Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

5. A posztmodern szociológia befolyása a „modern” szociológiára

5. A posztmodern szociológia befolyása a „modern” szociológiára

A posztmodern szociológiára is érvényes, hogy túl ifjú még ahhoz, hogy végleges ítéletet mondhassunk a szociológiára tett hatásáról.

Már ma is látható azonban, hogy van hatása:

– bevett paradigmák képviselőire: mint az evolúciós elmélet híve, Giesen (1991) vagy a kritikai elméletet képviselő Habermas (1985) és A. Wellmer (1985) foglalkozik a posztmodernnel, és – persze saját koncepciójuk előfeltevései alapján – használ fel posztmodern gondolati elemeket.

– Szakszociológiai monográfiák – például a családszociológiában (Lüscher, Schultheis, Wehrspaun 1988) vagy a társadalomkutatásban (Tester 1993) – használják fel címükben a posztmodern tulajdonnevet, és sajátosan posztmodern tendenciákat kutatnak a maguk területén.

– Posztmodern szociológiai bevezetések (Sarup 1993, Vester 1993) és szöveggyűjtemények (például Kemper 1988, Holz 1990, Lash 1991, Welsch 1988b) jelennek meg.

– A posztmodernt élénken vitatják a szociológiai kongresszusokon (vö. például Zapf 1990).

A posztmodern elméletek és látleletek fogadtatása összességében gyakran elég kritikus: kétségbe vonják például Lyotard tételét a közmegegyezés lehetetlenségéről, nem osztják a relativista igazságelméletet, amelyet például Brown képvisel („az igazság kimondásának különböző módjai vannak, s ezek között a tudomány nem igényelhet magának kiváltságos helyet”), kétségek merülnek fel az osztályok és rendek végét vagy a kiscsalád eltűnését hirdető empirikus állításokkal szemben. Itt és most nem tudjuk eldönteni, mennyire jogosak ezek a bírálatok. Mégis – Welschsel (1988a) szólva – a posztmodern maradandó (?) érdemének tekinthetjük, hogy megerősítette szkepszisünket fundamentalizmussal és totalitarizmussal, bizalmatlanságunkat pedig a történelem végének újból és újból (utoljára Fukuyamánál, 1993) felbukkanó tézisével szemben.