Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.)

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János

Mezőgazda Kiadó

Nocardiosis

Nocardiosis

Főként a húsevők és a szarvasmarha, de ritkábban más állatfajok és az ember különféle Nocardia fajok által előidézett, többnyire idült, granuloma- és tályogképződéssel járó, szórványosan előforduló betegsége.

Kóroktan. A nocardiák a gombákhoz hasonló, hosszú fonalakká kinövő, Gram-pozitív baktériumok. Egy részük a myobacteriumokhoz hasonlóan saválló festődésű. A szaporodás a fonalak rövid pálcikákká, illetve coccusokká való feltöredezésévelmegy végbe. Aerobok, a táptalajokon kinövő telepeik bőrszerűek, felületük ráncolt, többségüknél karotinoid festékanyagaik miatt sárga-vörös színű, a fonalak egy része a gombákhoz hasonlóan a levegőbe felemelkedik. Legtöbb fajuk saprophyta talajlakó, néhány fajuk azonban fakultatív pathogen. Kórtani szempontból a N. asteroidesnek, a N. caviaenek és a N. brasiliensisnek van jelentősége. A gennyesen beolvadt szövetekben ezek a kórokozók is csomókat („tőkéket”) képeznek, ezek azonban, szemben az actinomycesek által képzettekkel, csak baktériumfonalakból állnak és a végükön nincs megvastagodás.

Előfordulás. A betegség szórványosan mindenütt előfordul, de gyakrabban a szubtrópusi és trópusi vidékeken. Minden emlős állatfaj és az ember is fogékony rá. A mi körülményeink között ritkán előfordul a szarvasmarhák tőgyére vagy bőrére lokalizálódó nocardiosis. Valamivel gyakrabban találkozunk a húsevők (kutya, macska), többnyire generalizált, nocardiosisával.

Járványtan, tünetek. Szarvasmarhában többnyire szórványosan, a tőgyet ért sérülések következtében észleltek nocardiosisos mastitist. Halmozott eseteket pl. földdel szennyezett tőgykatéterek szakszerűtlen használata után figyelték meg (iatrogén fertőzés). Főként az ellést követő első két hétben a lázas állatok többnyire hátulsó tőgynegyedeinek heveny gyulladása mellett a tejtermelés jelentősen csökken, a gyulladásos tőgynegyedekből sárgásbarna, fibrincafatokat és elhalt szövettörmeléket tartalmazó váladék fejhető. Idülten lezajló esetekben a tőgyben mogyorónyi csomók tapinthatók. Ezek boncoláskor tályogoknak bizonyulnak, amelyek gennyes tartalmában a kórokozó halmazai mutathatók ki. A tőgy fölötti nyirokcsomók is duzzadtak.

Főként trópusokon, a nedves időszakban, szarvasmarhák végtagjainak a bőrén, a nyirokerek mentén alakulnak ki granulomák, amelyek belseje elgennyesedik, ez a felületre feltörve fekélyek kialakulásához vezet. Az enyhébb esetek az időjárás szárazra fordulásával maguktól meggyógyulhatnak.

Húsevők, főként kutyák és macskák nocardiosisa bőrsérüléseken, de aerogén és szájon át való fertőződés következtében is kialakulhat. A bőrre lokalizálódó forma során főként a fej és a nyak bőrében, a bőr alatti szövetekben, granulomaképződéssel járó, idült, gennyes gyulladás, a nyirokcsomók megnagyobbodása, tályogképződés látható, gyakran sipolyok alakulnak ki (Kirpensteijn és Fingland, 1992). A generalizált forma során lázas általános tünetekkel járó (Lobetti és mtsai., 1993) gennyes bronchopneumonia és izzadmányos mellhártyagyulladás alakul ki, gyakran granuloma- és tályogképződéssel a parenchymás szervekben, ritkábban az agyvelőben, a csontokban és más szervekben is.

Kórjelzés. A kórjelzéshez a váladékok (elsősorban a mellüregi izzadmány), a biopsziás anyagok stb. mikroszkópos, szövettani és bakteriológiai vizsgálata szükséges. Ez egyúttal lehetővé teszi a mycobacteriumok okozta idült bőrelváltozásoktól, a tüdő- és mellhártya-gümőkórtól, az actinomycosistól és a gombák (pl. Histoplasma farcininosum) okozta folyamatoktól való elkülönítést is.

Gyógyítás, megelőzés. A sebészeti ellátás mellett a helyileg és parenteralisan is adott penicillin-, streptomicinkezelés, legalábbis a betegség korai szakaszában, eredményre vezet. A megelőzésben fontos a sebzések, sérülések elkerülése, illetve időbeni, szakszerű ellátása.

Közegészségügyi vonatkozások. Bőrre lokalizált és generalizált N. brasiliensis, N. asteroides, ritkábban egyéb nocardiák okozta fertőzéseket emberekben is észleltek. Ezek az esetek azonban többnyire nem hozhatók összefüggésbe az állatok nocardiosisaival, azaz nem valódi zoonosisokról van szó. A nocardiosisos tőgygyulladásban beteg tehenek nyers teje vagy a beteg húsevőkkel való tartós érintkezés (különösen karmolások, harapások) azonban az emberre fokozott fertőzési veszélyt jelent.