Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

IX. Vámtartozás

IX. Vámtartozás

Vámtartozás a megállapított vám összege, amelynek megfizetése az importáló – kivételes esetben az exportáló – kötelezettsége.

Behozatali vámoknak minősülnek az áruk importjakor fizetendő vámok és az azokkal azonos hatású díjak, valamint a közös agrárpolitika vagy a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó egyes termékekre alkalmazandó különleges rendelkezések alapján bevezetett importterhek.

Kiviteli vámoknak minősülnek az áruk kivitelekor fizetendő vámok és az azokkal azonos hatású díjak, valamint a közös agrárpolitika vagy a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó egyes termékekre alkalmazandó különleges rendelkezések alapján bevezetett exportterhek.

1. A vámtartozás keletkezése, a vámfizetésre kötelezett

Vámtartozás a behozatalkor – főszabály szerint – a behozatali-vámköteles áru szabad forgalomba bocsátásakor keletkezik. Ugyanakkor előfordulhatnak olyan esetek, amikor egyéb vámeljárások esetén, jellemzően a feltételek megváltozása következtében keletkezik vámtartozás, de létrejöhet például árunak a behozatali vámok alóli részleges mentesség melletti ideiglenes behozatali eljárás alá helyezésekor is. Abban az esetben is keletkezhet vámtartozás, ha a nyilatkozattételre jogosult nem kezdeményez vámeljárást például a behozatali-vámköteles árunak a Közösség vámterületére történő jogellenes bejuttatásakor vagy vámszabad területen, vámszabad raktárban elhelyezett árunak a vámterület más részére történő jogellenes bejuttatásakor (vámtartozás a jogszabályok be nem tartása miatt).

Vámtartozás keletkezik a kivitelkor – főszabály szerint – a kiviteli-vámköteles árunak a Közösség vámterületéről árunyilatkozat alapján történő kiszállításakor, de ugyanígy akkor is, ha a kiviteli-vámköteles árunak a Közösség vámterületéről árunyilatkozat nélkül történő kiszállítása, pontosabban ennek kísérlete történik.

A vámtartozás megfizetésre kötelezett személyt a Vámkódex szóhasználatával élve adósnak nevezzük.

Adósnak minősül[268]:

− a nyilatkozattevő;

− a közvetett képviselet esetén az a személy, akinek nevében az árunyilatkozatot tették;

− aki szándékosan vagy gondatlanul olyan árunyilatkozat elkészítéséhez szolgáltatott adatokat, amely a jogszerűen felszámítható vámok egy része vagy teljes egésze beszedésének elmulasztásához vezet;

− aki az árut a vámterületre jogtalanul bejuttatta;

− aki az árut elvonta a vámellenőrzés alól vagy más módon megsértette az áru megőrzésére, tárolására, felhasználásra vagy bemutatására vonatkozó feltételeket.

Amennyiben a több személy (adós) felel a vámtartozás megfizetéséért, úgy felelősségük egyetemleges.

Az árura alkalmazandó behozatali vagy kiviteli vám összegét az erre az árura a vámtartozás keletkezésének időpontjában hatályos szabályok alapján kell meghatározni. Ha a vámtartozás keletkezésének időpontját nem lehet pontosan meghatározni, akkor azt az időpontot kell figyelembe venni, amikor a vámhatóság megállapította, hogy az adott árura vámtartozás keletkezett.

2. A vámtartozás öszegének megállípítása, bevezetése

A vámtartozás összegét a rendelkezésére álló adatok alapján a vámhatóság állapítja meg, szabja ki. Ennek során ki kell számítania a minden egyes, vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám összegét (vámösszeg) és a 10 eurónál nagyobb vámösszeget két napon belül be kell jegyeznie könyvelési nyilvántartásába. A vámösszeget az adóssal kézbesítés útján, egyszerűsített vagy írásbeli alakszerű, indokolás nélküli határozattal kell közölni. A vámösszeget, az adós a közlést követő tíz napon belül köteles készpénzben (kétmillió forintig lehetséges), a letétbe helyezett biztosíték elszámolásával, banki átutalással vagy vámhatóság tartozásába való beszámítással megfizetni.

A vámtartozás keletkezésétől számított három év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét (elévülés).

3. Halasztott vámfizetés

A Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (KAVIG) – a közléstől számított – 30 napos fizetési határidő hosszabbítást engedélyezhet a vámtartozás megfizetésére. A halasztott fizetés feltétele a kérelmező részéről megfelelő biztosíték nyújtása és az, hogy a kérelmező megbízható vámadós legyen.[269] A vámkezelésnél az engedélyt be kell mutatni.

4. Egyéb fizetési könnyítések

A vámhatóság az adós kérelemére a halasztott fizetéstől eltérő fizetési könnyítést, részletfizetést vagy fizetési halasztást adhat. Ezen fizetési könnyítések feltétele szintén biztosíték nyújtása és kamat felszámítása, melynek mértéke megegyezik a jegybanki alapkamatéval. Ha az adósnak a biztosíték nyújtása és/vagy a kamat megfizetése súlyos gazdasági vagy szociális nehézségeket okozna, úgy a vámhatóság nem kér biztosítékot, illetve eltekinthet a kamat felszámításától.

5. A vámtartozás végrehajtása

Ha a fizetendő vámösszeget nem fizették meg az előírt határidőn belül, a vámhatóságnak igénybe kell vennie minden, a jogszabályok által megengedett lehetőséget a követelés behajtására.

Elsősorban vámbiztosíték összegéből kell érvényesíteni a vámtartozást. Ha azonban a vámeljárás során vámbiztosíték nyújtására nem került sor, vagy a biztosíték a vámtartozást teljes egészében nem fedezi, a bankszámlával rendelkező adós bankszámlája ellen a vámhatóság azonnali beszedési megbízást nyújt be. Ha az adósnak nincs bankszámlája, úgy a vámhatóság intézkedik a munkabérből vagy más járandóságból való letiltás iránt.

Ha a fentiek nem vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva vezetnének eredményre, úgy az adós másokkal szemben fennálló követelését, ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni. Az ingó és ingatlan vagyontárgyak végrehajtását a vámhatóság megkeresése alapján az adóhatóság végzi el az adóvégrehajtás szabályai szerint.

A vámhatóság a követelés behajtása érdekében visszatartási jogot gyakorolhat, amelynek során az adós számára egyébként visszatéríthető vámot az adós vámtartozása vagy az állami adóhatóságnál nyilvántartott köztartozása összegéig visszatarthatja.

A vámhatóságok együttműködése alapján a Közösség bármely tagállama megkeresést küldhet a magyar vámhatósághoz a tartozás végrehajtása érdekében, és viszont.

6. A fizetési késedelem jogkövetkezménye, vámjogi szankciók

A késedelmes fizetés jogkövetkezménye az esedékes vám, a (nem közösségi) adók és díjak után fizetendő késedelmi kamat, amely a fizetési határidő lejártát követő naptól a tartozás megfizetése napjáig számítandó fel. A késedelmi kamat mértéke – a magyar szabályozás szerint – késedelmes naponként a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része, de legalább kétezer forint.

Súlyosabb jogsértések (például ha az árukat jogellenesen juttatták be a Közösség vámterületére, az árukat a vámfelügyeletből jogellenesen elvonták, nem teljesítettek bármely vámeljárásból származó kötelezettséget) az esedékes vám, nem közösségi adók és díjak összege után emelt mértékű a késedelmi kamat – naponta az említett tartozás 50 százalékának 365-öd része, de legalább tizenötezer forint – kiszabására kerül sor.

Amennyiben az aktív feldolgozás vagy ideiglenes behozatal alá tartozó végtermékek vagy importáruk tekintetében vámtartozás merül fel, az érintett időszakra vonatkozó behozatali vámok összege után kiegyenlítő kamatot kell fizetni. Ennek mértéke az EKB havi értesítőjének statisztikai mellékletében közölt 3 hónapos pénzpiaci kamatláb, melyet arra a tagállamra alkalmaztak, ahol az engedélyben előírt első művelet vagy felhasználás megtörtént, vagy meg kellett volna történnie.

A vámhatóság, ha az adós gazdasági vagy szociális helyzete indokolja, továbbá akkor, ha a vámot a fizetésre előírt határidő lejártától számított öt napon belül megfizetik, eltekinthet a késedelmi kamat beszedésétől.

Kis jogalkotói bizonytalanság után 2008. január 1-től újra visszakerült a magyar vámjogba a vámigazgatási bírság intézménye, mely a Vámkódexben, valamint az EK végrehajtási rendeletében, illetve a magyar vámjogszabályokban meghatározott egyes (de nem kevés) kötelezettségek megszegése esetén teljesítendő szankció. Ez a bírság egy eljárásban ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy más kötelezettségszegés esetén többszörösen (ismételten) is kiszabható.

A bírság mértéke az egyes kötelezettségszedések esetén változik:

1. Ha az EUR.1 vagy EUR-MED szállítási bizonyítványt vagy származási nyilatkozatot tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévő adatok ellenőrzése céljából visszaküldi Magyarországra, illetve külföldi megkeresés nélkül a magyar vámhatóság az előzőekben nevesített okmányokat, valamint a „Beszállítói Nyilatkozatokat vizsgálat tárgyává teszi, és az utólagos vizsgálat során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportőr vagy a beszállító az eladási ár, annak hiányában az áru értékének egy százalékát, de legalább százezer forint, legfeljebb

a) vámhiány keletkezése esetén a vámhiány 50 százaléka,

b) ha vámhiány nem keletkezik, szervezet esetében egymillió forintig, természetes személy esetében százezer forintig terjedő összegű vámigazgatási bírságot köteles fizetni. Hosszú távú beszállítói nyilatkozat esetében a mindenkori legmagasabb bírságot kell megállapítani.

2. Ha más mulasztás vagy tevékenység következtében keletkezik vámhiány, vámigazgatási bírságként a vámhiány 50 százalékát kell kiszabni. Nem kell a vámigazgatási bírságot kiszabni és beszedni, ha annak összege kevesebb 2500 forintnál.

3. Amennyiben a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány nem keletkezik, a vámigazgatási bírság szervezet esetében egymillió forintig, természetes személy esetében százezer forintig terjedhet. Ekkor a bírság kiszabásánál a vámhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az ügyfél jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az ügyfél, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el.

4. Ha az ügyfél a gyűjtő vámáru-nyilatkozat vagy a vámáru-nyilatkozat adatainak módosítását a korrekcióra okot adó okmány kiállítását követő hónap 15. napjáig a vámhatóságnál kérelmezi, a vámhatóság a módosítás elfogadásakor a vámigazgatási bírság kiszabását mellőzi. Ha az ügyfél a korrekciót a fenti időponton túl, de még a vámhatóság ellenőrzése vagy utólagos ellenőrzése előtt kérelmezi, és ha az általa elmulasztott, vámhiányt okozó kötelezettséget pótlólagosan, még a vámhatóság intézkedése előtt teljesíti, a vámigazgatási bírság mértéke a kiszabható bírság 25 százaléka.

A vámigazgatási bírságot nem lehet kiszabni, ha természetes személy esetében a kötelezettségszegés következtében büntető- vagy szabálysértési eljárás indult.

A vámigazgatási bírságot – a fizetésre kötelezett kérelmére – az illetékes vámszerv elengedheti vagy mérsékelheti, ha

a) a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság kiszabására nem került sor, és

b) a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és vele egy háztartásban élő és eltartásra szoruló közeli hozzátartozói megélhetését, illetve a kereskedelmi forgalommal kapcsolatban a szervezet tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné,

c) az ellenőrzés és az utólagos ellenőrzés alkalmazásában – az a)–b) pontban foglaltak figyelmen kívül hagyásával – a fizetésre kötelezett vizsgálati időszakban nyilvántartott vámigazgatási bírságainak összege nem haladja meg az ezen időszakban kiszabott vámtartozás összegének 3%-át.

Nincs helye a bírság elengedésének, mérséklésének, ha a vámhiány a vámtartozás megállapításához szükséges adatok eltitkolásával, meghamisításával vagy egyéb rosszhiszemű magatartással függ össze.

A megfizetett vámigazgatási bírság a központi költségvetés bevétele.

7. A vámtartozás megszűnése

A vámtartozás megszűnik:

− a vámösszeg megfizetésével;

− a vámösszeg elengedésével;

− az árunyilatkozat érvénytelenítésével;

  • − ha az árut kiadása előtt lefoglalták,[270] és ezzel egyidejűleg vagy ezt követően a vámhatóság utasítására elkobozták, megsemmisítették vagy felajánlották az Államkincstár számára, illetve valódi jellege, előre nem látható körülmények vagy vis maior eredményeként megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul károsodott;

− ha az árut, amelynek tekintetében vámtartozás keletkezett jogellenes beléptetés miatt lefoglalták, és ezzel egyidejűleg vagy ezt követően elkobozták;

− ha a preferenciális elbánás nyújtásának lehetővé tételére elvégzett vámalakiságokat törlik. Ez utóbbi esetben a preferenciális szabályok szerinti tartozás szűnik meg, ami azzal jár, hogy az áru nem válik közösségivé e speciális szabályok szerint. Az áru további sorsáról ezt követően a nyilatkozattételre jogosult dönt. Például kérheti valamelyik vámeljárás lefolytatását vagy lemondhat az importálásról.

Tartalmilag és formailag ugyan nem eredményezi a vámtartozás megszűnését, de azzal azonos hatású, ha a követelés elévül vagy az adós jogerősen megállapított fizetésképtelensége (felszámolása) miatt a vámtartozás behajthatatlan.

Visszafizetésről a már befizetett vámok, hitelkamat, késedelmi kamat, elengedésről pedig vámtartozás (még be nem fizetett vámok) esetén beszélhetünk.

A szóban forgó vámösszeg visszatérítését vagy elengedését attól a vámhatóságtól kell kérni, amelynél a behozatali vagy kiviteli vám a könyv szerinti nyilvántartásba vétele történt.

Az aktív feldolgozásnál már bemutatott visszatérítésen kívül a vámokat a vámhatóság köteles visszafizetni vagy elengedni, ha

a) ha a vámhatóság a vámot tévesen szabta ki;

b) az érvénytelenített árunyilatkozat alapján szabott ki vámot;

c) a vámot olyan áru után szabta ki, melyet hibás teljesítés miatt kiszállítottak a Közösség területéről.

A vámhatóság[271] a visszatérítendő vámot a visszafizetésről rendelkező határozat elfogadásától számított három hónapon napon belül köteles visszautalni. Ameny- nyiben ezt a határidőt elmulasztja, késedelmi kamatot (jegybanki alapkamat kétszerese) köteles fizetni.



[268] Amennyiben a kezest a vámhatóság a meg nem fizetett vámadósság megfizetésére kötelezi, úgy a kezes vámadósnak is minősül (BH2010. 52.).

[269] A kivetett vámot – a megállapításától kezdődően – a számlavezető vámszerv ügyfelenként (adósonként) tartja nyilván.

[270] Az Európai Unió Bírósága a Veli Elshani és a Hauptzollamt Linz között folyamatban lévő C- 459/7. sz. ügyben hozott ítéletében azt állapította meg, hogy az Európai Közösség vámterületére jogellenesen beléptetett áruk lefoglalása csak akkor jár a vámtartozás megszűnésével, ha az említett áruk még nem haladtak túl az e területen elhelyezkedő első vámhivatalon.

[271] A kivetett vámot – a megállapításától kezdődően – a számlavezető vámszerv ügyfelenként (adósonként) tartja nyilván.