Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

VIII. Vagyonátruházásból származó jövedelem, egyéb jövedelem és a vagyon adóztatása

VIII. Vagyonátruházásból származó jövedelem, egyéb jövedelem és a vagyon adóztatása

Ebben a fejezetben két jövedelemtípus és a vagyon adóztatásának megosztását tárgyaljuk. Fontos hangsúlyozni, hogy az első két alfejezet a jövedelem adóztatására, míg az utolsó a vagyon adóztatására vonatkozik.

1. Vagyonátruházásból származó jövedelem (13. cikk)

Fontos különbséget tenni a vagyon hozadékaként keletkező jövedelem és a vagyon értékesítéséből származó jövedelem között. A vagyon hozadékára – ingatlanhasznosítás, kamat, jogdíj, osztalék – vonatkozó adóztatási jog megosztásának szabályait a fentiekben tárgyaltuk. Itt a vagyonátruházásból keletkező jövedelem adóztatási jogának két állam közötti elosztása kerül szóba, ami a vagyontárgy jellegétől függ.

Az első az ingatlan elidegenítéséből származó jövedelem, ami a forrásországban adóztatható. Olyan részvények vagy más hasonló tulajdon elidegenítéséből származó nyereség, amelyek értékének több mint 50 százaléka közvetlenül vagy közvetve ingatlan vagyonból származik, megadóztatható a forrásországban. A részvény mellett itt említhető például az ingatlanalapra kibocsátott befektetési jegy is.

Olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó jövedelem, amely a forrásországban lévő telephely üzleti vagyonának része, ott adóztatható. Ugyanígy a telephely értékesítéséből – akár a vállalkozással együttesen, akár attól függetlenül – elért nyereség is. Abban az esetben, ha a teljes társaságot értékesítik, a forrásországban lévő telephelyre jutó ellenérték szintén a forrásországban adózik.

A nemzetközi fogalomban közlekedő hajó és repülőgép, valamint a belföldi vizi utakon közlekedő hajók elidegenítéséből származó jövedelem abban az államban adózik, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetési helye van.

A fentiekben nem említett más vagyon elidegenítéséből származó jövedelem abban az államban adózik, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű. E körbe tartozik például az értékpapír, minden ingó dolog, ami nem a forrásországban lévő telephelyhez kapcsolódik.

2. Egyéb jövedelem (21. cikk)

Az egyik szerződő államban belföldi illetőségű jövedelmének a Modellegyez- mény előző cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek, csak az illetőség szerinti államban adóztathatók.

Ezt a cikket az irodalom „catch all clause”-nak, azaz mindent begyűjtő klauzulának nevezi, aminek az a célja, hogy ne maradjon olyan jövedelem, amelyre a Modellegyezmény nem vonatkozik.

Van egy speciális helyzet, amit a maradékszabály alól kivesz a Modellegyezmény. Az előzőek nem alkalmazandók a 6. cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik szerződő államban belföldi illetőségű kedvezményezettje a másik szerződő államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és a jog vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a vállalkozási nyereségre vonatkozó 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

3. A vagyon adóztatása (22. cikk)

A vagyon adóztatása nem a vagyonból származó jövedelemre irányul, az adótárgy a vagyon.

Ingatlan adóztatására az az állam jogosult, amelynek területén az ingatlan található. A nemzetközi adójogban kérdésként ez csak akkor merül fel, ha az adóalany a másik szerződő államban minősül belföldi illetőségűnek.

Az olyan ingó vagyontárgy megadóztatására, amely a forrásországban működő telephely üzleti vagyonának részét képezi, a forrásország jogosult.

A hajó és a repülő mint vagyontárgy és az ezek üzemeltetéséhez szükséges ingó vagyontárgyak adóztatására az a szerződő fél jogosult, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye található.

Az egyik szerződő államban belföldi illetőségűnek minősülő személy minden más vagyontárgyának adóztatására kizárólag az illetőség szerinti állam jogosult.