Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

IV. A vám alapja

IV. A vám alapja

A vám alapja az árunak az az értéke (vámértéke), amelyre a fizetendő vámot kivetik.

A vámérték megállapítása a Vámkódexben a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően kerül meghatározásra, vagyis a GATT (1994.) VII. cikkében, valamint a

  1. cikk végrehajtására vonatkozó megállapodásban (a továbbiakban: Vámérték- egyezmény) foglaltak szerint.

1. A vámérték meghatározása

A vámérték meghatározására vonatkozó rendelkezések több megoldást tartalmaznak, azonban, amennyiben lehetséges, mindig a sorrendben előbb állót kell alkalmazni. Eszerint a vámérték lehet az ügyleti érték (Vámkódex 29. cikk.); azonos áru ügyleti értéke (30. cikk.); hasonló áru ügyleti értéke (30. cikk); egységáron alapuló érték (30. cikk); számított vámérték (30. cikk).

Az ügyleti érték, vagyis a Közösség vámterületére irányuló eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy fizetendő ár, feltéve hogy az ügylet vagy a szerződő felek kapcsolatának jellemzői nem zárják ki az ügyleti érték alkalmazását. Ilyen kizáró ok lehet például, ha a vevő nem szerez korlátozásmentes tulajdonjogot az áru felett vagy a vételár meghatározásakor nem pusztán az áru értékét vették figyelembe, hanem egyéb feltételeket is, vagy a szerződő felek kapcsolatban állnak egymással (például kapcsolt vállalkozások) és emiatt az ügyletérték nem azonos az áru tényleges (piaci) árával.

Amennyiben a vámérték nem határozható meg az ügyletérték alapján, amint ez már szóba került, sorrendben, a következő értékek szolgálnak a vám alapjául.

Az azonos áru ügyleti értéke: azonos árunak kell tekinteni azt az árut, amely ugyanazon országból származik és közel azonos időben importálták, azonos minőségű, azonos mennyiségű, azonos kereskedelmi szintű, továbbá minden tekintetben megegyezik a vámeljárás alá vont áruval.

A hasonló áru ügyleti értéke: hasonló árunak kell tekinteni azt az árut, amely ugyanabból az országból származik, közel azonos időben (+/-45 nap) importálták, ugyanazon funkciókat képes ellátni, kereskedelmileg is helyettesítő, felcserélhető, tehát nem minden tekintetben egyezik meg a vámeljárás alá vont áruval, de hasonló tulajdonságokkal rendelkezik és hasonló összetevő anyagokból áll. Ameny- nyiben több lehetséges ügyleti érték merül fel, akkor a legalacsonyabbat kell figyelembe venni.

Az egységáron alapuló érték meghatározása olyan módszer, amely az importált árukkal azonos vagy hasonló importált és értékesített árut vesz figyelembe, mégpedig azt, amit a legnagyobb összmennyiségben értékesítették a Közösségen belül az eladókkal kapcsolatban nem lévő személyek számára.

Ugyancsak alkalmazható a számított értéken alapuló módszer, amely alkalmazása esetén figyelembe kell venni az importált áru önköltségét (anyag, feldolgozás stb.), az azonos típusú áru – az adott exportőr országból a Közösségbe irányuló – értékesítése esetén rendszerint kialakuló nyereséget (és az általános költségeket), továbbá az alkalmazandó korrekciós tételeket.

Amennyiben a 29. és 30. cikken alapuló, az előzőekben ismertetett módszerek egyike sem alkalmazható, akkor a Vámkódex általános szabályai és Vámérték- egyezmény az irányadók, különös tekintettel utóbbi 7. cikkére, amely szabad kezet ad a vámérték meghatározására (összehasonlítás, becslés stb.), azzal hogy nem lehet a vámérték, illetve ennek meghatározására szolgáló módszer:

− a Közösség területén előállított áru közösségbeli eladási ára;

− olyan rendszer, amely két alternatív érték közül a magasabbat veszi a vámérték meghatározásának alapjául;

− az áruknak az exportáló országbeli belföldi piaci ára;

− az előállítás költsége, ha az eltér az azonos vagy hasonló árura meghatározott értékektől;

− valamely, a Közösség vámterületének részét nem képező országba irányuló kiviteli ár;

− minimális vámérték alkalmazása;

− tetszőleges vagy fiktív érték alkalmazása.

Bármely értéken alapul is a vámérték meghatározása, azt a Vámkódex 32. cikke alapján korrigálni kell azokkal a költségekkel (díjak, költségek stb.), amelyek a Közösség vámterületére való belépés helyéig[262] felmerültek. Ilyen például a szállítási, ki- és berakodási költségek, tárolóeszközök költségei, licencdíj, know-how díj, tervezési díj, fejlesztés, művészmunka díja, biztosítási díj.

Az egyes romlandó áruk vámértékére vonatkozóan az EK végrehajtási rendelet egyszerűsített eljárás alapján engedi a vámértéket meghatározni.

2. A vámérték bevallása

Ha a vámérték megállapítása szükséges, úgy az importárukra vonatkozó vámáru-nyilatkozathoz egy erre a célra szolgáló formanyomtatványon vámértékbevallást kell mellékelni. A vámértékbevalláshoz mindig csatolni kell a vámértékbevallás alapjául szolgáló számlamásolatot is.



[262] A Közösség vámterületére történő belépés helye a vámérték meghatározás szempontjából:

a) tengeri forgalomban a kirakodási kikötő vagy az átrakodási kikötő, amennyiben az átrakodást e kikötő vámhatósága igazolja;

b) tengeri, ezt követően átrakodás nélküli belvízi árufuvarozás esetén az első kikötő, ahol a kirakodás megtörténhet, akár a folyó vagy csatorna torkolatánál, akár belsőbb szakaszon, amennyiben a vámhivatalnak igazolják, hogy a fuvardíj a kirakodási kikötőig nagyobb, mint az első kikötőig;

c) vasúti, belvízi vagy közúti árufuvarozás esetén az a hely, ahol az első vámhivatal található;

d) egyéb eszközökkel szállított áruk esetén az a hely, ahol a Közösség vámterületének szárazföldi határain azok áthaladnak.