Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

5. Az uralom: a társadalmi konfliktusok strukturális kiindulópontja

5. Az uralom: a társadalmi konfliktusok strukturális kiindulópontja

Bár a 3. pontban említett csoportkonfliktusoknak kétségtelenül eltérő helyük van a társadalom dinamikájában, tehát a társadalmi változás folyamatában, közös tárgyalásuk az iménti kiinduló axióma alapján mégis igazolható: a mindenkori társadalmi egység méreteitől függetlenül a rangkülönbségekben társadalmi egyenlőtlenség fejeződik ki, ez pedig mindig visszavezethető arra az alapviszonyra, amelynek jegyében az emberek egymással bánnak: a kényszerre. Mindegy, hogy a különböző rangú emberek közötti konfliktusokat a presztízsbeli és a jövedelmi egyenlőtlenségek alapján kirobbant, a tőke és a munka közötti vagy az elit és a nem elit közötti konfliktusoknak tekintjük, az egyenlőtlenségek Dahrendorf szerint mindig a legitimálható hatalom egyenlőtlen megoszlásából vezethetők le.

Az így kiindulópontnak vett uralmi struktúra a hatalmi pozíciók alapvető di- chotómiáját alapozza meg. Az uralmi kötelékeken belül a társadalmi pozíciókat Dahrendorf ezáltal névleg kiosztottnak s nem fokozatosnak fogja fel; ilyen fokozatosságok csak a két pozíciótömegen belül jelentkezhetnek.

Azok a konfliktusok, amelyekhez a magyarázat igényével közeledünk, ezért konkrét megjelenési formájuktól függetlenül, mindig visszavezethetők az uralmon levők és az alávetettek közötti kétpólusú szembenállás alapsémájára.

Uralmon Dahrendorf, Weberrel egybehangzóan annak esélyét érti, hogy „bizonyos tartalmú parancsnak megadható személyek engedelmeskednek”. E meghatározás tartalma öt szempontból bontható fel:

1. Az uralom fölé- és alárendeltségi viszonyt jelöl két egyén, illetve sokaság között.

2. A fölérendelt résztől (egyén, sokaság) azt várják, hogy parancsokkal, rendeletekkel, figyelmeztetésekkel, tiltásokkal ellenőrzi az alárendelt rész viselkedését.

3. Ez a várakozás társadalmi pozíciókhoz kötődik, elvileg függetlenül azok hordozójától. Az uralom ennyiben intézményes viszonyt jelöl egyének, illetve sokaságok között.

4. Az uralom mindig bizonyos tartalmakra és megadható személyekre korlátozódik; (a hatalommal ellentétben) sohasem jelent abszolút ellenőrzést mások felett.

5. Az uralom alapján született előírások be nem tartását szankcionálják; jogrendszer (illetve kvázijogi normák rendszere) őrködik az uralom hatékonysága felett. (Dahrendorf 1972, 33.)

Ebben az értelemben tehát, igaz, más-más szinten a miniszter, a vállalkozó, miként a párttitkár is formális értelemben uralmi pozíciók hordozója. Mindegyik esetben az adott szinten uralmi kapcsolatok találhatók, s ezek olyan pozíciók formájában váltak nyilvánvalóvá, amelyeknek hordozói törvényesen alá- vagy fölérendeltségi viszonyban állnak más pozíciók birtokosaival ugyanazon az egységen belül. Az ilyen pozícióhalmazok közötti konfliktusok tehát uralmi viszonyok alapján jönnek létre, s éppen ezek a viszonyok strukturálják ezeket a viszonyokat. Ebben az értelemben a struktúra önmagából „teremti” a konfliktusban álló feleket, amelyek formális értelemben a status quo fenntartásáért, illetve megváltoztatásáért vetélkednek egymással. Hogy ez a latens dichotómia, latensen elővételezett konfliktus manifesztálódik-e, az még megvizsgálandó empirikus feltételek kérdése.

Meg kell még jegyezni, hogy hosszú vita folyt arról, mennyire írhatók le a korai társadalmak is uralmi kötelékekként. Dahrendorf ezt persze feltételezi, hiszen axiómája, hogy az uralom univerzális jelenség. Ezt az egyszerűbb társadalmakra nézve is bizonyítani szeretné, ezért egy későbbi cikkében (vö. Dahrendorf 1974, 315. skk.) Webernél részletezőbb módon megpróbálja különböző oldalakra bontani az uralom fogalmát. Eközben Locke alábbi uralommeghatározására támaszkodik:

„Politikai hatalomnak tehát azt a jogot tekintem, hogy valaki halálbüntetés, következésképpen minden enyhébb büntetés terhe alatt törvényeket hozhat a tulajdon szabályozására és megőrzésére, s felhasználhatja a közösség erejét az ilyen törvények végrehajtására és a közjóra” (idézi Dahrendorf 1974, 332).

Fenti meghatározás szerint az uralom jogosultságot jelent normák érvényre juttatására (igazságszolgáltatás), normák alkalmazására (végrehajtás) és normák megállapítására (törvényhozás). Az uralmi jogosultságok fenti felbontásának megfelelően Dahrendorf egyszerűbb társadalmakban is uralmi kapcsolatok meglétét állapítja meg, ezekben azonban az uralom esetleg bizonyos uralmi funkciókra korlátozódik csak. Ily módon létezhetnek társadalmak, amelyekben túlnyomórészt normákat fenntartó és normákat érvényre juttató intézmények vannak, a többi funkciót ellátó intézmények viszont hiányoznak. Az ilyen társadalmakat „múlthoz kötődő társadalmi kötelékek” címkével illeti (vö. Dahrendorf 1974, 333).