Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

2. A társadalmi együttélés konkrét formái

2. A társadalmi együttélés konkrét formái

A szociális vagy társadalmi élet struktúráit kutatva induktív módon kell eljárnunk. Más lehetőségünk nincs – mondja Lévi-Strauss –, mert még nem ismerjük azokat az általános elveket, amelyekből e struktúrák deduktív módon levezethetők volnának. A célunk éppenséggel ezeknek az elveknek a megismerése, ami betetőzné, egyszersmind le is zárná vállalkozásunkat. A szociális vagy társadalmi élet struktúráit tehát induktív módon kell feltárni, mégpedig kettős értelemben is: egyrészt a konkréttól kell haladnunk az elvont felé, vagyis a társadalmi együttélés konkrét formáitól az elvont modellek felé, másrészt a különöstől az általános, vagyis az egyes modellektől a struktúra irányába.

Foglalkozzunk először az első lépéssel, a konkréttól az elvonthoz való átmenettel. A konkrét a társadalmi együttélés formáinak gazdagságát jelenti, amellyel az elfogulatlan megfigyelő a különböző társadalmakban találkozik.

A társadalmi együttélés különös formáit kultúrának, az egységet pedig, amelyben ezekkel a különös formákkal találkozunk, társadalomnak nevezzük. Elismerem, ezek a meghatározások még elég homályosak, ráadásul ideiglenesek is (később pontosítani kell őket), ám azon a szinten, ahol most vagyunk, a konkrétság szintjén, az ilyen aránylag pontatlan fogalmak, mint még látni fogjuk, ugyancsak előnyösek.

Könnyen belátható, a két fogalom szorosan összefügg. Kölcsönösen egymásra vonatkoznak: a kultúra fogalma előfeltételezi a társadalomét, az pedig a kultúráét.

Igen sokfajta különböző társadalom létezik, s ezek különböző ismérvek alapján eltérő típusokba rendezhetők. Létezik bizonyos számú meglehetősen bonyolult ipari társadalom, mellettük azonban sokkalta több úgynevezett primitív vagy írásbeliség nélküli társadalom is. Hol kezdjük tehát a társadalmi élet konkrét formáinak kutatását?

Lévi-Strauss válasza a kérdésre az, hogy sokkal szerencsésebb, ha érdeklődésünket az úgynevezett primitív és nem a saját társadalmunk felé fordítjuk, mégpedig több okból: először is mi, akik azt a célt tűztük magunk elé, hogy a szociális élet alapvető elveit akarjuk kikutatni, rendszerint magunk is bonyolult ipari társadalmakban élünk. Ez a körülmény magával hozza, hogy bizonyos szakmai vakság alakult ki bennünk saját társadalmunk szociális és kulturális életének sajátosságaival szemben. Számunkra ezek olyan formák, amelyeket egyszerűen magától értetődőnek tartunk. Ezzel szemben különösen fogékonyak vagyunk a primitív társadalmak sajátosságaira, hiszen ezek rendkívül idegenek számunkra. Másodszor, ezek a társadalmak nemcsak a miénktől térnek el nagymértékben, hanem egymás között is határozott különbségeket mutatnak. Harmadszor, igen nagyszámú primitív társadalom létezik. Látjuk tehát, hogy jó oka van annak, miért kell a primitív társadalmak vizsgálatával kezdenünk célunk elérését.

Vállalkozásunkat azzal kezdjük, hogy egyes társadalmak kultúráját kutatjuk. De mihez tartsuk magunkat, melyek a társadalmi életnek azok a formái, amelyek összessége a kultúra? Lévi-Strauss szerint azokat a formákat kell vizsgálnunk, amelyek révén egyénekből társadalom lesz. A szabályokat, amelyek szerint a szóban forgó társadalomban élő egyének családokká, rokonsággá és nagyobb egységekké szerveződnek. Azokat a megkülönböztetéseket és kategóriákat, amelyek segítségével az emberek ebben a társadalomban megpróbálják típusokba sorolni és megérteni önmagukat és a világ jelenségeit. A szóban forgó társadalom vallását és rítusait. Végül pedig az ezek között a szabályok, megkülönböztetések és hitbeli tartalmak közötti összefüggéseket is vizsgálnunk kell. Más szavakkal, ezen a konkrét szinten az a feladatunk, hogy megvizsgáljuk a társadalmi élet formáinak teljes gazdagságát, amely a kérdéses társadalom kultúráját alkotja.

Lévi-Strauss szerint eközben abból az alapelvből kell kiindulnunk, hogy ne azokat a kategóriákat alkalmazzuk ezekre a társadalmakra, amelyeket a saját társadalmunkból hoztunk magunkkal. Inkább arra kell rájönnünk, mit jelentenek ezek a formák az általunk vizsgált társadalom tagjai számára. Meg kell tehát tanulnunk a világot azoknak az embereknek a szemével nézni, akik abban a társadalomban élnek. Mint Lévi- Strauss mondja, meg kell próbálnunk „kidolgozni a megfigyelt világ társadalomtudományát” (Lévi-Strauss 1967, 388). Meg kell próbálnunk az „idegen és nagyon távoli társadalmak leírása során rálelni a bennszülöttek álláspontjára” (Lévi-Strauss 1967, 388). A konkrétság szintjére helyezkedni tehát azt jelenti, a bennszülöttek álláspontjára helyezkedünk, s ily módon kidolgozzuk a megfigyelt világ társadalomtudományát (Lévi-Strauss 1967, 303).

Ha előre akarunk haladni vállalkozásunkban, nem elégedhetünk meg egyetlen társadalom vizsgálatával, hanem igen nagyszámú társadalmat kell kikutatnunk (ebben nagy segítségünkre van az a körülmény, hogy sok primitív társadalom létezik). Ugyanis bármennyire érdekelnek is bennünket az egyes társadalmak, „célunk mégsem annyira feltárni, hogy külön-külön mik ezek a társadalmak, amelyeket vizsgálunk, hanem inkább annak feltárása, hogy miben különböznek egymástól” (Lévi-Strauss 1967, 351).

Lévi-Strauss arra hívja fel figyelmünket, hogy kutatási tárgyunk, a társadalmi együttélés kultúrának nevezett formakomplexuma egyfelől bizonyos objektív valóságnak felel meg, másfelől azonban a kutatói állásponttól is függ.

Ha például az a kérdés érdekel bennünket, hogy meghatározott embercsoport együttélési formái mennyire térnek el ugyanazon társadalom egy másik csoportjának formáitól, akkor az első csoport kultúráját össze kell hasonlítanunk a másodikéval. Ezzel szemben, ha azt akarjuk megtudni, hogy az ausztráliai primitív népek társadalmi együttélési formái különböznek-e az ázsiai őslakosokéitól, akkor az ausztráliai társadalmak kultúráját fogjuk az ázsiai társadalmakéval összehasonlítani. Hogy ennek az összehasonlításnak a során határozott, vagy ahogy Lévi-Strauss kifejezi, „jellemző eltérésekre” (Lévi-Strauss 1967, 320) bukkanunk-e, az attól függ, menynyire felelnek meg az általunk tett megkülönböztetések valamilyen objektív valóságnak: „Mivel a strukturális kutatások célja, hogy felleljük az ilyen eltérésekhez kötődő állandókat, látható, hogy a kultúra fogalmának objektív valóság felel meg, mégis függhet a szóban forgó vizsgálat típusától. Egyének egy és ugyanazon csoportja – feltéve, hogy térben és időben objektíven adva van – egyszerre több kulturális rendszerhez is tartozhat: egy univerzálishoz, egy kontinentálishoz, egy nemzetihez, egy tartományihoz és helyihez, végül egy családihoz, szakmaihoz, vallásihoz, politikaihoz és így tovább” (Lévi-Strauss 1967, 320. sk.).

Jellemző kulturális különbségeket keresve tehát szabadon határozhatjuk meg az egységeket, amelyeket össze akarunk hasonlítani egymással. Ez a program valójában sohasem zárul le, sohasem mondhatjuk, valóban minden lehetségest megtettünk az adott területen. Lévi-Strauss életművét megtekintve azonban azt látjuk, hogy elemzései már igen nagyszámú tényre támaszkodnak. Feladatunk most az, hogy megtaláljuk az utat a társadalmi élet konkrét formáitól Lévi-Strauss elvont modelljeihez.