Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

8. Hatástörténet és továbbfejlesztés

8. Hatástörténet és továbbfejlesztés

Mead elmélete döntően termékenyítette meg a modern szociológiát (a következőkhöz lásd Joas 1978, 34. skk.).

Társadalomelméletének legfontosabb elemei, például az, hogy a szerepátvétel mechanizmusa egyszersmind az egyéni identitás, társadalmasodás és a társadalomba való integráció létrejöttének mechanizmusa is, Parsons cselekvéselméletének (lásd ehhez a megfelelő fejezetet) részévé váltak, bár Meadnél erősebben hangsúlyozva azt, hogy milyen szerepet játszanak társadalmi szimbólumok és normák az individuum alakulásában; nála ezért kevésbé hangsúlyossá válik az egyén termékeny hozzájárulása a szimbólumok és normák kialakulásához és változásához, s az egyén elsősorban a társadalom termékének, nem pedig termelőjének mutatkozik.

A szimbolikus interakcionizmus amerikai iskolája (Herbert Blumer) lépett fel azzal az igénnyel, hogy folytassa az „igazi Mead” művét. Ez az iskola, amely német nyelvterületen is elterjedt (vö. például Matthes 1973, Steinert 1973), az egyénnek az interakciós folyamatban megnyilvánuló kreativitását és értelmezési teljesítményeit állítja előtérbe, s kétségbe vonja a kész társadalmi normák és szimbólumok meghatározó szerepét a társadalmi folyamatokban. A szimbolikus interakcionista iskola módszertani következtetéseket is megpróbált levonni elméletéből: a társadalomkutatást magát is kommunikatív folyamatnak fogja fel, amelynek célja nem a magyarázatot szolgáló elméletek megalkotása, hanem a cselekvők szándékainak és stratégiáinak, például a résztvevő megfigyelés útján való megértő rekonstrukciója. (Az úgynevezett etnometodológusok [Garfinkel, Cicourel] egyébként szintén arra tettek kísérletet, hogy a résztvevő megfigyelése segítségével, megértő módszerrel rekonstruálják az egyének és csoportok által felhasznált értelmezési mintákat és cselekvési szabályokat.)

Csakhogy a szimbolikus interakcionizmus szintén egyoldalúan értelmezi Meadet. Amikor elhanyagolja az egyes egyéntől függetlenül fennálló társadalmi normák és szimbólumok jelentőségét, ugyanolyan, csak ellenkező előjelű hibát követ el, mint Parsons. Ráadásul a szimbolikus interakcionizmusból hiányzik a Mead számára olyannyira központi jelentőségű hivatkozás a természeti alapokra, a szimbolikusan közvetített interakció biológiai alapjaira, valamint az evolúcióra és a történelemre.

Mead társadalomelmélete fontos szerepet játszik a kritikai elméletben (Jürgen Habermas) is (lásd ehhez a megfelelő fejezetet). A kommunikatív cselekvésnek ebben az elméletben alapvető fontosságú koncepciója kettős értelemben is magába olvasztotta Mead elméletét: a szimbolikusan közvetített interakció fogalmának alakjában és annak a feltevésnek a formájában, hogy az univerzális párbeszéd mint formális eszmény magában a kommunikációban lakozik.