Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

IV. Nemzetközi pénzrendszer és fizetések joga

IV. Nemzetközi pénzrendszer és fizetések joga

A pénzrendszer egy állam pénzforgalmának törvényes formája (dollár, forint stb. rendszer). Ezek nemzeti valuták.

a) A tranzitvaluta esetében a nemzeti valutát egy másik állam (rendszerint kis államokról van szó) területén, egyezményes alapon fizetési eszközül fogadja el. Euró valutájú államok, illetve területek: Andorra, Monaco, San Marino, Vatikán, Baleár-szigetek, Francia Guyana, Madeira, Kanári-szigetek, Martinique, Réunion,

San Pierre és Miquelen-sziget. Ausztrál dollár valutájúak: Kiribati, Nauru és Tu- valu. Liechtensteinben a svájci frank a tranzit valuta. USA dollár a tranzitvaluta: Ecuadorban, a Turks- és Caios-szigeteken, Puerto Ricóban, és az amerikai Virgin- szigeteken.[169]

b) Államközi szerződés vezeti be a közös valutát. Ilyen volt a korona az Osztrák-Magyar Monarchiában, mert a két állam ugyanazt a valutát használta.

c) A közös valuta jelenkori másik típusa az övezeti valuta, amely egységes közös pénznem, tehát a nemzeti valuták helyett működik. Övezeti valuta a frankövezet valutaegysége, a CFA frank (Communauté Francaise Africane frank). A valutáris övezet és az övezeti valuta csak részben azonos fogalmak. Az előbbiben egy központi ország valutáját használták nemzetközi, illetőleg univerzális pénzként (például Nagy-Britannia valutáját a Nemzetközösség államának saját valutája mellett a térség szoros politikai, gazdasági és pénzügyi kapcsolataiban). Az ilyen, már megszűnt övezetek nem szerződéses alapon, hanem a nemzeti devizaszabályok összehangolásával alakultak ki. A sterlingövezet mellett volt dollárövezet, spanyol és holland övezet is. Ez a frankövezet valutaunió. A tagállamok nemzeti valutájuk árfolyamát az euróhoz kötik, devizatartalékaikat is ebben képezik, nemzetközi elszámolásaikat pedig a Francia Nemzeti Bankon keresztül intézik. A bankjegyeken nem szerepel az állam neve. A CFA frank mellett külön valuta a CFP frank (Communauté Francaise Pacifique frank), ez a Francia Déli és Antarktiszi Terület külön valutája. Franciaország egyezményekkel garantálta a CFA valuta konvertibilitását euróra.[170] Közös valuta az EC dollár (East Caribbean dollar) is, amely hat kis ENSZ- tag szigetállam és két angol gyarmat fizetési eszköze. Árfolyamát az USA dollárhoz kötik. Közös valutákat kibocsátó bankok: CFA frankot Dakarban (Szenegál) és Yoaundéban (Kamerum), az EC dollárt Charlestownban Nevis sziget-államban bocsátják ki.

A pénzrendszer „világtörténetéből” ismeretesek és tanulságosak azok a törekvések, amelyek egységes pénzrendszer bevezetésére vonatkoztak, több állam rövid ideig ilyet működtetett. Megemlítjük a Latin Érmeuniót: 1865-ben Belgium, Franciaország, Olaszország és Svájc megegyeztek, hogy pénzüket a francia frank nemesfémtartalma alapján verik, és a tagországokban korlátlan fizetési eszköz lesz.[171] A francia frank kettős értékét alkalmazták az ezüst és az arany 1:15,5 paritása alapján. Az ezüst áresése (1878) és az I. világháborúban kialakult infláció miatt megrendült ez a rendszer, és 1927-ben végleg felbomlott. Az 1872-ben létrejött Skandináv Érmeunió (svéd, norvég és dán államok részvételével) egységes arany alapú közös érmerendszert vezetett be, később ezt kiterjesztették a jegybankok közötti elszámolási forgalomra is. Az államok azonban nem folytattak egységes pénzpolitikát, így az I. világháború alatt megszüntették működését.

Jelenleg az a) és c) pontban vázolt pénzrendszerek működnek, amely tehát az államok pénzügyi szuverenitásának részbeni feladását eredményezi, de gazdaságuk állapota miatt ez részükre mégis előnyös. A regionális érmeuniók nem váltak be, a kibocsátott pénzmennyiség nem volt ellenőrizhető, nem volt közös „államok feletti” emissziós központjuk és egyeztetett monetáris politikájuk.

d) Új jelenség és jogintézmény a pénzrendszer nemzetközi jogában az egységes fizetési eszköz létrehozása. Ezeknek nincs bankjegy vagy érme alakjuk, csupán a (jegy)bankok közötti elszámolások lebonyolítására alkalmazzák.[172] 1979-től ECU- egységet alkalmaztak az EK-tagállamok elszámolásaiknál, és ebben számoltak közös költségvetésükben is. Az European Currency Unit (ECU) célja egy stabil valutáris zóna megteremtése volt. Kormányközi megállapodás szabályozta a jegybankok együttműködését ebben a rendszerben.

Az Európai Unió az eddigi közös pénznek minősíthető ECU-rendszert új típusú egységes, a nemzeti valutákat felváltó valutává alakította át. 1999-től kezdődött meg az áttérés az új európai pénz, az euró bevezetésére.[173] Előbb az árfolyamokat kellett rögzíteni, megszervezni egy államok feletti emissziós központot. A bankjegyek és érmék váltópénzben, továbbá többféle címletű bankjegyben kerültek forgalomba. A bankjegyeket Frankfurtban, az érméket a tagállamokban bocsátják ki (ezek hátoldalán az eurót bevezető tagállam emblémája szerepel). 2012-ben már 17 állam közös valutája az euró mint egyetlen valuta (single currency).

e) Nemzetközi pénznek tekintik az SDR-t (magyar fordítása: különleges lehívási jog), amelyet a Nemzetközi Valutaalap tagállamai (1982-től Magyarország is tagja)[174] hoztak létre, ennek nincs bankjegy vagy érme formája. Az SDR-ben részesülő államnak joga van ezen valutát vásárolni, elsősorban a fizetési mérleg hiányának kiegyenlítésére. Ilyen értelemben nemzetközi pénz, amelynek tartalékképző és fizetőeszköz funkciója van. Az SDR-nek van árfolyama is. Az SDR célja volt biztosítani a kereskedelmi forgalom miatt megnövekedett likviditást, és hogy a dollár és az arany helyettesítője legyen.

A nemzetközi pénzrendszerek (valutarendszerek, valutáris uniók) ismerete nélkülözhetetlen a külföldi pénzügyi (kereskedelmi stb.) kapcsolatok szerződéses megalapozásához, fizetési egyezmények végrehajtásához, bankközi műveletek bonyolításához.

E témakörhöz tartozik a nemzetközi fizetések joga is. A fizetési egyezmények lehetnek államközi egyezmények és bankközi megállapodások. Ezekben kijelölik a fizetési csatornákat és módozatokat. Jogcímek: kereskedelmi és más jogcímen alapuló fizetések. Ezek mind absztrakt egyezmények abban az értelemben, hogy általános jogi kereteket írnak elő. Ezzel szemben a vagyonjogi és hitelszerződések konkrét összegben határozzák meg a fizetési kötelezettséget és a módozatokat. Fontosak az áruforgalmi szerződések (árak, mennyiség stb.). Az államok kötelezettséget vállalnak a rendszerint polgári jogi jogcímen keletkező fizetésekre, de a nemzeti devizajogszabályokat követni kell. Cél az államok közötti pénzügyi (fizetési) egyensúly biztosítása. Az over-draft azt a hitelkeretet jelenti, amelyen belül a tagállamok még túlléphetik az eredetileg meghatározott fizetési kereteket. Történelmileg az első fizetési egyezmény volt az 1931. évi magyar-svájci, majd a svájci-osztrák egyezmény.

A fizetési egyezményekben az államok megjelölik az elszámolásnál alkalmazott valutanemet. Például a magyar-kambodzsai fizetési egyezményben a felek által egyeztetett konvertibilis fizetőeszköz kifejezés szerepel, a Vietnammal kötött egyezmények szerint az elszámolás konvertibilis devizában történik. A Marokkóval aláírt egyezmény szerint a fizetések szabadon átváltható devizában bonyolódnak le. Az államok megállapodhatnak abban, hogy egy másik, tehát nem szerződő állam valutájában számolnak el. Ezt nevezik klíringdevizának. A magyar-amerikai viszonyban nincs szükség fizetési egyezményre, mert az elszámolás USA dollárban történik. A fizetések legpraktikusabb formája a klíringelszámolás. Eszerint az üzletfelek csak államuk nemzeti vagy más kijelölt bankjával állnak kapcsolatban, az importért oda fizetik be az összeget saját valutájukban, az exportért pedig ugyancsak a banktól kapják meg az összeget. Végül időszakonként a két kijelölt bank számol el egymással az esetleges különbözetről. (A nemzetközi fizetési ügyleteket a nemzetközi gazdasági jog keretében tárgyaljuk.)37



[169] A Magyar Nemzeti Bank időnként a közleményt ad ki a hivatalos devizaárfolyam-lapján nem szereplő külföldi pénznemek euróra átszámított árfolyamairól (Magyar Közlöny, 2006. 119.). Az euró a magyar Btk. szerint külföldi valuta.

[170] A Nyugat-afrikai Gazdasági és Pénzügyi Unió (WAEMU) nyolc állama, a Közép-afrikai Gazdasági és Pénzügyi Közösség (CAMC) hat állama használja. Az övezeti valutáról lásd Mann 1950, 50.; Nussbaum 1959, 401.; Schuster 1973, 230-307.; Focsaneau 1968, 239-247.

[171] Később Görögország, Spanyolország, Bulgária, Románia és a dél-amerikai államok is csatlakoztak az egyezményhez.

[172] 1950-től az Európai Fizetési Unió (EPU) tagállamai közös – a dollárhoz kapcsolt – elszámolási eszközt alkalmaztak (EUA, European Unit of Account).

[173] Az eurót a 974/98. EU-rendelet vezette be, a kibocsátáshoz már előbb a 1103/97. rendelet adott szempontokat. Az euró 1999-től magyar jogszabályokban is szerepel (vámjog, közbeszerzési törvény).

[174] 1982. évi 6. törvényerejű rendelet. Az SDR szabályozás az International Monetary Law körébe tartozik. Az IMF-nek 2007-ben 185 tagja van.