Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

9. fejezet - VIII. rész │ NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI JOG

9. fejezet - VIII. rész │ NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI JOG

„A nemzetközi pénzügyi jog az egyes államok joghatóságán túlmenő földrajzi, személyi és tárgyi vonatkozásokat ragadja meg; értelmezésével segíti a nemzetközi közjogot a nemzetközi viszonyokban felmerült pénzügyi jogi problémák megoldásában.”

G. Lippert

I. A nemzetközi pénzügyi jog tárgya és rendszere

A nemzetközi pénzügyi jog körébe soroljuk azokat a jogviszonyokat, amelyeket pénzügyi jogi vonatkozású nemzetközi szerződések, egyezmények és megállapodások rendeznek. A kapcsolatok és intézmények széles körét szabályozó szerződéseknek csaknem kivétel nélkül vannak pénzügyi rendelkezései (ENSZ Alapokmánya, békeszerződések, GATT-egyezmények), de vannak kifejezetten pénzügyi tárgyúak is (vámszerződések). Az egyezmények nevesítettek, tehát utalnak a rendezett tárgykörre (például magyar–olasz adóegyezmény, magyar–kambodzsai fizetési egyezmény). Ezeket az államok kötik, és törvényeikbe iktatják. A pénzügyi megállapodásokat felhatalmazás alapján alacsonyabb szintű szervek kötik meg (például nemzeti bankok, vasutak, posták, légiforgalmi igazgatóságok megállapodásai kapcsolataik közös pénzügyi szervezésére, elszámolására stb.).

A szabályozási kör az integrációk korszakában fokozatosan bővül, alig lehet találni olyan tárgyú nemzetközi jogviszonyt, amely mögött vagy amely előfeltételeként pénzügyi kérdés ne szerepelne. A pénzügyi viszonyokat át- meg átszövik az államközi szálak – a nemzetközi pénzügyi jog a nemzetközi jogrend állandóan jelen lévő és fejlődő tényezője.

Napjainkban bővülnek a diplomáciai kapcsolatok, tehát szabályozni kell a külképviseletek fenntartási költségeit, illetőleg ezek államközi elszámolását. A kulturális, a szociális, a műszaki, továbbá a katonai együttműködés ugyancsak igényli az államok pénzügyi kérdésekben történő megállapodását.

A nemzetközi pénzügyi jog nemcsak az államok közötti pénzmozgást szabályozza, tehát nem feltétlenül történik fizetés, hanem csak elválaszthatja egymástól a pénzügyi felségjogok köreit (például adóegyezmények). A jelen korszakban nem hagyhatók figyelmen kívül a nagy költséggel működő kormányközi organizációk és integrációk, amelyek pénzügyeit közös akarattal szabályozzák az államok: pénzügyi rendelkezést tartalmaznak az alapokmányok és a szervezetek pénzügyi szabályzatai, a vezető testületük pénzügyi határozatai, irányelvek, rendeletek stb.

A nemzeti államháztartás oldaláról nézve az említett tárgyú nemzetközi rendelkezések gazdasági hatása nem elhanyagolható. Az államok kötelezettségeket vállalnak, ennek következményei a nemzeti költségvetésekben jelennek meg. A nemzetközi jog megelőzi a nemzeti jogot, tehát amíg ezek a kapcsolatok fennállnak, addig ezeket a kötelezettségeket el kell ismerni, és teljesíteni kell, azaz az ilyen költségkereteket a parlament a költségvetésből nem törölheti, és nem is csökkentheti.

A nemzetközi pénzügyi jogviszonyok jellemzője, hogy közvetlenül nincsenek kapcsolatban árumozgással, így a külkereskedelmi kapcsolatok nem tartoznak ide. Az államokat, a nemzetközi szervezeteket és az integrációkat kötelezik ezek a szerződéses vállalások. A nemzetközi pénzügyi jog nemcsak pénzmozgást szabályoz, hanem a pénzügyi együttműködés egyéb fajtáit is. Így például az állami pénzügyi hatóságok közreműködnek más államok javára az adóbehajtásban, pénzügyi tárgyú információkat szolgáltatnak.

A nemzetközi pénzügyi jog egyes kérdéseinek átfogó tudományos tanulmányozása a XIX. század végétől kezdődik a nemzetközi magánjog keretében. A magyar jogtudomány álláspontja szerint a nemzetközi magánjog rokon területe a nemzetközi pénzügyi jog (Vékás).[140] A nemzetközi pénzügyi jognak szoros a kapcsolata a nemzetközi magánjoggal, de ez nem kollíziós jog. Nem fordulhat elő, hogy egy állam másik állam pénzügyi jogát alkalmazza. A nemzetközi jogtudomány a nemzetközi magánjogot kétarcúnak tekinti, mert belső jogi és nemzetközi jogi elemeket is tartalmazó jogág. „Az államközi kapcsolatok erősödésével, intenzívebbé válásával bővül az ilyen kettős jogágak köre, .mint például a nemzetközi pénzügyi jog.”[141]

Tantörténeti előzmény: a nemzetközi pénzügyi jognak a tudományban elsőnek „felfedezett” területe a nemzetközi adójog volt. A nemzetközi magánjog monográfiáiban a nemzetközi adójog témáját is tárgyalták. Már előbb Jacobus írt erről a XII. században.[142] A későbbi irodalomban is van nyoma ilyen természetű problémáknak. Ezek valójában és gyakrabban nagyobb súllyal akkor kerültek előtérbe, amikor a nemzetközi közjog és a nemzetközi magánjog keretében egyre több olyan financiális kérdés merült fel, amelyeket jellegüknél fogva ezek a jogágazatok nem oldottak meg. A. Schnitzer szerint a nemzetközi pénzügyi jog a nemzetközi magánjogtól közjogi jellegénél fogva különbözik.[143] Fontos munka Weiss nemzetközi magánjogi tankönyve.[144] Bar elemezte az adókötelezettség jelentkezését és problémáit a nemzetközi forgalomban.[145] Torres Campos is ezt az irányvonalat követte.[146] Végül Garelli turini professzor vágta el azt a köteléket, amely a nemzetközi adójogot a nemzetközi magánjoghoz kötötte és ezzel új tudományágazat elismerését kezde- ményezte.[147]

Gustav Lippert a nemzetközi pénzügyi jogtudomány „megteremtője”. 1912. és 1928. évi monográfiáiban összegyűjtötte korának nemzetközi szerződéseiből a pénzügyi tárgyú cikkeket, és a nemzeti jogszabályokból is kiválogatta a külföldi tényállásokat szabályozó normákat, de elmélete nem volt következetes, mert nem választotta szét a nemzetközi jogot és a nemzeti jogot (ti. a külföldi tényállások szabályozása a nemzeti jogalkotás feladata is lehet).[148]

Az újabb felfogás szerint a nemzetköziben keressük a pénzügyit, azaz a nemzetközi jog területéről válogatjuk össze a pénzügyi normákat, amelyek az államokat vagy a nemzetközi organizációkat kötelezik, illetőleg pénzügyi magatartásra felhatalmazzák. Úgy is lehetne jellemezni a helyzetet, hogy a nemzetközi jog a forma, míg a tartalom mindig pénzügyi. A tudományos vizsgálódás és a jogalkalmazás a tartalomra „koncentrál”, elfogadva azokat a tudományos tételeket, amelyek a jogforrásokra, ezek rendjének megalkotására, a belső jogba való beillesztésre stb. vonatkoznak. A nemzetközi pénzügyi jognak erre a szakterületre kiképzett szakemberei vannak, tudományos intézetek és dokumentációs központok foglalkoznak az e körbe tartozó témákkal több kontinensen. A pontos szakmai információk gyors megszerzése különösen fontos, az államközi és nemzetközi viszonyok, kapcsolatok részletekbe menő pénzügyi szabályozást igényelnek. E megállapítás ma már a nemzetközi jog művelői által is elfogadott.

A nemzetközi pénzügyi jogra vonatkozóan több variáció ismerhető fel az elméletben. Lippert és követőinek felfogása szerint a nemzetközi pénzügyi jog a nemzetközi jog része (tekintettel arra, hogy nemzetközi jogforrásokon alapul). Más felfogás szerint önálló jogág, tekintettel kiterjedt anyagára, gyakorlati jelentőségére, széles körű szakirodalmára és az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlatra.[149] Olyan nézet is van, amely szerint ez a nemzeti pénzügyi jog része, tekintettel arra, hogy a nemzetközi szabályokat nemzeti jogszabályban is kihirdetik, ez szükséges, hogy a pénzügyigazgatás azokat megismerje, illetőleg hogy az érdekelteket közvetlenül kötelező jogként jelenjen meg. Több szerző a nemzetközi pénzügyi jogot a nemzetközi adójoggal azonosítja.[150] A szerzők többsége szerint a nemzetközi adójog önálló jogterület, a többi nemzetközi pénzügyi jogi tárgyú jogforrást pedig a nemzetközi jog, illetőleg a nemzetközi gazdasági jog körében tárgyalják.

Lipperttől teljesen függetlenül a pénzügytan szociológiai irányzata a húszas évek után már szükségesnek ítélte meg egy „gazdasági és pénzügyi nemzetközi jog ki- képezését” (Goldscheid).[151]

Erler szerint a szűk értelembe vett nemzetközi pénzügyi jogot a nemzetközi gazdasági jogba kell besorolni.[152]

A nemzetközi pénzügyi jog szoros kapcsolatban van a nemzetközi gazdasági joggal. Mindkét jogterület keretében több azonos (közös) jogelvet kell követni: viszonosság, kölcsönös előnyök, legnagyobb kedvezmény, szuverenitás elismerése.[153]

Ezek egyezményekben kifejezett elvek is. Emellett mindkét jogterületen azonos természetű jogviszonyokat szabályozó normák vannak (adójog, vámjog, pénzforgalom szabályozása). A nemzetközi gazdasági jogban ezek az elvek a gazdasági külkap- csolatokban érvényesülnek, míg a pénzügyi jogban ezeket a nemzetközi közjogi kapcsolatokban alkalmazzák.

A nemzetközi pénzügyi jog keretében két aljogággal funkcionál az EU intrainteg- rációs pénzügyi joga (európai pénzügyi jog). Az összehasonlító pénzügyi tudományok érdekes vizsgálódási területe az egyes földrészeken létesített eltérő belső jogrendszerű integrációk pénzügyi joga. Jogterületnek tekinthető a nemzetközi monetáris jog, ez a monetáris és bankügyi szervezet (például IMF) és működés joga. A komplex nemzetközi pénzügyi jog „hívei” a jogi matériát a nemzetközi jogból, nemzetközi magánjogból, a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi jogból, továbbá a nemzeti jogágakból állítják össze, tekintettel a jogviszonyok egymásba fonódásá- ra. Végeredményben az alapvető kérdés nem az, hogy ez jogág-e vagy sem, hanem az, hogy behatóan kell tanulmányozni rendszerét, a kapcsolatok alapelveit, és a tudománynak is ösztönözni kell a nemzetközi pénzügyi jogalkotást.[154]

A sok ezer nemzetközi szerződés, egyezmény és megállapodás áttekintése alapján kitűnik, hogy a nemzetközi pénzügyi jognak vannak sajátos alapelvei.[155] Ezek követelmények is, sajnos nem mindig kerülnek alkalmazásra. Az alapelveket az alábbiak szerint rendszerezzük:

a) Az államok pénzügyi szuverenitásának elismerése. Ez azt jelenti, hogy az állam egyenrangú fél a másik állammal való szerződéses kapcsolatában és el kell ismerni, hogy minden állam maga alakítja ki állampénzügyi rendszerét és jogát.

A külső szuverenitás azt jelenti, hogy az államok szabadon alakíthatják nemzetközi pénzügyi kapcsolataikat. Elvileg külső szuverenitása csak államnak van, tehát a föderatív államok tagállamai nem köthetnek pénzügyi szerződéseket. Amikor egy gyarmatból önálló állam lett, már a külső szuverenitásnak tulajdonosa. Kivételként megemlítjük: Svájc kantonjainak joga van szomszéd államokkal pénzügyi szerződést kötni, de ezt a jogot 2001-től korlátozták. Egyes gazdasági és pénzügyi bilaterális szerződésekben az aláíró államok kikötik, hogy vámuniókat, szabad kereskedelmi övezeteket hozhatnak létre, ezzel is deklarálják külső szuverenitásukat.

A pénzügyi felségjog azt jelenti, hogy az államok joghatóságot gyakorolnak területükön, illetőleg állampolgáraik felett. A pénzügyi felségjogot az államok szerződéssel vagy autonóm jogukkal korlátozzák az együttműködés érdekében. Ez a belső szuverenitás korlátozása. A nemzetközi pénzügyi jog tehát kivételt szabályoz a nemzeti jogokban. A pénzügyi szuverenitást a Nemzetközi Bíróság joggyakorlata is elismeri.[156] A nemzetközi pénzügyi jog és politika centrális problémája napjainkban is a pénzügyi szuverenitás korlátozása. A pénzügyi szuverenitás korlátozható egyoldalúan (tehát nemzeti joggal), a jog kényszereszközeivel (ezekre példák a békeszerződések). A korlátozás szerződéses formái a nemzetközi adójogban (adóegyezmények) érvényesülnek.[157]

b) A viszonosság a pénzügyi jogban azt jelenti, hogy azonos tényállás mellett, azonos kedvezményt (mentességet) biztosítanak egymás jogi személyeinek vagy állampolgárainak. A viszonosság a nemzetközi pénzügyi jog önálló tényezője.[158] A szerződések természetesen a viszonosság elvére épülnek, de a viszonosságot mint követendő gyakorlatot nemzeti jogszabály is előírhatja. Nemcsak a vámjogra vonatkozhat, hanem mindenfajta pénzügyi kapcsolatra. A viszonosság a nemzetközi jogban feltétlen követelmény, mert egy állam sem nyújt előnyt a másiknak egyoldalúan. „A viszonosság feltételével” megjelölés sok nemzeti (például adó-) törvényben szerepel, ebben az esetben az érdekelt alany bizonyíthatja ennek fennálltát. A másik állam, de a pénzügyminiszter és a külügyminiszter is igazolhatják a viszonosság fennállását azonos jogviszonyra a másik államban.

c) A legnagyobb kedvezmény elve nemcsak a vámjog területén érvényesül (GATT-egyezmény), hanem az adójogban és más pénzügyi jogterületen is. Az államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy szerződő partnerüknek megadnak vagy a jövőben meg fognak adni minden olyan kedvezményt, amelyet hasonló tényállás vagy tárgy után más államoknak nyújtottak vagy nyújtani fognak. Először az 1860. évi brit–francia kereskedelmi szerződésben szerepelt ez az elv Cobden kezdeményezésére.

d) Kölcsönös előnyök nyújtására pénzügyi vonatkozásban is számos lehetőség nyílik, erre olyankor van igény, amikor viszonosság nem alkalmazható. Az államok erőteljesen kezdeményezik az ilyen előnyök kiszélesítését, mert ilyen tárgyú megállapodásban könnyebb egyezségre jutni. A kölcsönös előnyök nem feltétlenül járnak együtt a gazdasági egyenértékűséggel. A szerződésekben nincs mindig jelen az egyenlőség, az együttműködési készség jele az ilyen kedvezmények nyújtása.

e) Számos ENSZ-határozat, illetőleg nemzeti jogszabály utal arra, hogy a fejlődő államoknak támogatást, kedvezményeket kell nyújtani, ez vonatkozik az állampénzügyi területre is. A nemzeti jogszabályokban deklarált ilyen tárgyú kedvezmények vagy mentességek mögött nemzetközi szerv határozata vagy ennek az elvnek önkéntes alkalmazási készsége áll.

A nemzetközi pénzügyi jogi szabályozás célja az államgazdasági érdekek egyeztetése. Közgazdasági értelemben ez azt jelenti, hogy a pénzügyi jog eszközeivel is biztosítani kell az állami pénzügyi mérlegek egyensúlyát vagy pozitív alakulását, illetőleg védeni a nemzeti pénzügyi érdekeket. A szuverenitás korlátozását nem azért kezdeményezik, hogy a másik államnak előnyt nyújtsanak, hanem azzal a céllal, hogy ugyanilyen előnyt biztosítson az állam magának a másik fél részéről. A nemzetközi pénzügyi jog általános elve tehát az egyenlőség – ennek kell érvényesülni a nemzetközi pénzügyi jog alább vázolt rendszerében.

Megkülönböztethető a kormányközi, integrációs pénzügyi jog és a „közös” nemzetközi pénzügyi jog. A gyakorlatban megkülönböztethető továbbá az általános nemzetközi pénzügyi jog és regionális pénzügyi jog. Vannak az egész világra kiterjedően alkalmazandó szerződések.[159] A regionális pénzügyi jog (például az integrációké) korszakunk új jelensége.[160] A nemzetközi pénzügyi jog a pénzügyi tárgyú szerződések, egyezmények és megállapodások összessége, és többféle szempont szerint építhető fel. Államok szerint, integrációk szerint, korszakok szerinti beosztásban vagy a nemzetközi jogforrások típusai szerint rendszerezhető. Összehasonlító és történeti elemzés alapján a nemzetközi pénzügyi jog anyaga az alábbi rendszer szerint osztható fel.

a) államközi (kormányközi) pénzügyi jog (államok egymás közti, valamint államok és nemzetközi szervezetek kapcsolatának szabályai),

b) kormányközi organizációk pénzügyi joga (ENSZ, NATO stb.),

c) integrációs pénzügyi jog (az egyes kontinenseken létesített gazdasági-pénzügyi integrációk belső jogrendje),

d) európai pénzügyi jog (az EU pénzügyi joga),

e) interintegrációs pénzügyi jog (az egyes integrációk pénzügyi kapcsolatai).

Ebben a rendszerben tehát az a)-e) csoportok keretében a pénzügyi jog egyes

részterületei (adójog, vámjog, költségvetési jog, pénzrendszer joga stb.) tanulmányozandók, amelyek szabályai az egyes csoportokban nem mindig követnek egységes modellt.

A nemzetközi pénzügyi jog tudománya a nemzetközi közjog, nemzetközi gazdasági jog, a pénzügyi jog és a pénzügytan elméletére is épít. Ez vezető szempont a jogalkalmazásnál is ezen a komplex és állandó átalakulásnak kitett jogterületen.

Korszakonként és szerzőnként is többféle rendszert épített fel a tudomány. A nemzetközi pénzügyi jog rendszere és elvei állandóan változnak, fejlődnek. Új képződmények is létrejönnek, mint például a kontinentális integrációk pénzügyi joga. Úgy látjuk, hogy ez a jövő útja, mert a kontinensek közötti pénzügyi jog egymással rivalizálni fog.[161]



[140] Mádl-Vékás 2004, 48.

[141] Herczegh 1995, 29-30.

[142] Lippert 1912, 11.

[143] Schnitzer 1944, 48-49.

[144] Weiss 1886, 463-466.

[145] Bar 1899, 317-333.

[146] Lippert 1912, 11.

[147] Garelli 1899.

[148] Lippert műveiben a nemzetközi pénzügyi jogfejlődés történetét, jogelveit és rendszerét foglalta össze, kritikailag elemezte korának idevágó elméletét – ezzel új iskolát alapozott meg.

[149] Lásd Nagy 1961.

[150] Isay 1934, 19.; Takács 1936, 502.

[151] Goldscheid 1926.

[152] Erler 1956, 8.

[153] Mádl–Vékás 2004, 29–30.

[154] Az elméletek részletes feldolgozását lásd Nagy 1968. és 1991.

[155] A nemzetközi pénzügyi jog speciális elveire lásd Lippert 1935, 88-125.

[156] A pénzügyi szuverenitás korlátozásáról elsőként a magyar szakirodalomban: Márffy 1930, 84-95.

[157] Bille 1958.

[158] Takács 1936, 504.

[159] A „droit international fiscal commun” tulajdonképpen az adókra vonatkozik (Chrétien 1955).

[160] A regionális integrációk pénzügyi joga elsősorban a közös költségvetésre, a vámjogra, valutajogra és az adójog egyes területeire terjed ki. Ilyen integrációk működnek az amerikai és az afrikai kontinensen.

[161] Nagy 2010.