Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.)

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János

Mezőgazda Kiadó

Escherichia coli okozta betegségek

Escherichia coli okozta betegségek

Escherichia coli baktériumot először Escherich (1885) izolált újszülött gyermekek székletéből. Az ebbe a fajba tartozó baktériumok természetes viszonyok között megtalálhatók az ember és az állatok bélcsatornájában, ahol az aerob, fakultatív anaerob normál baktériumflóra részét képezik. A szervezetbe a születéskor és az azt követő napokban, hetekben, szájon át jutnak be s telepszenek meg elsősorban a vastagbelekben. A bélsárral tömegesen ürülnek a külvilágba, s mindenütt megtalálhatók, ahová fekális eredetű szennyeződés jutott.

Előfordulás. Az E. coli baktériumok fakultatív pathogenek, illetve saprophyták. Az általuk okozott betegségek főleg fiatal borjakban, malacokban, nyulakban és csirkékben – de szórványosan számos más állatfajban is – a világon mindenütt előfordulnak és különösen a nagyüzemi, tömeges tartás körülményei között, hajlamosító hatások jelentkezésekor, jelentős veszteségeket okozhatnak. Az E. coli okozta betegségek nálunk is a gyakori és a nagy gazdasági veszteségeket okozó bántalmak közé tartoznak.

Kóroktan. Az E. coli rövid, pálcika alakú, Gram-negatív baktérium, többségük körülcsillós, egy részüknek a felületén fimbriák is találhatók. Könnyen tenyészthetők, a sertésben betegséget okozó törzsek többsége véresagaron béta-hemolízist okoz, míg a borjakat megbetegítő törzseknek gyakran nyálkás burkuk van.

A bélcsatornában előforduló többi enterobacteriumtól biokémiai sajátságaik alapján különböztethetők meg. A genuson belüli osztályozásuk O-, K-, H-, és F (fimbria-)antigénjeik alapján történik, ezen az alapon szerocsoportokba, illetve szerotípusokba sorolhatók. Ez ideig legalább 173 O-, 80 K-, 56 H- és 18 F-antigén ismert. Mivel az egyes antigének egymással szabadon variálódva fordulnak elő, a szerotípusok száma igen nagy.

Az E. coli törzsek pathogenitása számos sajátsággal áll összefüggésben. Bizonyos O szerocsoportokba tartozó törzsek főleg az embert, mások pedig az állatokat betegítik meg. Az E.coli törzsek többsége hasmenést okoz, másik része azonban hasmenéssel együtt vagy anélkül septikaemiát hoz létre, illetve egyes szervekre korlátozódó betegséget idéz elő. A pathogennek tekintett törzsek egy részénél ismerjük a virulenciafaktorokat, ezek az esetek többségében fimbriák és különféle citotoxinok.

A burok vagy tok poliszacharid K-antigénjei antiphagocyta hatásúak. A K-antigének jelenléte megakadályozza az élő baktériumok agglutinációját homológ O-immunsavókban.

A fimbriák a baktériumsejt felületén található, vékony, hajszálszerű, fehérjéből álló képletek. A fimbriák közül az ún. 1-es típusú vagy közönséges fimbria az E. coli törzsek többségének a felületén jelen van, az általa okozott haemagglutináció mannózzal gátolható. A fimbriák többségének a haemagglutinációs képessége azonban mannózzal nem gátolható. Ez utóbbi fimbriák (kolonizációs faktorok) teszik képessé az E. coli törzseket a hámsejtekhez való tapadásra (adhézióra) (Semjén és Magyar, 1983). E fimbriák adhéziós képessége bizonyos mértékű faji specifitást mutat. A fimbriák közül az F4-est (korábban K88) a sertésben hasmenést előidéző törzsek többsége hordozza. A K88-on belül több változat, K88 ab, K88 ac stb. különböztethető meg. Az F5-ös (korábban K99) és F41-nek jelölt fimbriát, amely utóbbi többnyire az F5-tel együtt fordul elő, valamint az F17-es fimbriát főleg a borjakban hasmenést okozó törzsek hordozzák. Az F6-os (korábban 987P), bár jóval kisebb gyakorisággal, mint az F4-es, ugyancsak a sertésben hasmenést okozó törzsekben fordul elő. A nemrégen felismert F18-as fimbriát a sertés oedemabetegségét előidéző törzsek hordozzák. A fentieken kívül még további fimbriák is léteznek.

A citotoxinok közül fontosak az enterotoxinok, a verotoxinok és a citotoxicus necrotizáló faktornak nevezett toxinok. Az enterotoxinok egyike hőstabil (ST), a másik hőlabilis (LT). Az enterotoxikus törzsek vagy csupán ST-t, vagy ST-t és LT-t egyaránt termelnek. Az LT (88 kDa molekulatömegű) fehérje, toxoiddá alakítható, vele szemben nyulakban immunsavó termelhető, amellyel valamennyi E. coli törzs által termelt LT neutralizálható. Az LT szerkezetében és funkciójában rokon a Vibrio chalerae törzsek által termelt choleratoxinnal. Az ST kis molekulatömegű (1,5–2 kDa), gyenge antigénhatású peptid. Mindkét enterotoxin a bélnyálkahártya hámsejtjeinek adenil- (guanil-) cikláz rendszerét aktiválja, ami által jelentős folyadékkiválasztódást idéz elő. Ennek következménye a hasmenés. Az enterotoxint termelő törzseknek a bélhámsejtekhez való tapadását különböző fimbriák teszik lehetővé.

A verotoxinok (VT) nevüket a verosejtekre (majom eredetű, vírusok szaporítására használt sejtvonal) gyakorolt toxikus hatásuk alapján kapták. Hatásuk hasonlít az emberi vérhast okozó Shigella fajok által termelt toxinokéhoz (SLT toxinok). Gátolják a sejtek fehérjeszintézisét, károsítják a vérereket. A verotoxinok is legalább kétfélék. Verotoxinokat termelő (pl. 0157-es) E. coli törzsek idézik elő emberben a haemorrhagiás colitist. Ugyanezek a törzsek azonban borjakban is okozhatnak haemorrhagiás colitist, de jelen lehetnek a különböző állatfajok, szarvasmarha, juh, kecske, ló, kutya stb. bélcsatornájában klinikai tünetek nélkül is (Nagy és Tóth, 1998).

A verotoxinok egyikét (VT2e-t) termelő E. coli törzsek idézik elő a sertések oedemabetegségét. A toxin, amely kb. 70 kDa molekulatömegű fehérje, a bélből felszívódva (E. coli- enterotoxaemia) a vérerek falának az endothelsejtjeit károsítja, ezáltal a különféle szervekben, szövetekben oedemát idéz elő.

A citotoxikus necrotizáló faktornak (CNF) nevezett toxinokat a legkülönfélébb szerotípusokba tartozó törzsek termelhetik. Ezek a toxinok is legalább kétfélék (CNF1 és CNF2), fehérjék, hőlabilisak, molekulatömegük 110–115 kDa. Toxikusak a legkülönfélébb sejtekre, latalisak az egérre, borjakra és csirkére, nyúlbőrbe oltva pedig helyileg necrosist, parenteralisan beadva pedig testszerte vérzéseket idéznek elő. Ezek a törzsek haemorrhagiás colitist és hemolitikus uraemiás szindrómát okozhatnak emberben, de véres hasmenéssel járó tüneteket előidézhetnek borjakban, növendék üszőkben, választott malacokban is (Penrith és mtsai., 1995), emellett megtalálhatók klinikailag tünetmentes állatok bélsarában is.

A septikaemiát okozó törzsek citotoxinokat nem termelnek, kórhatásukat főleg a bejutott baktériumok szétesésekor felszabaduló endotoxinoknak köszönhetik. Egyelőre azonban nem tudjuk, hogy pontosan melyek azok a faktorok, amelyek a törzseket képessé teszik arra, hogy a vérkeringésbe bejussanak. A septikaemiát előidéző törzsek között gyakran szerepelnek 078:K80, továbbá különböző O-antigénű, K1-es burokantigénű törzsek.

Az E. coli törzsek ellenálló képessége nem nagy, 60 oC-ra hevítve, továbbá 1–2%-os H-lúg és más fertőtlenítőszerek oldatával percek alatt elpusztíthatók ugyan, de mivel a bélsárral permanensen ürülnek, az állatok környezetében tartósan jelen vannak.

Az E. colivalamennyi emlős állatfajban, az emberben és a madarakban is okozhat beteg-séget. A háziállatok és az ember E. coli okozta betegségei az esetek túlnyomó többségében hasmenéssel járó bántalmak, közülük állatorvosi szempontból legnagyobb jelentősége a borjak és a malacok coli-hasmenésének van, de kialakulhat lázas általános tünetekkel járó septikaemia (a borjak coli-septikaemiája, a madarakban előforduló septikaemiák), felnőtt állatokban pedig többnyire egy-egy szervre korlátozódó bántalom (mastitis, húgyúti gyulladások stb.). Az E. coli okozta betegségek egyik speciális formája a sertés oedemabetegsége, amely kórtanilag enterotoxaemia.

Járványtan. Az E. colival való fertőződés bekövetkezhet már a születéskor és folytatódik az élet első napjaiban, heteiben (Nagy, 1970). A különféle fimbriás, illetve toxinokat termelő törzsek a saprophytákkal együtt az anyaállatok vagy az alomtársak bélsarából, illetve a bélsárral szennyezett környezetből jutnak be az újszülöttekbe. Madarakban gyakori a germinatív fertőzés is. Minél korábban jön létre a fertőződés, annál súlyosabbak a következmények. A betegség kialakulásához hajlamosító hatások is szükségesek. Ezek az újszülöttek esetében a vemhes anyák hiányos előkészítése és ezért alacsony súlyú, gyenge életképességű magzatok születése, a colostrum felvételének zavarai (a borjak, malacok nem jutnak elég colostrumhoz vagy csak későn van módjukban kiszopni, bontatlan immunglobulinok tömeges felszívódására viszont csak az élet első 24 órájában van lehetőség), a szennyezett körülmények között való ellés, a zsúfolt elhelyezés, a hideg, huzatos, párás istálló, a bélsárral szennyezett padozat, A-vitamin-hiány, malacokban vashiány stb. (Kovács, 1971). A már megbetegedett állatok a bélsarukkal nagy tömegben ürítenek virulens E. coli baktériumokat, amelyek azután a még viszonylag jó ellenálló képességű alomtársakat is megbetegíthetik. A coli-hasmenés elsősorban az újszülötteket érinti, rendszerint 10–14 napos korig fordul elő. A betegség kialakulásának esélye a kor előrehaladtával csökken. A felnőttek is megbetegedhetnek, de ezek általában szórványosak. Főleg az először vemhes tehenek borjai és kocák malacai betegszenek meg, többnyire a téli, kora tavaszi hónapokban. A malacok coli-hasmenése főleg az előhasi kocák almait érinti.

A malacok választáskori hasmenésénél és az oedemabetegségnél a hajlamosító hatások a választás, az átcsoportosítás, a szállítással, falkásítással, takarmányváltoztatással stb. járó stressz, továbbá a magas fehérjetartalmú tápok etetésére való hirtelen, átmenet nélküli áttérés, illetve egyszerre nagy mennyiségű takarmány felvétele.

Kórfejlődés. Az újszülött borjak és malacok, továbbá a választott malacok coli-hasmenését enterotoxinokat termelő E. coli törzsek idézik elő. A törzsek az élet első napjaiban a vékonybélben tömegesen elszaporodnak, fimbriáik segítségével kapcsolódnak a vékonybél nyálkahártyájának hámsejtjeihez, a termelt toxinok pedig a nagymértékű folyadékkiválasztódás miatt hasmenést idéznek elő. Az esetek kisebb részében a hasmenéssel párhuzamosan a kórokozó a véráramba is betör, azaz septikaemia is kialakul. A folyadékkiválasztódás a szervezet dehidrációjához, exsiccosishoz, a Na+-ionok elvesztése pedig acidosishoz vezet (Kutas és mtsai., 1980).

A septikaemia során kialakuló lázas általános tünetek, keringési zavarok és végül az elhullás az endotoxinhatás következménye.

Az oedemabetegség során, a gyomor és bélmegterhelés következtében a vékonybélben tömegesen elszaporodó E. coli törzsek verotoxint termelnek, amely felszívódva a bélfodorban, a bőr alatti kötőszövetben, valamint az agy- és a gerincvelőben oedemát okoz, és rövid idő alatt elpusztítja a sertéseket.

Kórjelzés. A betegség jelentkezésének a körülményei (az élet első 1–2 hete, illetve a választás körüli kor), a klinikai tünetek és a kórbonctani elváltozások együtt általában lehetővé teszik a kórjelzést. A biztos kórjelzéshez azonban a bakteriológiai vizsgálat is hozzátartozik. A coli-hasmenést okozó törzsek rendszerint csupán a bélből és legfeljebb a bélfodri nyirokcsomókból izolálhatók, míg a septikaemia során a kórokozó a vérből és a különféle szövetekből, szervekből is kitenyészthető. A malacok szopóskori és választáskori hasmenéséből izolált törzsek jelentős része, bár távolról sem mind, véresagaron erős béta-hemolízist okoz, felületükön különböző (főleg F4, ritkábban F6 vagy más) fimbriákat hordoz és emellett többnyire enterotoxinokat is termel. A borjakból izolált törzsek nem okoznak hemolízist, viszont többségük burkos, telepeik nyúlósak. A borjak coli-hasmenését okozó törzseknek kevesebb mint a fele hordozza az F5-ös, illetve a F41-es fimbriát, estenként az F17-es fimbriát, a többiek virulenciafaktorait egyelőre nem ismerjük. A fimbriák agglutinációs próbával, kimerített hiperimmun savókat használva azonosíthatók. Az enterotoxin-termelés kimutatható in vivo lekötött bélkacsszegmentekben, szopósegerek per os fertőzésével a bélcsatornában okozott folyadékkiválasztás alapján, a különféle sejttenyészetekre gyakorolt citotoxikus hatásuk alapján, újabban monoklonális ellenanyagokkal működő ELISA-kkal vagy a toxintermelést kódoló plazmidok specifikus DNS-próbákkal való kimutatásával. Bár a különféle kórképeket egy-egy állatfajban vagy az emberben rendszerint bizonyos O-antigénű, illetve OK-szerocsoportú törzsek idézik elő, az O-, illetve a K-antigének meghatározása kevésbé fontos, mert az antigénszerkezet nem vagy nem feltétlenül áll összefüggésben fimbriák, illetve különféle citotoxinok termelésével.

A kóros anyagból kitenyésztett E. coli törzsek virulenciafaktorainak a vizsgálata mellett szükség van a törzsek gyógyszerérzékenységének a vizsgálatára is, mert saját tapasztalataink szerint a borjakból származó törzsek mintegy 3/4-e, a malacokból kitenyésztett törzseknek pedig mintegy fele egyszerre több antibiotikummal, illetve kemoterapeutikummal szemben rezisztens, amely gyakran plazmidok által kódolt infektív rezisztencia.

Gyógyítás. A beteg állatok coli-hasmenés esetén per os, septikaemia során parenteralisan is, az előzetes gyógyszer-érzékenységi vizsgálatok eredménye alapján kiválasztott antibiotikummal vagy egyéb kemoterapeutikummal, lehetőleg a betegség minél korábbi szakaszában, nagy adagban gyógykezelhetők. A gyógykezelést legalább 4–5 napig kell végezni. Fontos emellett a tüneti kezelés, a folyadékpótlás, valamint újszülöttekben a tejtáplálás biztosítása. A folyadékpótlásra per os és parenteralisan adott, szőlőcukrot is tartalmazó Ringer-oldat, illetve egyéb elektrolitoldatok vehetők igénybe.

Megelőzés, védekezés. A megelőzésben döntő a hajlamosító hatások elkerülése (az anyaállatok megfelelő takarmányozása, különösen a vemhesség utolsó harmadában, a higiénikus körülmények között való elletés a korai fertőződés elkerülésére, a föcstej első 24 órában való bőséges biztosítása, továbbá a megfelelő elhelyezés, táplálás).

A betegség megelőzésére a hajlamosító hatások elkerülése mellett, különösen nagyüzemekben, igénybe veszünk különféle vakcinákat is (Nagy, 1984). Ezek a megfelelő fimbriájú törzseket és esetenként LT-t is tartalmaznak inaktiválva, alumíniumgélhez adszorbeálva. Vannak olyan vakcinák is, amelyek csak a tisztított fimbriákat tartalmazzák. Az ilyen vakcinákkal a vemhesség utolsó harmadában kétszer vakcinázott tehenek, illetve kocák a föcstejükkel elegendő mennyiségű ellenanyagot adnak át az újszülötteknek, amely megvédi őket az életük első két hetében. A colostrummal kapott, a fimbriák ellen ható ellenanyagok ugyanis a vékonybélben specifikusan kötődnek az E. coli baktériumok fimbriáihoz, meggátolják a nyálkahártya-hámsejtekhez való tapadást, és ezáltal felfüggesztik a pathogenitást. Természetesen a vakcináktól is csak akkor várható hatás, ha a borjak és a malacok colostrumellátása hiánytalan.

A választott malacok coli-hasmenésének és az oedemabetegségnek a megelőzésében döntő a kíméletes választás, a magas fehérjetartalmú tápok etetésére való fokozatos átmenet, továbbá a túletetés elkerülése. Az oedemabetegség megelőzésére újabban előállítottak inaktivált verotoxint tartalmazó, alumíniumgélhez adszorbeált, illetve olajjal adjuvált vakcinákat, amelyekkel a 4–6 hetes malacokat vakcinázzák, 2 hetes különbséggel egymás után kétszer (Wieler és mtsai., 1995; Johansen és mtsai., 1996). Ezek az oltóanyagok azonban még kísérleti stádiumban vannak.

A szarvasmarha E. coli okozta betegségei

Borjakban az E. coli baktériumok többnyire coli-hasmenést, ritkábban coli-septikaemiát, felnőtt tehenekben pedig esetenként tőgygyulladást, ritkán enteritist stb. okozhatnak. Előfordul, hogy a tehenek tünetmentesen hordoznak verotoxint termelő E. coli törzseket, amelyek bélsárral vagy nyers hússal emberbe jutva haemorrhagiás enterocolitist idéznek elő.

A borjak coli-hasmenése

A nagyüzemi intenzív állattartás körülményei között az újszülött borjak világszerte előforduló egyik, ha nem a legnagyobb veszteséget okozó, fertőző betegsége.

Járványtan. Intenzíven tartott, többnyire tejelőállományokban, mesterségesen nevelt borjak között a hasmenés súlyos veszteségeket okozhat. Az esetek rendszerint az év első negyedében halmozódnak. Ennek oka lehet a tehenek téli, karotinhiányos takarmányozása, az ellések számának halmozódása ebben az időben és az emiatti zsúfoltság a borjúnevelőkben, valamint a hideg időjárás. A már beteg borjak által tömegesen ürített, enterotoxinokat termelő törzsek felvétele a bélsárból az élet első 7–10 napján, nagyüzemekben istállójárványokhoz vezethet.

Kóroktan. A betegséget zömmel O101: K28(A), 0101:K30(A), O20, O8:K28(A) és néhány egyéb (Áldási, 1959; Varga és Farid, 1975; Varga, 1981), az esetek egy részében az F5-ös, illetve az F41-es, ritkán az F17-es (Gulati és mtsai., 1992) vagy más fimbriákat is hordozó és emellett ST-t vagy/és LT-t is termelő (enterotoxikus) E. coli törzsek idézik elő (Nagy és Nagy, 1982). Adott esetekben corona-, rota- és más vírusok, valamint cryptosporidiumok súlyosbíthatják a borjak coli-hasmenését.

Kórfejlődés. A fimbriákat hordozó törzsek a vékonybél hámsejtjeihez tapadva enterotoxinokat termelnek, amelynek jelentős folyadék- és elektrolitkilépés a következménye a vékonybél üregébe.

Tünetek, kórbonctan. A betegség többnyire a születést követő 2–4. napon jelenik meg. A borjak étvágytalanok, levertek, szőrük borzolt, és sárgás színű, hígan folyó, bűzös bélsarat ürítenek. A hőmérséklet csak ritkán és átmenetileg emelkedik 40 oC fölé. A jellegzetes, heveny esetekben az állatok szeme beesett, bőrük rugalmatlan, és 1–2 nap alatt elhullanak. A 4–6 napos korban kezdődő betegség lassabban zajlik le, ilyenkor a gyógyulás kilátásai is kedvezőbbek, mert a kor előrehaladtával a borjak fogékonysága csökken.

Az elhullott borjakban rendszerint csak az exsiccosis jeleit észleljük. A belek fala elernyedt, bennük hígan folyó, sárgás színű tartalom van. A hosszabb időre elhúzódó esetekben enyhe gyomor- és bélgyulladás, valamint a bélfodri nyirokcsomók duzzanata állapítható meg (32. ábra).

32. ábra - A borjak coli-hasmenése. Enyhe gyulladás a vékonybelekben

kepek/32abra.png


Kórjelzés. A járványtani viszonyok, a klinikai tünetek és a kóbonctani elváltozások alapján a betegség megállapítható. A bakteriológiai vizsgálat, a szerocsoport, a fimbriák és a citotoxintermelés (enterotoxinok stb.) vizsgálata alátámasztja a diagnózist. Fontos a gyógyszerérzékenység vizsgálata és az ennek alapján végzett célzott gyógykezelés. Az elkülönítő kórjelzés szempontjából a borjakrota- és coronavírusos hasmenése (1–3 hetes korban jelentkezik, enyhe tünetekkel jár) és cryptosporidiosisa jön számításba.

Gyógyítás. A betegeket el kell különíteni, és a betegség minél korábbi szakaszában per os, legalább 4–5 napig antibiotikumot vagy egyéb, előzetes gyógyszer-érzékenységi vizsgálat alapján kiválasztott kemoterapeutikumot kell adni. Igen fontos a hasmenéssel elveszített víz és elektrolitok pótlása. A tejitatás megszüntetése mellett minél gyakrabban és bőségesebben itassunk a borjakkal elektrolitoldatokat, majd a gyógyulással párhuzamosan, fokozatosan térjünk vissza a tejitatásra.

Megelőzés, védekezés. A megelőzésben döntő a vemhes tehenek megfelelő takarmányozása, ideértve az A-vitamin-ellátást is, a tiszta körülmények között való elletés és a föcstejnek az első napon legalább ötszöri itatása. A gyenge borjakat hozzá kell segíteni, hogy a föcstejet mielőbb kiszophassák. Fontos, hogy a borjak elhelyezésére szolgáló istállót alaposan kitakarítsák és fertőtlenítsék. A fertőzési lánc megszakítása céljából hatásos, ha az újszülött borjakat legalább életük első 1–2 hetére jól fertőtleníthető, egyedi ketrecekben helyezik el, és az állomány nagyságához méretezett, legalább két borjúnevelő helyiséget üzemeltetnek váltakozva úgy, hogy egy-egy helyiség még a betelepítés előtt üresen fertőtleníthető legyen. Nagyüzemeinkben nálunk is jól bevált az újszülött borjaknak a szabadban, bőségesen almozott és fedett egyedi ketrecekben való nevelése.

A tehenek immunizálása forgalomba hozott E. coli vakcinák rendszerint az F6-os és az F41-es, esetenként egyéb fimbriát hordozó törzseket tartalmazzák, inaktivált formában. Nálunk hazai gyártású olyan oltóanyag van forgalomban, amely tisztított F6-os fimbria mellett inaktivált rotavírust is tartalmaz.

A borjak coli-septikaemiája

A borjak coli-septikaemiája nálunk lényegesen ritkább, mint a coli-hasmenés, többnyire ott fordul elő, ahol a borjak gyenge ellenálló képességgel születnek és az élet első 24 órájában nem jutnak elegendő föcstejhez vagy a föcstej globulinjai valamilyen okból nem tudtak felszívódni. Az egyéb hajlamosító okok ugyanazok, mint a coli-hasmenésnél.

A betegséget többnyire 078:K80(B) és még néhány más, invázióra képes E. coli törzs idézi elő. Ezek rendszerint nem termelnek citotoxinokat, és többnyire nem is azokat a fimbriákat hordozzák, amelyek a coli-hasmenést előidéző törzsekben megtalálhatók. A septikaemiát okozó törzsek egy részénél is kimutathatók fimbriák, de ezeket egyelőre kevésbé ismerjük.

A fertőződés a bélsárból és a környezetből, rendszerint már a születéskor megtörténik. A baktériumok már a torok nyirokszövetein át bejutnak a véráramba, és ott rövid idő alatt tömegesen elszaporodnak. A klinikai tüneteket a baktériumokból felszabaduló endotoxinok okozzák. Az újszülött borjak többnyire már életük első napján lázasak, étvágytalanok, bágyadtak, s rendszerint hasmenés kialakulása nélkül 1–2 nap alatt elhullanak. Az elhúzódó esetekben ízület- és hashártyagyulladás is kialakulhat. Boncoláskor a szíven és esetleg másutt is a savóshártyák alatt finom vérzéseket találunk.

A kórjelzés a kórokozónak a vérből, a parenchymás szervekből stb. való kitenyésztésével és antigénjeinek a meghatározásával támasztható alá.

A gyógyítás érdekében az antibiotikumot parenteralisan célszerű adni, a septikaemia során is szükség lehet folyadékpótlásra. A megelőzésben ugyanazok a szempontok irányadók, mint a coli-hasmenésnél, azzal a kiegészítéssel, hogy a coli-septikaemia megjelenésekor gondosan elemezni kell a vemhes tehenek takarmányozását (fehérje- és A-vitamin-ellátás), továbbá a föcstejellátás mikéntjét. A föcstejfelvétel hiánya a kereskedelmi forgalomban kapható ún. colostrumszondákkal (amelyekkel a vérsavóban található immunglobulinok mennyisége meghatározható) a néhány napos borjak vérmintáiban utólag is megállapítható. A föcstejitatás rendbetételével a további septikaemiás esetek rendszerint megelőzhetők.

A sertés E. coli okozta betegségei

A sertésekben az E. coli okozta betegségek az újszölött, illetve a választott malacok coli-hasmenése és az oedemabetegség formájában jelennek meg, ritkán azonban kialakulhatnak egyéb kórképek is, így mastitis, metritis, kocákban szórványosan vetélés stb.

Az újszülött malacok coli-hasmenése

A világon mindenütt előfordul, főként nagyüzemekben, elsősorban újonnan beállított elő hasi kocák malacaiban. Nálunk is gyakori.

Kóroktan, járványtan. A betegséget különböző szerocsoportú, főleg 0149:K81, 0147: K89, 08:K87 és még néhány egyéb (Semjén és Szabó, 1976), az esetek mintegy 3/4-ében az F4-es, jóval ritkábban az F6 és egyéb fimbriájú, továbbá enterotoxinokat, főleg LT-t, ritkábban LT-t és ST-t egyaránt termelő törzsek idézik elő. A betegséget előidéző szerotípusok területenként és időnként is változhatnak. A betegség rendszerint az élet első két hetére korlátozódik, de szórványosan később is előfordulhat. A fertőződés már az elléskor, illetve az azt követő órákban, napokban megtörténik a bélsárból és a környezetből. A beteg malacok a bélsárral tömegesen ürítik a kórokozót és fertőzik alomtársaikat. A betegségre hajlamosít a kocák túl korai tenyésztésbe vétele, az először fialó kocák malacainak alacsonyabb születési súlya, a szennyezett környezetben folyó ellés, a föcstej felvételének a zavarai, a vashiány, a zsúfolt, hideg, nedves istálló stb.

Kórfejlődés. A szájon át felvett kórokozók a vékonybélben tömegesen elszaporodnak, fimbriáik segítségével kapcsolódnak a vékonybél-nyálkahártya hámsejtjeihez, és a termelt enterotoxinok a vékonybélbe való folyadék- és elektrolitkiáramlás miatt hasmenést idéznek elő. A malacok életkorának előrehaladásával E. coli törzsek iránti fogékonyságuk csökken, egyrészt mert a fiziológiásan lecserélődő, érettebb bélhámsejtekhez a fimbriák kevésbé tudnak tapadni, másrészt a hámsejtek enterotoxinok iránti érzékenysége is fokozatosan csökken.

Klinikai tünetek, kórbonctan. A betegség rendszerint a születést követő 1–2 nap múlva kezdődik. A beteg malacok bágyadtak, étvágytalanok, bőrük szürkésfehér, szőrzetük fénytelen, hasmenésesek, a bélsár sárgás színű, hígan folyó. A részleges védettséggel rendelkező almokban a betegség esetenként a 4–6. napon kezdődik, és ezekben általában enyhébben zajlik le. A coli-hasmenés miatti összes elhullás 80%-a az első hétre esik. A betegséget túlélt, gyógyult malacok a továbbiakban normálisan fejlődnek.

Az elhullott malacok dehidráltak, gyomruk általában alvadt tejjel telt, a fundusi tájékon a nyálkahártya kipirult és nyálkaréteggel fedett. A belek fala petyhüdt, sárgás folyadékot tartalmaz, a Peyer-féle plakkok duzzadtak.

Kórjelzés. A járványtani viszonyok, a klinikai tünetek és a kórbonctani elváltozások útbaigazítanak. A bakteriológiai vizsgálatok során a vékonybélből, a bélfodri nyirokcsomókból és saját tapasztalataink szerint az esetek mintegy 20%-ában a parenchymás szervekből is, erős béta-hemolízist okozó E. coli törzsek tenyészthetők ki. A fimbriaantigének és a toxintermelés vizsgálata tájékoztat a törzsek pathogenitásáról. Az elkülönítő kórjelzés szempontjából a malacok fertőző elhalásosbélgyulladása (egyes területeken fordul elő, a bélsár habos, majd törmelékes, a vékonybélben éles határú gyulladás, illetve nyálkahártya-elhalás látható) és a transmissibilis gastroenteritis (TGE, a kocák és a süldők is hasmenésesek, gyorsan terjed, a szopósmalacokban tömeges elhullás stb.) jön elsősorban szóba.

Gyógyítás. Antibiotikum vagy egyéb kemoterapeutikum mielőbbi per os adása 3–4 napon át az egész alomnak, per os vagy parenteralisan végzett folyadék-, illetve elektrolitterápiával együtt.

Megelőzés, védekezés. A megelőzésben döntő a tenyészutánpótlásra szánt kocasüldők időbeni kiválogatása, a vemhesség alatti megfelelő takarmányozás, a tiszta, kifertőtlenített ellető, a jó elletési higiénia, a malacok időbeni föcstejhez juttatása, vassal és A-vitaminnal való ellátása, ezenkívül télen az elletők fűtése (16–18 oC-os teremhőmérséklet és 26–30 oC a malac pihenőterében).

A betegség megelőzésére a kocák megfelelő antigénszerkezetű E. coli törzseket és esetenként LT-t is tartalmazó, inaktivált vakcinákkal vemhességük utolsó harmadában kétszer egymás után vakcinázhatók. Erre a célra hazai gyártású, az F4-es fimbria két változatát, továbbá az F5 és az F6-os fimbriákat hordozó törzsekkel készült vakcina is rendelkezésre áll.

A választott malacok coli-hasmenése

Mindenütt előfordul, tömegesen többnyire olyan körülmények között, amikor az állatokat hajtatottan nevelik.

Előidézésében többnyire ugyanazok az E. coli-szerotípusok játszanak szerepet, mint a malackori coli-hasmenés kialakulásában (Szabó és mtsai., 1977). A korábban is ismertek mellett azonban új kolonizációs faktorokkal rendelkező törzsek kórtani szepét is bizonyították (Nagy, 1995). Ezek a törzsek természetes viszonyok között már a választás előtt is megtalálhatók a malacok bélcsatornájában, de a választást követően dominánssá válnak. A hajlamosító hatások közül a választással járó stressz és mindenekelőtt a magas fehérjetartalmú tápok (tejporral dúsított takarmányok stb.) átmenet nélküli etetése, illetve nagytömegű felvétele miatt kialakuló gyomor- és bélmegterhelés játszik szerepet.

A betegség kórfejlődése lényegében ugyanaz, mint a szopóskori hasmenés során, de a választás utáni coli-hasmenésnél rendszerint a gyomor- és bélcsatorna nyálkahártyájában súlyos gyulladás is kialakul.

Tünetek, kórbonctan. A választás után 1–2 héttel a malacokban hasmenés alakul ki, de az állatok rendszerint még a betegség előrehaladott stádiumában is esznek. Néhány napig tartó hasmenés után a malacok egy része elhullik. Előfordul, hogy az elhullás már azelőtt bekövetkezik, mielőtt a hasmenés kialakult volna. Az elhullott állatokban dehidráció, továbbá a gyomor és a vékonybél, esetenként az egész bélcsatorna heveny kipirulása, enyhe gyulladása, valamint a bélfodri nyirokcsomók savós duzzanata állapítható meg.

Kórjelzés. A betegség jelentkezésének a körülményei, a klinikai tünetek és a kórbonctani elváltozások útbaigazítanak. A diagnózist a bakteriológiai vizsgálat erősítheti meg.

Gyógyítás, megelőzés. A takarmányadag 1/3-ra való csökkentése, bőséges, tiszta ivóvíz vagy még célszerűbben kamillatea itatása, továbbá az egész falka gyógykezelése ivóvízbe kevert antibiotikummal (polimixinekkel stb.), illetve egyéb kemoterapeutikumokkal (pl. flu-orquinolonokkal) rendszerint elejét veszi a további megbetegedéseknek. A betegeket egyedileg, per os is kezelni kell. A teljes takarmányadagra csak fokozatosan, 1–2 hét alatt szabad visszatérni. A megelőzésben a hajlamosító hatások elkerülése a döntő.

A sertés oedemabetegsége

Többnyire a választást követő 1–2 héttel, de olykor néhány hónapos süldőkön is szórványosan, ritkábban halmozódva, hirtelen jelentkező, nagy lethalitással járó betegség, amely világszerte, főként kisüzemekben és hagyományos körülmények között tartott sertésekben fordul elő.

Kóroktan. A betegséget elsősorban O139: K12, ritkán O141:K85 vagy egyéb, az F18-as fimbriát hordozó és verotoxint (VT2e-t) termelő E. coli törzsek idézik elő (Bertschinger, 1995; Aarestrup és mtsai., 1996). Hajlamosító hatásként az átmenet nélküli, hirtelen választás, illetve takarmányváltoztatás szerepel legtöbbször.

Járványtan. A betegség többnyire szórványos, nagyüzemekben azonban akár halmozódva is előfordulhat. Általában a választások után jelenik meg, de előfordulhat idősebb korban is. Esetenként vásáron eladott, új környezetbe került süldők betegszenek meg és hullanak el hirtelen.

Kórfejlődés. A verotoxint termelő E. coli törzsek a vékonybélben tömegesen elszaporodnak, a toxin pedig felszívódva (enterotoxaemia) a kis arteriák falának károsodása következtében oedemát okoz a bőrben, a bőr alatti kötőszövetben, a bélfodorban, az agy- és a gerincvelőben stb., ami idegrendszeri tünetek megjelenéséhez és hirtelen elhullásához vezet.

Tünetek. A betegség a hajlamosító hatást (elválasztást, takarmányváltoztatást) követő néhány nap elteltével hirtelen jelentkezik, gyakran egyes almok legfejlettebb egyedein. Előfordul, hogy többnyire láztalan állapotban egyes malacok rohamosan lazajló légszomj és elgyengülés után hirtelen elhullanak. Többnyire azonban az állatokon bőr alatti oedemák jelennek meg, főként a szemhéjakon, az orrháton, a fülek tövén, majd támolygó, bizonytalan járás után mind a négy végtag petyhüdt bénulása miatt az állatok hasmánt, mozdulatlanul fekszenek és rövidesen elhullanak. Közben tüdőoedema okozta nehézlégzés és általános keringési elégtelenség alakul ki. Az oedemás tüneteket mutató állatok ritkán érik meg a másnapot, előfordulnak azonban lassabban lezajló esetek is, egyaránt kedvezőtlen kórjóslattal. Néha az ismertetett tünetekhez hasmenés is társul.

Kórbonctan. A bőr alatti oedemákon kívül általában jellegzetes elváltozás, hogy a gyomor száraz tartalommal telt, és falának kisebb-nagyobb területén néha 1–2 cm-t meghaladó vastagságú oedemás párna alakul ki, amelyből – rámetszve – színtelen vagy enyhén vörhenyes folyadék szivárog ki. Oedema található rendszerint a vastagbélfodorban is (33. ábra). A bélfal vizenyős, és a bélfodri nyirokcsomók savósan duzzadtak. A testüregekben megszaporodott folyadékban fibrinszálak találhatók, a tüdő oedemás. Szövettanilag a lágyagyburkokban és a gerincvelő motoros sejtjei, valamint a kisagyvelő Purkinje-féle sejtjei körül oedema észlelhető.

33. ábra - A sertés oedemabetegsége. Oedema a vastagbélfodorban (Vetési Ferenc felvétele)

kepek/33abra.png


Kórjelzés. Típusos esetekben a gyors lezajlás, a klinikai kép és a kórbonctani elváltozások alapján a betegség felismerhető. A bélből rendszerint színtenyészetben hemolizáló E. coli törzsek tenyészthetők ki. A verotoxin-termelés szövettenyészetben való vizsgálata alátámasztja a diagnózist. Az elkülönítő kórjelzés szempontjából az Aujeszky-betegség (malacokban láz, fogcsikorgatás, görcsök, kényszermozgások stb.) és a fertőző sertésbénulás (lassan, fokozatosan alakul ki, a betegek hosszabb ideig életben maradnak stb.) jön szóba.

Gyógyítás. A betegség rohamosan zajlik le, az oedemák megjelenése után már kevés kilátás van az állat megmentésére. A takarmány 2–3 napra való megvonása és bőséges ivóvíz- ellátás mellett a betegeknek szájon át széles therapiás skálájú antibiotikumokat (polimixineket stb.) vagy egyéb kemoterapeutikumokat (fluorquinolonokat), ezenkívül parenteralisan antihisztaminokat és Prednisolont célszerű adni. A megbetegedett állatok még egészséges társait is célszerű koplaltatni vagy legalább takarmányadagjukat 1/3-ra csökkenteni és szájon át az E. coli ellen hatásos antibiotikumot adni.

Megelőzés. Az oedemabetegség megelőzésének a szabályai azonosak a választás utáni coli-hasmenés megelőzésénél leírtakkal. A betegség megelőzésére inaktivált verotoxint tartalmazó vakcinákat is kifejlesztettek (lásd korábban).