Ugrás a tartalomhoz

Retorika

Adamik Tamás, A. Jászó Anna, Aczél Petra (2004)

Osiris Kiadó

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ

„Eljön az idő, s társaid körében neked is fel kell állanod, s a köztanácskozásokban élő szóval részt venned; s érezni fogod, miképpen az ékesszólás, s mindaz, ami erre megkívántatik, oly szükség, mi nélkül köz dolgokban részt vevő polgár közvetetlen nem hat” – írja Kölcsey unokaöccsének a Parainesisben. Az idő eljött, s egyre több ifjú polgárnak kell ékesszólásával hatni a közügyekre, érveléssel, logikával és érzelemmel, hatékony beszéddel. Az idő eljött, s össze kellett foglalni a retorikáról szóló tudásunkat, hogy segítsük az iskolát, a közügyeket, mindenkit, aki kapcsolatba kerül a beszéddel, az olvasással, az írással.

Ezért született meg ez a könyv.

„A szónokság szabad nép körében támadt, s szabad nép életéhez tartozik. Énekhangja szelídíté meg a vad csoportokat; a mívelt nemzet tömegét szónoklat vezérli, s ennél fogva nem hiú gond az, melyet ékesszólás elérésére szentelünk. Szó szavat húz maga után; élő tanácskozásban fejlik ki, s tartatik fenn a szabadság szelleme; s jaj a nemzetnek, mely írott parancsokat némán olvas, s vakon engedelmeskedik!” – folytatja Kölcsey, s mi döbbenten olvassuk: mikor is írta ezt? kinek is szól mindez?

Visszakaptuk 1989-ben a demokrácia lehetőségét, s az azóta eltelt idő bebizonyította, hogy fél évszázados szünet után mert 1938-ban, majd 1950-ben szüntették meg tanítását – ismét szükség van a retorikára. Szükség van retorikai hagyományaink ismeretére, melybe nemcsak a klasszikusok, hanem a 19. századi hazai retorika ismerete is beletartozik, s szükség van a kihagyott ötven esztendőnek a megismerésére is, hiszen a retorika sokat fejlődött és változott külföldön a hazai szilencium idején. Közvetíteni kell tehát az új és a legújabb retorikai szakirodalmat, a tudományost és a népszerűt egyaránt.

Könyvünk három nagy fejezetre oszlik: egy elméleti-történetire, egy leíróra és egy alkalmazottra.

Az első, elméleti-történeti fejezet két nagy részből áll: egy egyetemesből és egy magyarból. Az egyetemes retorikatörténet Adamik Tamás munkája. Először a retorika meghatározásával foglalkozik, ismerteti a retorika kialakulását, az antikvitásban létrejött rendszerét; majd áttekintést kapunk arról, hogyan változott a retorika az időben, az egyes népek és korok mit tettek hozzá a klasszikus rendszerhez, mit hagytak el belőle, és mire vetették a fő hangsúlyt az adott kor igényei szerint. A magyar retorikatörténetet A. Jászó Anna írta meg: két nagy területet mutat be: a szónoklás (egyházi, politikai, alkalmi, törvényszéki) történetét, majd pedig a retorika tanításának történetét. A hazai retorika tankönyvekben nagy változás figyelhető meg: a 20. század első negyede után fokozatosan visszaszorult bennük az érvelés tanítása, mígnem a retorika tanításának eltörlése után el is tűnt a köztudatból. Nagyon is indokolt tehát a retorika teljes rendszerének visszaállítása.

A leíró fejezet Aczél Petra munkája. Témája elsősorban a logika és az érvelés kapcsolatának az ismertetése, az argumentáció, a beszéd részei, a meggyőzés lehetőségei.

Az utóbbi ötven év nagy retorikusainak munkásságára összpontosít. A klasszikus retorikának része volt a stilisztika – s ott is tárgyaljuk –, de a 19. század folyamán önálló diszciplína lett. Éppen ezért könyvünk csak a szükséges kapcsolódási pontokon érinti a stilisztika kérdéseit. Hasonló a helyzet az előadásmóddal: számos kitűnő kézikönyv áll az érdeklődők rendelkezésére, ezért nem foglalkozunk vele részletesen.

„Add hozzá, hogy a szónokság sok és mély tudományt, sok és lélekemelő gyakorlást, sok és szívrázó erőt kíván, s mondhatod-e haszontalannak a fáradságot, mely annak megnyerésére éveken keresztül fordíttatik?” – mondja Kölcsey. A retorika gyakorlat is, az elmélettel megtámogatott gyakorlat. Éppen ezért a leíró fejezethez gyakorlatokat csatolt szerzője, s talál az olvasó gyakorlatokat az alkalmazott fejezetekben is.

Ha egy művet a retorika szabályai szerint írtak meg, akkora mű olvasásában, megértésében segít a retorikai szabályok ismerete. A retorika szintetikus tevékenységet igényel, az olvasás analitikust, kiegészítik egymást. Az ötlet nem a miénk, az amerikai szakirodalomból származik, ott ugyanis erős a retorika és az olvasás kapcsolatának a kutatása és tanítása. Úgy gondoltuk, hasznos a könyv kiteljesítése egy olvasási fejezettel. Van olyan modern retorikai irányzat, amely azonosítja a retorikát a fogalmazással, rhetorical writing kurzusok és tankönyvek vannak az amerikai egyetemeken. Hasznosnak találtunk tehát egy fogalmazási fejezetet is, arra is gondolva, hogy segítsük az esszé tanítását. Mindkét alkalmazott fejezet A. Jászó Anna munkája.

A könyvet szöveggyűjtemény zárja le. Három kiemelkedően szép írást – egy beszédet és kétesszét – olvashatunk benne a retorikáról, majd magyar beszédeket közlünk időrendi sorrendben, egészen napjainkig. Ezeket a beszédeket lehet olvasni, elemezni, vázlatukat elkészíteni, érvelésüket megfigyelni. Hiszen Kölcsey ezt is tanácsolta: „De ismerkedjél a régi és újabb kor nevezetes szónokaival [...]. Törekedjél ezeknek lelke- ikbe pillantani; törekedjél kitalálni a módokat, miknél fogva ők bámulatos nagyságra emelkedtek; törekedjél kilesni a forrást, honnan azt a lélekrázó erőt, azt a teljességet, azt a művészi színt és virágzást, miket minden soraik bizonyítanak, merítették; s ha törekedésed szerencsés leend, bővjutalmat hoz fáradságodért.”

A retorika segítséget nyújt a hatékony beszédben és írásban. Természetesen azt nem mondja meg, mit kell tennünk egy adott szituációban. Általános elveket fektet le, melyeket alkalmazni lehet meghatározott helyzetekben. Szempontokat nyújt, de az egyedi megoldást nem adhatja meg, azt a mindenkori alkotónak kell megtalálnia.

Találunk a könyvpiacon népszerű retorikákat, melyek könnyen, gyorsan tanítják a hatékony beszédet. Sokjó tanács, ügyes fogás van bennük, kétségkívül hasznosak. De tudásuk a javasasszony tudása. Az orvos tudása többet ér. Egy alapos retorika alapos ismereteket ad, ebben bízvajó szívvel ajánljuk könyvünket olvasóink figyelmébe.

Ezúton mondunk köszönetet lektorunknak, Bencze Lóránt professzornak hasznos tanácsaiért, észrevételeiért.

Néhány technikai megjegyzés: az idegen nyelvből vett idézetek után feltüntettük a fordítót – kivéve a mottók után –; ahol a szövegben nem szerepel a fordító neve, ott a szerző saját fordítását közli. Beljebb helyezéssel közöljük az illusztrációnak szánt szövegeket. A régi beszédek helyesírását – a kiadó gyakorlata szerint – közelítettük a maihoz.

A szerzők