Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.)

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János

Mezőgazda Kiadó

Anaerob, Gram-negatív, pálcika alakú baktériumok okozta betegségek

Anaerob, Gram-negatív, pálcika alakú baktériumok okozta betegségek

A baktériumoknak ebbe a csoportjába több nemzetség és számos faj tartozik. Közülük kórtani szempontból a Fusobacterium és a Bacteroides genusba sorolt fajok fontosak. Ezek megtalálhatók az ember és a különféle állatfajok nyálkahártyáin, így az orr- és a szájüregben, az emésztőcsatornában, főleg a bendőben, a növényevők vakbelében és a vastagbél egyéb szakaszaiban, a nemi szervek nyálkahártyáin stb. Az ide tartozó fajok a bélcső természetes lakói, az anaerob bélflóra tagjai, a bélnyálkahártyát borító mucinrétegben élnek, anaerob viszonyok között. Fakultatív pathogenek, rendszerint sérülések következtében jutnak a szövetek közé. Az általuk okozott fertőzésekre jellemző, hogy általában a nyálkahártyák felületére korlátozódnak, a megtámadott szövetek elhalásával járnak, s az elhalt szövetek a baktériumok proteolitikus hatása miatt ellágyulnak, bűzösek. Az elváltozásokból gyakran más fakultatív pathogen baktériumokkal (staphylococcusokkal, Clostridium perfringensszel) együtt tenyészthetők ki. A Fusobacterium és a Bacteroides fajok ellenálló képessége nem nagy, levegőn, beszáradva néhány nap alatt tönkremennek, a bélsárral ürülve azonban az állatok környezetében tartósan jelen vannak.

A Fusobacterium fajok közül kórtanilag a F. necrophorum a legfontosabb, de esetenként egyéb fusobacteriumok (F. nucleatum, F. varium stb.) is részt vesznek a kórfolyamatokban. A F. necrophorum idézi elő a fiatal kérődzők, malacok, nyulak, ritkábban más állatok nyálkahártya, bőr- és májbeli elhalással járó necrobacillosisát, de okozhat tehenekben tőgygyulladást, hízómarhákban májtályogokat, kutyákban, macskákban gingivitist, a fogmeder gyulladását, elhalásos metritist, hashártyagyulladást,sebfertőzéseket stb. A F. necrophorum elősegíti, illetve súlyosbítja a juhok és ritkán más kérődzők Dichelobacter (korábban Bacteroides) nodosus által okozott panaritiumának („büdös sántaságának”) a kialakulását és lefolyását.

A Bacteroides fajok közül a D. nodosus idézi elő a juhok panaritiumát, a B. melaninogenicus, a B. fragilis és alkalmanként más Bacteroides fajok okozhatnak kutyában, macskában és más állatfajokban is tályogosodást, metritist stb.

Necrobacillosis

A necrobacillosis világszerte előfordul, de szórványos. Főleg a fiatal kérődzőket érinti, de számos más állatfaj is megbetegedhet. Ritkán emberben is észleltek sérülésekhez csatlakozó necrobacillosist, tályogosodást stb.

Kóroktan. A kórokozó, a F. necrophorum, pálcika alakú, de gyakran hosszú fonalakká is kinövő, egyenetlenül festődő, obligát anaerob, csillótlan baktérium. Újabban a törzseket két alfajba sorolják. Virulens törzsei (F. necrophorum subsp. necrophorum) véresagaron tenyésztve erős hemolízist okoznak, különféle extracellularis enzimeket termelnek, a kísérleti egereket hasüregbe fertőzve elpusztítják. Ez az alfaj felelős a necrobacillosis előidézéséért. A kevésbé virulens törzsek (F. necrophorum subsp. funduliforme) vaskosabbak, gyengébb hemolízist okoznak, kórfolyamatokban nem vagy csak ritkán vesznek részt.

Járványtan, kórfejlődés. A necrobacillosis a nyálkahártyák és a bőr sérülésének a következménye, de kialakulhat újszülöttekben köldökfertőzés eredményeként is. A szájbeli elváltozások gyakran a fogváltáshoz, malacokban a szemfogak lecsípéséhez csatlakoznak. A rossz higiéniai viszonyok, a bőr felázása, bélsárral való szennyeződése elősegíti a betegség kialakulását.

Tünetek. Fiatal borjakban, bárányokban, malacokban és néha nyulakban a sebzést követően 5–7 nap múlva a száj- és a garatüregben, a fogínyen, a nyelven, a pofák belső felületén, a szájpadláson stb. szabálytalan alakú, a környezet felé terjedő, fakósárga színű elhalásos gócok jelennek meg (39. ábra). Az elhalások a mélyebb szövetekre is ráterjednek. Az elhalások körül a nyálkahártya oedemás, gyulladt, a rágás, a nyelés fájdalmas. A betegség, különösen borjakban, lázas általános tünetekkel, étvágytalansággal jár, az állatok nyálzanak, leheletük bűzös. Néha tüdőgyulladás csatlakozik a bántalomhoz. Újszülöttekben, főként bárányokban és borjakban, köldökfertőzéshez csatlakozva, a májban alakulnak ki elhalásos gócok, tályogok. Hízómarhákban a bendő-parakeratosis következményeként alakulhatnak ki tályogok a májban. Szarvasmarhákban a necrobacillosis kialakulhat a hüvely és a méh nyálkahártyáján az ellés során bekövetkezett sérülések miatt is. Szarvasmarhában és lovakban, ha azokat nedves, bélsárral szennyezett almon tartják, a lábvégeken alakulhat ki necrobacillosis.

39. ábra - Elhalások a szájszélben és a nyelvben (Hajtós István felvétele)

kepek/39abra.png


Kórjelzés. Típusos esetben a tünetek útbaigazítanak. A kórokozó kitenyésztésére az elváltozások széli részéről és a mélyebb területekről vett minták alkalmasak.

Gyógyítás, megelőzés. Az elhalt szövetek óvatos eltávolítása azokon a helyeken, ahol elérhetők, a kimaródások kiöblítése enyhe oxidálószerekkel, továbbá a helyileg és parenteralisan is adott, széles therapiás skálájú antibiotikumokkal való kezelés a kevésbé súlyos esetekben eredményre vezet. A megelőzés érdekében fontos a köldökcsonk fertőtlenítése, a sebzések elkerülése és a jó istállóhigiénia.

A kérődzők panaritiuma

A kérődzők panaritiuma (a juhok „büdös sántasága”, foot rot) a világon mindenütt előfordul, tömegesen főleg a nedves, meleg éghajlatú, nagy juhtartó országokban. Nálunk sem tartozik a ritkaságok közé. A betegség főleg a juhokat érinti, de előfordul szarvasmarhában és kecskében, továbbá esetenként más hasított körmű állatokban is.

Kóroktan. A kórokozó, a D. nodosus, hosszú, pálcika alakú baktérium, felületén fimbriák találhatók. Szigorúan anaerob, a szénhidrátokat nem bontja, viszont számos proteolitikus extracellularis enzimet termel, elfolyósítja a zselatint, elemészti a húst, és elbontja a szarut is. A táptalajba kevert 3%-nyi, juhból származó szarupor elősegíti a kórokozó izolálását. A törzsek virulenciáját összefüggésben állónak tekintik hőstabil proteáz enzim termelésével (virulens törzsek, illetve enyhe, jóindulatú elváltozásokat előidéző változatok). A felületen levő fimbriák alapján, agglutinációs próbával a törzsek ez ideig kilenc (A–I) szerotípusba sorolhatók. Az egyes szerotípusok előfordulása és gyakorisága földrajzi régiónként változik. Bár a típusos heveny panaritiumot virulens D.nodosus törzsek idézik elő, alkalmanként az elváltozásokból más bacteroidesek, pl. B.melaninogenicus is izolálható.

Járványtan. A betegség kialakulását elősegíti a meleg, nedves időjárás, a felázott, köves talajon, tarlón való hajtás, a bélsárral erősen szennyezett almon való tartás, a csülökápolás elhanyagolása, a tartósan bélsárral szennyezett lábvégek stb. A száraz, meleg és a hideg környezet egyaránt fékezi a bántalom terjedését. A puha szarutokkal rendelkező húsjuhfajták, úgy látszik, érzékenyebbek a betegségre, mint a többiek. Endémiásan fertőzött és átvészelt állományokban a betegség megnyugszik, de ilyen helyre fogékony állatokat bevíve vagy ilyen helyről való vásárlás után a betegség újra heveny formában jelenik meg. Idősebb juhokban a szarutok elválása az irhától könnyebben bekövetkezik, mint fiatalabbakban. A kérődzők keresztbe is fertőzhetik egymást. A mi éghajlati körülményeink között a betegség főleg a tavaszi és az őszi, csapadékos időszakokban jelenik meg.

Kórfejlődés. A juhok nedvesség által fellazított vagy valamilyen okból sérült csülök közötti bőrében megtelepedő gennyesztő baktériumok és a F. necrophorum teremtik meg a kedvező körülményeket (bőrgyulladás, necrosisok), a D. nodosus megtelepedéséhez és elszaporodásához. Más baktériumok, így pl. a Clostridium perfringens és a Staphylococcus aureus, bár az elváltozásokban gyakran jelen vannak, nem hatolnak a szövetek mélyébe. A F. necrophorum és a D. nodosus a lágy szöveteket, az utóbbi ezenkívül a szarut is elbontja, ezért a szarutok gyakran leválik.

Tünetek. A csülök közötti bőr heveny gyulladása miatt a lábvégek fájdalmasak, a juhok sántítanak. A folyamat eleinte csak egy vagy már elejétől kezdve több lábon kezdődik és 2–3 hét alatt a szaru elválásáig fokozódhat. A beteg birkák nem szívesen mozognak, „térdelve” vagy ülve esznek. A beteg anyák étvágytalanok, elapasztanak, ez gyakran a bárányok eléhezésével és elhullásával jár (Harwood és mtsai., 1997). A beteg lábvégek, a lágy részek és a szaru elbomlása miatt, igen bűzösek. A szarutok és az irha között kenőcsös, bűzös anyag halmozódik fel. Az elváltozások a törzs virulenciájától és a környezeti tényezőktől függően enyhébbek vagy súlyosabbak lehetnek. Kecskében és szarvasmarhán az elváltozások általá-ban enyhébbek, mint juhon.

Kórjelzés. A klinikai tünetek mellett a D. nodosus kitenyésztése támasztja alá a diagnózist. Az elváltozások mélyéből vett mintákat transzport táptalajba vagy néhány órán belül megfelelő táptalajra oltva és anaerob viszonyok között tenyésztve a kórokozó izolálása rendszerint sikerül. A fertőzöttség kiderítésére az utóbbi években kidolgoztak különféle, a vérsavó ellenanyag-tartalmának vizsgálatára szolgáló ELISA-kat, ezek specificitása ugyan egyelőre még nem megfelelő, de állomány szintű diagnózisra alkalmasak.

Gyógyítás, megelőzés. Valóban hatásos gyógyulás csak a betegek egyedi, sebészi ellátásával és az ezzel társított gyógyszeres kezeléssel érhető el. A meglazult szaruval együtt el kell távolítani az elhalt szöveteket is. Az így megtisztított lábvégeket antibiotikumokat tartalmazó kenőccsel célszerű bevonni, és a betegeket egyedileg parenteralisan, nagy adagban penicillin-streptomicin kombinációval vagy hosszú kiürülési idejű tetraciklinekkel (pl. Terramycin /LA, injekció 20 mg/kg) is kezelni kell. Enyhébb esetekben elegendő a lágy részek és a szaru eltávolítása után a juhok 5% formalinos vagy egyéb fertőtlenítőszert (pl. 0,5–1%-os sterogenolt) tartalmazó lábfürdőn vagy 10%-os cink-szulfát-oldatban való, 7 naponként néhányszor ismételt áthajtása vagy az utóbbi oldatban való alkalmanként 5 percig tartó lábáztatás (Winter, 1997). A levágott szarut és az elhalt szöveteket ártalmatlanná kell tenni, a juhok tartózkodási helyét pedig ki kell takarítani és fertőtleníteni. Bármilyen gyógyító (és megelőző) beavatkozás hatékonyságának előfeltétele, hogy a juhokat száraz területre vagy ilyen alommal fedett, fertőtlenített hodályokba helyezzük el és kerüljük a nedves legelőket, sáros utakat, az istállók kijárata és az itatók körüli tócsákat pedig szüntessük meg.

A megelőzésben döntő a rendszeres csülökápolás, a tiszta alom és a lábvégek sérülésének a lehetőség szerinti elkerülése. A vásárlás előtt meg kell győződni arról, hogy az állatok lábvégei egészségesek, illetve célszerű a vásárolt állatokat 30 napig izoláltan tartani.

Azokban az országokban (Ausztráliában, Kanadában, Nagy-Britanniában stb.), ahol a betegség a juhok nagy száma miatt jelentős veszteséget okoz, a megelőzés céljából inaktivált, alumíniumgélhez adszorbeált vakcinákat is igénybe vesznek. Ezek az oltóanyagok az adott területen előforduló, megfelelő fimbriájú D. nodosus törzseket (esetenként mind a kilenc szerotípust) tartalmazzák. A hathetes különbséggel kétszer egymás után vakcinázott juhállományokban a panaritium súlyosságának a foka és gyakorisága jelentősen csökkent. A kísérletekből az is kiderült, hogy a védettség kialakulásában nemcsak a fimbriáknak, hanem egyéb, a baktérium felületén jelen lévő antigéneknek is szerepe van (Morck és mtsai., 1994). A vakcinák a betegség megjelenését követően is alkalmazhatók, mert az állomány vakcinázását követően kevesebb lesz az új beteg.