Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

II. A vámjog fogalma, jogforrási rendszere

II. A vámjog fogalma, jogforrási rendszere

1. A vámjog fogalma

A vámjog anyagi jogi értelemben a vámokra vonatkozó jogi normák és jogviszonyok összessége, amelyek meghatározzák a vám alapját, a vám mértékét, a vámfizetési kötelezettséget, a vámkedvezmény mértékét és a vámmentességet. A vámjog részét képezi a vámjog eljárási joga, továbbá a vámigazgatási eljárás, mint például a különböző vámkezelések, az áruvizsgálat, ellenőrző vizsgálat rendje, a szankciók alkalmazásának szabályai. Egyikbe sem tartoznak álláspontunk szerint a vámok kezelésével, könyvelésével, nyilvántartásával kapcsolatos normák, melyek a vámjog technikai szabályai, amelyek nem az ügyfelek és a vámhatóság (jogviszonyok alanyai) kapcsolatát szabályozzák.[256]

A nemzetközi irodalomban nincs törekvés a vámjog fogalmának meghatározására, gyakran a vámjogot mint a nemzetközi vámjog, az európai (uniós) vámjog és nemzeti vámjog összességét határozzák meg.[257] Autonóm (nemzeti) vámjogunk azokon a hatályos belföldi jogforrásokon alapul, amelyek a Közösségi Vámkódex végrehajtását szabályozzák.

2. Az Európai Unió vámjogának jogforrásai

Magyarország vámjogát az Európai Unióhoz való csatlakozást követően, már szinte kizárólag az EU/EK normái jelentik, a hatályban lévő nemzetközi jogforrásokkal együtt. A belső jogszabályok a közösségi vámjog végrehajtási szabályait tartalmazzák.

A Közösségen belüli fokozatos jogharmonizáció eredményeként jöhetett létre a Vámkódex, melynek hatásaként megszűntek a Közösség tagállamai közötti vámhatárok és ezzel együtt a Közösségen belüli vámok is.

A Vámkódex olyan általános anyagi és eljárási szabályokat tartalmaz, amelyek a tagállamok és a Közösségen kívüli országok, az ún. harmadik országok közötti áruforgalomra közösségi szinten meghozott tarifális és egyéb intézkedések alkalmazását biztosítja úgy, hogy a harmadik országok árui bármely közösségi államon belül azonos vámelbánásban részesülnek.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjától Magyarország számára is a Vámkódex, annak végrehajtási rendelete és közösségi vámtarifa jelenti azokat a jogforrásokat, amelyeket a többi tagállammal együtt, kiegészítve saját végrehajtási rendeleteivel, alkalmaz. A csatlakozással Magyarország is a közösségi belső piac részévé vált, amelyben a tagállamok az egymás közötti áruforgalomban – megszüntetve a vámeljárásokat – nem gyakorolják a vámszedés jogát (vámunió), így az áruforgalom kevesebb adminisztráció mellett, vámok fizetése nélkül történhet, megvalósítva ezzel az áruk szabad mozgásának elvét. Így a kereskedő számára, aki a Közösségbe importál vagy onnan exportál, vámszempontból nincs annak jelentősége, hogy áruját Németországban vagy esetleg Magyarországon vámkezelteti, hiszen az adminisztráció, a vámellenőrzés és a vámtételek is ugyanazok, mint bármelyik tagállamban.

A közösségi vámjog legfontosabb forrása kétségkívül a Vámkódex, de ezen kívül a vámjog forrásaihoz kell még sorolnunk a Közösség vámtarifáját és a kódexhez kapcsolódó közösségi, illetve tagországi szinten kiadott végrehajtási előírásokat, mellékleteket is.

A közösségi vámjog 1994 óta hatályban lévő (de természetesen közben többször módosított) szabályai 2008. június 4-én változtak meg lényegesen, mikor az Európai Parlament és a Tanács 450/2008. rendelete (2008. április 23.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Modernizált Vámkódexről) megjelent az unió hivatalos lapjában. A Modernizált Vámkódex azonban még nem hatályos, ugyanis rendelkezéseit végrehajtási rendeletének hatálybalépése időpontjától kellene alkalmazni. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a végrehajtási rendelet 2010-ben elkészül, azonban ez az anyaggal kapcsolatos viták miatt késik. A nyitott kérdések tekintetében még szükség lesz a tagállamok közötti kompromisszumra annak érdekében, hogy 2013. június 24-ére, a Modernizált Vámkódex legkésőbbi bevezetési időpontjára mind a kapcsolódó végrehajtási rendelet, mind a szükséges informatikai rendszerek, fejlesztések véglegessé váljanak.

3. A vámjog nemzeti jogforrásai

Csak az EU által meghatározott területeken, jogi normáiban adott felhatalmazás vagy kötelezés alapján10 nyílik arra lehetőség, hogy a tagállamok értelmezési vagy hiánypótlási céllal saját (nemzeti) jogforrásokat alkossanak. Ezek a nemzeti jogforrások sem lehetnek ellentétesek a közösségi vámjogszabályokkal.



[256] Ezek tartalmilag nem a hatóság és az ügyfél kapcsolatát rendezik, formailag rendszerint utasításként jelennek meg.

[257] Terra 1983, 77.