Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

5. Hatástörténet és továbbfejlesztés

5. Hatástörténet és továbbfejlesztés

Parsons már életében a szociológiai elmélet klasszikusának számított, a hatvanas évekig az amerikai szociológia kiemelkedő és meghatározó egyénisége volt. Életművének ez a széles elismertsége feltűnő ellentétben áll a tényleges recepcióval. Ennek egyik kifejeződési formáját láthatjuk abban, hogy fő művei mindmáig nincsenek németre lefordítva, s már ezért is csupán néhány bennfentes fér hozzájuk. A reális Par- sons-kép kialakulását hosszú ideig ideológiai viták akadályozták: azt tartották, hogy szociológiai elemzéseiben azért hanyagolja el a konfliktusokat és a társadalmi változást, mert a fennálló viszonyok megszilárdításában érdekelt (vö. a konfliktuselmélettel foglalkozó fejezetet jelen könyvben). Az utóbbi években azonban bizonyos Parsons-reneszánsz figyelhető meg. Az Egyesült Államokban létrejött az önmagát újfunkcionalizmusnak nevező iskola, amely nyíltan megpróbál Parsons művéhez kapcsolódni, s azt igyekszik folytatni. Német nyelvterületen a parsonsi elméleti hagyományt mindenekelőtt Richard Münch művei képviselik. Ezen túlmenően egyes szociológiai szakágakról megállapítható, hogy erősebben hatottak bennük Parsons művei: idetartozik a gazdaságszociológia, az orvosi szociológia, a vallásszociológia, a szocializációkutatás stb. Döntő befolyása volt Parsonsnak Niklas Luhmann munkásságára is, amelyet külön fejezet tárgyal ebben a könyvben.