Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

VIII. Az egyes vámeljárások

VIII. Az egyes vámeljárások

Vámeljárás csak az ügyfél kérelmére történhet, ennek hiányában a vámhatóság érdemi intézkedés megtételére nem jogosult.

Minden vámkezelési módra igényelhető egyszerűsített vámeljárás. Ezek annyiban különböznek a később ismertetendő normál eljárásoktól, hogy a megyeszékhelyen működő vám- és pénzügyőri hivataltól az erre jogosító tevékenységi engedéllyel rendelkező ügyfelek (az engedélyezett gazdálkodók) speciális feltételek teljesítése mellett kérhetik a vámkezelést. Ilyen lehet a hiányos vámáru-nyilatkozat esetén követendő eljárás, mely lehetővé teszi a vámhatóság számára, hogy kellően indokolt esetben olyan vámáru-nyilatkozatot is elfogadjon, amely nem tartalmazza az összes szükséges adatot vagy amelyhez nem csatolták a szóban forgó vámeljáráshoz szükséges valamennyi okmányt.

Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás azt is lehetővé teszi, hogy az árukat a szóban fogó vámeljárás alá vonják egy egyszerűsített vámáru-nyilatkozat benyújtása mellett, s ezt követően kiegészítő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani, amely lehet általános, időszakos vagy összegző jellegű.

A Vámkódex ismeri a helyi vámkezelési eljárást is, amely azt teszi lehetővé, hogy az áruk szóban forgó vámeljárás alá vonását az érintett személy helyiségében vagy területén, illetve a vámhatóság által megjelölt vagy jóváhagyott más helyen végezzék el. Az áru újra kivitele, megsemmisítése és átengedése az Államkincstár javára nem igényel vámeljárást, ugyanakkor megemlítjük, hogy a Vámkódex ezekre az esetekre is tartalmaz rendelkezéseket, amelyek tárgyalását azonban most mellőzzük.

A Vámkódex az alábbi vámeljárásokat határozza meg:[265]

− a szabad forgalomba bocsátást;

− az árutovábbítást;

− a vámraktározást;

− az aktív feldolgozást;

− a vámfelügyelet melletti feldolgozást;

− az ideiglenes behozatalt;

− a passzív feldolgozást;

− kiviteli eljárást.

1. Szabad forgalomba bocsátás

A leggyakrabban igényelt vámeljárás. Ennek befejeztével a nem közösségi áru a közösségi áru vámjogi helyzetét nyeri el, és ezzel az áru kikerül a vámhatóság felügyelete alól, azzal ezek után szabadon lehet rendelkezni, az áru tehát a belföldi, pontosabban a közösségi áruval azonos státusú lesz.

A szabad forgalomba bocsátást megelőzi, az áru behozatalával kapcsolatban szükséges egyéb vámalakiságok elvégzése, továbbá a fizetendő vámok és forgalmi adók megállapítása. A szabad forgalomba bocsátás maga után vonhatja az esetleges kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazását is.

Ez a vámeljárás elvégezhető:

− vámfizetés mellett;

− vámfizetés mellett, de kedvezőbb fizetési feltételekkel (részletfizetés, halasztott fizetés);

− kedvezőbb vámtétel alkalmazásával (preferenciális vámtétel, vámkontingens, vámkedvezmény, vámfelfüggesztés);

− vámmentesen.

2. Árutovábbítás

Az árutovábbítás az a vámeljárás, amely az áruk vámterületen belüli szállítását meghatározott keretek és feltételek mellett lehetővé teszi, biztosítva ezen áruk vámszempontból való nyilvántartását, vámfelügyeletét. Ez az eljárás teszi lehetővé, hogy a vámeljárásokat ne a vámhatáron végezzék el, hanem a Közösség belterületén, az illetékes vámhatóságnál vagy akár az importőr székhelyén. Az árutovábbításra sor kerülhet például a TIR-egyezmény, az ATA-egyezmény vagy a Rajnai Manifest alapján, továbbá közösségi külső árutovábbítás történhet T 1. okmány alkalmazásával. Az árutovábbítási eljárás lehet külső vagy belső árutovábbítás.

A külső árutovábbítási eljárás lehetővé teszi meghatározott áru elszállítását a Közösség vámterületén belül egy adott pontról a másikra. Külső árutovábbítás alá vonható a nem közösségi áru anélkül, hogy arra behozatali vámok, más terhek vagy kereskedelempolitikai intézkedések vonatkoznának. Ugyanígy azon közösségi áruk is ezen vámeljárás alá vonhatók, amelyekre speciális kiviteli intézkedések vonatkoznak. A külső árutovábbítás nem változtat az áru vámjogi helyzetén, ezért ez az eljárás alkalmazható például a vámraktárba való betárolásig vagy a szabad forgalomba bocsátásig.

Az árutovábbításkor a vámhivatal – a vámkezelést kérő kérelmét is figyelembe véve – meghatározza a rendeltetési vámhivatalt és az áru bemutatási határidejét, amelyen belül az áru további vámkezelését kell kérni.

A belső árutovábbítás lehetővé teszi a Közösség vámterületén lévő egyik pontról a másikra közösségi áruk harmadik ország területén történő szállítását vámjogi helyzetükben történő változás nélkül.

3. Vámraktározás

Ez az eljárás is ideiglenes vámkezelési mód, mivel az áru vámjogi sorsa a raktározás után dől el. Az áru a vámraktárban nem tartozik a behozatali vámok vagy kereskedelempolitikai intézkedések hatálya alá. A kitárolást követő szabad forgalomba helyezés során válhat csak esedékessé a vámfizetés (hitelfunkció), újrakivi- tel esetén vámot és egyéb terheket nem kell fizetni (tranzitfunkció) és a klasszikus raktározási feladatokat is elláthatja (logisztikai funkció). Vámraktárban tárolhatók a nem közösségi áruk, továbbá azok a közösségi áruk is, amelyekre exportálásuk miatt speciális szabályok vonatkoznak. Jellemzően e körbe tartozik az az áru, amely exportálás következtében már elveszítette közösségi státusát.

Vámraktárnak minősül a vámhatóság által jóváhagyott és felügyelete alatt álló minden olyan hely, ahol a megállapított feltételek fennállása esetén, vámfelügyelet mellett áru akár korlátlan ideig is tárolható.

A vámraktár lehet köz- vagy magánvámraktár. Közvámraktárnak (bérvámraktárnak) minősül a vámhivatal által üzemeltetett, illetve a raktárengedélyes által fenntartott, a vámhatóság által engedélyezett raktár, amelyben bárki rendelkezése alatt lévő áruk raktározhatók. A magánvámraktárban csak a raktárengedélyes árui tárolhatóak. A vámhatóság által engedélyezett vámraktárban a vámáru az engedélyben meghatározott feltételek mellett raktározható.

A vámhatóság által kijelölt személy meghatározott nyomtatványon raktárnyilvántartást köteles vezetni, a vámraktározási eljárás hatálya alá vont minden áruról, függetlenül attól, hogy köz- vagy magánvámraktárat üzemeltet.

4. Aktív feldolgozás

Aktív feldolgozásnak minősül, ha nem közösségi árut visszaviteli kötelezettség mellett a Közösség vámterületén feldolgozzák, és azt a feldolgozást követően – vámteher megfizetése nélkül – a Közösségen kívülre visszaszállítják (felfüggesztő eljárás), illetve ha a vámteher megfizetése mellett vámkezelt (szabad forgalomba bocsátott) árut a Közösség vámterületéről exportálják és ennek alapján a behozott áru után felszámítható behozatali vámot a vámhatóság visszatéríti (vám-visszatérítési eljárás) vagy elengedi.

A vámhatóság állapítja meg azt a határidőt, amelyen belül a végterméket exportálni, reexportálni vagy vámjogi sorsát egyéb módon kell rendezni.[266] A határidő meghosszabbítható akkor is, ha az eredetileg meghatározott határidő már lejárt (de így sem haladhatja meg a 12 hónapot).

5. Vámfelügyelet melletti feldolgozás

Ez az eljárás lehetővé teszi a Közösség vámterületén nem közösségi áruk felhasználását olyan műveletekben, amelyek megváltoztatják az áruk jellegét vagy állapotát, anélkül hogy azokra vámok vagy kereskedelempolitikai intézkedések vonatkoznának, és lehetővé teszi, hogy az ilyen műveletekből származó termékeket, tehát a feldolgozás nyomán létrejött terméket a rájuk vonatkozó behozatali vámtétel mellett bocsássák szabad forgalomba. Az ilyen termékeket nevezzük feldolgozott termékeknek.[267]

E vámeljárást csak az ilyen típusú tevékenységre engedéllyel rendelkező személyek igényelhetik.

6. Ideiglenes behozatal

Ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt az árut, amely a nem közösségi személy tulajdonjogának fenntartása mellett, ideiglenes használat, bemutatás vagy kipróbálás céljából, visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt. Ez az eljárás lehetővé teszi – teljes vagy részleges behozatali vámok alóli mentesség mellett, és anélkül, hogy kereskedelempolitikai intézkedések hatálya alá tartoznának – az újrakivitelre szánt nem közösségi áru felhasználását a Közösség vámterületén anélkül, hogy – a használat miatti szokásos értékcsökkenést kivéve – bármilyen változáson mennének keresztül. Az áruk legfeljebb huszonnégy hónapig maradhatnak ideiglenes behozatalban, mely határidő indokolt esetben, kérelemre meghosszabbítható. Az ideiglenes behozatal keretében vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni vagy harmadik személy, szervezet részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni nem szabad. Természetesen amennyiben azt szabad forgalomba szeretnék bocsátani, úgy a vámteher megfizetése után erre lehetőség van.

Ideiglenes behozatal történhet a behozatali vámok alóli teljes vagy részleges mentességgel. A vámjogszabályok meghatározzák, hogy milyen árukra adható teljes vámmentesség, ami azt is jelenti, hogy az e körbe nem tartozó áruk részleges mentességgel hozhatók be a Közösség vámterületére ideiglenes behozatal keretében, eltekintve a fogyasztási cikkektől. Teljes mentesség adható például szállítóeszközökre, utasok személyes használható tárgyaira, a sportcélokra behozott árukra, katasztrófák következményeinek felszámolásához használt anyagokra, orvosi és laboratóriumi felszerelésekre, állatokra, határövezetekben történő felhasználásra szánt árukra.

A behozatali vámok alóli részleges mentesség esetében a fizetendő vám összege minden olyan hónapra vagy töredék hónapra, amelynek során az árut ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonták, azon vámok összegének 3 százaléka, amelyeket akkor kellett volna megfizetni az említett áruk után, ha azon a napon bocsátották volna szabad forgalomba, amelyen ideiglenes behozatali eljárás alá vonták. Az így felszámítható vám összege nem lépheti túl a szabad forgalomba bocsátás szerint kiszabható vám összegét.

Passzív feldolgozásban kell vámkezelni azt az árut, amelyet visszahozatal szándékával végzett feldolgozási tevékenység – így különösen: összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás, bértermelés – céljából kívánnak ideiglenesen külföldre kiszállítani. Ez az eljárás lehetővé teszi a feldolgozási műveletből származó termék (végtermék) visszahozatalát követő szabad forgalomba bocsátását teljes vagy részleges behozatali vámmentességgel. Ez utóbbi attól függ, hogy a visz- szahozott áru jellemzői mennyiben egyeznek meg a kivitt áru jellemzőivel.

8. Kivitel

A kiviteli (export) forgalom számos különbséget mutat a behozatali (import) forgalommal összevetve. Az alapvető különbség, hogy az exportforgalmat általában nem terheli vámfizetési kötelezettség, ugyanis ismert, hogy kiviteli vámokat csak ritkán alkalmaznak a Közösségben. A kiviteli eljárás lehetővé teszi, hogy a közösségi áru végleges rendeltetéssel elhagyja a Közösség vámterületét. Az eljárás alapvető célja így nem lehet a vámigény érvényesítése, azonban az árukivitellel összefüggő gazdasági érdekek védelme érdekében szükség van a kiviteli forgalom ellenőrzésére is.

A kiviteli nyilatkozatot annak a helynek a felügyeletéért felelős vámhivatalhoz kell benyújtani, ahol az exportőr letelepedett, vagy ahol az árut a kivitelhez becsomagolták vagy berakták. A vámhivatal a kivitelt akkor engedélyezi, ha a szóban forgó áru, ugyanolyan állapotba hagyja el a Közösség területét, mint amilyenben a nyilatkozat elfogadásakor volt.



[265] A Modernizált Vámkódex ezeket másként rendszerezi:

a) a szabad forgalomba bocsátás;

b) különleges eljárások;

− árutovábbítás (külső és belső),

− tárolás: átmeneti megőrzés, vámraktározás és vámszabad területek,

− különleges felhasználás: ideiglenes behozatal, meghatározott célra történő felhasználás,

− feldolgozás: aktív feldolgozás, passzív feldolgozás,

c) kivitel.

[266] Tej és tejtermékek esetén nem haladhatja meg a négy hónapot, illetve állatok hízlalása és húsfeldolgozás esetén a hat hónapot.

[267] Például az áruk selejtezése, alkatrészek vagy alkotórészek visszanyerése, az újrafeldolgozás céljából behozott áruk.