Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

V. Nemzetközi és szupranacionális adójog

V. Nemzetközi és szupranacionális adójog

A nemzetközi adójog fogalma ellentmondásos, ugyanis nincs szerződésen alapuló nemzetközi adó, de van nemzetközi adójog. Nemzetközi adó léte nem fogadható el a pénzügyi szuverenitás oldaláról, mert szuverén államot nem lehet adófizetésre kötelezni, hiszen mulasztás esetén kényszerítő módszerek nem alkalmazhatók.

A nemzetközi adójog funkciója elsősorban a kettős vagy többszörös adóztatás elkerülése szerződéses alapon, esetleg a viszonosság feltételével. Ha két állam adójoga ugyanazt a tényállást adóztatja, az nem jogellenes, de méltánytalan és szemben áll a nemzetközi és nemzeti adójog elveivel. További szabályozási kör a nemzetközi organizációk, tisztségviselőik és alkalmazottaik, a diplomáciai és konzuli szervek, alkalmazottak adóimmunitásának és adóztatásának szabályozása. Ez az ún. nemzetközi közjogi alapon szabályozott adóztatási kör. A nemzetközi adójog szabályozza a nemzeti adóhatóságok együttműködését (például adóügyi jogsegély intézménye) is. Így épül fel a nemzetközi adójog rendszere.[175]

A nemzetközi adójog a nemzeti adójogok szerződés szerinti alkalmazásában realizálódik. Több mint kétezer szerződés szövi már át a világot, amelyek modell- egyezmények alapján szabályozzák a jövedelmek (nyereségek) és a vagyon (tőke) adóztatását.[176] Ezek között a legfontosabb az OECD 1977. évi többször módosított Modellegyezménye,[177] az USA 1981. évi Modellegyezménye, továbbá az ENSZ Modellegyezménye a fejlődő államokkal kötendő szerződésekhez. Az egyezmények nem vonatkoznak a forgalmi, fogyasztási és jövedéki adókra, és általában a helyi adókra.[178] A forgalmi adóztatásnál azonban viszonosság érvényesülhet. A magyar nemzetközi adójogalkotás is követi ezeket a modelleket.[179]

A bilaterális egyezmények mellett létezik multilateriális egyezmény is.[180] A téma tudományos és gyakorlati vizsgálata csak a nemzeti (autonóm) adójogokkal együtt, illetve azokkal kapcsolatban végezhető el, mivel a nemzetközi adójog a nemzeti adójoggal együtt fejlődik.

A nemzetközi adójog általános elvei mellett (például az igazságosság, a jogállamiság elve) – vannak speciális jogalkalmazási elvei is (nemzetiségi, területiségi megkülönböztetés tilalmának elve stb.).[181] A nemzetközi adójogban az értelmezés elveiről Houtte értekezett.[182]

Az államokat nem terhelheti nemzetközi adó, de személyeket, illetőleg vállalkozásokat szupranacionális adó fizetésére lehet kötelezni. Magyar szempontból is lehet aktualitása e jogintézményeknek. A szupranacionális adók megjelenése a második világháború utáni jelenség. Az államok egy szupranacionális szervre ruházzák át az adóztatás jogát, az ilyen költségvetési bevételek felhasználását a szervezet szabályozza. Az adóalanyok: személyek és jogi személyek.[183]

  1. a) Az Európai Szén- és Acélközösség a tagállamok szén- és acélágazatba tartozó vállalatait megadóztatta: maximum a termelési érték 1 százalékát kellett befizetni. Ez volt történelmileg az első ilyen típusú adó a nemzetközi terepen. A befolyt bevételt az igazgatási költségek fedezésére használták fel. A szervezet 2002-ben megszűnt.[184]

b) Az ENSZ progresszív adót von le az alkalmazottainak adott fizetéséből és ezt egy „adókiegyenlítési alapba” utalják át. Ha az alkalmazottakat saját (nemzeti) államuk is megadóztatja, akkor ezt az adóösszeget az alapból nekik visszatérítik, ezzel kizárják a kettős adóztatást.

c) Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alkalmazottait egy „belső adóval” terheli meg. A banktól folyósított fizetések és mellékjövedelmek azonban mentesek a nemzeti jövedelemadók alól (az 1991. évi LV törvénnyel kihirdetett megállapodás 53. cikke).

d) Az EU is kivet progresszív adót az alkalmazottak illetményére.

A tananyag keretében oktatási és gyakorlati (jogalkalmazás) szempontból fontos jogterületet részletesen a Nemzetközi adójog című részben tárgyaljuk. Magyarország sok bilaterális egyezmény aláírója, amelyek a nemzetközi gazdasági jognak is forrásai.[185]

A nemzetközi pénzügyi jog irodalmában megjelent egy új kategória: a közös nemzetközi pénzügyi jog. Chrétien elmélete az ötvenes években a lipperti rendszert egészítette ki.[186] „Létezik-e közös nemzetközi pénzügyi jog?” (Természetesen igen, mert különben nem kérdezte volna.) Ez az elmélet abból indul ki, hogy olyan jogszabályokat kell vizsgálni, amelyek minden államra kötelezőek, de csak egy meghatározott tárgyra, az adókra vonatkoznak. Ilyenek például a vám- és kereskedelmi egyezmények, a tengeri kikötőkre előírt „közös” szabályok, a külföldiekre és a menekültekre vonatkozó általános egyezmények (conventions).

Ez az elmélet területileg is meghatározta a közös nemzetközi adójog alkalmazási területét. Ide tartoznak a föderatív államok, a vámuniók és az ún. gyarmattartó hatalmak. A nemzeti szférában a pozitív és a negatív korlátozást jelöli meg. Például a negatív korlátozás azt jelenti, hogy ezek a szabályok külföldiekre nem vonatkoznak, a pozitív pedig azt, hogy a nemzeti jog mindenképpen alkalmazandó stb.



[175] Nagy 1959, 385. Lásd még: Joint OECD/Council of Europe Convention on Mutual Assistance in Tax Matters.

[176] Az IBFD Tax Treaties Database 2001 elején 2513 dokumentumot tartalmaz.

[177] OECD 1992.

[178] Williams 1991, 87. skk.; Baker 1991. A rendszer elméletét lásd Teichner (1967), Knechtle (1979) és Williams (1991) monográfiáiban.

[179] Magyarországnak 70 állammal van a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, továbbá négy szerződése a kettős öröklési, örökösödési adóztatás elkerüléséről (2012. január 1-jei adat).

[180] Ilyen az öt északi állam szerződése (Nordic Convention) és a Karibi Közösség államainak szerződése. Az irodalomból lásd: Williams 1991, 87. skk.

[181] Bühler 1976 négy általános elvet és öt speciális elvet sorol fel. Lásd még Weber-Fas 1982, 5. §; Teichner 1967, II. rész.

[182] Houtte 1968.

[183] Bühler 1976, 19–21.; Tipke–Lang 1991, 84–86.; Teichner 1967, 9.; Lang 1981, 1394. skk.

[184] Schweitzer-Hummer 1964, 185.; Gormley 1998, 344.

[185] Az egyezményeink listáját lásd Mádl-Vékás 2004.

[186] Chrétien, Maxime: Existe-t-il un droit international fiscal commun. A tanulmány folytatólagosan jelent meg a Revue Critique de Droit International Privé, 1953. évi 2., 3., 4. és 1954. évi 1., 3. és 4. számában. Könyvalakban megjelent: Chrétien 1955. Lásd még Velles recenzióját: Revue Science Finanziére, 1957. 2.; Chrétien 1954.