Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

13. fejezet - 13. fejezet A SZOCIOLÓGIA ES A SZOCIOLÓGIÁK

13. fejezet - 13. fejezet A SZOCIOLÓGIA ES A SZOCIOLÓGIÁK

Julius Morel

1. Szociológiai elméletek összehasonlítása

Könyvünkben különböző szociológiaelméleti koncepciókat tárgyaltunk. Az, hogy egymással versengő sokféleségüket és egyidejű érvényességigényüket inkább zavarónak vagy inkább gazdagítónak érezzük-e, attól függ, hogy egymással kapcsolatban szemléljük-e, s ha igen, mifélében, a bemutatott elméleti modelleket. Ez a kérdés nemcsak a szociológiában, hanem valamennyi tudományban is felvetődik, és elméleti összehasonlítás címszóként szokták tárgyalni.

Ami mármost a szociológián belüli elméleti összehasonlítás tudományos kezelését illeti, itt is különböző nézeteket találunk: némelyek céltalannak, mások viszont értelmes feladatnak tekintik az elméleti koncepciók összehasonlítását.

Akik inkább az elutasítás pártján állnak, úgy vélik, hogy a pontosan elhatárolt elméleti koncepcióknak gyakorlatilag már a puszta felsorolása is lehetetlen, és az elkülönített modellek összevetése kudarcra ítéltetett és fölösleges, illetve lehetetlen. Álpluralizmusról beszélnek a szociológiában, s az egyes elméleti irányzatokat a világ megragadásának egymásra vissza nem vezethető és semmilyen közös nevezőre nem hozható legitim lehetőségeinek, „a valóság lehető legátfogóbb konstrukciójához szükséges kiegészítésnek” tekintik.

Optimistább nézőpontból felvethető a kérdés, nem egészítik-e ki egymást bizonyos fokig a különböző látásmódok, nem tartalmaznak-e mindannyian valamilyen legkisebb közös nevezőt. „Az elméleti összehasonlítás elősegítheti [...], hogy olyan elméleteket, amelyekről eddig úgy látszott, hogy nincsenek kapcsolatban egymással, valamilyen elvontabb elméletté fogjunk össze.” Képviselői értelmesnek tartják, hogy „megoldási lehetőségeket keresünk közösen meghatározható problémákra”, és „a szociológia többparadigmás struktúrájáról” beszélnek (Klinkmann 1981, 249; Matt- hes 1978, 9, 20; Seyfahrt 1978, 287, 289). Már itt is felmerül a paradigma fogalma, amelyet az elméletek összehasonlítása során gyakran alkalmaznak, s amely az ebben a fejezetben javasolandó problémamegoldási kísérlethez is megfelelő segédkonstrukciónak ígérkezik. Ezért röviden be kell mutatnunk ezt a fogalmat.

Tudományos paradigmákról (a görög szó mintaképet, mintapéldát, példázatot jelent) szakkörökben mindenekelőtt Thomas S. Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete című művének megjelenése (1967) óta beszélnek. A sok jelentés közül, amelyet a szerző ezzel a szóval kapcsol össze (Mastermann 1974, 61), céljaink szempontjából az a fontos, amelynek értelmében „a valóságos tudományos gyakorlat egyes elfogadott mintái – ezek a minták magukban foglalják a megfelelő törvényt, elméletet, az alkalmazást és a kutatási eszközöket együtt – olyan modellek, amelyekből a tudományos kutatás sajátos összefüggő hagyományai fakadnak. Ezek azok a hagyományok, amelyeket a történész ilyen címszavak alatt emleget: »ptolemaioszi csillagászat« (vagy kopernikuszi), »arisztotelészi dinamika« (vagy newtoni), »korpuszkuláris optika« (vagy hullámoptika) stb. [...] A közös paradigmák alapján a kutatókat azonos szabályok és minták vezérlik. Ez az elkötelezettség és a belőle fakadó, félreérthetetlen közmegegyezés előfeltétele a normál tudománynak, azaz egy bizonyos kutatási hagyomány létrejöttének és fennmaradásának” (Kuhn 1984, 30).

A fenti leírásra támaszkodva a jelen könyvben paradigmán azt az alapmintát vagy modellt értjük, amelyre felfedezési és magyarázó rendszerek többé-kevésbé pontosan meghatározható családja vagy neme épülhet, s amely a tudományos közösségben, illetve annak részeiben hosszabb ideig ilyennek számít. Példaként különböző paradigmákat említhetünk az orvostudományban (klasszikus orvoslás, pszichoszomatikus orvoslás, homeopátia) és a lélektanban (filozófiai lélektan, empirikus pszichológia, mélylélektan). Az egyes tudományok történetében magától értetődően mindig találkozunk egyes paradigmák keverékformáival.

A tudományos forradalom klasszikus esetben úgy következik be, hogy valamely többé-kevésbé általánosan érvényes paradigmát új paradigma vált fel, amely egy ideig érvényben is marad.

A valóságban az ilyen ideáltipikus fejlődés persze csak megközelítőleg érvényes. A szociológiában még szembetűnőbb az eltérés: e tudomány rövid történetében az új paradigmák anélkül jöttek létre egymás után, hogy felváltották volna a régieket. Számos oka van annak, hogy meglehetősen eltérő elméleti koncepciók léteznek egymás mellett. A természettudományokkal összehasonlítva mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy milyen nehézségekbe ütközik a sokdimenziós, állandóan változó szociális valóság empirikus megragadása. Sok szociológus ennek ellenére is megpróbálta végső összefüggéseire és törvényszerűségeire visszavezetni ezt a komplexumot, a társadalmiság összetett jelenségét egyetlen sajátos nézőpontból, szellemi álláspontról megragadni. Az igen eltérő látásmódokban, amelyek közül könyvünkben többet külön is bemutattunk, aligha találunk összehasonlítási alapot, mércét, amelyen lemérhető lenne helyességük vagy téves mivoltuk. Meglehet azonban, maga az ilyen kérdésfeltevés is téves, s inkább azon kellene elgondolkodnunk, mennyiben használhatók fel az egyes szociológiai paradigmák különböző érdeklődésekből fakadó kérdésfeltevések megválaszolása szempontjából.

A következő két részben arra teszünk javaslatot, hogy az egyes elméleti koncepciók miként mutathatók be paradigmák konkretizációiként, hogyan lehet a szűkebb értelemben meghatározott szociológiát afféle alapparadigmának felfogni, az elméleti modellek egybeeséseit és (más célok szempontjából igen hasznos) különbségeit az alapparadigmára vonatkoztatva megmutatni.

A következő részletábrázolás (az összetett szellemi jelenségek grafikus bemutatásának ismert tökéletlenségei ellenére) segíthet annak megértésében, hogy milyen összefüggés áll fenn az egyes elméleti koncepciók, az alapjukul szolgáló paradigmák és az alapparadigma között, amelyre (az itt előadandó javaslat értelmében) az egyes paradigmák támaszkodnak:

11. ábra