Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

X. Egyéb rendelkezések

X. Egyéb rendelkezések

1. A diszkrimináció tilalma (24. cikk)

A diszkrimináció tilalma a nemzetközi adójogban az jelenti, hogy az egyezmény által védett személyi kört a forrásországban nem lehet erősebben adóztatni, mint annak állampolgárait.

A szerződő államokban a másik szerződő állam állampolgárait nem lehet olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá vetni, amely más vagy terhesebb, mint amilyennek a saját állampolgárok azonos körülmények között – különös tekintettel a belföldi illetőségre – alá vannak vetve (1. bekezdés). A Modellegyezmény angol szövege a „nationals” kifejezést tartalmazza, ami ebben a speciális jelentésében tágabb, mint a „citizen”, amely ténylegesen az állampolgárt jelenti. A magyar egyezmények az állampolgár kifejezést alkalmazzák. A „nationals” és fordítása, az állampolgár ebben az összefüggésben magában foglalja egyrészt az állampolgárokat, másrészt az adott állam joga szerint megalapított jogi személyeket, szervezete- ket.40 A védelem elsősorban – a tágabb értelemben vett – állampolgársági alapon épül fel. A Modellegyezmény kifejezetten tartalmazza, hogy ezt a cikket a szerződő felek minden állampolgárára alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy belföldi illetőségűnek minősülnek-e valamelyik államban. Ez azt jelenti, hogy egy harmadik államban belföldi illetőségűnek minősülő adóalany is felhívhatja az egyezmény e rendelkezését, feltéve hogy a két állam közül az egyiknek állampolgára. A Modell- egyezmény hasonló jogvédelmet biztosít a hontalanoknak.

A telephelyeket nem adóztathatják hátrányosabban a szerződő államok, mint belföldi vállalkozásaikat. A telephelyre vonatkozó rendelkezés nem értelmezendő úgy, hogy a forrásország a másik szerződő államban belföldi illetőségű személyeknek a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján adózási célból olyan személyi kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson, amelyeket a saját belföldi illetőségű személyeinek nyújt. Ez nyilván arra az esetre vonatkozik, amikor a telephellyel összefüggésbe hozhatóak a másik szerződő államban belföldi illetőségű természetes személyek.

A forrásország vállalkozása által a másik szerződő államban belföldi illetőségű személynek fizetett kamat, jogdíj és más kifizetések az ilyen vállalkozás adóköteles nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatóak le, mintha azokat az elsőként említett államban belföldi illetőségű személy részére fizették volna. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyletei, valamint a kamat és osztalék fizetése esetén különleges kapcsolatban álló felek között, ha az ellenérték eltér a szokásos piaci ártól. Hasonlóképpen az egyik szerződő állam vállalkozásának a másik szerződő államban belföldi illetőségű személlyel szemben fennálló tartozásai az ilyen vállalkozás adóköteles vagyonának megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azok az elsőként említett államban belföldi illetőségű személlyel szemben álltak volna fenn.

Fontos rendelkezés a 24. cikk utolsó bekezdése, amely függetlenül az egyezmény tárgyi hatálya körében meghatározott adóktól, a diszkrimináció tilalmával összefüggésben minden, a szerződő államokban hatályos adónem figyelembevételét rendeli. Tehát semmilyen adóval nem lehet terhesebb helyzetet eredményezni a külföldi állampolgárok, hontalanok stb. számára, a fentieknek megfelelően.

2. Egyeztetési eljárás (25. cikk)

A nemzetközi adózással összefüggő vitás kérdések megoldásának több módját szabályozza a Modellegyezmény. Az egyik az egyeztetési eljárás, a másik a választottbírósági eljárás. Az egyeztetési eljárásra sor kerülhet az érintett adóalany kérelmére vagy az adóhatóságok kezdeményezésére.

Az adóalany kezdeményezésére indul az eljárás, ha megítélése szerint azért szenvedett jogsérelmet, mert az egyik vagy mindkét szerződő állam döntésének következtében az egyezményben biztosítottnál hátrányosabb adózási pozícióba került vagy fog kerülni. E tény tudomására jutásától 3 éven belül annak az államnak az adóhatóságához fordulhat, amelyben belföldi illetőségűnek – ha a diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezés alapozza meg igényét, úgy amely állampolgárának – minősül. Az adóalanynak ez az egyezményen alapuló joga független attól, hogy egyébként az érintett államok belső jogában milyen jogorvoslat áll a rendelkezésére. Az érintett állam adóhatósága, amennyiben az igényt megalapozottnak minősíti és az ügyet saját hatáskörben nem tudja megoldani, megkeresi a másik szerződő állam adóhatóságát annak érdekében, hogy az ügyet egyeztetési eljárás keretében oldják meg. Amennyiben a két adóhatóság megegyezésre jut, a döntés időbeli korlát nélkül végrehajtandó.

A Modellegyezmény szerint a két szerződő állam adóhatóságainak törekedniük kell arra, hogy minden vitás kérdést, ami a Modellegyezmény alkalmazásából vagy értelmezéséből fakad, egyeztetési eljárás keretében közös megegyezéssel oldjanak meg.

A Modellegyezmény 25. cikkébe néhány évvel ezelőtt került be a választottbírósági klauzula. A választottbírósági eljárásra két esetben kerülhet sor. Egyrészt akkor, ha az adóalany a fentiekben tárgyaltak szerint az adóhatósághoz fordul jogsérelmével, és a vitás kérdést a hatóságok egyeztetési eljárás keretében nem tudják megoldani. Másrészt abban az esetben, ha az adóhatóságok a közöttük felmerült, az egyezmény alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó vitás kérdést két éven belül nem tudják megállapodás alapján lezárni. A kétéves határidő a vitás kérdés másik adóhatósággal történő ismertetésével indul. A választottbíróság döntése kötelező és időbeli korlát nélkül végrehajtandó.

A Magyarország által a közelmúltban kötött, a fentiekben gyakran hivatkozott egyezmények nem tartalmaznak választottbírósági klauzulát.

3. Információcsere (26. cikk)

A Modellegyezménynek része egy információcserére vonatkozó cikk, amely alapján az adóhatóságok jogosultak és kötelesek egymás tájékoztatni az egyezmény végrehajtásához szükséges információkról. Az információcsere keretében kapott információkat titokként kötelesek kezelni a felek, ugyanúgy, mint a belső jog alapján megszerzett és kezelt információkat.

Az információcsere-kötelezettség nem jelenti azt, hogy a szerződő államokat arra kötelezné, hogy

− a jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedést hozzon;

− olyan információt nyújtson, amely jogszabályai szerint vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető be;

− olyan információt nyújtson, amely bármely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást fedne fel, vagy amelynek felfedése sértené a közrendet.

A fentiek nem értelmezhetők úgy, hogy megengedik a kért információszolgáltatás megtagadását azért, mert az információ banknak, más pénzügyi szervezetnek, kijelölt személynek, illetve képviselői vagy bizalmi minőségben eljáró személynek áll rendelkezésére, vagy mert az egy személyben lévő tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik.

Az információ iránti igényt a szerződő államok a saját joguk szerint teljesítik, és akkor is megteszik a szükséges intézkedéseket a kért információk biztosítás érdekében, ha erre a saját adóügyi céljaikhoz nincs szüksége.

4. Diplomáciai és konzuli képviseletek tagjaira vonatkozó rendelkezések (28. cikk), behajtási jogsegély (27. cikk), jegyzőkönyv

A Modellegyezmény alapján létrejött kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények nem érintik a diplomáciai és a konzuli képviseletek tagjait a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat.

A Modellegyezmény mintát kínál arra az esetre, ha a szerződő államok az adótartózások behajtása tárgyában jogsegélyt kívánnak egymásnak nyújtani. A Modell- egyezmény szerint nem pusztán az egyezmény tárgyi hatálya alá tartozó adókra terjed ki ez a jogsegély. A magyar egyezmények jellemzően nem tartalmaznak erre vonatkozó rendelkezést.

Fontos figyelni arra, hogy a felek gyakran jegyzőkönyvet (jegyzéket) csatolnak az egyezményekhez, amelyek jellemzően az egyezmény egyes rendelkezéseit értelmezik, az egyezmény részét képezik.