Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

7. Továbbfejlesztés és hatástörténet

7. Továbbfejlesztés és hatástörténet

A strukturális kutatások segítségével elért sikerek különösen a francia szellemi életben gyakoroltak óriási hatást. Hirtelen mindenki struktúráról, strukturalizmusról, strukturális módszerről kezdett beszélni.

Lévi-Strauss gondolatrendszere hatott többek között a pszichoanalízisre (Jacques Lacan), a művészet-, irodalom-, film- és színházkritikára (RolandBarthes), a filozófiára (Michel Foucault) és a marxizmusra (Maurice Godelier és Louis Althusser). Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy francia nyelvterületen az utóbbi évtizedekben nem jelent meg olyan kiemelkedő, tágabb értelemben filozófiai mű, amelyet ne azért írtak volna, hogy Lévi-Strauss strukturalizmusát támogassák vagy cáfolják.

Maradandó, a francia nyelvterületen messze túlmutató hatást gyakorolt Lévi-Strauss a kulturális antropológiára – jelentőségét ezen a tudományterületen Charles Darwinéhoz hasonlítják a biológiában (vö. Ruijter 1991, LS. 103. sk.) – és a szemiotikára (vö. Eco 1972).

Lévi-Strauss hatása a szociológiára kezdetben Franciaországra korlátozódott. Gondolatrendszerének egyes elemei világosan felismerhetők például az ismert francia szociológus, Pierre Bourdieu életművében (vö. Bourdieu 1987). Az Amerikai Egyesült Államokban a francia strukturalizmus újabban Ino Rossi személyében talált tekintélyes szószólóra (vö. Rossi 1982 és 1983).