Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

5. fejezet - 5. fejezet A MATERIALISTA TÁRSADALOMELMÉLET – KARL MARX

5. fejezet - 5. fejezet A MATERIALISTA TÁRSADALOMELMÉLET – KARL MARX

Heinz-Jürgen Niedenzu

Aligha van még egy társadalomtudós, aki annyira vitatott lett s maradt volna, mint Karl Marx (1818–1883). Trierben született ügyvéd fiaként, politikailag liberális légkörben nevelkedett (szülői ház, gimnázium), 1835-ben a bonni egyetemen kezdte meg jogi tanulmányait. Egy év múlva Berlinbe ment, figyelme középpontjába a filozófia került. 1841-ben ebből a tudományból írta doktori értekezését is, politikai okokból azonban a jénai egyetemen. 1842-től rövid ideig a liberális ellenzéki Rheinische Zeitung szerkesztője volt, ahol rendszert bíráló cikkeket adott közre. A porosz cenzúra elleni tiltakozásul Marx, aki immár a lap főszerkesztője volt, 1843 tavaszán lemondott, és Párizsba, majd 1845-ben Brüsszelbe emigrált. Az 1848-as márciusi forradalom idején visszatért Németországba, 1849-ben, a restauráció győzelme után kiutasították. Londonba emigrált, ott maradt élete végéig, s ott születtek politikai gazdaságtani fő művei is. A kapitalista társadalom tőle származó elemzését, fogalomapparátusát, elméleti és gyakorlati politikai tételeit és előrejelzéseit számos tekintetben vitatták: a skála a teljes elutasítástól (mondván, hogy a történelem megcáfolta tanait) a kategóriák termékeny továbbfejlesztésének kísérletén át a dogmatikus alkalmazásig terjed.

A marxi gondolatrendszer jelen bemutatása korántsem tart igényt a teljességre (vö. ehhez Arndt 1985). Inkább arra teszünk kísérletet, hogy egyes alapfogalmakat és fő tételeket magukból a művekből bontsunk ki, s ezzel valamennyire áttekinthetővé tegyük a marxi gondolkodásmódot. Eközben csak érintőlegesen foglalkozunk bizonyos (filozófiai) témákkal, például a dialektika és az elidegenedés problémakörével. Nem foglalunk állást abban a vitában sem, hogy miben különbözik a korai Marx a késői Marxtól, s említés nélkül hagyjuk a Marx és Engels közötti szellemi viszonyról folyó vitát is.

1. Elméleti háttér és megismerési érdek

Minden olyan próbálkozás, amelynek célja a társadalmi struktúra képződményeinek (társadalmaknak, társadalmi rendszereknek) elméleti és gyakorlati megértése, valamint ugyanezen struktúrák megváltozásának (a társadalmi változás jelenségei) magyarázata, kikerülhetetlenül bizonyos történelmi helyzethez kötődik. Mit értünk ezen?

Keletkezését tekintve minden társadalomelemzés meghatározott status quóba, társadalmi létállapotba ágyazódik. Ez a történetileg adott környezet egyrészt a konkrétan fellelhető társadalmi rendszer, amely empirikus módszerekkel elemezhető, és az anyagi tárgyat jelenti. Másrészt viszont ez a létállapot a szellemi reflexiónak éppen ebben a történelmi időpontban létező társadalmi szintjét is magában foglalja. Más szavakkal, a status quo egyszersmind az ezekre a társadalmi viszonyokra vonatkozó felhalmozott tudást és ezen viszonyok érvényes, jóllehet feltehetően egymással versengő értelmezési mintáit is tartalmazza. Ezek az értelmezési minták fogalmilag strukturálhatják a múlt történeti társadalmi formáit, de előrejelzéseket is adhatnak a jelenbeli társadalmi fejlemények alapján. Az a „kognitív mátrix”, amelyen az új értelmezések a valóságos társadalmi adottságok feszültségmezejében keletkeznek, különösen világosan mutatkozik meg a Marx és Engels együttműködéséből eredő társadalomelemzés kapcsán.

Karl Marx és Friedrich Engels (1820–1895) közismerten a gyökeres társadalmi változások korában éltek, amelyre az volt jellemző, hogy ekkor jutott érvényre a tőkés termelési mód s általa egy új társadalmi rend. Különösen világos körvonalakat öltött Marx számára ez a folyamat az angol ipari forradalom és a francia polgári forradalom következményeiben és hatásaiban. Tudományos munkásságának súlypontját éppen ezért a berendezkedő kapitalista rendszer empirikus megértése és analitikus átvilágítása jelentette.

Az említett tárgyterület fogalmi-empirikus vizsgálata mindazonáltal csak akkor érthető meg, ha rámutatunk a marxi mű második forrására, kora elméleti tudásának állapotára is. Marx számára ez konkrétan annyit jelentett, hogy kritikailag kellett feldolgoznia a filozófiai világértelmezés uralkodó modelljeit (Hegel, Feuerbach), a nemzetgazdaságtani magyarázatmintákat (Smith, Ricardo), valamint egynémely forradalmi, illetve utópisztikus társadalommodellt (Proudhon, Owen). (Vö. Euchner 1983, 9. skk.; Amann, 1986, 273. skk.)

Marx művét tehát úgy foghatjuk fel, mint a létező gondolkodási modelleknek a meglevő (liberál)kapitalista társadalom empirikus elemzésével összefüggő kritikáját és továbbfejlesztését, amely mindazonáltal nemcsak tudományos öncél volt számára, hanem mindig a társadalmi gyakorlatra vonatkozott, és ezzel összefüggésben politikai (forradalmi) igénnyel is fellépett. Ez a vezérmotívum tükröződik a 11. Feuer- bach-tézis rövid megfogalmazásában: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk” (MEM 3., 10).