Ugrás a tartalomhoz

Szociológiaelmélet

Julius Morel, Eva Bauer, Meleghy Tamás, Heinz-Jürgen Niedenzu, Mac Preglau, Helmut Staubmann (2000)

Osiris Kiadó

7. A szimbolikus interakcionizmus egy gazdasági példán szemléltetve

7. A szimbolikus interakcionizmus egy gazdasági példán szemléltetve

A példa, amelyet maga Mead használ elméletének szemléltetésére, az árucsere (vö. Mead 1973, 365. skk.; 1980, 316. sk.).

A szimbolikus interakcionizmus nézőpontjából a cserefolyamat nemcsak a saját szükségleteink ismeretét, tudatát, hanem a többiek, ebben az esetben valamennyi cserepartner magatartásának, illetve rászorult szerepének átvételét feltételezi. Ugyanígy a csere nemcsak a kívánt áru ismeretét, értékének tudatát, hanem az ellenszolgáltatásként felkínált áru a másik ember számára való értékének ismeretét is feltételezi. Csak ezen az alapon alakulhat ki tárgyalási stratégia, s ebben az értelemben racionális csereviselkedés.

A cserén alapuló gazdaságban azonban nemcsak a csere, hanem már a termelés is a potenciális vevők szükségleteinek és értéktudatának előrejelzésén alapul.

A cserefolyamat emellett a meglevő intézményektől is függ; tehát például azoktól a magatartásformáktól, amelyek a gazdasági közösség valamennyi cserepartnerében közösek – ilyen például a magántulajdon intézménye: mindkét cserepartner tudja, hogy a cseretárgyakra vonatkozó jogukat az egész közösség elismeri és védelmezi; jogszerű tulajdonosok, akik rendelkeznek tulajdonukkal, amit ezért el is idegenít- hetnek. Csak ezen, az egész közösség által tiszteletben tartott jogok alapján lehetséges a csere számunkra teljesen előfeltétel nélkülinek látszó aktusa.

A „csere” típusú interakciók közvetítésére a társadalom külön nyelvet is használ, nevezetesen a pénz nyelvét. A nyelv szimbolikus-interakcionista felfogásban nem egyéb, mint utalás meghatározott mértékű, bármilyen áruban megtestesülő gazdagságra. A pénz segítségével a közvetett csere is problémamentesen lehetséges (a pénznek külön nyelvként való felfogását később a rendszerelmélet vette át, s építette ki az interakciós médiumok elméletévé; lásd erről a rendszerelmélettel foglalkozó két fejezetet).

Az árucsere példáján végül a határtalan és univerzalisztikus ideális társadalom fogalma is szemléltethető: mivel és amennyiben az árucsere nemzetközivé vált, és világszerte minden férfi (és minden nő) egyenlő joggal vehet részt benne, feltéve hogy birtokolja a piac nyelvét, azaz elismert fizetési eszközökkel rendelkezik, itt – persze csak gazdasági szempontból – már valósággá váltak az ideális társadalmaso- dásra irányuló erőfeszítések.