lefolyó esetekben a gümőkórra emlékeztető, kisebb-nagyobb gyulladásos-elhalásos gócok (granulomák) alakulnak ki a bélben, a bélfodri nyirokcsomókban, a májban és a parenchymás szervekben is. A friss gócok sárgás színűek, gyorsan elsajtosodnak, a nagyobbakat vékony kötőszöveti tok veszi körül, tartalmuk besűrűsödött. A vetélt kérődzőkben a magzatburok elhalással, fibrinkiválással járó gyulladása, a magzat duzzadt májában és egyéb szerveiben pedig elhalásos gócok láthatók.

49. ábra - Yersiniosis. Gyulladásos-elhalásos gócok túzok májában, lépében (az Országos Állat-egészségügyi Intézet anyagából)

kepek/49abra.png


Kórjelzés. A kórjelzés érdekében bakteriológiai vizsgálatot kell végezni, mert hasonló klinikai képet, illetve kórbonctani elváltozásokat számos más baktériumfaj (Corynebacteriumpseudotuberculosis, Francisella tularensis stb.) is elő tud idézni.

Gyógyítás. Széles therapiás skálájú antibiotikumokkal, pl. tetraciklinekkel vagy fluorquinolonokkal, a betegek jelentős része megmenthető. Célszerű az ugyanazon csoportban lévő, még egészséges állatokat is preventív célból gyógykezelni. Pulykákban nagy adagban és tartósan adott antibiotikumokkal (így streptomicinnel 0,5 g/l hét napig, majd 0,5 g/l tetraciklinnel négy napon át) az elhullások számát jelentősen csökkenteni lehetett, de az átvészelt állományokban a betegség bármikor megjelenhet. Kanárikban az enrofloxacint (150 mg/l tíz napon át) találták a leghatékonyabbnak (Hasenbrouck és mtsai., 1995).

Megelőzés, védekezés. A megelőzésben lényeges az állatok ellenálló képességének magas szinten tartása, a jó környezeti higiénia, az etető-, itatóedények rendszeres tisztítása és fertőtlenítése, a feletetett eleség megóvása attól, hogy rágcsálók és madarak ürülékével szennyeződjék, továbbá a rágcsálók irtása a tenyésztett állatok környezetében.

A Yersinia enterocolitica okozta betegségek

A Y. enterocolitica rendszerint a bél és a bélfodri nyirokcsomók gyulladásával járó betegséget okoz. Klinikai tünetekkel járó, halmozott eseteket csincsillákban (Wuthe és Aleksic, 1992), mezei nyulakban és sertésekben észleltek, de szórványosan számos más állatfaj is megbetegedhet.

A Y. enterocolitica morfológiai és tenyésztésbeli tulajdonságai megegyeznek a Y. pseudotuberculosisra mondottakkal. O-antigénjeik alapján ez ideig legalább 34 szerocsoportba, O- és H-antigénjeik együttes figyelembevételével pedig számos szerotípusba sorolható. O-antigénjei közül az 9-es szoros rokonságban áll a Brucella fajok antigénjeivel, ami a brucellosissal kapcsolatos szerológiai próbák értékelését megzavarhatja mind sertéseknél, mind pedig szarvasmarháknál.

A Y. enterocolitica ugyanolyan széles körben előfordul, mint a Y.pseudotuberculosis, fő rezervoárja azonban, úgy látszik, a sertés bélcsatornája. A különféle rágcsálók, a kutya, a macska, a gazdasági haszonállatok, a madarak bélcsatornája mellett a Y. enterocolitica előfordulhat a természetes vizekben, a tejben, húsokban stb. is. Fakultatív pathogen, tünetekkel járó betegséget a Y. pseudotuberculosishoz képest is ritkán okoz, gyakori azonban a baktériumhordozás.

A fertőződés rendszerint szájon át jön létre, bélsárral, szennyezett ivóvízzel stb. A szájon át felvett kórokozó a mandulákban és a bél nyiroktüszőiben telepszik meg. Fiatal állatokban a vérpályába jutva septikaemiát idézhet elő, idősebb állatokban a betegség a bélben, a bélfodri nyirokcsomókban, ritkábban egyéb szervekben is a pseudotuberculosishoz hasonló, gyulladásos-elhalásos gócok kialakulásával jár.

Csincsillákban, mezei nyúlban lázas általános tünetek, a nyirokcsomókban és a belső szervekben tályogképződés figyelhető meg. Sertésekben enyhe láz, hasmenés, ízületgyulladások, a has alján bőrpír, vizenyő, kérődzőkben pedig szórványosan vetélés fordul elő.

Az elhullott állatokban többnyire fibrinkiválással járó bélgyulladás, a bélfalban, a bélfodri nyirokcsomókban és gyakran a parenchymás szervekben is gyulladásos-elhalásos gócok láthatók.

Az oktani kórjelzéshez bakteriológiai vizsgálatra van szükség, mert hasonló elváltozások kialakulhatnak corynebacteriumok, az Actinomyces pyogenes, a Y.pseudotuberculosis, továbbá más baktériumok okozta fertőzések, valamint a tularaemia és a brucellosis során is. A tünetmentes fertőzés a bélsár, illetve egyéb váladékok bakteriológiai, a szerológiai áthangolódás pedig a vérsavók agglutinációs próbával, illetve ELISA-val való vizsgálat alapján deríthető ki.

A gyógykezelésre széles therapiás skálájú antibiotikumok, fluoroquinolonok vehetők igénybe. A megelőzésben a higiéniai viszonyok megjavításának és a háziállatok környezetében a rágcsálók irtásának van döntő jelentősége.

Közegészségügyi vonatkozások. Az ember pestise zoonosis, mert a Y. pestist, természeti gócfertőzések formájában, apró rágcsálók (patkányok, egérfélék, mókus stb.) és az ezekből vért szívó ízeltlábúak, főleg bolhák tartják fenn. A pestis Európában manapság már nem fordul elő, de endémiásan jelen van Közép-Afrika országaiban, Indiában, Kínában, Dél-Amerikában és az Amerikai Egyesült Államok délnyugati államaiban is. A Y. pestis tömeges elhullást okozhat endemiás területeken a fertőzött vadon élő rágcsálókban, mindenekelőtt a patkányokban, de megbetegedhetnek a tevék, kivételesen a kutya és néhány más állatfaj is.

Az emberben Y. pseudotuberculosis, illetve Y. enterocolitica okozta fertőzések szórványosan mindenütt, így nálunk is előfordulnak. Ezekkel a kórokozókkal az ember rendszerint vadon élő és házi rágcsálóktól, madaraktól, ritkábban vérszívó ízeltlábúaktól, a háziállatok bélsarától, esetenként azonban állati eredetű nyers élelmiszerektől (tejtől, nyers húsoktól stb.) fertőződik, szájon át. A kórokozók a bélben szaporodnak el, és a szövetek közé jutva rendszerint lázas általános tünetekkel, a bélfodri nyirokcsomók gyulladásával, hasi fájdalommal, a vakbélgyulladásra emlékeztető tüneteket okoznak. Esetenként septikaemia alakul ki, ilyenkor az előbbi tünetekhez magas láz, a testtájéki nyirokcsomók duzzanata, az ízületek gyulladása, szemgyulladás stb. csatlakozhat.

A diagnózis a kórokozó kitenyésztésével (a nyirokcsomókból vett mintákból, a tályogok gennyéből, a vérből stb.) és a vérsavóban megjelenő ellenanyagok kimutatásával biztosítható. A betegek tetraciklinekkel jól gyógykezelhetők.