Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

Előszó (az első és a második kiadáshoz)

Előszó (az első és a második kiadáshoz)

Ez a könyv a „szociológiában kezdőknek” íródott, elsősorban tanulmányaik elején álló diákoknak, vagy azoknak, akik – önként vagy sem – csak melléktárgyként kerülnek érintkezésbe a tudományággal. Ennek az olvasói rétegnek szüksége van arra, hogy kapjon bizonyos első eligazítást a szociológiai elméletek egyre áttekinthetetlenebb, elvontabb és bonyolultabb témaköréből, amely ráadásul nemcsak önmagában áll a szociológián belül, hanem befolyásolja a különböző szakszociológiákat is, szabályozza a problémák kiválasztását és a fogalomképzést az empirikus társadalomkutatásban.

Különösképpen a szociológiát mellékszakként hallgatók számára jelent gyakran központi problémát, hogy mennyire van értelme foglalkozni a szociológiai elméletek első pillantásra elvont, a gyakorlattól távol eső témájával. Nézetünk szerint a kérdésre pozitív válasz adható: a különböző gondolkodásmódok és terminológiák elsajátítása kétségtelenül fáradságos munka, de sok tekintetben megéri a befektetett energiát. A későbbi mindennapos szakmai gyakorlatra való jobb felkészülés jegyében a hallgatónak a valóság nemcsak gazdasági, jogi és egyéb oldaláról tárul fel, hanem úgy is, mint szociális konstrukció. Másrészt ezekkel az elméletekkel foglalkozva kultúránkat is jobban megértheti a „tudományon keresztül való művelődés” értelmében; ha a diák nemcsak szakmai jövőjét tartja szem előtt, hanem ezt a kulturálódást és szellemi látókörének bővülését is értékeli, akkor nem lesz hiábavaló az a munka, melyet ezekbe a gondolatgazdag rendszerekbe s a bennük felfedezett összefüggésekbe fektet.

Könyvünkben a szociológiai elméletekbe való áttekintésszerű, lehetőleg előfeltevés nélküli és könnyen érthető előszó igényének szeretnénk eleget tenni, de olyan bevezetést kívántunk adni, amely mégsem váltja aprópénzre ezeket az elméleteket.

A jelenleg piacon levő tankönyvek azért nélkülözik ezt a vonást, mert vagy a klasszikusok teljes bemutatására törekszenek, emiatt túlzottan áttekinthetetlenek, bonyolultak és elfogultak, vagy pedig csak egyes elméleteket tárgyalnak monografikus formában, illetve leegyszerűsítik és az össze nem tartozók vegyítésével eltorzítják a bemutatott elméleteket.

Ez a helyzet persze maga is a szociológiai elméletek fejlődésmódjának következménye: az elméleti koncepciók vagy paradigmák az időben vitákon és akadályokon keresztül fejlődnek, amelyeket az okoz, hogy egyrészt az adott elmélet különböző képviselői ennek az elméletnek a különböző változatait képviselik, másrészt az elmélet egyazon képviselőjének fejlődésében is hangsúlyeltolódások állapíthatók meg. Mintha ez kényszerítené a szerzőket a túlbonyolított bemutatásra vagy a leegyszerűsítésekre és az ellentétek összemosására.

Könyvünkben úgy próbáljuk kikerülni ezt a dilemmát, hogy az adott elméleti koncepciót bemutatva mindig csak egy eredeti és reprezentatív képviselőjére összpontosítunk, s annak gondolkodását „érett” szakaszában ábrázoljuk. Mivel az a szándékunk, hogy adott képviselőjének példáján keresztül egy egész elméleti koncepció jellegzetességeit tárjuk fel, természetesen nem foglalkozunk a kiválasztott gondolkodó elméletének minden elágazásával, hanem szelektív módszert alkalmazunk.

Annak a szándékunknak megfelelően, hogy első megközelítésben tárgyaljuk a szociológiai elméleteket, a lehető legsemlegesebb bemutatásra szorítkozunk. Didaktikai okokból lemondunk az egyes elméletek kritikus elemzéséről.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy bevezetésünkben nem jut szóhoz minden olyan koncepció, amely meghatározó befolyást gyakorolt a mai szociológiára. Mindazonáltal annyiban megkíséreltük feltárni a szociológiában uralkodó elméleti pluralizmus teljes spektrumát, hogy válogatásunkba individualista és holisztikus, magyarázó és megértő, analitikus és dialektikus, affirmatív és kritikai koncepciókat egyaránt felvettünk. A szociológia fontos klasszikusait ebben a szerzők véletlenszerű vonzalmai által is meghatározott válogatásban nem külön fejezetben tárgyaljuk – például Max Weber és Emile Durkheim –, hanem a kezdeteket tárgyaló bevezető fejezetben jutnak szóhoz.

A sokfajta szociológiai paradigma létezése a kezdőben kétségtelenül zavart kelt, s felveti a tudományág egységének kérdését. A legtöbb tankönyv nem ad választ erre a problémára. Itt a zárófejezetben foglalkozunk a kérdéssel, amelyben egy olyan szociológiafelfogást vázolunk fel, amely lehetővé teszi, hogy a különböző elméleti koncepciókat a szociális lét tudományának egymás mellett létező s egymást értelmesen kiegészítő építőköveiként fogjuk fel. Ez a zárófejezet bevezetésként is olvasható, amennyiben az érdeklődő a könnyebb tájékozódás miatt jobban szeretne először bizonyos áttekintést kapni a különböző szociológiai elméletek helyéről az egységes szociológián belül.

Most szóljunk néhány szót a könyv formális felépítéséről. A szociológiai gondolkodás kezdeteiről szóló fejezet (szerzője Eva Bauer) után a következő sorrendben mutatjuk be az általunk kiválasztott szociológiai elméleteket: viselkedéselméleti szociológia (szerzője Tamás Meleghy), szimbolikus interakcionizmus (Max Preglau), fenomenológiai szociológia (Max Preglau), materialista társadalomelmélet (HeinzJürgen Niedenzu), strukturalizmus (Tamás Meleghy), cselekvéselméleti rendszerelmélet (Helmut Staubmann), konfliktuselméleti koncepció (Heinz-Jürgen Niedenzu), az önreferenciális rendszerek elmélete (Helmut Staubmann), kritikai elmélet (Max Preglau). Ebben a sorrendben nem válik világossá sem az egyes elméletek keletkezésének időrendje, még kevésbé fontossági sorrendjük. Kizárólag arra törekedtünk, hogy ügyeljünk arra, hogy amennyiben valamely koncepció egy másikra hivatkozik, akkor lehetőleg ez után helyezzük el. Az egyes elméleti koncepciókat a következő szempontok szerint ismertetjük: elméleti háttér (történelmi helyzet, tudásállapot), általános megismerési érdek, a fontosabb, szorosabban szociológiai tételek ismertetése, a koncepció sajátos problémamegközelítésének szemléltetése valamely konkrét példán, s végül a továbbfejlesztés és a hatástörténet kérdései. A bemutatás a válogatott eredeti és szekunder irodalom ismertetésével zárul. Befejezésül találják a már említett, a különböző elméleti koncepciókat összevető zárófejezetet (Julius Morel).

Eva Bauer

Tamás Meleghy

Julius Morel

Heinz-Jürgen Niedenzu

Max Preglau

Helmut Staubmann