Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

10. Példa

10. Példa

Egyik korai tanulmányában (Dahrendorf 1972, 3. fejezet: Nyilvánvaló és rejtett érdekek, első megjelenése 1955) Dahrendorf konfliktuselméleti elemzést próbált adni az angol fémmunkás-szakszervezet és a vállalkozói szövetség 1952 nyarán tartott bértárgyalási fordulójáról. Az ülésen készített jegyzőkönyv alapján elsősorban a társadalmi csoportok, illetve kvázi-csoportok érdekeinek fogalmát akarta kidolgozni.

A helyzetet a következőképpen lehet vázolni: C2 típusú konfliktusról, tehát nem egyenlő rangúak közötti konfliktusról van szó, amelyben, a dahrendorfi terminológiának megfelelően a konfliktusban álló feleket osztályoknak nevezhetjük. Az a tény, hogy a fölé- és alárendeltek között tárgyalás folyik, az „osztályellentét intézményesülésére” (Geiger) utal: mindkét fél által elfogadott konfliktusszabályozási mechanizmus létezik, amely a bérkérdéseket és a bérszabályozási vitákat foglalja magában, egyszersmind „definiálja” a szemben álló csoportokat.

A tárgyaló felek jegyzőkönyvben rögzített érveiből Dahrendorf azt a következtetést vonja le, hogy mindkét csoportnak közös érdeke, hogy a vállalkozások nyereségesen működjenek, tehát a keret (a tőkés termelési mód) nem vita tárgya. Az elhangzó érvek szintjén az érdekellentét (manifeszt érdekek) csak a (közös) cél elérését szolgáló (mindenkor eltérően értékelt) „helyes” stratégiát érinti. Marxi értelemben vett érdekkonfliktus, tehát tőke-munka ellentét ezen a szinten nem mutatkozik, mivel a fennálló társadalom struktúráját és értékrendszerét senki sem vonja kétségbe. A nyilvánvaló érdekek tehát a mindenkori szervezett csoportok közösen megfogalmazott, tudatos és kifejezett érdekeinek mutatkoznak.

A latens érdekek ezzel szemben „kvázi-objektív jellegűek, amennyiben éppen a tömeg objektív, azaz gazdasági-társadalmi helyzetéből vezethetők le, az érintett személyek közvetlen megkérdezése nyomán azonban nem deríthetők ki” (Dahrendorf 1972, 59). Ezeket a latens érdekeket Dahrendorf félig tudatos, gyakran homályos érzéseknek tekinti, amelyek ugyan teljesen valóságosak, de még nem világosan tagoltak. Ezek a rejtett érdekek továbbá, meghatározásuk szerint emberek bizonyos kategóriáihoz, kvázi-csoportokhoz kötődnek, nem kizárólag szervezett tömörülésekben közösek (példánkban ilyen például az összes fémmunkás kategóriája, amelyet kvá- zi-csoportnak jelölhetünk, s nem csak a szervezett fémmunkásokat foglalja magában). Esettanulmányában Dahrendorf a bértárgyalások során elhangzott szófordulatok és megfogalmazások alapján kimutatja, hogy ilyen latens érdekek is szerephez jutnak, s ez arra utal, hogy az antagonisztikusan szemben álló osztályok harcának marxi paradigmája a tudatelőttesben, a nem közvetlenül megnyilvánulóban továbbra is érvényesül.