Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.)

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János

Mezőgazda Kiadó

Dermatophilosis

Dermatophilosis

Főleg a kérődzők, a ló, a teve, ritkábban más állatfajok és az ember savós bőrgyulladással és pörkképződéssel járó, fertőző betegsége, amelyet a Dermatophiluscongolensis idéz elő.

Előfordulás. A betegség az egész világon előfordul, a trópusi, szubtrópusi meleg és nedves vidékeken tömeges, míg a mérsékelt égövi országokban rendszerint szórványos és többnyire csak a testfelület egy részét érinti. Ausztrália és Új-Zéland juhállományainak több mint a fele fertőzött, az európai országokba gyakran import útján hurcolták be. A betegséget juhokban nálunk is megállapították (Malik és mtsai., 1983), de előfordul a környező országokban is (Deutz és Hinterdorfer, 1997).

Kóroktan. A kórokozó, a D. congolensis, Gram-pozitív, hosszú, elágazódó fonalakat képező baktérium. A fonalak egy idő után rövid coccoid alakokká töredeznek szét, ezeket nevezzük zoospóráknak, ezekkel jön létre a fertőződés. A zoospórák felületén csillók találhatók. A D. congolensis táptalajokon tenyészthető, legjobban véresagaron, 10% CO2-dal dúsított légtérben. A telepek 3–4 nap alatt fejlődnek ki, kissé besüllyednek a táptalajba, és erős ß-hemolízist okoznak. Különféle extracellularis, proteolitikus enzimeket termelnek, amelyeknek a bőrgyulladás kialakításában is szerepe van.

A baktérium ellenálló képessége viszonylag nagy. Beszáradt pörkökben, a lenyírt gyapjú-ban, a bőrökben, az állatok környezetében a zoospórák hónapokig életképesek maradnak.

A kórokozó iránti fogékonyság igen széles körű. Fogékonyak iránta a házi és a vadon élő kérődzők, a ló, a teve, a kenguru és számos más állatfaj, továbbá az ember is.

Járványtan. A kórokozót egy-egy állományba rendszerint tünetmentes, fertőzött álla-tokkal hurcolják be, de elcipelhető a kórokozó a gyapjúval, bőrökkel, a szállítóeszközökkel, a juhok nyírására használt eszközökkel, továbbá az emberek kezén, ruházatán és lábbelijén is. Állományon belül a fertőzés közvetlen érintkezés útján terjed, de tömegesen létrejöhet a fertőzés a nyírás és az azt követő fürösztés során sebzéseken, kisebb hámhiányokon keresztül is. A nedves időjárás, az állatok megázása és az ektoparaziták elősegítik a kórokozó szóródását. Trópusokon rendszerint az esős időszak kezdete után jelenik meg a betegség.

Kórfejlődés. A nedves, felázott vagy sérült bőrbe jutott kórokozó előbb a fertőzés helyén, majd másutt is lassan kialakuló, apró hólyagok, majd pörkök képződésével járó, savós bőrgyulladást hoz létre. Nedves, meleg viszonyok között a bőrben oedemával járó gyulladásos csomók is kialakulnak. A folyamat mindvégig a bőrre korlátozódik.

Tünetek. A lappangási idő juhok mesterséges fertőzését követően kb. egy hónap. Juhokban a gyapjú foltokban nedvessé, csapzottá válik, könnyen kihúzható, alatta friss esetekben a bőr kivörösödött, duzzadt, fájdalmas, apró, savóval telt hólyagokkal fedett (31. ábra). Az elhúzódó esetekben a bőr felületén pörkök képződnek, a bőr megvastagodik, ráncossá válik, a gyapjú cafatokban lóg. Mérsékelt égövi országokban és száraz időszakban a folyamat rendszerint csak a bőr körülírt területeit érinti, és ilyenkor az állatok általános állapota nem zavart. Trópusi területeken, nedves időszakban az elváltozások akár a test egész felületére kiterjedhetnek, a bőrben tömött tapintatú, oedemás, gyulladásos csomók keletkeznek, az állatok lázasak, étvágytalanok, 10–15%-uk elhullik.

31. ábra - Dermatophilosis. Pörkösödő bőrelváltozások (juh)

kepek/31abra.png


Szarvasmarhában, lóban és minden egyéb állatfajban is a betegség a juhokéhoz hasonló tünetekkel jár. Ha az elváltozások a bőr nagyobb területeire terjednek ki, a szarvasmarhák tejtermelése csökken, jelentős súlyt vesztenek, bőrük pedig értéktelenné válik, mert a kikészítéskor a gyulladásos területeken kiszakad.

Kórjelzés, gyógykezelés, megelőzés. A beteg állatok klinikai vizsgálatával a bőrgyulladás felismerhető. A bőrből vett kaparékban jellegzetes, elágazódó, Gram-pozitív baktériumfonalak láthatók, illetve a kórokozó táptalajon kitenyészthető.

A fertőzött állományt, ha az idő esős, fedél alá kell vinni, száraz, tiszta alomról kell gondoskodni. Az állatokat fürdetni nem szabad. A betegek egyedileg, parenteralisan adott penicillinnel, penicillinszármazékokkal, eritromicinnel vagy más antibiotikumokkal gyógykezelhetők (Jordan és Wenning, 1995). Helyileg adott cink-, illetve jódtartalmú kenőcsök siettetik a gyógyulást. Mivel a gyógykezelés nem minden esetben eredményez bakteriológiai értelemben vett gyógyulást, a beteg állományokat a továbbiakban is a még nem fertőzöttektől izoláltan kell tartani.

A megelőzés érdekében juhállományok importja előtt tájékozódni kell a dermatophilosis esetleges előfordulásáról. Az állományokat óvni kell a megázástól. Fontos az ektoparaziták távoltartása, illetve irtása.

Közegészségügyi vonatkozások. A kórokozó iránt az ember is fogékony. Az ember rendszerint beteg állatokkal való foglalkozás (juhok nyírása, fejés, lovak tisztogatása stb.) során, bőrsérüléseken keresztül fertőződik. Többnyire a kéz bőrén alakul ki apró hólyagok képződésével, savókilépéssel, majd pörkösödéssel járó bőrgyulladás. A bőrgyulladás kb. 2 hétig tart és rendszerint spontán gyógyul.