Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.)

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János

Mezőgazda Kiadó

Rhodococcus equi okozta betegségek

Rhodococcus equi okozta betegségek

A R. (korábban Corynebacterium) equi rövid, hajlott, pálcika alakú, Gram-pozitív baktérium. Könnyen tenyészthető, aerob, telepei nyálkásak, pigmenttermelésük következtében rózsaszínűek. A baktérium burkos, poliszacharid burkuk alapján a törzsek ez ideig 7 szerotípusba sorolhatók. A R. equi törzsek virulenciája egy plazmid által kódolt fehérjekomplex jelenlétével áll összefüggésben.

A természetes előfordulás helye a talaj, továbbá a növényevő fajok, többnyire a ló, a szarvasmarha, a juh és a sertés emésztőcsatornája, bélsara. Fakultatív pathogen baktérium, fiatal csikókban okoz a tüdő tályogosodásával járó bronchopneumoniát, de megbetegítheti a szarvasmarhát, a sertést és az immunszuppressziónak kitett embert is. Sertésekben rendszerint vágóhídi leletként találkozunkaz áll alatti, a torok-, ritkábban abélfodri nyirokcsomók gennyes gyulladásával, tályogosodásával. Emberben ugyanúgy, mint csikókban, szórványosan gennyes tüdőgyulladást okoz, az utóbbi években gyakran HIV-fertőzöttekben észlelik. Valószínű, hogy az ember fertőződése ugyanúgy a talajból, porból ered, mint állatoké. Kórtani szempontból legnagyobb jelentősége a csikók megbetegedésének van.

A csikók R. equi-fertőzése világszerte előfordul és nagyobb csikóállományokban mindenütt, rendszerint évről évre visszatérőben, jelentős elhullásokat okoz (Prescott, 1991). Nálunk is előfordul gyakorlatilag minden ménesben, de kisebb lóállományokban is. A csikók fertőződése az élet első heteiben az istálló, illetve a karámok porából aerogén úton vagy a bélsárból per os történik. A kórokozó ellenálló képessége nagy, a környezetben beszáradva is hónapokig életképes marad. Leggyakrabban az 1–4 hónapos csikók betegszenek meg, miközben anyjuk és idősebb társaik tünetmentesek maradnak, szórványosan azonban idősebb korban is előfordulhat. Nálunk az esetek többsége március–június hónapokra esik. Nem terjed, de egy-egy állományon belül akár a csikók 50%-a is megbetegedhet. A betegség klinikai megjelenését nagyban elősegíti a csikók equine herpesvírus 2 (EHV–2) okozta (Pálfi és mtsai., 1979) fertőzése (és feltehetően más, a légutak hámjában szaporodó vírusok is), amelyek a hámsejtek tönkretétele által lehetővé teszik a porral bejutott baktériumnak a szövetek közé jutását.

A betegség igen enyhe tünetekkel, alattomosan indul, rendszerint 4–6 hetes korban. A csikók enyhén lázasak (38,8–40,0 oC közötti testhőmérséklet), savós orrfolyásuk van, enyhén köhögnek. Ezt követően láz, levertség, étvágytalanság mellett fokozatosan súlyosbodó, gennyessé váló orrfolyás, köhögés, nehezített légzés alakul ki. A betegség rendszerint hetekig elhúzódik, és attól függően, hogy a gyógykezelést milyen korán kezdték, akár a beteg csikók 50%-ának az elhullásával is járhat.

Az elhullott csikókban gennyes bronchopneumonia, a tüdőben pedig rendszerint igen sok, vékony kötőszöveti tokkal körülvett, a borsónyitól egészen az ököl nagyságúig terjedő méretű tályog található (30. ábra).

30. ábra - Rhodococcus equi okozta tályogok csikó tüdejében (Hajtós István felvétele)

kepek/30abra.png


Ritkábban előfordul, hogy nem a tüdő betegszik meg, hanem a vékony- és a vastagbelekben, valamint a bélfodri nyirokcsomókban alakul ki tályogképződéssel járó gyulladás. Ilyenkor a lázas általános tünetek mellett kólikás nyugtalanság és hasmenés látható, a kórboncolás során pedig az elváltozások a bélcsatornában találhatók (Szeredi és mtsai., 1996).

A betegség kórjelzésében fontos az első lázas tünetek észrevétele (a társak naponkénti hőmérőzése!) és az egyidejűleg elkezdett gyógykezelés. A beteg csikók orrváladékából a R. equi könnyen kitenyészthető, a tünetmentes csikók orrtamponmintáinak bakteriológiai vizsgálata rendszerint negatív eredményre vezet, szórványosan kitenyészthető azonban a kórokozó a bélsárból. A beteg csikókból ez ideig nálunk izolált törzsek saját vizsgálataink szerint az 1-es szerotípusba tartoztak (Fodor és mtsai., 1996). Elhullott csikókban a kórbonctani kép jellegzetes, ezen az alapon a betegség felismerhető. A beteg csikók vérében ellenanyagok jelennek meg, amelyek agglutinációs, illetve passzív haemagglutinációs próbával kimutathatók. A virulenciával kapcsolatos fehérjeantigén ellen képződött ellenanyagok kimutatására újabban ELISA-t használnak (Prescott és mtsai., 1996).

A beteg csikókat el kell különíteni, mert ezek a kórokozót az orrváladékukkal és a bélsárral is tömegesen ürítik. A gyógykezelésre legjobban a per os, nagy adagban adott eritromicin (25 mg/testtömeg-kg, naponta háromszor!)–rifampicin (Tubocin) (5mg/kg, naponta kétszer!) kombináció vált be, 4–9 héten át. Lényeges a nagyon korai gyógykezelés, mert egyébként a csikók többsége elpusztul vagy a tüdő nagy területének a tönkremenetele miatt az állat megrokkan. A megelőzésben fontos a kínosan tiszta, jól szellőztetett istálló, a trágya rendszeres eltávolítása és a porképződés elkerülése (a száraz, poros széna nedvesítése, hosszú szálú, pormentes alomszalma, a karám talajának időnkénti felfrissítése, szükség szerinti locsolása stb.).

Az utóbbi évtizedben világszerte próbálkoztak elölt R. equit vagy a virulenciával kapcsolatos fehérjét tartalmazó vakcinák, illetve a gyógykezelést is szolgáló hiperimmun vérsavók felhasználásával. A vérsavók, saját tapasztalataink szerint (különösen, ha EHV–2 elleni ellenanyagokat is tartalmaznak), 4–6 hetes korban, majd 2–3 hét múlva ismételten parenteralisan adva, úgy látszik, eredményesen használhatók a betegség kialakulásának a megelőzésére (Belák és mtsai., 1981). A vakcinák, amelyek saját kísérleteinkben az 1-es szerotípusú R. equi mellett, inaktiválva, alumíniumgélhez adszorbeálva EHV–2 törzset is tartalmaztak, az eddigi eredmények szerint ugyancsak eredményesnek ígérkeznek a betegség megelőzésére mind a vemhes kancák, mind pedig a csikók vakcinázásával (Varga és mtsai., 1997). Ilyen oltóanyagok azonban egyelőre kereskedelmi forgalomban nincsenek.