Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

III.Vámjogi alapfogalmak

III.Vámjogi alapfogalmak

1. Az áruk vámjogi helyzete

Az áru vámjogi szempontból lehet közösségi vagy nem közösségi helyzetű. Közösségi árunak minősülnek a teljes egészében a Közösség vámterületén létrejött vagy előállított áruk, melyek nem tartalmazhatnak importált árut. Azon importált áruk, amelyeket a Közösség vámterületén szabad forgalomba helyeztek vagy az ezen árukból a Közösségben létrejött, illetve előállított áruk elnyerik a közösségi áru státusát.

A nem közösségi áru meghatározása, azért lényeges, mert kizárólag ezek után kell (behozatali) vámot fizetni. Ebbe a körbe tartoznak a Közösség vámterületét ténylegesen elhagyó, majd visszaszállított eredetileg közösségi áruk is.

Miután a nem közösségi áru fogalma további jellemzőket nem tartalmaz, annak nincs jelentősége, hogy az áru

− vámmentességet élvez vagy vámköteles,

− forgalomképes vagy forgalomképtelen,

− esetleg más jogszabályokban megfogalmazott korlátozások vagy tilalmak érintik,

− a behozatalt követően külföldi tulajdonában marad,

− az áru közösségi származású-e (korábban külföldre szállított, majd visszahozott).

A közösségi vámjog ismeri még a nem kereskedelmi jellegű áru fogalmát is (vámeljárás alá vonásuk csak eseti jelleggel történik, jellege és mennyisége azt jelzi, hogy ezt az árut a címzett vagy az árut szállító személy magán-, személyes, családi használatára vagy nyilvánvalóan ajándéknak szánta).

2. Vámfelügyelet

A vámhatóságok által a vámjogszabályok és a vámfelügyelet alatt álló árukra vonatkozó egyéb rendelkezések betartásának biztosítása és adatgyűjtés céljából tett intézkedést tekintjük vámfelügyeletnek.

A Közösség vámterületére behozott bármilyen áru a beléptetése időpontjától vámjogi helyzetének (közösségi, nem közösségi) meghatározásáig vámfelügyelet alatt áll. A vámfelügyelet alatt álló árut a vámhatóság ellenőrizheti.

Az árut a vámhivatal – a benyújtott árubejelentési okmányok felhasználásával – beléptetése után nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásba vétel után a vámáru további sorsa a vámhivatal által a későbbiekben is követhető lesz.

A vámfelügyelet közvetlen és közvetett módon valósulhat meg. A közvetlen felügyelet a vámáru őrzése – ideértve a vámhivatal által üzemeltett (bérelt) vám- raktárat is – vagy hivatalos kísérése. A közvetett felügyelet a vámszervezet által gyakorolt minden egyéb felügyeleti forma.

3. Vámbiztosíték

E fogalom alatt a vámigény biztosítását kell érteni.

A vámtartozás megfizetésének biztosítása érdekében vámbiztosítékot kell nyújtani egyedi vagy tevékenységi vámbiztosíték formájában. A Vámkódex szerint a vámbiztosíték készpénz letétbe helyezésével vagy kezességvállalással nyújtható (kötelező vámbiztosítékok). Az EK végrehajtási rendelet a tagállamok számára egyéb ún. fakultatív biztosítéki formák alkalmazását is engedi.[258] Hatályos nemzeti szabályozásunk szerint egyedi vámbiztosíték – az annak nyújtására kötelezett választása szerint – készpénz letétbe helyezése, hitelintézet által vállalt bankgarancia vagy banki fedezetigazolás, biztosítási szerződés lehet. De a vámhatóság egy vámtartozás tekintetében csak egyetlen biztosíték nyújtását követelheti meg. Bizonyos az árukkal kapcsolatos tevékenység (átmeneti megőrzés, gazdasági vámeljárások, halasztott vámfizetés, egyszerűsített eljárás) engedélyezéséhez vámbiztosítékot (tevékenységi biztosítékot) kell nyújtani. A vámbiztosítékok mértéke nem haladhatja meg a szabad forgalomba kerülés esetén felszámítható vám és nem közösségi adók, díjak összegét. A vámbiztosítékot annak a személynek kell szolgáltatnia, aki ezért a tartozásért felelős vagy felelőssé válhat.

4. Vámterület, vámunió, szabadkereskedelmi övezet

VÁMTERÜLET

A vámterület hagyományosan egy ország vámhatár által övezett államterülete, amelybe beletartozik a vámszabad és a tranzitterület is. Tekintve, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagállama, s mint ilyen része a vámuniónak, a vámterület tételes jogi meghatározásakor a közösségi normákat kell figyelembe venni.

A Vámkódex területi hatálya a Közösség vámterületére terjed ki. A Közösség vámterülete magában foglalja a Közösség tagállamainak területét,[259] belföldi tengervizeit és légterét, a Monacói Hercegség területét. A Vámkódexet a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelemre kell alkalmazni. A vámterületre való belépés, kilépés, áthaladás, az export, az import és a tranzit jellegű áruforgalom csak jogilag (belföldi jogszabályok, nemzetközi szerződések) szabályozott keretek között képzelhető el. Az Európai Közösségnek tehát egységes a vámterülete, azon belül egységes vámpolitikát, vámtarifát és vámszabályokat alkalmaznak.

A GATT azt a területet tekinti vámterületnek, melyen külön vám vagy egyéb kereskedelmi szabályozást alkalmaznak e területnek más területekkel fennálló kereskedelmére vonatkozóan (XXIV. cikk 2. pont).

VÁMUNIÓ

Vámunióról akkor beszélhetünk, ha két vagy több vámterület helyébe egyetlen vámterület lép, úgy hogy a vámokat és egyéb korlátozó kereskedelmi rendszabályokat az uniót alkotó területek között eltörlik, és az unió minden egyes tagja lényegében ugyanazon vámokat és egyéb kereskedelmi rendszabályokat alkalmazza az unióhoz nem tartozó területekkel való kereskedelmében.[260]

SZABADKERESKEDELMI ÖVEZET

A vámunió jelentősen különbözik a szabadkereskedelmi övezetektől, bár alapvető célkitűzésük (egymás közötti áruforgalomban nem alkalmaznak vámokat) lényegében azonos. Amennyiben két vagy több állam megállapodik abban, hogy egymás áruival szemben nem alkalmaznak vámokat, de harmadik országokkal szemben mindegyik állam a saját vámtarifáját és vámjogát alkalmazza, úgy szabadkereskedelmi övezetről beszélünk. Példaként hozhatjuk az Európai Közösség és az Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (EFTA) közötti megállapodást, az USA és Izrael közötti szabadkereskedelmi megállapodást, a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA) és az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodást (NAFTA).

A GATT XXIV. cikke elismeri annak létjogosultságát, hogy egyes államok önkéntesen megkötött szerződéseikkel vámuniók vagy szabadkereskedelmi övezetek létrehozásával növeljék a részes államok között gazdasági integrációt és a kereskedelem szabadságát. Feltételként szabja azonban, hogy a vámunió vagy szabadkereskedelmi övezet létrehozása után (egy rövid átmeneti időszak kivételével) a kívülálló államok áruival szemben kiszabott vámok nem lehetnek magasabbak, mint azelőtt.

PREFERENCIÁLIS EGYEZMÉNY

A vámunió és a szabadkereskedelmi övezet létrehozó szerződések egyik önálló formában is létező eleme, a preferenciális egyezmény. Ezekben az egyezményekben a részt vevő államok csak arra vállalnak kötelezettséget, hogy egymás közötti kereskedelmükben a másik fél által exportált meghatározott termékekre a kölcsönösség elve alapján vámmentességet vagy vámkedvezményt biztosítanak. Könnyen belátható, hogy a preferenciális vámegyezmények a regionális vámmegállapodások első fokának tekinthetők, hiszen a mentességek általánossá tételével (vagyis minden a másik szerződő partner árujára való kiterjesztésével) jöhet létre a szabadkereskedelmi övezet és azt követően a vámunió.

5. Tranzitterület, vámszabad terület, vámszabad raktár

TRANZITTERÜLET

Tranzitterület a vámterület elkülönített része, amely a nemzetközi közforgalmú repülőtéren kialakított a vámhatóság által engedélyezett és vámfelügyelet alatt álló terület, amely az átutazó személyek várakozására és az átszállítás alatt lévő áruk, postaküldemények, poggyász tárolására kijelölt hely. A tranzitterület – ideértve a tranzitterületen működő létesítményeket is – a vámjogszabályok alkalmazása szempontjából külföldnek minősül.

VÁMSZABAD TERÜLET, VÁMSZABAD RAKTÁR

A vámszabad terület a vámterületen belül ipari feldolgozás vagy raktározás céljából elkülönített olyan terület, vagy e területen elhelyezkedő és a terület többi részétől elkülönített helyiségek vagy területek, ahová beszállított vámárura különleges szabályok alkalmazandók.

A nemzetközi gyakorlat szerint egy állam területére beszállított árukat vámfizetési kötelezettség terheli. Ugyanakkor a gazdasági kapcsolatok fejlődése azt igazolta, hogy indokolt megengedni – a vámáruk meghatározott feltételek melletti, vámteher-fizetés nélküli – tárolását, feldolgozását.

A Vámkódex a vámszabad terület két típusát különbözteti meg az egyik az a terület, ahol az áruk tárolása, feldolgozása történik, míg a másik, ahol vámellenőrzés és vámkezelés végezhető.

A vámszabad területté nyilvánítás során első lépésként a területet kell engedélyeztetni,[261] amelyről a tagállam értesíti a Bizottságot, majd e területre kell kérelmezni az illetékes nemzeti hatóságtól az aktív feldolgozás, vámfelügyelet melletti feldolgozás, illetve vámszabad raktározás végzését.

A vámterület egy része akkor nyilvánítható vámszabad területté, ha

a) az nemzetgazdasági szempontból indokolt,

b) az a nemzetközi áruforgalmat elősegíti és

c) a gazdasági igények és az igazgatási költségek ésszerű arányát eredményezi.

A vámszabad terület és vámszabad raktár (vámszabad területen álló épület) tekinthető a területi vámmentesség egyik esetének is, ugyanis az ide beszállított árut úgy tekintik, mintha nem lenne a vámterületen, feltéve hogy azokat nem bocsátják szabad forgalomba, nem vonják más vámeljárás alá, illetve nem használják fel vagy el a vámjogszabályban előírt feltételektől eltérő feltétel mellett.

A vámszabad terület és vámszabad raktár és határai a vámhatóság vámfelügyelete alatt állnak. Az oda be-, illetve kilépő személyek, a be-, illetve kiszállításra kerülő áruk vámellenőrzés alá vonhatók. Az áru korlátlan ideig maradhat a vámszabad területen vagy vámszabad raktárban.

6. Vámutak

A vámút olyan földrajzi pont vagy terület, amelyen árut – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – külön engedély nélkül szabad a vámhatáron átszállítani. Árut a vámhatáron átszállítani – a mellékút használatára vonatkozó eseti engedélyezés kivételével – csak vámúton szabad.

Az államok jogszabályaikban és nemzetközi szerződéseikben foglaltak szerint határozzák meg azokat az útvonalakat, azaz a vámutakat, amelyeken engedélyezik a nemzetközi személy- és áruszállítást. A Vtv. a vámutaknak két típusát különbözteti meg, a vámutat és a mellékutat. Vámutak a vámhatárt átszelő közforgalmi vasút pályái, a nemzetközi víziutak, határvízi kikötők, a vámútnak nyilvánított közutak, a nemzetközi forgalom számára megnyitott közforgalmú repülőterek, a nemzetközi áruszállításra megnyitott csővezeték és elektromos vezeték. Mellékút minden a vámutakon kívüli határt átszelő út, illetve az ideiglenes vagy eseti jelleggel a nemzetközi forgalom számára megnyitott repülőtér.



[258] Így például jelzálog alapítása, ingatlan megterhelése, követelés átruházása, váltó adása.

[259] Kivéve a Feröer szigeteket, Grönlandot, Helgoland szigetét, Büsingen területét, Ceuta és Melilla területét, a francia tengeren túli területeket, Sain-Pierre és Miguelont, Mayottot, Livigno és Cam- pione d’Italia területeit, valamint a Luganói-tó nemzeti vizeit a part és a Ponte Tresa és a Porto Ceresio közötti terület politikai határa között.

[260] Erre a legjobb példa az Európai Közösség keretén belül létrehozott vámunió. A hat alapító állam által 1957. március 25-én Rómában aláírt Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló szerződés (a továbbiakban Római Egyezmény) 3. cikke a közös piac létrehozásához szükséges konkrét tennivalók között említi a tagállamok közötti vámok, mennyiségi korlátozások, hasonló intézkedések eltörlését és a közös vámtarifa és kereskedelempolitika létrehozását a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban. Mindezekre a 8. cikk tizenkét év átmeneti időszakot adott. A határidőre (1968) azonban csak a közös vámtarifa és az egységes vámterület jött létre. A közös vámtarifával megkezdődhetett az import- és exportvámok fokozatos lebontása, miközben a határátlépéshez kapcsolódó adók miatt a tagállamok vám- és fiskális határai 1993. január 1-jéig továbbra is fennmaradtak (Maastricht 1992. február 9.). A vámunió pedig az 1994. január 1-jén hatályba lépett Vámkódexszel teljesedett be.

[261] A vámszabad területeket az adópolitikáért felelős miniszter a kereskedelempolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben jelöli ki és jelenti be az Európai Bizottságnak. A vámszabad területté nyilvánított területen az egyes üzemeltetők részére vámszabad területi vagy vámszabad raktári engedélyt, valamint a vámszabad területen történő építkezésre vonatkozó előzetes jóváhagyást a vámhatóság adja ki.