Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

4. fejezet - 4. fejezet FENOMENOLOGIAI SZOCIOLÓGIA – ALFRED SCHÜTZ

4. fejezet - 4. fejezet FENOMENOLOGIAI SZOCIOLÓGIA – ALFRED SCHÜTZ

Max Preglau

1. Elméleti háttér és megismerési érdek

Alfred Schütz 1899-ben született Bécsben, 1938-ban a náci uralom miatt emigrálni kényszerült az Egyesült Államokba, és 1959-ben New Yorkban halt meg. A ma fenomenológiai szociológiának nevezett irányzat megalapítójának számít. Ez a szociológiai irányzat abból indul ki, hogy a társadalomtudományok tárgyának, a társadalmi valóságnak sajátos szerkezete van. Ez a sajátosság abban keresendő, hogy a társadalmi valóság különleges anyagból, szubjektív értelemből szövődik, tehát értelemteli (sinnhaft) felépítése van. A társadalomtudományok feladata, hogy rekonstruálják ezt az értelemteli felépítettséget.

A fenomenológiai szociológia felfogása szerint általában a társadalomtudományok, különösen pedig a szociológia módszertani sajátossága tárgyának sajátosságából adódik, ha ezek a tudományok azt akarják, hogy fogalmaik és elméleteik megfeleljenek a társadalmi valóságnak, kénytelenek értelmezően megérteni tárgyukat. Ezzel összefüggésben Schütz annak feltárását is feladatának tekinti, hogy miként lehetséges objektíven megérteni ezt a szubjektív értelmet.

A szociológián belül Schütz Max Weber megértő szociológiájához és annak alapfogalmához, az értelem vezérelte cselekvéshez kapcsolódik (lásd a Max Weberrel kapcsolatos fejtegetéseket a Bevezetésben). Felfogása szerint azonban a megértő szociológiának ebből a változatából bizonyos fokig hiányzik az alap: az értelem fogalom tisztázása, amelyhez a mindennapi értelemértelmezési és értelemtételezési folyamatok előzetes elemzése szükséges.

Ezt az alapot keresve talál rá Schütz Edmund Husserl fenomenológiai filozófiájának eredményeire és módszereire. Tőlük reméli, hogy nyomára bukkan a mindennapi értelemértelmezési és értelemtételezési folyamatoknak.

A társadalmi világ értelemteli felépítésére vonatkozó tételével és a megértő szociológia szükségességét hangoztatva Schütz szembekerült azzal a pozitivista világ- és tudományértelmezéssel, amelyet abban az időszakban, amikor Schütz kialakította elméleti álláspontját, elsősorban az úgynevezett bécsi kör (M. Schlick, O. Neurath, R. Carnap, H. Reichenbach) logikai empirizmusa képviselt. Pozitivista értelmezésben nincs különbség természeti és társadalmi világ között, ezért a társadalomtudományoknak sincs külön módszertana: csupán a tények egyetlen és oszthatatlan világa létezik, s ennek logikai felépítését kell egyrészt az állítólag előfeltevéstől mentes érzéki tapasztalatra, másrészt a formális logika szabályaira támaszkodva leképezni, illetve leírni. Schütz szociológiája ezzel az állásponttal vitatkozva s tőle elhatárolódva alakult ki – az ellentétet még egyértelműbbé teszi azzal, hogy 1932-ben megjelent első fő műve, Carnap A világ logikai felépítése című írására célozva, A társadalmi világ értelemteli felépítése címmel (vö. Grathoff 1978, 388. skk.).

A következőkben megpróbálunk rövid áttekintést adni Alfred Schütz szociológiájáról. Először a fenomenológiai filozófia problémafelvetésére és módszerére térünk ki, s azt vizsgáljuk, hogy Schütz felfogása szerint milyen jelentősége van az értékmegértő szociológia megalapozásában (2.). Ezután a szorosabb értelemben vett schützi szociológia középponti témájához fordulunk: az általában vett életvilág s különösen a társadalmi világ struktúráinak elemzését, a bennük zajló mindennapi értelemértelmezési és értelemtételezési folyamatokat vesszük szemügyre (3.). Végül felvázoljuk Schütz válaszát arra a módszertani kérdésre, hogy miként lehetséges objek- tíven megérteni a szubjektív értelmet (4.).