Ugrás a tartalomhoz

Pszichológia pedagógusoknak

N. Kollár Katalin, Szabó Éva (2004)

Osiris Kiadó

22. fejezet - 19. A TANÁRI SZEREP, A HATALOM ÉS A TEKINTÉLY PROBLÉMÁI

22. fejezet - 19. A TANÁRI SZEREP, A HATALOM ÉS A TEKINTÉLY PROBLÉMÁI

Tartalom

A SZEREP FOGALMA A SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁBAN
A SZEREPKONFLIKTUS
A szerepkonfliktusok fajtái
A szerepkonfliktusból adódó feszültség feloldásának lehetőségei
A SZEREPTANULÁS FOLYAMATAI
A TANÁRI SZEREP JELLEMZŐI, A SZEREP BETÖLTŐJÉVEL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK
A HATALOM ÉS A TEKINTÉLY PROBLÉMÁI A TANÁRI MUNKÁBAN
A HATALOMGYAKORLÁS LEHETŐSÉGEI I. VEZETÉS, VEZETÉSI STÍLUSOK
A vezetés és a személyiség összefüggéseit vizsgáló kutatások
A vezető és a csoportfunkciók kapcsolatát előtérbe helyező megközelítés
A vezető és a vezetettek interakcióján alapuló modell
A vezető, a feladat és a csoport kapcsolatát komplex módon kezelő modell
A vezetési stílusok hatása a csoport teljesítményére és a vezető elfogadására
A HATALOMGYAKORLÁS LEHETŐSÉGEI II. FEGYELMEZÉS
Az elvárások megfogalmazása, a szabályalkotás szabályai
Az órai munka hatékony szervezése
A HATALOMGYAKORLÁS LEHETŐSÉGEI III. ELLENŐRZÉS, ÉRTÉKELÉS
Az osztályzatokkal való értékelés
Még egyszer az értékelés és a tanulók énképének kapcsolatáról
Az osztályzatok és a tanár-diák viszony
A FELELTETÉS: AZ ÉRTÉKELÉS „PROTOTÍPUSA"
A pedagógusok véleménye a feleltetésről
A feleltetés alternatívái
A konfliktusok forrásai a szervezetekben és az interperszonális kapcsolatokban
A konfliktusok megoldására irányuló stratégiák
TANÁR-DIÁK VISZONY AZ ALTERNATÍV ISKOLÁKBAN
A humanisztikus pszichológia alapelvei és a Rogers-iskola
Kincskereső iskola
Waldorf-iskola
Montessori-pedagógia
Freinet-iskola
AJÁNLOTT OLVASMÁNYOK
KULCSFOGALMAK

A tanári munka egyik fontos kérdése, hogy a személy hogyan értelmezi, hogyan valósítja meg a társadalom által ráosztott, vállalt szerepét. Nagyon sokféle tanári minta, modell működik és működhet az iskolákban. A tanári munka, szerepvállalás egyik legkritikusabb pontja, hogy a személy hogyan értelmezi azt a jellemzően aszimmetrikus viszonyt, ami tanítvány és tanár között minden iskolatípusban megtalálható. Milyen módon él a tanári hatalommal, mekkora tekintéllyel rendelkezik, és az milyen forrásból táplálkozik? Jelen fejezet a tanári pálya „kínos” kérdéseit feszegeti, bemutatva a szerep jellegzetességeit, a szerepkonfliktusok formáit, megoldási lehetőségeit, a vezetői stílus hatásait, az értékelést és a fegyelmezést mint a hatalommegnyilvánulás fontos terepeit. Végül kitérünk az iskolai konfliktusokra, azok különböző hatalmi vagy hatalommentes eszközökkel való megoldásának lehetőségeire.

A SZEREP FOGALMA A SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁBAN

A szerep fogalmának meghatározásánál kiindulhatunk abból a hétköznapi megfigyelésből is, hogy az emberi viselkedésnek vannak szabályszerűségei, amelyek bizonyos szituációkban kiszámíthatóvá teszik az emberek cselekedeteit. Például, amikor betegek vagyunk, és elmegyünk egy orvosi rendelőbe, akkor körülbelül el tudjuk képzelni, hogy az orvos mit fog kérdezni, és azt is tudjuk, hogy nekünk erre hogyan kell reagálnunk. A vígjátékok helyzetkomikuma gyakran abból adódik, hogy az emberek szerepet tévesztenek, orvosnak néznek valakit, aki nem az, és úgy reagálnak, mintha mégis az lenne. A szerep szűkebb értelemben úgy határozható meg, mint az adott szituációban szereplő személy előírt viselkedése, reagálási módja (Buda, 1987). Ez a megfogalmazás egybehangzik azzal a kognitív nézőpontú állítással, miszerint társas viselkedéseinket sémák, forgatókönyvek irányítják, amelyek a tapasztalatok és a kulturális minták révén alakulnak ki. (Bővebben lásd 16. fejezet.)

A fogalom általánosabb megközelítése szerint a társadalomban elfoglalt helyzet (státus) által megkövetelt és kulturálisan előírt viselkedés jelenik meg a szerep fogalmában. Ezek olyan pozícióhoz kötődnek, amelyekben emberek közötti kapcsolatról van szó. Vannak olyan szerepek, amelyek minden kultúrában megtalálhatók, de más-más előírások kötődnek hozzájuk. így például minden kultúrában van anyaszerep, de nincs mindenütt sámánszerep.

Léteznek olyan szerepek, amelyek minden szituációba elkísérik a személyt, és átszínezik más szerepekben gyakorolt viselkedését is. Ilyenek a nemi szerepek vagy a gyerekszerep. Ezeket átható szerepnek (pervazív szerep) nevezzük. A nő tanárok nemcsak tanárként, hanem nőként is jelen vannak egy osztályban, mint ahogy a férfiak és a gyerekek esetében ugyanez a helyzet. A nemi szerepek tanulását és ezek megjelenését iskolai szituációkban nagyon lényegesnek tartjuk, ezért ezzel a témával a 24. fejezetben bővebben is foglalkozunk.

A szereppel kapcsolatos viselkedések általában automatikusan kiváltódnak, ha a személy olyan szituációba kerül, melyben az adott szerepet gyakorolnia kell. Különösen így van ez, ha az adott szerep rögzült, személyiségvonássá merevedett. Ez nagyon veszélyes lehet, mert hosz- szú távon sablonos reakciókhoz vezethet, mely a valódi átélést már nélkülözi, és elidegenedést eredményezhet (Heller, 1987). Vigyázni kell, hogy az ember minden szerepében meg tudja őrizni egyedi, emberi mivoltát, és adott esetben a szerepelőírásokkal szemben is képes legyen képviselni saját érzéseit, hitelesen kommunikálni. Az emberek egy része hazaviszi és a családban tovább játssza a társadalmi szerepét. Például a tanár, aki nem képes végighallgatni saját gyerekét vagy tanítványát anélkül, hogy ne javítaná ki, ha nem szépen fejezi ki magát, egyetlen pillanatra sem képes lemondani „nevelő”, „oktató szerepéről”. Márpedig a segítőszerep kizárja az ítélkezést, elmarasztalást (Gordon,

1994).

A szerepekben az egyediség megőrzését az a lehetőség biztosítja, hogy a szerepelvárások nem mind kötelező érvényűek. Vannak ún. kemény elvárások, amelyeket minden szerephordozónak teljesíteni kell. Ilyen kemény elvárás például a tanári pályán, hogy a tanárnak kötelessége értékelni a gyerekek teljesítményét. Arra, hogy mit és milyen módon értékeljen, már lényegesen lazább elvárások vonatkoznak (lehet szóbeli, írásbeli, verbális, nem verbális, gyakori vagy ritkább). A puhább elvárások általában tantestületi megegyezések nyomán formálódnak és hozzák létre az iskolára jellemző szervezeti kultúrát és klímát (bővebben lásd 20. fejezet).

A szerepmegvalósítás változatosságának további lehetőségét adja, hogy nem mindenki azonosul a szerep minden aspektusával teljes mértékben. A szerepviselkedés beteljesítésének módja, mélysége az ún. szerepazonosulás. Előfordul, hogy a személy nem kíván megfelelni a szerep egyes előírásainak, mert nem érzi személyiségéhez illőnek. Ilyenkor léphet fel az ún. szereptávolítás jelensége, amelyet Goffman írt le (Goffman, 1981) A szereptávolítás megjelenhet kommunikációs gesztusokban, kiegészítő kellékek mellőzésében (pl. a tanároknál a köpenyviselés vagy annak hiánya).