Ugrás a tartalomhoz

Pszichológia pedagógusoknak

N. Kollár Katalin, Szabó Éva (2004)

Osiris Kiadó

A PÁLYAVÁLASZTÁSI FOLYAMAT, A DÖNTÉS TÉNYEZŐI

A PÁLYAVÁLASZTÁSI FOLYAMAT, A DÖNTÉS TÉNYEZŐI

A fiatalok énképének alakulásában fontos szerepet tölt be a foglalkozási szerepekkel való azonosulás, a pályaidentifikáció folyamata. A pályaidentifikáció az élet különböző szakaszaiban különféle formában megfogalmazott válaszokat eredményez a kérdésre: miért is éljen a fiatal, milyen céljai fontosak, hogyan tudja önmagát megvalósítani foglalkozási szerepeiben (Ritoók- né, 1986).

A pályafejlődési folyamat már kisgyermekkorban elkezdődik, ezért a pályaválasztás, foglalkozási terület meghatározása során ajánlott, hogy a döntésben segítséget nyújtani kívánó személyek (tanárok, tanácsadók) részletesen tájékozódjanak a fiatalok korábbi terveiről, a pályaelképzelések változásairól. Fontos információkat nyújthatnak a szülők a kérdés megválaszolásához: ők nyomon követhették a gyermek fejlődésének különböző fázisait. Ismerhetik, milyen foglalkozások kerültek gyermekeik figyelmének fókuszába az eltelt évek során. A pályafejlődés támogatása az általános nevelés, személyiségfejlesztés részterületét képezi.

A pályaválasztási döntés munkajellemzőkre és személyre vonatkozó tényezői

Piacgazdasági körülmények között a pályaválasztási döntés egy-egy foglalkozási terület, szakmacsoport kijelölését eredményezi, amelyen belül az adekvát foglalkozásválasztás mindenkor csak a társadalom gazdasági-technológiai változásainak figyelembevételével, a munkaerő-piaci lehetőségek folyamatos monitorozásával történhet.

A választásra vonatkozó döntés során fontos mérlegelni az egyes foglalkozáscsoportokra jellemző élménytartalom jellemzőit az onmegvaló- sítás lehetséges kerettényezőiként. A döntéshozás folyamatában a pálya által kínált élménytartalom és a pályaválasztásra készülő fiatal élményigényének összevetése alapvető fontosságú feladat.

Annak eldöntése történik, hogy mi az, amit a fiatal meg akar tenni – összehasonlítva mindazon alternatívákkal, amelyeket meg tudna tenni, ha nagyon szükséges lenne. A döntéshozatali folyamatban elsődleges célként a fiatal érdeklődéséhez, személyiségéhez, készségeihez és képességeihez illeszkedő foglalkozáscsoport meghatározására célszerű koncentrálni. A döntés későbbi fázisában választható ki a képzési szint, az előbbi szempontok alapján meghatározott foglalkozási területre vonatkozóan (Ritoókné, 1986).

Valódi pályaválasztási folyamat hiányában, az önismereti munka vagy a pályák és foglalkozások területén végzett tájékozódás elmulasztása esetén a pályaválasztási döntés nehezen valósul meg, a pályaszocializáció és pályaidentifikáció sérül. A helytelen pályaválasztási döntés eredményeként elsajátított szakma birtokában a pályakezdőket sújtó fiatalkori munkanélküliség veszélye hatványozottan érvényesül. Mint azt Váry (1998) írja: „Pályakorrekciós tanácsadás nélkül ezek a helyzetek legfeljebb véletlenszerűen oldódnak meg. A sodródás veszélyes, egyrészt, mert a sikertelenség sorozata befolyásolja az önértékelést, másrészt, mert a munkanélküliség negatív hatásai azoknál a fiatal felnőtteknél is észlelhetők, akik még nem is voltak alkalmazásban. Aki már fiatalon kikerül a munkaerőpiacról, azt csak nagyon nagy erőfeszítéssel és magas költséggel lehet oda visszavezetni. Ezért a legtöbb munkaügyi rendszer különböző megoldásokat vezet be a kiszorulás elkerülésére, s ezek része a tanácsadási szolgáltatás biztosítása is.”

A pályakorrekciós tanácsadás igénybevételére a foglalkoztatási hivatalok, munkaügyi központok jelentik az intézményes hátteret, amely a munkaerő-piaci helyzetmegoldásokat a munkaközvetítő szolgáltatás mellett tanácsadással támogatja.

Nemzetközi tapasztalatok alapján a pályaválasztási folyamatot támogató tanácsadási munka során érdemes elkülöníteni az információátadás, diagnosztikai munka, tanácsadás, pályára nevelés, elhelyezés feladatait, amelyeket ki kell egészítenie a kliens képviseletének, a pályaválasztási döntés folyamatelemzésének és az után- követésnek a fázisaival (Mihályi, 2001). Ezt a komplex tanácsadói munkát jelenleg hazánkban egyetlen tanácsadással foglalkozó szervezet sem képes megvalósítani. Jelenleg a pályára nevelés elsősorban az iskolák feladatkörébe tartozik, a tanácsadás a munkaügyi szervezetek és pedagógiai intézetek hatáskörébe került, az utolsó három feladat azonban jelenleg ellátatlan.

Kompetenciák, skillek, szakképesítések és munkaerő-piaci esélyek • Az elhelyezkedés esélyei, a munkaerő-piaci lehetőségek elsősorban a képzési folyamat során elsajátított kompetenciák, az alkalmazható tudás függvényében alakulnak. E tekintetben más minőséget képvisel az elméleti tudás, amely az iskolai-akadémiai karrier során adható át, és a kompetenciák, amelyek a gyakorlatba átültetett ismereteket jelentenek. A kompetenciák – mint egy speciális tudáskészlet – az egyes feladatok függvényében eltérő mértékben mozgósítható tudást képviselnek, folyamatos fejlesztést igényelnek. Kompetenciák nemcsak a szakmai képzés során sajátíthatók el. A szabadidős tevékenységek, hobbik, iskolarendszeren kívüli egyéb tanulmányok és a mindennapi interakciók eredményeként a kompetenciák jelentős köre fejlődhet magas színvonalra egy-egy embernél (Barmetler, 2000). A pályaválasztás folyamatában, a döntés során érdemes azokra a kompetenciákra támaszkodni, amelyeket a fiatal előszeretettel alkalmaz.

Az iskolai közösségi és oktatási helyzetek interakció-rendszere fontos, jól megfigyelhető támpontokat szolgáltathat a tanároknak a döntési folyamat segítésében, a fiatalok kompetenciáinak, erősségeinek tudatosításában. Például jól megfigyelhető, amikor szervezői kompetenciáját fejleszti az iskolaújság szerkesztőjeként dolgozó diák. Erre felhívhatjuk figyelmét, ha a diák a gazdasági terület iránt érdeklődne. Ezt a kompetenciát ugyanis egy cég termelési igazgatója mellett, asszisztensként kitűnően kamatoztathatja.

A kompetenciákra vonatkozó preferenciák alapján összeállítható a fiatalok egyéni portfoliója, amelynek segítségével az ajánlható szakmai területek és képzési formák körülhatárolha- tók. Az élethosszig tartó tanulás folyamatában a képzési portfolio folyamatosan bővíthető, és az európai integráció folyamatában a munkakeresés során egyre fontosabb szempontként érvényesülhet. A nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően a munkáltatók a kiválasztás során a megszerzett bizonyítványok mellett fokozott hangsúlyt helyeznek a transzferábilis kompetenciákra. Amikor az előbbi példában említett diák önéletrajzát állítja össze egy álláspályázathoz, akkor érdemes kitérnie erre, az iskolaújságszerkesztői tevékenységére. Előnyös lehet számára, ha leírja: ebben a feladatkörben a szerkesztőségi munkatársakkal való kapcsolattartás, a kiadványok szerkesztése, a kiadás menetének koordinálása, az elkészült anyagok egyeztetésének és ellenőrzésének feladata hárult rá. Számítógép-kezelői ismereteit, kommunikációs készségét és tervezői-szervezői adottságait kellett mozgósítania. A szerkesztőségi munka számos eleme azonnal alkalmazható az asszisztensi munkakörben, az adott cég speciális követelményeit pedig idővel megismerheti a jelölt.

Életvezetési készségek, soft skillek és életpálya-építés • A pályaválasztási döntés sikerességének mércéjeként a döntéshozó személy szakmai területeken való beválása, a hivatástudat kialakulása, illetve a megélt önkiteljesítés élményének mértéke szolgálhat. A beilleszkedéshez, pályán való megfeleléshez a szakmai kompetenciák fejlesztésén túl a fiataloknak az életvezetési készségek bizonyos területein is gyakorlatot kell szerezniük. Ezek a területek (Kiss, 2000) az alapvető fizikai és érzelmi szükségletek kielégítésének készségei, a tanuláshoz szükséges készségek csoportja, a személyes értékek struktúrájának karbantartási készsége, az önmenedzselés, a személyközi kommunikáció, a szoros személyes kapcsolatok kezelésének képessége, valamint a tágabb társas közösségekbe való beilleszkedéshez szükséges eszköztár. Életpálya-építés tekintetében kiemelt szerephez jutnak ezek a készségek vagy skillek többek között a teammunkában való részvétel területén (különböző képzési hátterű munkatársakból álló szakmai csoportok résztvevőiként, akár térben szétszórt hálózatot alkotva), a kommunikációval összefüggésben (nyelvi készségek, érvelés és meggyőzés formájában), a problémamegoldási készségek formájában (kihívásoknak való megfelelés, kreativitás, innováció), valamint a vezetői-szervezői feladatok teljesítése során (projektvezetés, mentori tevékenység). Az információs társadalom és szolgáltatói szemlélet, szolgáltatói készségek szerepe az elmúlt évtizedben hazánkban is előtérbe került, akár a szervezeteken belüli kommunikáció, akár a fogyasztókkal való kapcsolattartás területén. A gyűjtőnéven soft skillek elnevezés alatt ismeretes életvezetési készségek szerepe egyre jelentősebbé válik az életpálya-építés és élethosszig tartó tanulási folyamat során.

Érzelmi intelligencia és munkavállalás • Az előző szakaszban ismertetett életvezetési készségek hátterében az érzelmi intelligencia különböző faktorainak hatását feltételezhetjük (Emmer- ling és Goleman, 2003). Szükséges készség e paradigma értelmében elsőként a személy tudatossága a saját érzelmi állapotainak átélése során, az élmények megértése és kifejezési képessége. Fontos tényező a társakra vonatkozó érzelemészlelés, -felismerés és kapcsolatteremtés, az erős érzelmekkel való megküzdés és indulat- kontroll, illetve a változásokhoz való alkalmazkodás és a társas jellegű problémahelyzetek megoldásának készsége. Ezek az intra- és interperszonális készségek az adaptáció, a stresszel való megküzdés és az általános hangulatszabályozás eszközei (Bar-On, 1997, idézi Emmerling és Goleman, 2003). Az éntudatosság, önmenedzselés, a társas tudatosság és a kapcsolatkezelési készségek Goleman szerint a munkahelyi sikeresség alapfeltételei. Az éntudatosság készsége többek között szerephez juthat a helyzetekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokban, a vezetői erősségek és határok mérlegelése során. Az énhatékonyság élménye a készségek határterületein érzelmi válaszokat vált ki az érintett személyből, amelyek észlelése a reális megoldási lehetőségek kiválasztásában fontos információt jelent. (Mindannyian ismerjük ezt az élményt, például amikor egy-egy vizsga előtt a „meg tudom tenni” vagy az „ez nem fog sikerülni” bizonytalan érzése fog el.)

Az emocionális intelligencia meghatározott, potenciális lehetőséget képvisel egy adott foglalkozási területen elérhető eredményekre vonatkozóan. Az emocionális kompetencia különböző részterületei jelentős mértékben fejleszthetők, és a munkahelyi beválás, eredményesség fontos tényezőit jelentik. Carnevale és Desro- chers (2003) tapasztalatai szerint a munkaerőpiaci sikeresség feltételei: gondolkodás és problémamegoldás magas színvonala, pozitív kognitív stílus (amelynek része a megfelelő színvonalú önértékelés és az énhatékonyság élménye, esetleges kudarcok elviselésének képessége), valamint a szakmai és munkakeresési kompetencia. Az általános jelentésadási képesség és viselkedésszabályozási készség az élethosszig tartó tanulás szempontjából is fontos indikátornak tekinthető.

Hazai kutatási eredmények (Szabó, 1998) szerint a munkaadók alkalmazható nyelvtudással rendelkező munkavállalókat szeretnének, szakmai nyelv tanítását igénylik. Beszámolnak arról is, hogy a fiatal munkavállalók nem képesek együttműködésre kollégáikkal, nem tanulják a teammunkát. Felmerül az igény speciális szakmai tudás iránt is, amelyet a szakok speciálkollégium keretében hirdethetnének meg, a területspecifikus vállalati igények szerint. A vizsgálatban részt vevő vállalkozások komoly hiányosságokat látnak továbbá a fiatal diplomások komplex látásmódja tekintetében. Szakmai gyakorlatok szervezésével javítható lenne az együttműködés, és az oktatók számára is szükséges lenne a betekintés a vállalatoknál folyó gyakorlati munkába.

A hivatástudat kialakulásának feltételei, pályafejlődési mintázatok

Az eddigiek összegzéseként megállapítható, hogy a pályaválasztás hatékonyságát, a pályával való identifikáció mértékét számos tényező befolyásolja: az önismeret, az énkoncepció és pályacélok kidolgozottsága, illetve a társadalmi célok iránti elkötelezettség. A hivatástudat kialakulásának feltételeit képezik az előbbiekben felsorolt elemek (Ritoókné, 1986).

Az iskolarendszerben jelenleg végbemenő folyamatok a pályaválasztási döntés egyre korábbi időpontra tolódását eredményezik. A különböző iskolatípusok eltérő életkorban állíthatják döntés elé a fiatalokat, többnyire azonban az optimálisnak tekinthető 16-18 éves kor előtt kínálnak különféle variációkat a képzési útvonalak kiválasztására. A tantárgyak variációi, a fakultációválasztás és az egyes iskolák speciális képzési kínálata jelentősen beszűkítheti az intézmények közötti átjárhatóság és ezzel az optimális pályaválasztási és karriertervezési folyamat megvalósítását.

Viszonylag ritkának tekinthető az egyenes vonalú pályafejlődés, amely egy korai, megalapozott döntés alapján választott, egyenletes karrierépítést jelent (Ritoókné, 1986). A nehezített körülmények vagy az érdeklődés és képességjellemzők alapján sokoldalú diákok esetében többirányú próbálkozással jellemezhető karriermintát fedezhetünk fel. További jellemző pályafejlődési ív a kezdetben gyakorlati érdeklődéssel jellemezhető, a későbbiekben elméleti irányultságúvá váló beállítódással leírható pályafejlődési modell. Nehezen fejlődő és lehetőség szerint orvoslást igénylő forma az „átállított” pálya, amelyen haladva a fiatal személyes, belső motívumai ellenében, valamilyen külső szempont alapján választ. Kizárólag szülei sugallatára vagy az elhelyezkedési lehetőségek egyoldalú mérlegelése alapján, figyelmen kívül hagyva saját személyes jellemzőit.