Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

11. Hatástörténet és továbbfejlesztés

11. Hatástörténet és továbbfejlesztés

Ralf Dahrendorf konfliktuselméleti munkái a német szociológiában csekély visszhangra leltek, egészen más a helyzet viszont a német nyelvterületen kívül. Gondolatai fontos hangsúlyokkal és ösztönzésekkel látták el az angolszász és az olasz- spanyol-latin-amerikai társadalomtudományt (Dahrendorf 1985). Ebben a kultúrában Dahrendorf bizonyos fokig „klasszikussá” vált. Az okok különbözőek. Angolszász nyelvterületen megfontolásai fontos érveket szolgáltattak a parsonsi rendszer elmélettel való, akkortájt időszerű mérlegelésben és vitában. Ugyanakkor (a konfliktus témájának másfajta társadalmi és tudományos megközelítésével, mint amelyik német nyelvterületen szokásos volt) többek között Dahrendorf tanulmányai tették ismét vonzóvá és szalonképessé a Marxszal és a társadalmi csoportkonfliktusok témájával való foglalkozást. Ennek egyik oka valószínűleg Dahrendorf módszertani koncepciójában rejlik: arra tesz ugyanis kísérletet, hogy az össztársadalmi fejlődést a tapasztalati tudományok nézőpontjából, Popper kritikai racionalizmusának értelmében elemezze. Latin-Amerikában Dahrendorf koncepciója tette lehetővé, hogy a konfliktusokkal terhelt politikai-társadalmi viszonyokat egy „Marx nélküli marxizmus” keretében dolgozzák fel.

Az elmélet továbbfejlesztéséről annyiban lehet beszélni, hogy Dahrendorf legalábbis megpróbálkozott azzal, hogy elmélete formalizmusát („formálisan a társadalmi konfliktusokban mindig az uralom megtartásáról vagy megszerzéséről van szó”) a konfliktusok és a változás iránya tartalmi meghatározásával küzdje le, mégpedig az életesélyek fogalma segítségével: „Társadalmi konfliktusok esetében nagyobb életesélyekről, illetve az egyszer elért szint védelméről van szó: az uralmon levők kiváltságokká vált opcióikat próbálják megtartani a fennálló kötöttségek vagy kötések keretei között, az alávetettek pedig új opciókat akarnak érvényre juttatni akár ismert kötöttségek kárára is, sőt a kötöttségek új minőségéért is harcolhatnak” (Dahrendorf 1979, 91. sk.; a kelet-európai eseményekre alkalmazva vö. Dahrendorf 1991). Az életesélyek fogalma Dahrendorf számára további megfontolások kiindulópontjává is vált, amelyek a haladás tartalmi kritériumának kérdését, valamint a társadalmi szabadság kérdését érintették (vö. Dahrendorf 1979, 92. skk.; Dahrendorf 1992).