Ugrás a tartalomhoz

A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.)

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János

Mezőgazda Kiadó

A beteg állatok gyógyítása

A beteg állatok gyógyítása

A fertőző betegségből való gyógyulás elősegítése érdekében a kórokozó ellen ható oktani (etiológiai) és tüneti gyógykezelésre egyaránt szükség van. Az oktani kezelés célja a kórokozó elpusztítása vagy legalább szaporodásának a gátlása a szervezetben, a tüneti gyógykezelés célja pedig az egész szervezet, illetve a megtámadott szövetek, szervek működésének a fenntartása, támogatása. Az oktani gyógykezelésre csak a baktériumok (gombák, paraziták) okozta fertőzések gyógyításában van lehetőségünk. A baktériumok okozta fertőzések gyógyítására rendszerint szulfonamidokat (potenciált szulfonamidokat), antibiotikumokat és különféle egyéb kemoterapeutikumokat (fluorquinolonokat stb.) veszünk igénybe. A használni kívánt gyógyszert, illetve kombinációt lehetőleg előzetes rezisztenciavizsgálat alapján válasszuk ki. Igen fontos a fertőzés mielőbbi felismerése és a gyógykezelés korai megkezdése. A kemoterapeutikumok kiválasztása, illetve használata előtt figyelemmel kell lennünk arra, hogy az adott betegséget milyen baktériumok idézték elő, hol, milyen szervekben kell elsősorban hatnia a gyógyszernek, eljut-e az adott szer a kérdéses szövetekbe hatékony koncentrációban, hogyan választódik ki, mennyi az adott szerre előírt várakozási idő stb. Gyógykezelés céljából a kemoterápiás szereket a javasolt terápiás dózisban és időtartamig kell alkalmazni. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a gyógykezelés egész időtartama alatt kellő (az adott baktériumra vonatkozó minimális gátlási koncentrációt meghaladó) gyógyszer-koncentráció legyen a vérben és a szövetekben. A gyógykezelést célszerű a klinikai tünetek megszűnését követően még néhány napig fenntartani. A septikaemiával járó esetekben a gyógyszert célszerű parenteralisan adni, vagy ha szájon át történik az adagolás, akkor olyan szereket kell használni, amelyek az emésztőcsatornából is jól felszívódnak. A szövetbeolvadásokkal, tályogképződéssel járó betegségeknél a gyógyszer a beolvadt szövetekbe gyakran nem jut el. A bélcsatornára korlátozódó fertőzések (pl. sertésdysenteria) esetén a szájon át való gyógykezelés a célszerű. Esetenként elég csak a beteg egyedeket gyógykezelni, többnyire azonban a betegek egyedi kezelése mellett szükség van az egész állomány vagy alom preventív célú gyógykezelésére is (sertésdysenteria, Actinobacillus pleuropneumoniae okozta pleuropneumonia stb.). A gyógyulás az esetek többségében, legalábbis az egész állományra vonatkozóan, nem jelent bakteriológiai értelemben vett gyógyulást, ezért a betegségen átesett állományokból nem célszerű tenyészállatokat kiválogatni.

Egyes baktériumok okozta betegségeket (pl. a gümőkórt) nem szabad gyógykezelni, a fertőzött, illetve beteg állatokat (állományt) célszerű levágatni. Egyes ritkábban előforduló, idült betegségeknél (sertéstyphus, pseudotuberculosis esetén stb.) a gyógykezelés helyett célszerű az egész állományt felszámolni, a tartási helyet alaposan kitakarítani, fertőtleníteni és fertőzéstől mentes új állományt beszerezni. A kemoterapeutikumokat nemcsak a baktériumok okozta betegségek gyógykezelésére, hanem megelőzésére is igénybe vesszük. A vírusok okozta betegségek etiológiai gyógykezelésére az állatokban egyelőre nincs mód. Ilyenkor is szükség lehet azonban antibakteriális szerek alkalmazására a baktériumok okozta szövődmények megelőzésére, illetve gyógyítása érdekében.

A fertőző betegségek gyógyítására, illetve megelőzésére esetenként igénybe veszünk hiperimmun vérsavókat is (lépfene, clostridiumok okozta betegségek, sertésorbánc, Derzsy-betegség stb.), amelyek gátolják az adott kórokozó szaporodását, illetve közömbösítik az általuk termelt toxinokat. A hiperimmun savót is célszerű a betegség lehető legkorábbi szakaszában, illetve preventív célból a még egészséges állatoknak adni. Heterológ vérsavók ismételt alkalmazása esetén figyelembe kell venni az anaphylaxiás reakció lehetőségét.

A tüneti kezelés részleteivel a belgyógyászat és a gyógyszertan foglalkozik.

A fertőző betegségek gyógyításakor a gyógykezeléssel azonos fontosságú a hajlamosítóhatások kiküszöbölése. A beteg állatokat a betegség idején és néhány napig azt követően is pihentetni kell. A légzőszervek megbetegedése esetén különösen fontos a por-, ammónia-, huzatmentes istálló, a jó szellőztetés, az emésztőszervi megbetegedések során a csökkentett takarmányadag, koplaltatás, kamillatea itatása. Ezeknek a figyelembevétele nagyban fokozza a gyógyítás eredményességét.