Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.)

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János

Mezőgazda Kiadó

Clostridiumok okozta betegségek

Clostridiumok okozta betegségek

A clostridiumok okozta betegségek gázoedemák, enterotoxaemiák vagy az intoxicatiók formájában lezajló fertőző betegségek, amelyeket különféle fakultatív pathogen, a talajban és a bélsárban egyaránt megtalálható Clostridium fajok idéznek elő.

Történet. A Clostridium genusba tartozó baktériumokat először Feser (1865) figyelte meg beteg szarvasmarha szöveteiben, és Chauveau (1873) hozta összefüggésbe a gázoedemás elváltozásokkal. Pasteur és Joubert (1877) voltak az elsők, akik ilyen elváltozásokból anaerob baktériumot tenyésztettek ki, amelyet Vibrion septiquenek neveztek el, ami a C. septicummal azonos. A betegség elnevezése, odema malignum (rosszindulatú vizenyő), Koch érdeme. A betegséget okozó clostridiumok többségét még a múlt század végén izolálták, a ma C. perfringensnek nevezett fajt Welch és Nuttal (1892). A Clostridium genus tagjainak elkülönítésében Zeissler (1920) szerzett jelentős érdemeket.

Előfordulás. A clostridiumok okozta betegségek világszerte előfordulnak. Leggyakrabban száraz, meleg égövi országokban, a legelőn tartott kérődzők betegszenek meg, de szórványosan minden állatfajban előfordulhat. Legnagyobb jelentősége a C. perfringens okozta enterotoxaemiáknak van. Nálunk a clostridiumok okozta betegségek szórványosak, a juhok enterotoxaemiája, esetenként a madarak botulismusa és elhalásos bélgyulladása azonban tömeges veszteségeket is okozhat.

Kóroktan. A clostridiumok hosszú, vaskos, pálcika alakú, Gram-pozitív, anaerob, spóraképző baktériumok. A spóra a sejttestet kidomborítja (closter = orsó), innen ered a nemzetség elnevezése.

A clostridiumok természetes előfordulási helye a talaj és a különféle házi- és vadon élő emlős-, valamint madárfajok, továbbá az ember bélcsatornája. Bár a clostridiumok száma a trágyázott talajokban a legmagasabb, a meleg égövi sivatagokban és a sarkvidéki, hideg talajokban egyaránt megtalálhatók.

A Clostridium nemzetségbe ma már több mint 100 faj tartozik. Ezek túlnyomó többsége saprophyta (C. putrefaciens, C. butyricum stb.), amelyek jelentős szerepet játszanak a talajba jutott szerves anyagok, fehérjék és szénhidrátok lebontásában, kis részük azonban fakultatív pathogen.

A clostridiumok frissen készített, alacsony redoxipotenciálú, tápanyagokban gazdag táptalajokon, véresagaron és különféle anaerob leves táptalajokban, anaerob viszonyok között tenyészthetők. Egyes fajok (C. novyi, C. tetani) az oxigént nyomokban sem viselik el, mások (C.histolyticum, C. botulinum) az oxigénre kevésbé érzékenyek. A clostridiumok biokémiailag igen aktívak, számos szénhidrátot bontanak, egy részük fehérjéket is képes elbontani (anaerob rothasztók). A fakultatív pathogen clostridiumok kórokozó képessége különféle extracellularis enzimek és igen erős hatású exotoxinok termelésével áll összefüggésben.

A clostridiumok ellenálló képessége igen nagy. A vegetatív alakok ugyan 80 °C-on hevítve percek alatt elpusztulnak, a spórák azonban a 100 °C-on való forralást is elviselik 5–10 percig, egyes fajok jóval hosszabb ideig is. A spórák elpusztítása a fertőtlenítőszerekkel is nehéz. A spórák elölésére 5–8%-os formalin-, illetve H-lúg-oldatok alkalmasak, 6–12 órás behatási idővel.

A clostridiumok által előidézett betegségek kialakulásuk és klinikai képük alapján három csoportba sorolhatók:

• gázoedemák (sercegő üszök és a rosszindulatú vizenyő),

• enterotoxaemiák (C. perfringens okozta betegségek),

• intoxicatiok (a tetanus és a botulismus).

Járványtan. A clostridiumok okozta betegségek állatról állatra nem terjednek. A betegség kialakulása és az elhullások mértéke a tartási és takarmányozási körülményektől függ, főleg attól, hogy milyen mértékben volt módja a clostridiumoknak a talajból a sebzéseken át a szövetek közé jutni, illetve, hogy a takarmányozási hibák milyen mértékben tették lehetővé a bélcsatornában a C. perfringens törzsek elszaporodását és a toxinok felszívódását, a botulismus esetén a külvilágban képződött C.botulinum toxinok szájon át való felvételét.

Kórjelzés. A clostridiumok okozta betegségek rendszerint hirtelen alakulnak ki, lefolyásuk gyors, a klinikai tüneteket mutató állatok többsége a gyógykezelés ellenére a toxinok hatásának következményeként elhullik. A kórbonctani kép szegényes, gyakran csak a fulladásos halálra utaló jelek láthatók.

A tetanustól és a botulismustól eltekintve a járványtani viszonyok, a gyors lefolyás és a szegényes kórbonctani kép az esetek többségében csak a betegség gyanújának a megállapításához elég. A betegség megbízható kórjelzéséhez a gázoedemás betegségek során a kórokozókat és toxinjaikat is ki kell mutatni a szövetekben, a C. perfringens okozta enterotoxaemiák során pedig a különféle toxinoknak a bélcsatornából, illetve a vérsavókból való kimutatása ad biztos diagnózist. A tetanus lefolyása lassabb, és a botulismushoz hasonlóan a klinikai tünetek jellegzetesek. A gázoedemás betegségek kórjelzése során a bakteriológiai leletet kellő körültekintéssel kell értékelni, mert gyakran előfordul, hogy a valódi kórokozó(k) mellett az elváltozott szövetekbe a halált követő órákban a bélcsatornában mindig jelen levő C. perfringens A vagy egyéb, saprophyta clostridiumok is beszaporodnak.

Megelőzés, védekezés. A clostridiumok okozta gázoedemák és a tetanus megelőzésében döntő a sérülések elkerülése, az állatorvosi beavatkozások steril eszközökkel, asepticus körülmények között való végzése, a C. perfringens okozta enterotoxaemiák megelőzésében pedig a rostdús takarmányozás, ezenkívül a hirtelen takarmányváltoztatás és a túletetés elkerülése. A botulismus megelőzésében fontos annak megakadályozása, hogy az állatok környezetében bomló fehérjetartalmú anyagokban a C.botulinum törzsek anaerob viszonyok között toxinokat termelhessenek, és hogy ilyen takarmányokhoz az állatok hozzájuthassanak.

A clostridiumok okozta betegségek megelőzésére széles körben igénybe veszünk vakcinákat is. Ezek az oltóanyagok egy vagy több Clostridium faj, illetve törzs inaktivált, alumíniumgélhez adszorbeált tenyészetét (anakultúrát) vagy az egyes Clostridium fajok tisztított, inaktivált toxinjait (anatoxinjait, toxoidjait) tartalmazó vakcinák. A vakcinákat 6–8 heti időkülönbséggel egymásután kétszer adva, majd évente egyszer ismételve a legtöbb Clostridium okozta betegséggel szemben kielégítő védettség érhető el. A védettség a toxinokkal szemben képződött ellenanyagoknak köszönhető (antitoxikus immunitás). A clostridiumok okozta betegség megelőzésére számos országban az egyes Clostridium fajok toxinjai ellen ható hiperimmun vérsavók is forgalomban vannak.