Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

3. A konfliktus fogalmáról és a konfliktuselméleti magyarázat hatóköréről

3. A konfliktus fogalmáról és a konfliktuselméleti magyarázat hatóköréről

A konfliktusok minden ember köznapi tapasztalatának részei. Veszekszünk a szomszédainkkal, szerepkonfliktusba kerülünk, állásokért versenyzünk egymással, csoportok közötti konfliktusokban veszünk részt, féltékenységből rivalizálunk másokkal, háborúkat folytatunk. Nyilvánvaló, hogy az említett konfliktusoknak különböző okaik vannak, ahogy eltérően hatnak a társadalmi életre, következésképpen a társadalmi változásra is. Szem előtt tartva Dahrendorf tételét, miszerint a konfliktusok szerepét csak a belső okokra visszavezethető társadalmi változás szempontjából kell vizsgálni, továbbá hogy a konfliktusok mint az emberi együttélés alaptényei struktúrán belülinek tekintendők, a konfliktuselméleti koncepció lehetséges tárgya így határozható meg (vö. Dahrendorf 1972, 23. skk.): a lehetséges konfliktusok tömegét a társadalmi konfliktusokra korlátozzuk, tehát azokra, amelyek módszeresen vezethetők le adott társadalom társadalmi struktúráiból. Másként kifejezve: a társadalmi konfliktusok strukturálisan létrejött ellentétek adott társadalom mint létező alapösszesség elemei között. A konfliktus meghatározása szempontjából nem lényeges, hogy az ellentét csak objektíven leírható, azaz latens (a struktúraelemzés szintje), vagy szubjektíven feldolgozott, manifeszt (a cselekvéselemzés szintje). A lehetőség szerinti vagy tényleges konfliktus tudatosságának foka tehát semmiféle szerepet nem játszik a konfliktus fogalmának meghatározásában, mert az ilyen konfliktusok mindenütt jelenvalósága az antropológiai érvelésből adódik (lásd 4.). A társadalmi konfliktusoknak nem kell manifesztálódniuk, latensen minden társadalmi struktúra-összefüggésben jelen vannak. Ebben a viszonyban fontos Dahrendorfnak az a feltevése, hogy a konfliktusok alapvetően dichotómmá válnak, tehát mindig csak két szemben álló elem között fejlődnek ki. Több konfliktusban álló fél esetében ez tehát a dichotóm koalícióképződést jelenti, ami a mindenkori, konfliktusban álló (vagy koalíciót alkotó) felek belső differenciálódásának következménye.

Az individuálpszichológiai alapú konfliktusokat a koncepció tehát kizárja magyarázatai hatóköréből, ahogy a társadalmak közötti konfliktusokat is. Az utóbbiak ugyan elvileg bevonhatók lennének, ha abból indulnánk ki, hogy a társadalmak között szilárd, strukturált kapcsolatok állnak fenn. Ettől a kérdéstől függetlenül a társadalmi konfliktusok különböző szinteken nyilvánulhatnak meg, s más-más nyomaté- kuk lehet a társadalmi változás folyamata szempontjából. Ebből a nézetből persze nagy különbséget jelent, hogy szerepek közötti konfliktusokról vagy antagonisztiku- san szemben álló társadalmi osztályok közötti konfliktusról van-e szó. A lehetséges magyarázandó terület további tagolása érdekében Dahrendorf azt javasolja, hogy tegyünk különbséget a társadalmi konfliktusok két dimenziója, nevezetesen a társadalmi egységek méretének dimenziója és az egységeken belüli és az egységek közötti rangsor dimenziója között. Ennek az osztályozási javaslatnak megfelelően adódik a 9. ábrán bemutatott rendezési séma.

9. ábra.

Forrás: Dahrendorf 1972, 27.

Dahrendorf itt tovább korlátozza koncepciója magyarázó igényét: a konfliktuselmélet mindenekelőtt arra legyen képes, hogy a D2 típusú konfliktusokra adjon magyarázatot. Azokra a társadalmi konfliktusokra, amelyek eltérő rangú csoportok között állnak fenn. Elméletileg a társadalom valamennyi tagja hozzárendelhető a két konfliktusban álló fél valamelyikéhez, hiszen Dahrendorf abból indul ki, hogy valamennyi itt szemügyre vett konfliktus esetén dichotomizálódás megy végbe. Elvileg azonban a B2 és C2 típusokra is kiterjeszthetőnek tartja a magyarázatot, amennyiben a csoportok/tagok közötti rangkülönbség a társadalmi egységeknek ezen a szintjén is adott. A B2 terület esetében a helyzet első pillantásra mindazonáltal némileg problematikusnak látszik, hiszen apák és gyermekek például inkább társadalmi kategóriák, s nem annyira egymással szemben álló szervezett csoportosulások (mint C2 és D2). A Dahrendorf által használt, Webertől átvett uralomfogalom (vö. ehhez 5.) azonban családi struktúrákra és kapcsolatokra is alkalmazható. Általánosságban tehát megállapítható, hogy konfliktuselméleti koncepció olyan csoportkonfliktusokat érint, amelyekben jelen van az alá- és fölérendeltség mozzanata.

A konfliktuselmélet tehát, pontosabban szólva uralom- és szervezetelmélet: a társadalmi konfliktusok többi lehetséges formájára közvetlenül nem alkalmazható, mert vagy hiányzik belőlük a viszálykodó feleket összekapcsoló uralmi kötelék mozzanata, vagy elképzelhetetlen a viszálykodó felek tartós megszerveződése (vö. Dahrendorf 1972, 16). Ezeknek a konfliktusoknak a magyarázatára az uralmi köteléken kívüli, más strukturális tényezőket kell segítségül hívni.

Dahrendorf továbbmegy, s az ipari társadalmak magyarázatára korlátozza elmélete hatókörét, ahol D2 típusú nyilvánvaló konfliktus léphet fel (klasszikus formában mint osztálykonfliktus). A modern társadalmak jellemző vonásának tekinti a konfliktusok lehetséges tárgyainak tartalmi áthelyeződését: egyre inkább a fennálló hatalmi és uralmi viszonyok politikai-társadalmi hatásai válnak a konfliktusok tárgyává a társadalmi összecsapásokban, s háttérbe szorulnak a tulajdonviszonyokkal és azok társadalmi hatásaival kapcsolatos kérdések körüli klasszikus konfliktusok (vö. Dahrendorf 1957; 1972, 73. skk.). Ám társadalmilag mindkét terület igen fontos, ezért a hatalommegoszlásnak (legalább) kettős rendszeréről beszélhetünk. Marxszal ellentétben Dahrendorf nem feltételez oksági kapcsolatot a két szféra között, az uralmi pozíciók párhuzamos megszállását kizárólag empirikus kérdésnek tekinti.

Általánosságban tekintve azonban, a társadalmi konfliktusok esetében mindig életesélyekről, tehát az élet alakításának egyéni lehetőségeiről van szó. Figyelembe kell azonban venni, hogy az életesélyek fogalma nem az egyéni cselekvési kompetenciákra (az egyénhez rendelhető minőségek vagy tulajdonságok értelmében) vonatkozik, tehát nem személyiségjegy. Életesélyeken Dahrendorf az egyéni cselekvésnek a társadalmi struktúra által meghatározott játékterét érti, az életesélyek tehát közvetlenül az egyes társadalmi szerveződési formákra jellemző társadalmi pozíciókhoz, illetve (osztály)helyzetekhez kapcsolódnak.

Dahrendorf ezt a társadalmi feltételmezőt megvilágítandó az életesélyeket két társadalmi struktúra által meghatározható összetevő, az opciók és a ligatúrák függvényének fogja fel, amelyek egymástól függetlenül variálhatók (vö. Dahrendorf 1979, különösen 50. skk.). Opciókon a választási lehetőségek strukturálisan adott keretét érti, amelyen belül a cselekvési döntések egyéni lehetőségei állnak fenn. Maguk az opciók két összetevő, nevezetesen a jogosítványok és a kínálat sajátos kombinációi (vö. Dahrendorf 1992, 25. skk., 39. skk.). A jogosítványok normatív jellegűek, amennyiben határt vonnak valamely társadalmi kötelékhez tartozás és nem tartozás között. Ebben az értelemben például a nemzetállamokban az állampolgár státusa (az államhoz tartozása) bizonyos alapjogokat, választójogot, tanuláshoz való jogot, a törvényes piachoz jutás jogát stb. tartalmaz. Ezeknek a jogosítványoknak valamilyen kínálatnak, tehát a materiális és az immateriális választási lehetőségek tárházának kell megfelelnie. Ez a tárház azonban csak a jogosítványokon keresztül válik hozzáférhe-tővé. A korábbi évtizedekben és évszázadokban például a nők egyáltalán nem használták ki a politikai választási lehetőségek kínálatát, mert nem kapták meg az állampolgári státust, s emiatt a választás lehetőségét jogosítványként. A napszámos épp így mindaddig kevés hasznát látja a fogyasztói társadalom kínálatának, amíg alétminimumot meghaladó bér formájában (a pénz mint belépőjegy) nem kapja meg a fogyasztói társadalomhoz tartozás státusát.

Ligatúráknak azokat a kötelezettségeket és járandóságokat nevezzük, amelyek az embereket pozícióik és szerepeik révén illetik meg. Ezeket természetesen szintén a társadalmi struktúra szabja meg. Dahrendorf szerint ezek a ligatúrák, tehát az emberek társadalmi-kulturális beágyazottságai szolgálnak számukra útmutatóul az opci-ók világában. Az interakciók struktúráiban (család, réteg stb.) közvetített viselkedési elvek és értékorientációk például a fogyasztásra irányuló vágyakat vagy akár a politikai részvétellel összefüggő viselkedést is irányítják. A társadalmi struktúra e két dimenziója, tehát az opciók és a ligatúrák közötti kölcsönös viszony határozza megazután az életesélyeket. Valamely megtanulandó szakma iránti vágyak és döntések ennek következtében egyrészt a társadalom által kínált opcióktól függenek: a munkamegosztás társadalmanként változó foka szerint az egyéni választási lehetőségek szűkebbek vagy tágabbak. Másrészt viszont az adott társadalomra jellemző ligatúrák-tól is függenek: a fejlett munkamegosztás ellen hathat például a kasztrendszer létezése, amelyben meghatározott kaszthoz tartozás, tehát az egyén társadalmi helyzete bizonyos cselekvési lehetőségeket eleve kizár. Ezzel azonban felmerül az az itt tovább nem vizsgálható kérdés, hogy mennyire teremthető optimális viszony a választási lehetőségek (opciók) és a társadalmi beágyazottság/integráció (ligatúrák) között, ami optimális életesélyeket nyújt a társadalom tagjainak. Éppen az osztálykonfliktusok esetében látható igen világosan, hogy egyesek (az alávetettek, függő helyzetben levők) lehetőségeit mások (az uralmon levők) elhatározásai döntően megszabják. Iparszociológiai vizsgálatok mutatták ki, hogy az ilyen elemzés nem csak az adott viszonyok elméleti értékelését jelenti. Fontos gyakorlati, tehát társadalmi érvénye is van: miként korábban, továbbra is dichotóm társadalomképek játsszák az uralkodó szerepet a nagy csoportokban, amelyek ellentétes mintákban (például uralmon levők és alávetettek, gazdagok és szegények, fent és lent, munkaadók és munkavállalók) láttatják a társadalmat, s ennek nyomán sajátos viszonyt feltételeznek jogosítványok és kínálat, opciók és ligatúrák között.