Ugrás a tartalomhoz

A takarmányozás alapjai

Bokori József, Gundel János, Herold István, Kakuk Tibor, Kovács Gábor, Mézes Miklós, Schmidt János, Szigeti Gábor, Vincze László

Mezőgazda Kiadó

Vitaminok

Vitaminok

A vitaminok jellemzése és a vitaminellátás jelentősége

A vitaminok a takarmányok energiát nem szolgáltató, bennük eredeti állapotban vagy csak előanyagaik (provitamin) formájában, rendszerint igen kis mennyiségben előforduló, biológiailag aktív anyagai. Funkciójuk sokirányú. Önállóan, hormonok alkotórészeként vagy fehérjékhez kapcsolódva, mint enzimek prosztetikus csoportjai fejtik ki hatásukat. Mindezek miatt a szervezet normális anyagcsere-folyamataihoz elengedhetetlenek. Többségük előállítására az állatok képtelenek, ezért a takarmánnyal történő folyamatos felvételük nélkülözhetetlen. Elnevezésük (életfontosságú aminok, „vital amines”) az aminocsoportot is tartalmazó B1-vitamin felfedezésével (Eijkman) és kémiai szerkezetének a megismerésével (Funk) függ össze.

A vitaminokkal kapcsolatos néhány korábbi megállapítás ma már kisebb korrekcióra szorul. Így pl. tudjuk, hogy egyes vitaminokat (pl. C-vitamin) az állati szervezet, másokat (B-csoport vitaminjai, K-vitamin) a bendő, illetve a bél mikroorganizmusai szintetizálni képesek vagy, hogy a zsírban oldódókat (pl. D-vitamin) a szervezet képes tartalékolni, így átmeneti hiányukat az állatok el tudják viselni.

A szükségletnél kisebb felvétel vagy a rossz hasznosulás okozta részleges hiányuk (hipovitaminózis) növekedés-, ellenállóképesség- és termeléscsökkenést, teljes hiányuk (avitaminózis) klinikai tünetekben is megnyilvánuló megbetegedést okoz. Takarmányozástani és állat-egészségügyi szempontból a takarmánnyal történő elégtelen bevitel okozta, elsődleges hipovitaminózisoknak van nagyobb jelentősége. Túladagolásukkal (hipervitaminózis) csak néhány vitamin esetében, pl. helytelen terápiás adagolás során kell számolni.

Napjainkban az állattenyésztésben az egyéb biológiailag aktív anyagok mellett a vitaminellátás jelentősége is megnőtt, ami a következő, fontosabb tényezőkkel magyarázható:

  • a zártan, sokszor természetellenes körülmények között tartott állatok a takarmányokkal rendszerint csak elégtelen mennyiségben jutnak hozzá a legtöbb vitaminhoz,

  • a takarmányokban a betakarítás, tartósítás és tárolás során több vitamin stabilitása és mennyisége (aktivitása) jelentősen csökken,

  • az új állatfajták (hibridek) nagyobb termelésük miatt több vitamint igényelnek,

  • bizonyos antagonista vagy antivitamin hatású anyagok (egyes növényi anyagok, gyógyszerek) rontják a vitaminok bélbeni termelését, felszívódását és hatékonyságát,

  • az élettani kutatások a vitaminoknak egyre több olyan specifikus és nem specifikus hatását igazolták, amelyek pl. a fehérjék anyagforgalmában, a szaporodásban, a vörösvérsejt-, a csont- és ellenanyagképzésben, a trigliceridek forgalmában, a kolinszintézisben is nélkülözhetetlenné teszik a jelenlétüket. Több vitaminnak antitoxikus és a szervezet immunstátuszára kifejtett hatása is igazolt.

A jelenleg ismert vitaminok nevét és főbb funkcióit a 1.8. táblázatban foglaltuk össze.

1.8. táblázat. A vitaminok és vitaminszerű anyagok neve és főbb funkcióik

Felosztásuk többféle módon történhet. Feloszthatjuk őket hatásmechanizmusuk vagy az általuk szabályozott folyamatok alapján, illetve oldhatóságuk szerint. Legcélszerűbb a zsírban vagy vízben való oldhatóságuk alapján történő felosztásuk, mert ezen az alapon felszívódásuk és kiürülésük ütemére, továbbá arra is következtetni lehet, hogy egy-egy vitamin milyen takarmányban, a szervezet mely szöveteiben fordulhat elő nagyobb mennyiségben.

A vitaminok mennyiségének jelölésére az állandó feltételek mellett megállapított nemzetközi (internacionális) egységet (NE, IE) és a tömegmértékeket (mg, µg) használják.

Háziállataink vitaminellátását napjainkban sem tekinthetjük megoldottnak. Különösen a javasolt adagokat illetően nagyok az egyes ajánlások közötti eltérések. Ennek egyik oka a vitaminkutatások nehézsége, minthogy a reális szükségletet igen sok külső és belső tényező befolyásolja. Nehezíti a vitaminellátást másrészt az a tény, hogy a takarmányok valós vitamintartalmáról csak kevés adattal rendelkezünk. Mindezek miatt az abrakkeverékek vitaminkiegészítése csak nagy biztonsági rátartással adható meg. Az 1.9. táblázatban mértéktartó, de bizonyos biztonsági rátartással számolva adjuk meg a háziállatok vitaminigényét.

1.9. táblázat. Gazdasági állatok napi vitaminszükséglete (Roche-ajánlások, 1980)

Zsírban oldódó vitaminok

Az A-vitamin (axeroftol, retinol) és a karotin

Az A-vitamin és provitaminjai a karotinok a szervezet életfolyamataiban sokirányú szerepet töltenek be. Az A-vitamin beta-jonon gyűrűből és a növényi színező anyagokra jellemző, butadién tagok alkotta oldalláncból áll. Az utóbbi kettős kötéseinek köszönhetik a karotinanyagok jellemző színüket, de azt is, hogy mind a karotin, mind az A-vitamin igen érzékeny az oxidációval, valamint a napfény ibolyántúli sugaraival szemben. A tápba premix formájában bevitt A-vitamin aktivitása magas hőmérséklet és páratartalom esetén, 3 hónapos raktározás után 80%-kal csökken. Csökkenti az A-vitamin mennyiségét a pelletálás, a rövid ideig tartó forralás és a fagyasztás viszont nem károsítja. Az újabb gyártási technológiák (zselatin burokba zárás) növelik az A-vitamin stabilitását.

Az A-vitamin meghatározására megbízható kémiai módszerek ismertek. Ennek ellenére mennyiségének mérésére a biológiai vizsgálaton alapuló NE-et használják. 1 NE = 0,300 µg retinollal, illetve 0,440 µg retinil-palmitáttal.

A növényi eredetű takarmányokban az A-vitamin nem, csak annak provitaminjai, a karotinok találhatók meg. Ezekből képződik az állatok szerveiben (bélfal, máj) az A-vitamin, annak alkohol (retinol) és aldehid (retinál) formája.

A zöld növényekben levő karotinok (alfa, béta, gamma) közül legfontosabb a béta-karotin, amely elméletileg két A-vitamin-molekula képzésére alkalmas, míg az alfa- és a gamma-karotin, illetve a kukoricában levő kriptoxantin biológiai aktivitása csak fele az előbbiének. Nincs viszont A-vitamin hatásuk egyes oxikarotinoid festékeknek (pl. a kukorica zeaxantinjának), amelyek viszont tetszetős sárgára színezik a bőrt és a tojás sárgáját.

A béta-karotin A-vitaminná való átalakulásának a hatékonysága az állat faja, sőt fajtája mellett számos egyéb tényezőtől függ. Az átalakulás legjobb (50%-os) a baromfiban, közepes (kb. 20%-os) sertésben és juhban, legrosszabb (5–15%-os) a szarvasmarhában. Az utóbbiban a bendő mikroorganizmusai a karotin 70–80%-át lebonthatják. Rontja a karotin hasznosulását a takarmány eleve nagy karotintartalma vagy a premixekkel nagy mennyiségben adagolt A-vitamin. Csökkenti a felszívódást és a transzformációt a takarmányok rossz emészthetősége, a fehérje- és a foszforhiány, valamint a takarmány nagy NO3-tartalma.

A karotin nagy része a felszívódás során, a karotináz enzim hatására már a vékonybél hámsejtjeiben átalakul A-vitaminná, ezért a vérplazma a szarvasmarha, a ló és az ember kivételével nem tartalmaz karotint.

A takarmánnyal felvett és a mesterséges készítményekkel adagolt karotinból képződött A-vitamin a hámsejtekből a nyirokáram közvetítésével egyaránt retinil-palmitát formájában jut a véráramba. Ezt a májsejtek elraktározzák, szükség esetén pedig a szervezet sejtjei által hasznosítható retinollá alakítják és nagy molekulatömegű albumin-globulin frakcióhoz kapcsolva juttatják, a szükségletnek megfelelő mennyiségben, ismét a keringésbe. Ennek következménye, hogy míg a vérben levő kis molekulatömegű fehérjéhez kötött retinil-palmitátból több-kevesebb át tud jutni az epithelio-choriális placentán, addig a nagy molekulatömegű retinol-komplex nem jut be a magzatba. Ha tehát a vehemépítés utolsó, legélénkebb szakaszában az állat nem jut folyamatosan A-vitaminhoz vagy karotinhoz és így a vérben nincs jelen retinil-palmitát, az utód – függetlenül az anya májának A-vitamin-készletétől – A-vitaminhiányosan jön a világra.

A szervezetben az A-vitamin elővitaminjaiból keletkező retinol az A-vitamin öszszes, ismert élettani funkcióját kielégítően betölti. Így alkalmas a látásban, a növekedésben, a hámszövet és a csírahám normális működésében a csontszövet felépítésében, a nemi szervek normális funkciójában, valamint a magzatburok kialakulásában betöltött szerepének ellátására. Ma már az is igazolt, hogy a petefészek zavartalan működéséhez nem nélkülözheti a karotint sem. A-vitamin hiányakor a bél és a légzőszervek nyálkahártyasejtjeinek működészavarai (hiányos nyálkatermelés, fokozott elszarusodás) miatt csökken az állatok ellenálló képessége a legkülönfélébb vírusos, baktériumos és parazitás fertőzéssel szemben. A karotinoidoknak fontos szerepe van az immunglobulinok, a szteroidok és a C-vitamin szintézisében, továbbá a mellékvesekéreg, valamint újabb felfedezés szerint a tumorsejtek elpusztításában közreműködő immunsejtek (makrofágok és természetes killersejtek) hatékony működésében.

A hiányos karotin- és A-vitaminellátás káros következményei minden állatfajban előfordulhatnak, de elsősorban szaporodási problémák miatt, a hiány főleg a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiállományokat sújtja. A kérődzőkben jelentkező szaporodási zavarok, a petefészek rendellenes működésében, az ivarzás intenzitásának csökkenésében, fogamzási és implantációs zavarokban, a zigóta elhalásában, vetélésben és csökkent értékű utód születésében nyilvánulnak meg. Az agykoponyacsont lassú fejlődése okozta látóideg-lefűződés és az agyfolyadék fokozott nyomása miatt vak borjak születhetnek. Hímekben csökken a sperma mennyisége és a sok, rendellenes ondósejt miatt annak a minősége. Sertésállományokban megszaporodnak és súlyosabb formát öltenek a malacok emésztő- és légzőszervi megbetegedései, gyakoriak a fejlődési rendellenességek. Csökken az alomszám és az alomtömeg. Baromfiban a nyelőcsőmirigyek hámjának az elszarusodásával és a nyálkahártya felületére emelkedő csomócskák megjelenésével járó, klasszikus nyelőcső- (1.8. ábra) és veseelváltozások mellett, több lesz a véres tojás, romlik a kelési százalék. A tojás kis A-vitamin-tartalma miatt nő a naposcsibék elhullása és a köszvényes megbetegedések száma. A csibe májának A-vitamin-tartalékától függ, hogy a nagy fejlődési eréllyel bíró csirke meddig lesz képes tünet nélkül kompenzálni a takarmány hiányos A-vitamin-tartalmát. A szükséglet optimális kielégítése nagy karotintartalmú takarmányokkal, az ipari abrakkeverékekbe bekevert A-vitaminnal, és mesterséges béta-karotin-tartalmú készítmények adásával történhet.

1.8. ábra - A-vitaminhiány. A nyelőcsőmirigyek hámjának elszarusodása okozta csomócskák

kepek/1.8.png


Tehenészetekben, főleg a téli és kora tavaszi időszakban sajnos még napjainkban sem megoldott a nagy termelésnek megfelelő, optimális karotinellátás. Ennek oka egyrészt az, hogy nagy karotintartalmú pillangós- és fűszénák csak kevés gazdaságban állnak rendelkezésre kielégítő mennyiségben, zölden történő etetésüket pedig a legtöbb helyen, a csak kevés karotint tartalmazó silókukorica-szilázzsal pótolják.

A karotin legfontosabb forrásai a sárga, sárgászöld és zöld vegetatív növényi részek, valamint a termések. Fajtánként eltérő mennyiségű, de sok (60–150 mg/kg) karotin van a sárgarépában, a frissen kaszált zöldtakarmányokban és a paradicsomban.

A kaszálást követően a pillangósok (zöldlucerna, herefélék) karotinja bomlik. Lebomlásában a levegő oxigénje, valamint a növényi sejtek elhalása során kiszabaduló karotináz enzim játssza a főszerepet. Az ilyen eredetű karotinveszteséget kb. 30%-ra becsülik. A későn (virágzásban) vágott és a napon szárított, többször megázott, levélpergést szenvedett széna karotinvesztesége akár 60–70%-os is lehet.

Hosszabb tárolás után is sok karotin marad a bimbózáskor vágott lucernából helyesen készített zöldlisztekben, különösen, ha a szárítás után antioxidánssal egészítik ki, és granulálják azokat. Csak kevés a karotin (10–20 mg/kg) és az is rosszul hasznosul, még a jól készített silókukorica-szilázsban is.

Vizsgálataink szerint fontos abraktakarmányunk, a kukorica egyébként sem nagy (14–15 mg/kg) karotintartalma 5–6 hónapos tárolás után már kevesebb, mint a felére csökken. Szárított és tört szemek esetében a csökkenés mértéke ennél is nagyobb volt.

Az ipari abrakkeverékek karotintartalma és a bekevert A-vitamin mennyisége különösen akkor csökken gyors ütemben, ha a meleg, párás helyen történő tárolás során azok zsírja (olaja) avasodásnak indul vagy az abrak befülled.

Az aktuális karotinigény csak az etetett takarmányok (abrakalapanyagok, szálas takarmányok) karotintartalmának időszakonkénti ellenőrzése alapján elégíthető ki. A legmegbízhatóbb azonban az állatok karotin-ellátottságának az ellenőrzésére, ha a tehénállomány 10–20 állatából származó vérplazma karotintartalmát ellenőriztetik. Ilyen alapon szarvasmarha esetében a karotin-ellátottságot megfelelőnek (4,4–5,5 µmol/l),kritikusnak (3,0–4,5 µmol/l) vagy rossznak (3,0 µmol/l alatt) szokták minősíteni.

A vérplazma karotinszintjének értékelésekor minden esetben figyelembe kell venni több, azt befolyásoló élettani tényezőt. Ilyen pl., hogy már ellés előtt egy-két héttel jelentős mennyiségű karotin áramlik a tőgybe, majd ürül a kolosztrummal. Eltérő az optimális karotinszint fajtánként is. Pl. a holstein-fríz ugyanazon vérkarotinszint eléréséhez 40–70%-kal több karotint igényel, mint a jersey.

A-hipervitaminózis természetes körülmények között nem fordul elő, mivel egy bizonyos vérplazma koncentráció elérésekor lineárisan csökken a karotin felszívódása („karotin-blokád”). A gyógyászatban, nagy adagban, tartósan adva azonban észlelték – elsősorban a májsejtekre kifejtett – toxikus hatását.

D-vitamin (kalciferol)

Az egyik legkorábban megismert (McCollum) vitamin a D-vitamin, szteránvázas vegyületekből, a növények ergoszterinjéből (D2-vitamin) és haszonállatokban a nem pigmentált bőr faggyúmirigyeiben levő 7- dehidro-koleszterinből (D3-vitamin) képződik az UV-sugarak hatására. Kevés D3-vitamin az istállózott állatok bőrében a szórt fény hatására is keletkezik. Az állati szervezetben, főleg a májban és a vesében tárolódik, pótlására azonban a mindenevőkben is az iparilag szintetizált, és zselatinburokkal védett D-vitamin-készítményeket használják.

Önmagában az oxidációval szemben elég jól ellenáll, savanyú közegben és premixekben a fémek katalizáló hatására viszont gyorsan elbomlik. Mindezt, az egyébként is alacsony D-vitamin- tartalmú takarmányok tárolásakor figyelembe kell venni.

Mennyiségének meghatározására a biológiai kísérleteken alapuló NE-et használják. 1 NE= 0,025 µg D3-vitaminnal. Kimutatása a vérplazmából történik.

Újabb ismeretek szerint a D-vitamin az anyagforgalom során többször átalakul. Nevezetesen az epe közreműködésével az éhbélből felszívódó D-vitaminok előbb a májba jutnak, ahol 25-hidroxi-D2-vitamin (25-OH-D2, illetve D3) képződik belőlük. Innen a vesébe jutva tovább oxidálódnak 1,25-dihidroxi-D2 (1,25-dihidroxi-D2), illetve D3-vitaminná. A baromfi a D3-vitamint és annak aktív formáját sokszorta jobban képes hasznosítani, mint a gyorsan kiürülő D2- vitamint.

Élettani hatásai közül kiemelendő, hogy segíti és szabályozza a Ca-nak, kisebb mértékben a P-nak a bélből való felszívódását. A felszívódást a bélhámban keletkező olyan speciális transzportfehérje (Calcium Binding Protein = CaBP) képzésével segíti elő, amely a Ca-nak a sejtmembránon történő átjutásához szükséges. Több biokémiai lépésben ugyancsak az 1,25-dihidroxi-D3 működik közre a Ca-nak és a P-nak a csontokba és a porcokba történő lerakódásában, továbbá mobilizálásában és a vesén át történő kiürülésében. Részt vesz a celluláris immunvédelem és a normál inzulinforgalom biztosításában.

Közvetve a mellékpajzsmirigyet fokozott parathormon termelésére serkenti, és ezáltal közreműködik a két makroelem szérumszintjének a szabályozásában. A Ca- és P-anyagforgalomra kifejtett sokirányú szerepe, a szervezetben csak rövid ideig történő tárolódása, de főleg az ipari abrakkeverékek nem mindig megbízható ásványianyag-tartalma magyarázza növekvő fontosságát a nagyüzemi tartási és takarmányozási viszonyok között.

A D-vitaminhiány a Ca és a P kóros anyagforgalma miatt fiatal állatokban (pl. csirkében) esetleg csak klinikai tünetekben, elfekvésben (1.9. ábra) nyilvánul meg, később azonban kórbonctani elváltozásokkal is járó angolkór (rachitis), felnőttekben csontlágyulás (osteomalacia) kifejlődéséhez vezet. Mivel hiányakor a tojócső Ca-transzportja is zavart, tojóállományokban legkorábbi és klasszikus hiánytünete a tojáshéj elvékonyodása és törékenysége. A baromfifajok közül is legérzékenyebb hiányára a pulyka.

1.9. ábra - D-vitaminhiány. Angolkóros csibék (kalciumpótlásra gyógyultak)

kepek/1.9.png


Hiányos D-vitaminellátás esetén a petefészek-működésre gyakorolt hatásának a kiesése miatt emlősökben zavarok jelentkezhetnek az ivarzásban, a vemhesülésben, nő a fejlődési rendellenességgel született, életképtelen utódok száma. Tehenek esetében – ha az ellés előtti időszakban helytelen a Ca- és a P-ellátás – a D-hipovitaminózis fontos szerepet játszik az ellési bénulás kifejlődésében.

A természetes körülmények között (legelőn, kifutóval ellátott istállóban) tartott állatok igényét a takarmánnyal felvett és a szervezetben keletkezett D-vitamin általában fedezi. A nagy fejlődési erélyű és termelésű, zártan tartott állatok D-vitamin-ellátásáról azonban külön is gondoskodni kell. Erre a célra megfelelnek a természetesen szárított, jó minőségű lucerna- vagy réti széna, illetve az ezekből készült lisztek. Az európai klíma alatt készült szénafélék 200–4000 NE D-vitamint tartalmaznak kg-onként, mely mennyiség azonban a helytelen szénakészítés és -tárolás következtében jelentősen csökkenhet. A silókukorica-szilázs D-vitamin-tartalma minimális. Ezzel is magyarázható, hogy a D-vitamin mennyisége a tehéntejben és a vajban a téli időszak végére a legelő állatokénak a felére csökken. Ahol a természetes D-vitamin bevitel nem fedezi a szükségletet, ott az aktuális igényt stabilizált, gyári készítmények adásával kell biztosítani. Erre különösen a fiatal, fejlődő, a vemhes és szoptató, a sok tejet és tojást termelő állatok esetében kerül sor. Ilyenkor mind a folyamatos, mind a lökésszerű vitaminkezelés során figyelemmel kell lenni a helyes (10:1) A:D-vitamin arányra és a D-vitamin abszolút mennyiségére.

A hipervitaminózis veszélye ennél a vitaminnál a legnagyobb. A „D-vitaminmérgezést” eddig ember mellett kutyában, lóban és brojlercsirkében írták le. A mérgezésre az általános tünetek (étvágytalanság, bővizelés, vesekárosodás és bénulásos tünetek) mellett a hiperkalcémia és a legkülönfélébb szervekben (vérerek fala, tüdő, vese) létrejött elmeszesedés a jellemző.

E-vitamin (tokoferolok)

A tokoferol család legfontosabb képviselője a 3 metilcsoportot tartalmazó alfa-tokoferol. Az E-vitamin megnevezés szorosan véve ugyancsak az alfa-tokoferolra vonatkozik. Olajszerű, viszkózus folyadék, amely a molekula kettős kötései révén gyorsan oxidálódik és sötét színűvé válik. A szintetikus úton előállított, eszterifikált tokoferol stabilabb, mint a természetes tokoferolok. Valamennyi tokoferolra jellemző, hogy a bennük levő kettőskötés felbomlása során hidrogént adnak le és oxidálódnak. Ilyenkor a tokoferol biológiai hatékonyságát elveszíti, közben azonban, mint antioxidáns, a környezetében levő, oxidációra érzékeny anyagokat védi. Bár a tokoferolok aktivitása kémiai módszerekkel is mérhető, az E-vitamin mennyiségét NE-ben adják meg. 1 NE = 1 mg DL alfa-tokoferol-acetáttal.

A tokoferolok megtalálhatók a zöld növények leveleiben és a magtermések csíraolajában, amit mint antioxidánsok védenek az avasodástól. Biológiai aktivitásuk a szénakészítés során éppúgy csökken, mint a tört szemek csíraolajában. Csökkenti mennyiségüket a gabonamagvak csíráztatása is. Az állati szervezetben és az állati termékekben főleg az alfa-tokoferol fordul elő, amit azzal magyaráznak, hogy a többi formája a vékonybélből csak igen rosszul szívódik fel.

Az E-vitamin élettani szerepe sokirányú. Korábban fontos szerepet tulajdonítottak az E-vitaminnak a szaporodási folyamatok szabályozásában és zavartalanságában (sterilitás elleni vitamin). Mai ismereteink szerint a reprodukcióban kifejtett jótékony hatása (az ondósejtek vitalitásának, a zigóta megtelepedésének a javítása) elsősorban a patkányokra és egyes baromfifajokra vonatkozik és jóval kisebb az egyéb élettani hatásainál.

Egyre bővülnek antioxidáns hatására vonatkozó ismereteink. Ilyen irányú szerepe fontos a takarmányok oxidációra érzékeny anyagainak (pl. a karotinnak) a védelmében, de a szervezeten belül is jelentős antioxidáns hatást fejt ki a takarmánnyal bekerült peroxidokkal vagy pl. a linolsav káros metabolitjaival (többszörösen telítetlen zsírsavak) szemben. Antioxidáns hatása által véd a káros metabolitok következtében kialakuló izomdegenerációk, a májelzsírosodás, a vérérfal károsodások és a gyomorfekély ellen. Csökkenti a malacok vas-túladagolással szembeni érzékenységét. Részt vesz a foszforilálási folyamatokban, a kéntartalmú aminosavak forgalmában, a C-vitamin szintézisében és több endokrin mirigy működésének a szabályozásában. Segíti a N-retenciót és javítja a húsminőséget, valamint az immunstátuszt. Az immunállapotra kifejtett kedvező hatását az ubikinonra (koenzim-Q) gyakorolt stimuláló hatásával magyarázzák.

Mint biológiai antioxidánsnak igen fontos szerepe van a sejthártyák és a plazmatestecskék normális élettani funkciójának a fenntartásában. Ez a hatás a sejtek lipoidjainak a védelméhez kötött, nevezetesen megakadályozza a sejtműködésben fontos sejtlipoidok erősen oxidatív hatású metabolitokra történő bomlását. Szoros a kapcsolat az E-vitamin és a Se jelenlétében képződő, ugyancsak antioxidáns tulajdonságú glutation-peroxidáz enzim működése között. Pótolhatják, segíthetik ugyanis egymást a sejtekben végbemenő oxidációs-redukciós folyamatokban.

Az E-vitaminhiány változatos és általában idült formában jelentkező megbetegedéseket okoz. Szarvasmarhában hiányának szerepet tulajdonítanak a magzatburok-visszatartásban. Biológiai antioxidáns szerepével függ össze, hogy szelén hiányakor megelőzhető vele a bárányok és a tejpótlókkal nevelt borjak, valamint több baromfifaj szív- és vázizom-elfajulása. A Se-hiánnyal együtt hiányának szerepe van a sertések májnekrózisában és a 2–5 hetes csirkék „exsudatív diathesis”-ének (ödémabetegségének) és pankreászfibrózisának a létrejöttében. Klasszikus hiánytünete a korábban peroxidmérgezéssel és következményes E-vitaminhiánnyal magyarázott, és a 3–5 hetes csirkék között jelentkező „táplálkozási agylágyulás” (encephalomalacia) kialakulása (1.10. ábra). Ma már tudjuk, hogy a betegség a linolsav, antioxidáns hiányában keletkezett metabolitjainak a kisagyvelő vérereit károsító hatásával függ össze. Ez utóbbi betegség antioxidánsok adagolásával kivédhető, de Se-nel nem.

1.10. ábra - E-vitaminhiány. „Táplálkozási agylágyulás”, encephalomalacia

kepek/1.10.png


Az állatok E-vitamin-igénye, éppen a takarmányok hiányos E-vitamintartalma miatt általában nagyobb, mint amennyit egyes táblázatokban megadnak. Jóllehet eredetileg a pillangósok, de főleg a gabonamagvak csíraolaja sok E-vitamint tartalmaz, a kombájnnal végzett betakarítás, a szárítás és tárolás során azonban ennek egy része tönkremegy. Csökken a nagy nedvességtartalmú kukorica E-vitamintartalma propionsavval történő kezelés, illetve a szárítás során is. A szárított és tört szemes kukoricában az E-vitamin mennyisége az eredeti érték negyedére-hatodára esik. Hasonló az aktivitáscsökkenés a forró levegővel szárított zöldlisztekben. Mindezek miatt az abrakkeveréket ma már a kötelező antioxidáns-kiegészítés mellett szintetikus E-vitaminnal is ki kell egészíteni. Elsősorban az olyan, kukoricára alapozott abrakkeverékek kiegészítésére kell fokozottan ügyelni, amelyekben nagy nedvességtartalommal szárított vagy szerves savval kezelt kukorica van, és amelyekben a takarmány Se-tartalma is alacsony (0,05 mg/kg-nál kevesebb). A kiegészítéskor tekintetbe kell venni a takarmányok mindenkori zsírtartalmát és minden g telítetlen zsírsavra 1–2 NE E-vitamin-kiegészítéssel kell számolni.

Napjainkban a vágottáru minőségét, avasodás elleni védelmét is szolgálja az E-vitamin kiegészítés. Ehhez és az immunállapot javításához az alapszükséglet többszörösét kell az állatoknak a takarmányban adagolni. Mesterséges túladagolása (1–2 ezer NE/tak. kg) jellegzetes E-hipervitaminózist okozhat.

K-vitamin (fillokinon, menakinon, menadion)

Naftokinongyűrűt, valamint eltérő felépítésű izoprenoid-oldalláncot tartalmazó és különféle enzimekben szereplő vegyületek. Az oldalláncok felépítése alapján a K-vitamin három formája ismert. A növényekben előforduló K1 (fillokinon), az emésztőcső mikroorganizmusai által termelt K2 (menakinon), amelyek zsírban oldódnak, és a szintetikusan is előállított, egyszerűbb felépítésű K3 (menadion), amelynek sói vízben is oldhatók. A K1- és a K2-vitamin viszonylag jól ellenáll mind az oxidációnak, mind a hőnek (pl. a szénák gyorsszárítása során is aktív marad), míg a K3-vitamin az ásványi elemeket is tartalmazó premixekben és abrakkeverékekben már néhány hét után veszít hatékonyságából.

A takarmányok K-vitamin-tartalmát és az állatok szükségletét általában mg-ban adják meg.

Fő élettani hatása a véralvadásban van, a protrombint aktiváló enzimben szerepel. Hiányában csökken a vér alvadási képessége, ami miatt vérzéssel járó kórformák fejlődnek ki. Ezenkívül részt vesz több elem transzportjában és a csöves csontok hosszanti növekedésének szabályozásában. Felszívódása epesav hiányában romlik, így májbetegségek gyakran járnak együtt K-hipovitaminózissal és vérzési hajlammal.

Mivel az egészséges szervezet a takarmánnyal és a bél- (nyúl), valamint a bendő- (kérődzők) flóra tevékenysége által elegendő K-vitaminhoz jut, elsődleges hiánya ritkán fordul elő. Az újszülöttek életük első heteiben, egyrészt mert kevés tartalékkal jönnek a világra, másrészt a tej is keveset tartalmaz belőle, bélflórájuk pedig még jó ideig nem termel K-vitamint, megbetegedhetnek a hiánya miatt. Gyakoribb a másodlagos K-vitaminhiány, amikor a takarmány K-vitaminja a bendőben tönkremegy, felszívódása akadályozott vagy a K-vitamin ellen ható anyagok (dikumarin típusú vegyületek, patkányirtó szerek), illetve egyes antagonista hatású gyógyszerek (szulfonamid származékok) gátolják biológiai hatásának a kifejtésében.

Hiányával leggyakrabban felnőtt szarvasmarha esetében, somkóró etetésekor találkozunk, ha a somkóró fonnyasztása, befülledése vagy silózása során a benne levő kumarinból kumarol (hidroxi- és oxikumarin) keletkezik, ami az enzimekbe beépülve, kompetitív gátlás révén akadályozza a protrombinképzést. Ilyenkor a legkülönfélébb szervekben (bőr alatti kötőszövet, izomszövet, magzatburok, agyvelő, gyomor, bélcsatorna) nő a vérzési hajlam, ami vérömlenyek vagy belső elvérzés, esetleg másodlagos fertőzések következtében kialakuló tályogok miatt elhullással végződhet. Ugyanilyen módon hatnak a rágcsálók irtására szolgáló oxikumarin-származékok.

K-vitaminhiányt sertésben is leírtak. Ha a vemhes koca takarmánya kevés K-vitamint tartalmaz, malacai között a köldökzsinórból vagy a csonkított farokból elvérzés következhet be.

Spontán vérzékenységi betegség („Haemorrhagias diathesis”) jelentkezhet csirkékben, ludakban és pulykapipékben a kiváló kokcidiumellenes szer, a szulfakvinoxalin tartós adásakor, ami valószínűleg a baktériumok K-vitamin-termelésének a gátlása útján fejti ki kedvezőtlen hatását. A kötőszövetben létrejött véres, ödémás beszűrődésben megnyilvánuló betegségben szerepet tulajdonítanak egyes gombatoxinok (Alternaria fajok) K-vitamin antagonista, sőt direkt hatásának is.

Hiánya pótolható a K-vitamint bőven tartalmazó növényi takarmányok (zöldlucerna, lucernaszéna-levél) vagy állati eredetű takarmányok etetésével. A szintetikus K3-vitamin a vitaminpremixek rendszeres összetevője, ami azonban, főleg drágasága miatt csak akkor indokolt, ha a fogyasztott takarmányok K-vitamin-tartalma kevés, az állatok fejlődési erélye és termelése átlagon felüli, továbbá rácson való tartás miatt az állatok nem juthatnak koprofágia útján K-vitaminhoz. K-hipervitaminózist gyakorlati körülmények között nem írtak le.

Vízben oldódó vitaminok

B1-vitamin (tiamin, aneurin)

A metilénhíddal kapcsolt, pirimidin- és tiazolgyűrűből álló tiamin a takarmányokban fehérjéhez kötve fordul elő.

Ilyen formában ellenálló, stabil vegyület és aktivitása fél évig történő raktározás után is csak kissé csökken. A hazai gyakorlatban alkalmazott granulálási technológia sem csökkenti mennyiségét az elfogadható szint alá. A keveréktakarmányokhoz adagolt szintetikus tiamin-hidroklorid mennyisége viszont már két hónapon belül, kb. az egyharmadára csökken. Lúgos és nedves közegben is könnyen elbomlik. Az egyes B-vitaminok hőtűrését az 1.11. ábra szemlélteti.

1.11. ábra - B-csoportbeli vitaminok aktivitásának változása brojlertápban 121 °C-on való tárolás alatt

kepek/1.11.png


A nyers halakban levő hőlabilis tiamináz enzim gyorsan lebontja. Több gyomnövény (sasharaszt, páfrány, zsúrlófélék) szintén tartalmaznak tiaminellenes (antitiamin) anyagot. Némely, a tiaminhoz hasonló kémiai felépítésű vegyi anyag (pl. a kokcidiosztatikus hatású amprolium) kompetitív antagonistája a tiaminnak.

Élettani szerepe az emberben észlelt beri-beri betegség leírása óta (Eijkman, 1900) ismert. Hatását a szénhidrát-anyagcserében nélkülözhetetlen enzimek (dekarboxiláz, transzketoláz) prosztetikus csoportjaként fejti ki.

Hiányakor a szervezetben az α-keto-glutársav és a piroszőlősav nem tud tovább bomlani, felhalmozódik a sejtekben és intracelluláris acidózist okozva rontja a sejtanyagcserét, ami az izom-, valamint az idegműködés zavarának látható tüneteivel (görcskészség, bénulás) megbetegedést okoz.

A takarmányokban levő tiamin a bélből jól felszívódik és általában fedezi az állatok szükségletét. Legnagyobb mennyiségben a gabonamagvak héjának az aleuronrétegében (a korpában), továbbá a csírában és az élesztőben található. Sokat tartalmaz belőle a jó minőségű halliszt.

A tejben a pasztőrözés alatt kb. 30%-a elbomlik. A bendőbaktériumok és számos, a normál bélflórához tartozó baktérium is szintetizálni képes, de a vastagbéltartalom lúgos kémhatása nem kedvez a felszívódásának, ezért a nagy fejlődési erélyű és termelésű, intenzíven takarmányozott monogasztrikus állatok szükségletét csak rendszeres pótlással lehet fedezni.

Hiánytüneteivel fiatal borjakban és bárányokban, valamint fiatal hízómarhákban találkozunk akkor, ha azok egy-egy hirtelen takarmányváltozást követően sok abrakot és csak kevés tömegtakarmányt fogyasztanak. Ilyenkor előbb a tömeggyarapodás csökkenését, majd hetek múlva súlyos, az idegrendszer megbetegedésére utaló tüneteket és kórbonctani elváltozásokat (gócos agyvelőelhalást) lehet megfigyelni.

Csirkében ugyancsak idegrendszeri tünetek (opisztotónus) jellemzők a tiaminhiányra (1.12. ábra). Tojóállományokban nő a befulladt tojások aránya. Egyes kokcidiosztatikumok és antibiotikumok túladagolásakor, növendék csirkék között tömegesen fordulhat elő B1-avitaminózis.

1.12. ábra - Tiaminhiányban szenvedő csibe

kepek/1.12.png


Húsevők és prémes állatok (róka, nyérc és nutria) nyers halhulladék (hering- és pontyfejből készült szilázs) etetése után betegszenek meg gyakran idegrendszeri tünetek között.

Sertésben csak kivételesen észlelik a hiánytüneteit (mozgászavarok, elhalásos gócok a szívizomban, a pupillareakció renyhesége).

A háziállatok szükségletét a jó minőségű, természetes takarmányok stabil tiamintartalma fedezi. Tekintettel azonban a takarmánytartósítás (szárítás), takarmányfeldolgozás (granulálás) és -tárolás során bekövetkező tiaminveszteségre, valamint a nagy termelésű hibridek fokozott igényére az ipari abrakkeverékeket általában kiegészítik kg-onként néhány mg tiamin-hidrokloriddal. Az ellátottság mértéke a vérsejtek transzketoláz aktivitásának a mérésével ellenőrizhető.

B2-vitamin (riboflavin, laktoflavin)

A B2-vitamin molekulát egy izoalloxazin gyűrű és a hozzá kapcsolódó 5-szénatomos alkohol, a ribitol alkotja. Nevét flavonoid tulajdonságától kapta. A B2-vitamin narancssárga, keserű ízű és az élesztőre emlékeztető szagú, vízben rosszul oldódó vegyület. Oldata enyhén fluoreszkál (l. a tejsavót). Hőre alig érzékeny, lúgos közegben a napfény UV-sugarai azonban gyorsan elbontják, ezért a természetesen szárított szénában csak kevés van. A flavin-mononukleotid (FMN) és a flavin-adenindinukleotid (FAD) révén mintegy 20 enzim prosztetikus csoportját alkotja, ennélfogva fontos élettani szerepet lát el. Ezek közül a legfontosabb a sejtlégzésben, a zsírsavszintézisben és a biológiai oxidációban betöltött, H-átvivő funkciója. Részt vesz még a fehérje (aminosavak) és a zsírsavak szintézisében, lebontásában, valamint a húgysav szintézisében. Elősegíti a növekedést.

Kisebb mennyiségben valamennyi növényi és állati sejt tartalmazza. Gazdag forrásai a fiatal zöld növények, a gabona- és olajos magvak, a korpa, az élesztő, a tej és a tejsavó, valamint a máj. Sokat tartalmaz belőle a jó minőségű halliszt és a lucernaliszt. Az emésztőcső mikroorganizmusai is szintetizálják.

Hiányát kérődzőkben legfeljebb olyan borjak és bárányok vérében lehet megállapítani, amelyek rosszul szopnak és amelyeket helytelenül készített tejpótlókkal itatnak. Látható tünetekben megnyilvánuló hiánybetegsége fiatal, 2–4 hetes csirkékben fordul elő. Az általános tünetek (étvágycsökkenés, növekedésben való visszamaradás, vér- és tollképzési zavarok) mellett legjellemzőbb az ún. „görbeujj betegség”(1.13. ábra). Ilyenkor az egyébként élénk és kóros agyi tüneteket nem mutató állatok a perifériás idegek megbetegedése (a mielinhüvely szétesése) miatt ökölszerűen behajlított lábujjakkal, a csánkra támaszkodva ülnek. Tojóállományokban hiányakor a tojások keltethetőségének a romlása és az embriók elhalása figyelhető meg.

1.13. ábra - Kéthetes, B2-hiányban szenvedő csirke – „Görbeujj betegség”

kepek/1.13.png


Kivételesen a B2-vitaminnal rosszul ellátott kocák malacai is megbetegszenek B2-hipovitaminózisban. Ilyenkor az étvágytalanság mellett szőrhiány és ekcémaszerű bőrelváltozások, a szájnyálkahártya gyulladása, valamint szaruhártyahomály jelentkezhet. Hízósertések riboflavinigénye a takarmány fehérje- és zsírtartalmának a növelésével, valamint a környezeti hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan ugyancsak növekszik.

Külön riboflavinellátásról a főleg kukoricára alapozott abraktakarmányt fogyasztó sertés és baromfi takarmányozásában kell gondoskodni. Ezt korábban a sok riboflavint tartalmazó takarmányok (zöldlisztek, élesztő, szója) nagyobb mennyiségben való etetésével oldották meg, napjainkban pedig a mesterséges riboflavint tartalmazó premixeknek a takarmányba való bekeverésével érik el. Kimutatása a vérből, a vörösvérsejtek glutation reduktáz aktivitásának a mérésével történik.

Nikotinsav, nikotinsavamid (niacin, PP-faktor)

A nikotinsav kémiailag piridin–3-karbonsav, illetve annak amidja. Az utóbbi savamid-származék képezi az aktív formát. Oxigénnel és fénnyel szemben ellenálló, nedves környezetben és főzéskor azonban csökken az aktivitása.

Élettani szerepét számos enzim koenzimjeként fejti ki. Közülük legfontosabb a nikotinsavamid-adenin-dinukleotid (NAD) és a nikotinsavamid-dinukleotid-foszfát (NADP). Ezek, mint reverzibilis H-szállítók a szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék anyagcseréjében játszanak jelentős szerepet. Így nélkülözhetetlenek a fiatal állatok normális tömeggyarapodásához, az idegrendszer, a bőr- és a szaruképletek, továbbá a nyálkahártyák és a petefészek, valamint a here normális működéséhez. Emberben hiánya jellegzetes bőrelváltozásban, a pellagrában (Pelle agra = érdes bőr) nyilvánul meg.

Az állati és növényi eredetű takarmányokban és termékekben változó mennyiségben, de általánosan előfordul. Rendszerint fehérjéhez kötött, ami a takarmányban növeli a stabilitását, ugyanakkor – főleg a magvakban levő nikotinsav – hasznosíthatóságát rontja. A kukoricában található, viszonylag kevés nikotinsavból emiatt csak kis mennyiség értékesül. A magvakban csírázáskor mennyisége nő, hasznosulása pedig javul. Jól hasznosul az állati eredetű takarmányok (halliszt) niacinja is.

A szervezetben a takarmányok triptofánjából is képződhet nikotinsav. Ez azonban nem kívánatos, mert egyrészt a transzformációs hatásfok igen rossz, másrészt az esszenciális aminosavnak számító triptofán nem szokott feleslegben lenni a takarmányokban. A emésztőcső mikroorganizmusai is szintetizálják. A leírtak alapján hiányával akkor kell számolni, amikor az abrakkeverékben triptofánban szegény takarmányok (pl. a kukorica) nagyobb mennyiségben fordulnak elő.

Kérődzők bendőjében általában elegendő nikotinsav képződik. Nagy tejtermelésű tehenekben, a laktáció csúcsán azonban előfordulhat a hiánya. Ilyenkor 3–5 g nikotinsav adagolása a glükoneogenezis javításával, a tejtermelés javulása mellett, érzékelhető védelmet nyújt a ketózis és a zsíros májelfajulás kialakulásával szemben. A nikotinsav (6 g/ nap/ tejelő tehén) gátolja ugyanis az adrenalinhatásra beindult lipolízist. Niacin hatására csökken a vér koleszterinszintje.

Jellemző hiánytüneteit fiatal malacokban lehet megfigyelni. A hiánybetegség a nyak és a hát bőrének a korpázásában, pikkelyező gyulladásában, a száj és a nyelv nyálkahártyájának kékes elszíneződésében (kutyában: black tongue) nyilvánul meg.

Fiatal baromfiban (csirke, pulyka, kacsa) hiányakor lassú a növekedés, bőrelváltozások (pikkelyező, száraz dermatitis) és tollasodási zavarok jelentkeznek. Pulykában csontképződési zavar (perózis), tojókban a máj és a vese elzsírosodásával járó kórkép kialakulásában ugyancsak szerepet tulajdonítanak a hiányának.

Az állatok megnövekedett szükséglete, valamint a takarmányok egyre kisebb hasznosítható nikotinsav-tartalma napjainkban, az abrakkeverékek szintetikus nikotinsav-készítményekkel történő kiegészítését teszi szükségessé. Az ellátottság ellenőrzése a vizelettel kiválasztott nikotinsav-amid mérésén alapul.

Pantoténsav (pantotein, B5-vitamin)

Az alanin béta-izomerjéből és a pantoténsavból peptidkötéssel létrejött vegyület. Olajszerű folyadék. A gyakorlati takarmányozásban a stabilabb, kristályos Ca- és Na-sóit használják. Nedves közegben hőérzékeny, savas és lúgos közegben könnyen elbomlik.

Élettani hatását az acetilálási folyamatokat katalizáló koenzim-A alkotórészeként fejti ki. Az intermedier anyagcsere központi vegyülete, minthogy az ecetsav csak a koenzim-A (acetil-koenzim-A) segítségével használódhat fel mind az energiatermeléshez, mind pedig szénhidrát és zsírtermelés céljára. Részt vesz a mukopoliszacharidok, a szteroidok (mellékvesekéreg és nemi hormonok), az epesavak, a foszfatidok, az ellenanyagok, az acetil-kolin képzésében és a szervezet acetilezéssel járó méregtelenítő, detoxikáló folyamataiban. Segíti a mikroelemek intermedier forgalmát.

Valamennyi növényi és állati sejtben előfordul. Jelentős mennyiségben tartalmazza a tej, a szójadara, a lucernaszéna, a hallisztek, és a szárított élesztő, kevesebb található a kukoricában. A baktériumok közül az E. coli is szintetizálja. Bár a takarmányokban elegendő pantoténsav van, a takarmányokkal nyújtott mennyiség, különösen zsírban gazdag takarmányok etetésekor, antibiotikumok tartós adagolásakor és hideg környezetben élő állatok esetében kevésnek bizonyulhat.

Nem specifikus hiánytünetei monogasztrikus állatokban étvágytalanságban, hasmenésben, a bőr exsudatív elváltozásában, az ellenanyagképzés zavarában, a szőrök depigmentációjában, vastagbélgyulladásban, súlyosabb esetben idegrendszeri zavarokban és az immunitás kialakításában szereplő sejtek károsodásában jelentkezhetnek. Kanokban az ondóképzés zavarát, kocákban a petefészek-működés rendellenességét figyelték meg hiányakor.

Hiányát fiatal pulykákban a szájszögletben, a szem körül és a lábujjakon pörkös bőrelváltozás jelzi. Tojóállományokban csökken a tojások biológiai értéke, az embriókban pedig fejlődési rendellenességek (agysérv, csőr rendellenességek) figyelhetők meg. Csirkében elsősorban az evezőtollak depigmentáltságát, a szemhéjakon és a lábujjak felső részén a bőr gyulladását lehet megfigyelni.

A monogasztrikus állatok pantoténsavigényét és -ellátottságát véve figyelembe a gyakorlatban a fiatal baromfi, a malac és a tenyészsertések abrakkeverékét ajánlatos szintetikus pantoténsavval kiegészíteni. Az ellátottságot a vörösvértestek és a májsejtek koenzim-A aktivitásának és a vizelettel ürülő mennyiségének a mérésével lehet ellenőrizni.

B6-vitamin (piridoxál, piridoxin, piridoxamin, adermin)

A B6-vitamin a piridin, alkohol- (piridoxin), aldehid- (piridoxál) vagy amin- (piridoxamin) csoporttal szubsztituált változata. Az azonos biológiai hatású származékok megjelölésére általában a piridoxin elnevezést használják. A vízben oldódó, fehér, kristályos vegyület a hőnek és az oxidációnak jól ellenáll, fényhatásra, főleg lúgos közegben károsodik.

Élettani hatását piridoxál-foszfát formájában számos enzim kofermentjeként fejti ki. Fontos szerepet tölt be az aminosavak dekarboxilálásában, a transzaminálásban, a szénhidrát- és zsíranyagcserében, az aszkorbinsav és a koenzim-A intermedier szintézisében, az immunglobulinok képzésében, a központi idegrendszer működésében, a vér K- és Na-szintjének a szabályozásában.

A piridoxin szinte minden takarmányban megtalálható. Bőségesen tartalmazzák a növények levelei és magvai, az élesztő, egyes fermentációs termékek, a zöldlisztek, továbbá az olajos magvak darái. A bendő- és bélbaktériumok is szintetizálják. A takarmányokban kötött formában levő piridoxinoknak csak egy része hasznosul, emellett egyes takarmányokban (pl. a lenmaglisztben) antivitamin hatású anyagok is rontják az aktivitását. Az abraktakarmányok piridoxinnal történő kiegészítésekor kedvező élettani hatások (életképesség, növekedési erély, a tojások keltethetőségének a javulása) figyelhetők meg.

Hiánytüneteivel leginkább fiatal csirkékben, pulykákban és malacokban lehet találkozni. Gyakori hiánytünetei: nedvező bőrelváltozások, hiányos tollazat, a szemhéjak ödémája, súlyosabb esetben vérfogyottság, sertésben szőrhullás és idegrendszeri zavarok, mikrociter anaemia. A tojók tojástermelése csökken, romlik a tojások keltethetősége. Újabban húsevőkben is megfigyelték a piridoxinhiány okozta hasonló tüneteket.

Tekintettel sokirányú, kedvező élettani hatására, az intenzíven tartott és sokat termelő állatok megnövekedett igényére, valamint a piridoxinban gazdag takarmányok kiszorulására, napjainkban a szintetikus piridoxint a monogasztrikus állatok takarmányába rendszeresen bekeverik. Az ellátottság ellenőrzése a plazma AST- és ALT-aktivitás meghatározásával történik.

Biotin (H-vitamin)

Nitrogént és ként tartalmazó heterociklusos gyűrűből és egy valeriánsav-oldalláncból álló, hővel és fénnyel szemben ellenálló vegyület. UV-sugárzásra és peroxidhatásra oxovegyületekre bomlik, amelyek a biotinnal szemben antagonista hatásúak. Természetes antagonistája a nyers tojásfehérjében levő avidin, ami a biotinnal stabil komplexet képezve megakadályozza annak felszívódását. A tojás sárgájában levő biotin azonban nagyrészt hasznosul.

Sokirányú élettani hatása közül kiemelkedő, hogy több enzimrendszer alkotóelemeként szerepel a zsírszintézisben, a glükoneogenezisben és az ornitinciklusban. Közreműködésével megy végbe a szervezetben pl. a szteránvázas vegyületek és a zsírsavak szintézise. Mivel a zsírsavak a bőr normális működéséhez elengedhetetlenek, bőr (Haut) védő, H-vitaminnak is nevezik. A biotin részben szabadon, részben fehérjéhez kötve a legtöbb növényi takarmányban megtalálható. Sok van a hallisztben, a lucernalisztben és a szójadarában. A halliszt biotinja csak akkor hasznosul, ha a fehérje-biotin kötést a biotináz enzim elbontja. Jól hasznosul viszont az élesztő, a kukorica és az olajos magvak daráinak a biotinja. Az ipari abrakkeverékek biotintartalma (0,04–0,60 mg/kg) igen eltérő.

Hiányának következményeként korábban csak a biotinhiányos takarmányok etetésekor fellépő bőrelváltozásokat jelölték meg. Újabban termelést limitáló szerepéről és több, természetes hiánytünetéről olvashatunk. Lóban hiányos biotinellátás esetén romlik a pata szarujának a minősége. Hízóbikákban a csülökhasadék és a pártaszél bőrének a gyulladásakor kell biotinhiányra gondolni. Sertésben az alomszám csökken. Malacban hiányakor szőrhullással járó, száraz, pikkelyező bőrelváltozásokat, rácson való tartáskor a talp kifekélyesedését figyelték meg (1.14. ábra). Bőrgyulladás, talprongyosság még idősebb sertésen is előfordulhat. Hízókban a szalonna zsírját lágyabbnak találták.

1.14. ábra - Biotinhiány malacon – „Rongyostalpúság”

kepek/1.14.png


Hiánytüneteivel leggyakrabban és legsúlyosabb formában baromfiállományokban találkozunk. Brojlercsirkékben ilyenkor a bőr pörkös elváltozása figyelhető meg, a szájszögletben, a fej bőrfüggelékein, esetleg a nyelv nyálkahártyáján elhalásokkal. A perózis kifejlődésében és a máj, valamint a vese elfajulásában (Fatty Liver and Kidney Disease) is szerepet tulajdonítanak a hiányának. Még súlyosabb formában jelentkeznek a hiánytünetei, a biotinhiányra fokozottan érzékeny pulykában. A fejlődésben visszamaradt állatokban a szövetburjánzással járó, már említett bőrelváltozásokon („talprongyosság”) kívül vagy azokkal együtt súlyos, fekélyes talpgyulladás jellemző a betegségre. Kutyában biotin hiányakor szőrhullást, faggyúképződéssel járó bőrgyulladást és depigmentációt figyeltek meg.

Az állatok igényét a jó minőségű takarmányban levő biotin általában fedezi. Avas zsírral dúsított vagy avas zsírt tartalmazó takarmányok biotinja lebomlik, értékesülése romlik, ezért ilyenkor, valamint tartós antibiotikum-adagolás esetén biotinkiegészítés szükséges. A gyakorlatban az igen érzékeny növendék- és tojópulykák takarmányát, különösen ha az sok búzát tartalmaz, rendszeresen ki kell egészíteni – az egyébként drága – biotinnal is. Az ellátottság ellenőrzése a máj és a vizelet dihidrofolsav-reduktáz aktivitásának a mérésén alapul.

Folsav (folacin, pteroil-glutaminsav, Bc-vitamin)

Pteridinszármazékból, paraamino-benzoesavból és egy vagy több glutaminsavból álló vegyületek tartoznak a csoportba. Közülük legegyszerűbb a folsav. A konjugált folsav csak akkor hasznosul, ha enzim (konjugáz) hatására előzetesen a peptidkötésektől megszabadul. A folsav halvány narancssárga, kristályos formája levegőn és nem túl magas hőmérsékleten eléggé stabil, de forró levegős szárításkor és UV-sugarak hatására károsodik.

Élettani hatást a provitamin természetű folsav redukált származéka, a tetrahidro-folsav fejt ki, ami képes metil-, hidroxi-metil- és metilén- stb. gyökök felvételére és szállítására. Így vesz részt az intermedier anyagcserében a legkülönfélébb vegyületek (glicerin, purin, pirimidin, hisztidin stb.) forgalmában. Külön kiemelendő a nukleinsavak szintézisében és a sejtosztódásban, valamint a sejtburjánzásban betöltött szerepe. Egyes folsavantagonisták ezáltal gátolják a magfehérjék szintézisét és közvetve a sejtszaporodást, amit a humán daganatterápiában felhasználnak. Ezen kívül a D2-vitaminnal együtt közreműködik a húgysav- és a kolinforgalomban.

A legtöbb növényi és állati eredetű takarmányban előfordul. A növények levelei (levél = folium, innen a neve) szabad fólsavat is tartalmaznak, más takarmányokban azonban általában kötött formában található. Sok van az élesztőben, a búzacsírában, a lucernaszénában és a szójababdarában, kevés található viszont a kukoricában. A bendő, valamint a bélcső mikroorganizmusai, megfelelő Cr-ellátás esetén előállítják.

Hiányával folsavban szegény takarmányok etetésekor, hiányos felszívódás, a bélbaktériumok tevékenységét zavaró gyógyszerekkel (antibiotikumok) vagy folsavanalóg vegyületekkel (trimetroprim) történő, tartós gyógykezelés során lehet számolni, amikor is a vörösvérsejtképzés zavara miatt anaemia, a bélbolyhok károsodása következtében malabszorpció tünetei jelentkezhetnek.

Hiánytüneteivel elsősorban baromfiban találkozunk. Pulykapipéken a fejlődésben való visszamaradás mellett a bőr sötét elszíneződését, a tollak fénytelenségét, idegrendszeri tüneteket, nyak- és szárnybénulást észleltek. Brojlercsirkékben a betegség lassúbb lefolyású, és az említetteken kívül csontképzési zavarokkal (perózis) és vérfogyottsággal is jár. Sertésben szerepe van a makrociter anaemia kialakulásában, amit gyakran kísér a fehérvérsejt és a trombocitaszám csökkenése. Hiányakor gyakoribb a kocák szaporodási zavara.

A takarmányok általában a szükségletnek megfelelő mennyiségű folsavat tartalmaznak és az emésztőcső mikroorganizmusai is előállítják. Rendszeres folsav-kiegészítést csak a baromfitakarmányokhoz adnak. A folsavellátottság ellenőrzése a vizelet tetra-hidro-folsav koncentrációjának a kimutatásával lehetséges.

B12-vitamin (kobalamin)

Bonyolult kémiai felépítésű vegyület, amelynek magját a klorofill porfirinvázához hasonlóan 4 pirollgyűrű alkotja. Ennek centrumában egy 5 értékű kobaltatom helyezkedik el. Az egyik pirollgyűrűhöz egy bonyolult oldallánc, a kobalthoz pedig egy savmaradék kapcsolódik. Ez utóbbi minőségétől függ a rokon B12-molekulák elnevezése. A leggyakoribb, amikor a kobalthoz egy cianidcsoport csatlakozik, amely esetben ciano-kobalaminról van szó.

A B12-vitamin vörös színű, kristályos vegyület, vízben jól oldódik és csak a fényre, valamint az UV-sugarakra érzékeny. Ha a pirollgyűrűhöz kapcsolódó oldallánc felépítése megváltozik, a B12-vitamin hatékonysága módosul, pl. elveszíti az emberi „anaemia perniciosa” (vészes vérszegénység) elleni hatékonyságát. Felszívódásához a gyomornyálkahártya által termelt „intrinsic” faktor szükséges.

Sokirányú élettani hatása közül legfontosabb a vér- és a hámképzésben, a folsavval együtt a nukleinsav-szintézisben, a szénhidrátok és a zsírok anyagcseréjében, az idegrostok működésében és a kollagénképzésben kifejtett hatása. Hiányában a nukleinsav-képződés zavara miatt a sejtek élettartamának a megrövidülése, majd a pusztulása következik be. A sejtképzés és közvetve a B12-vitamin alább említett felszívódási zavara okozza az emberi „vészes vérszegénységet”.

A növényi takarmányokban legfeljebb nyomokban kimutatható B12-vitamin a talajbaktériumok tevékenységének az eredménye lehet. Az állati szervezetben élő baktériumok képesek szintetizálni, így a kérődzők önellátók. Monogasztrikus állatok csak koprofágia útján képesek azt felvenni és értékesíteni. Mivel raktározódik, az állati szervek jelentős mennyiségben tartalmazzák. Felszívódása rossz, az összes B12-vitamin 10–15%-a szívódik fel. Különösen csersavtartalmú takarmányok hatására romlik a B12-vitamin felszívódása.

A B12-vitaminhiány emberben legjellemzőbb következménye, a „vészes vérszegénység” állatokban nem fordul elő. Sertésben részleges hiányakor a takarmányértékesülés és a N-retenció romlása, a fejlődés lelassulása, szőr- és bőrelváltozások, súlyosabb esetben idegrendszeri és reprodukciós zavarok figyelhetők meg.

Borjak és bárányok addig igénylik a B12-vitaminellátást, amíg a bendő- és bélflórájuk nem fejlődik ki. Hiányában ilyenkor ataxia jelentkezhet. Felnőtt kérődzőkben kivételesen akkor alakulhat ki a hiány, ha nem áll elegendő kobalt rendelkezésükre. Ilyenkor romlik a propionsav hasznosulása az anyagforgalomban, aminek következtében csökken a hízómarhák testtömeg-gyarapodása.

Fiatal baromfiban hiányakor a fehérjehasznosulás romlását, tollrendellenességeket, tojókban a tojástermelés és a tojások keltethetőségének a romlását (embrióelhalás) figyelték meg.

Kifejlett kérődzők a bendőflóra működése révén, a baromfi a mélyalomból, sertés pedig koprofágia útján ki tudja elégíteni a szükségletét. Ennek ellenére a hazai tápokba – sokszor feleslegesen – bekeverik a B12-vitamint is.

C-vitamin (aszkorbinsav)

Kémiailag a 2-keto-L-gulonsav laktonja. Sárgásfehér, kristályos vegyület. Oldata erősen savas jellegű (pH = 2,2–2,5). Redukáló hatású és maga ilyenkor dehidro-aszkorbinsavvá, majd inaktív diketo-gulonsavvá alakul. Lúgos kémhatású környezetben és egyes nehézfémek jelenlétében, különösen napfényen gyorsan oxidálódik. Az ember, a majom, a tengerimalac és a halak kivételével az emlősök májában és a madarak veséjében szintetizálódik.

A C-vitamin élettani szerepe sokirányú. Mint a redoxrendszer tagja reverzibilis H-felvevő és -leadó. Lényeges szerepe van egyes szövetek (kollagén-, porc-, csont- és fogszövet) képzésében, a mellékvesekéreg hormontermelésében, egyes enzimek, a májsejtek és a vérerek endothelsejtjeinek a védelmében. Részt vesz a C-vitamin mindezeken túl a szervezet általános védekezési mechanizmusában.

A baktériumok kivételével valamennyi állati és növényi sejtben megtalálható. Sokat tartalmaz a burgonya, a répa, a zöld növények, de az utóbbiakban a szárítás során tönkremegy. Bőven van a tejben és a föcstejben. Ezekben azonban a pasztőrözés és a konzerválás során jelentős része elbomlik. Csökken mennyisége a szárítás, a granulálás és a tárolás során, valamint a nehézfémeket is tartalmazó premixekben.

Hiányos C-vitamin-ellátás esetén, elsősorban a C-vitamint szintetizálni nem képes fajokban (ember, majom, tengerimalac) zavart a hám-, a porc- és a csontképződés. Ennek következményeként romlik a sebgyógyulás, az emberben skorbut, az állatokban a csontképzés zavara, az ellenálló képesség csökkenése és ennek folyományaként a másodlagos fertőződések elhatalmasodása figyelhető meg. Hiányakor csökken a folsavszintézis, aminek a következtében malacokban a vasforgalom zavara és vérfogyottság fejlődhet ki. Romlik a sperma minősége. Tojókban az ún. „ketrecfáradtság” jelentkezhet.

Az állatok tudományos alapossággal megállapított, pontos C-vitaminigényét nem ismerjük. Az általuk termelt és a takarmánnyal felvett C-vitamin azonban, különösen fiatal, bélgyulladásos állatok (malac, borjú), nagy megterhelésnek kitett és intenzíven termelő tojók és sertések részére nem elegendő, ezért folyamatos ellátásukról a takarmány C-vitaminnal történő kiegészítésével gondoskodni kell. Ez azért is fontos, mert a szervezet a C-vitamin-feleslegét a vizelettel kiüríti, így az a szervezetben még rövid ideig sem raktározódik. Mindezekért a legtöbb ipari abrakkeverék tartalmaz több-kevesebb C-vitamint.

U-vitamin (gyomorfekély-, ulcusellenes vitamin)

Az U-vitamin kémiailag S-metil-metionin. Lipotróp hatású, kristályos anyag. Színe enyhén sárgás, illata a káposztáéra emlékeztető (kis koncentrációban kellemes, aromás illatú), íze édeskés-sós. Hőhatásnak, savaknak ellenáll, de lúgos közegben gyorsan lebomlik. Szintetikus előállítása megoldott.

Élettani hatását az intermedier anyagcserében, mint erőteljes transzmetilező anyag fejti ki. A hámsejtek anyagcseréjében kifejtett kedvező hatásánál fogva elősegíti a gyomornyálkahártya regenerálódását. Fekélyellenes (anti Ulcus – U-vitamin) hatású.

Sok U-vitamin található egyes zöld növényekben (pl. a káposztában) és azok nedveiben, a gyümölcslevekben (juice-okban) és a szemes kukoricában.

Biztos hiánytüneteit eddig nem ismerjük. Fekélyellenes hatását előbb az embergyógyászatban, majd az állatgyógyászatban, elsőként hazánkban írták le. A sertések ún. oesophagealis gyomorfekély betegségének a megelőzése és az általa okozott, nagy kártétel csökkentése céljából az ipari abrakkeverékekbe 0,05%-nyi mennyiségben bekeverve kedvező eredményt ad.

Vitaminszerű anyagok

Lipotróp anyagok

Ebbe a csoportba azokat a vitaminszerű anyagokat soroljuk, amelyek valamilyen módon befolyásolják az állati szervezet zsírforgalmát.

Kolin (B4-vitamin)

Metilcsoportokat tartalmazó vegyület. A szervezetben szerves kötésben (pl. lecitinhez kötve) fordul elő, ún. lipotróp faktor. Vízben jól oldódó, fehér kristályos anyag.

Élettani hatását, mint metildonátor fejti ki. Hiányakor gátolt a foszfolipidek és a lecitin képzése, ennek következtében a zsíroknak a májból a zsírdepókba történő továbbítása, ami a máj elzsírosodásához vezethet. Az acetilkolin-képzésben betöltött szerepe folytán a paraszimpatikus idegek ingerületátviteléhez is nélkülözhetetlen. Részt vesz a biológiai membránok működésében és a normális csontképzésben.

A takarmányokban a kolin részben szabadon, részben kötött formában fordul elő. Sok kolin van az élesztőben, a hallisztben, a szójababdarában, kevesebbet tartalmaz a kukorica. Jelentős az endogén kolinszintézis is. Ugyanakkor a bélbaktériumok nagy részét lebonthatják.

Felnőtt állatokban a több komponensből álló takarmány általában fedezi a kolinszükségletet. A fiatal emlősök igényét a tej és tejpótlók kielégítik, de a csibék és a pulykapipék, valamint a ketrecben tartott tojók fokozott igényét szintetikus kolinnal kell biztosítani. Jól tejelő tehenekkel etetett védett („rumen protected”) kolin fokozza a tejtermelést és védelmet biztosít a zsíros májelfajulás (Fatty Liver Syndrome) kialakulásával szemben. Hiányával süldők esetében ott kell számolni, ahol az abraktakarmány nagyrészt kukoricából áll. Kocákban az alomszám és a lábvégek megbetegedése kolin adagolásával kedvezően befolyásolható.

Inozit (hexa-hidroxi-ciklohexan)

A foszfolipidek alkotóeleme. A növényekben található fitinsav része. A bélben is képződik. A halak igénylik normális intermedier anyagforgalmukhoz és a szaporodásukhoz. Hiányakor a máj elzsírosodása könnyebben alakul ki (lipotróp anyag). A vesebetegségek során nő a plazma inozitszintje. Szükséges a penész- és élesztőgombák számára is.

Karnitin

A karnitin előfordul a takarmányokban és az állati termékekben, de a szervezet is szintetizálja lizinből és metioninból, ami azonban az újszülöttekben nem kielégítő. A hús- és tejtermékek elegendő mennyiségben tartalmazzák, szemben a növényi eredetű takarmányokkal. Különösen keveset tartalmaznak a gabonamagvak. Élettani hatása során az acil-karnitin-transzferáz útján segíti az aktivált zsíroknak a mitokondrium membránon való átjutását. Növeli a máj karbamidszintézisét és védi a sejteket az oxidatív sérülésektől. Javítja az Alzheimer-kórban szenvedő betegek koncentrálóképességét. Hiánya nagymértékben kihat a zsírok hasznosulására és az izmokban folyó zsírtranszportra. Hiányakor mitokondriumkárosodás és májelzsírosodás a fő tünetek.

Taurin

A cisztein oxidációjának és dekarboxilálásának a terméke. Az aminosav- és szénhidrát-anyagcserében vesz részt. Az epesavval alkotott sója (taurokólsav) segíti a zsírok diszpergálását. Sok van az állati sejtekben, különösen a központi idegrendszerben. A felnőtt állat elő tudja állítani ciszteinből. Az újszülött szervezetében viszont nem képződik elegendő mennyiségben. Hiányára főleg a konzerveken élő húsevők (macska) érzékenyek. Főbb hiánytünetei: retina degenerációja, a szívizom károsodása, reprodukciós zavarok, az agyvelő fejlődési rendellenességei.

Potenciális vitaminhatású anyagok és egyéb kofaktorok

Paraaminobenzoesav

A baktériumok és a halak igénylik a szaporodásukhoz és a növekedésükhöz. A gyógyszerként használt szulfonamidok úgy fejtik ki baktericid hatásukat, hogy a paraaminobenzoesavnak az enzimrendszerből való kiszorítása révén gátolják a mikrobák szaporodását.

Pangaminsav (B15-vitamin)

A D-glukonsav és a dimetil-glicin észtere. Lúg hatására bomlik, saválló, keserű ízű, fehér kristályos anyag.

Előfordul a májban, a sörélesztőben, a melaszban és a cereáliákban. Élettani hatása során javítja a szervek (szívizom, máj) oxigén felhasználását. Segíti a szervezet detoxikációs folyamatait és a mellékvese működését. A metioninszintézisben nélkülözhetetlen. Irodalmi közlések szerint csibékkel kis mennyiségben etetve javítja a testtömeg-gyarapodást, emlősökben pedig védi a májat a zsíros elfajulástól. Értágító hatása miatt a humán gyógyászatban használják.

Glükóz-Tolerancia-Faktor (GTF)

Ciszteint, glicint, nikotint és glutaminsavat, valamint három vegyértékű krómot tartalmazó anyag. A glükózanyagcserét javítja azáltal, hogy az inzulin aktivitását növeli. Hiányában glükóz intolerancia és következményes glükózvérszint-emelkedés jön létre. A GTF-faktort a szervezet króm jelenlétében állítja elő. Tartós hiányában emlősökben is csökken az inzulin aktivitása.

Koenzim-Q

A mitokondriumokban található, szerkezetileg az E- és K-vitaminhoz hasonló anyag. Más, zsírban oldódó vitaminokhoz hasonlóan a vékonybélből könnyen felszívódik, majd a mitokondriumokba jut és az elemek anyagforgalmában vesz részt. A takarmányokban elegendő mennyiségben található.

Rutin (P-vitamin)

Flavonszármazék és szinergizmus révén növeli a C-vitamin hatását, csökkenti a kapillárisok falának törékenységét és permeabilitását. Megfigyelések szerint véd a sugárártalommal és bizonyos toxikus hatásokkal szemben.