Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

6. Osztálykonfliktusok és társadalmi változás – Dahrendorf osztályelmélete

6. Osztálykonfliktusok és társadalmi változás – Dahrendorf osztályelmélete

Korábban már említettük, hogy Dahrendorf elavultnak tartja, és ezért elveti a marxi osztályelméletet. Marx arra tett kísérletet, hogy a társadalmi struktúra megváltozását két olyan egymással antagonisztikusan szemben álló osztály alapvető konfliktusának eredményeként értelmezze, amelyek a tulajdonviszonyok alapján jönnek létre. Dahrendorf viszont monokauzálisnak és empirikusan cáfolhatónak tartja, s ezért elutasítja ezt az elméletet:

„Az itt képviselt elmélet értelmében egész társadalmak vagy azokon belüli egyes intézményes területek (például az ipar) uralmi vagy hatalmi struktúrája határozza meg az osztályképződést és az osztályok közötti konfliktusokat. A társadalmi struktúra megváltozásának az a sajátos fajtája, amelyet a társadalmi osztályok közötti konfliktusok idéznek elő, a hatalmi pozícióknak a társadalmakban és azok intézményes területein való egyenlőtlen eloszlásán alapul. A termelési eszközök feletti ellenőrzés csak az uralom egyik különleges esete, összekapcsolódása a jogi értelemben vett magántulajdonnal alapjában véve véletlen jelenség Európa iparosodott társadalmaiban. Az osztályok nem kötődnek sem a magántulajdonhoz, sem az iparhoz, sem általában a gazdasághoz; mint strukturális elemek és a struktúrát megváltoztató tényezők éppoly általánosak, mint meghatározásuk alapja, maga az uralom és annak megoszlása” (Dahrendorf 1957, 138).

A modern ipari társadalom Dahrendorf szerint pluralisztikus uralmi struktúra, amelyben különböző szinteken különböző uralmi pozíciók állnak egymás mellett, de az uralom különböző területei nem vezethetők vissza valamilyen alapvető, a többit strukturáló területre: a miniszter (elvileg) független uralmi pozíciót foglal el a politika területén, állása okságilag nem vezethető le, mondjuk a gazdasági terület valamelyik uralmi pozíciójából.

Ha eddig a konfliktuselméleti gondolatrendszer keretében magyarázott területen egymással konfliktusban álló felekről beszéltünk, akkor a B2, C2 és D2 területekre az osztályok kifejezést is alkalmazhatjuk a dahrendorfi értelemben:

„Az osztályok egyforma hatalommal járó pozíciók birtokosainak csoportosulásai az uralmi kötelékekben. Azokat kapcsolják össze, akiknek egy ilyen kötelékben legitim hatalmuk van, s azokkal szemben, akik helyzetüknél fogva ki vannak zárva a hatalomból. Miként az uralom megoszlása, úgy az osztályok struktúrája is alapvetően dichotóm képet mutat. Az osztálystruktúra és a rétegeződési hierarchia közötti párhuzamosság legfeljebb az osztályok másodlagos empirikus jegye, amennyiben az uralom gyakran nagy mértékű társadalmi kárpótlást hoz magával. Ez az összefüggés azonban éppoly kevéssé adott magával az osztályfogalommal, ahogy a gazdasági, különösképpen a termelési viszonyokkal való összefüggés sem. Meghatározásunk szerint osztályok és osztályok közötti konfliktusok csak ott vannak, ahol uralom is van” (Dahrendorf 1957, 145).

Az osztályképződés és ennek következtében a dahrendorfi értelemben vett osztályelmélet kritériuma az uralmi pozíciókból való részesedés és az azokból való kizárás. További követelmény, hogy az ily módon létrejövő osztályokat úgy lehessen tekinteni, mint amelyek egymással alapvetően konfliktusban állnak. A konkrét társadalomelemzésben az osztály fogalmát mindenkor valami más pótolja: strukturálisan az osztályelmélet talaján kvázi-csoportok ismerhetők fel, míg a megfelelő cselekvő közösségeket érdekcsoportoknak nevezik. De erről később. Hogyan idézhet elő struktúraváltozást az osztályharc? A társadalmi változás analitikusan strukturális-szervezeti és kulturális-normatív szinten egyaránt leírható; ezek természetesen kölcsönös függésben vannak. Osztályok közötti konfliktusokra lehetne visszavezetni például a pozitív hatalmi pozíciók birtokosainak (az uralmon levőknek teljes vagy részleges cseréjét, de ez nem elengedhetetlen feltétel: a struktúraváltozás személyek cseréje nélkül is elgondolható, például tartalmak megválasztása révén a demokratikus választási folyamatban. Kulturális-normatív szinten a struktúraváltozás társadalmi értékeknek a mindenkori uralmon levők anyagi érdekeinek megfelelő megváltoztatását jelenti (a modern ipari társadalomra alkalmazva vö. Dahrendorf 1978).

Az eddigi elemzést összefoglalva a következő mintát kapjuk: a társadalmi változás magyarázható külső okokkal (háború, terjeszkedés, akkulturáció), belső okokkal (osztályellentétek intézményesülése, társadalmi konfliktusok, szerepek differenciálódása, munkamegosztás stb.), illetve külső és belső okok együttes hatásával. A társadalmi konfliktusok szerepével a belső okok által előidézett struktúraváltozásnak csak egy része magyarázható. Az osztályok közötti konfliktusok viszont a társadalmi konfliktusoknak azt a részterületét jelentik, amelyben a konfliktus tárgya, formálisan az uralmi viszonyok legitimitása. A konfliktuselméleti koncepció tehát az osztályok közötti konfliktusokat abból a szempontból írja le, hogy mekkora a súlyuk a belső okokkal magyarázandó struktúraváltozásokban. Ennyiben a dahrendorfi osztályelmélet egy (eddig még nem létező) általános konfliktuselmélet különös esetének tekinthető.