Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

7. fejezet - VI. rész │ A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ALAPOK ÉS AZ ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPOK ADÓJELLEGŰ BEVÉTELEI

7. fejezet - VI. rész │ A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ALAPOK ÉS AZ ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPOK ADÓJELLEGŰ BEVÉTELEI

1. fejezet │ A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ALAPOK BEVÉTELEI

A nemzetközi gyakorlatban – legalábbis adóstatisztikai szempontból – a társadalombiztosítási járulékokat a kereseti adókkal közösen kezelik, sőt ezeket főadónak tekintik, függetlenül attól, hogy a társadalombiztosítási ellátások finanszírozása, a járulékok felhasználása milyen elvek és célok mentén történik.

A társadalombiztosítási járulékok csak a második világháborút követően lettek fontos államháztartási bevételi források. Az is jellegzetességük, hogy a leggyorsabban növekvő források az utóbbi fél évszázadban az adók között. A fejlett országok átlaga alapján az adóbevételek negyedét adták e befizetések 1996-ban, míg 1955-ben csak 14 százalékát.[123] Az adatok azt mutatják, hogy a növekedés a jóléti államokban különösen a hetvenes évekig volt gyors, a nyolcvanas évek óta a folyamat lelassult.

A fizetési kötelezettség hazai célhoz kötött jellege – ami azt jelenti, hogy az egyes alapokba teljesített befizetéseket kizárólag az adott alap által teljesítendő ellátások finanszírozására lehet felhasználni[124] – más országokban is alkalmazott megoldás, de az OECD-országok egyharmadában a társadalombiztosítás az adózás újraelosztási mechanizmusának része. A különböző országok eltérő gyakorlatot követnek a járulékalap (bruttó kereset vagy jövedelemadó-alap) és a kulcs tekintetében is. A kulcsok lehetnek progresszívek vagy lineárisak, általánosak vagy scheduláris jellegűek, azaz jövedelemtípusonként különbözőek, s egyes országokban alsó küszöböt, míg máshol felső határt alkalmaznak. Ugyancsak eltérő a munkaadó és a munkavállaló közötti tehermegosztás is a különböző országokban.

Amint ez szóba került, a társadalombiztosítási befizetéseket az egyes országok eltérően szabályozzák; eltérő hagyományok és részben eltérő elvek alapján. Ezért a társadalombiztosítási rendszer és a befizetések értelmezése, elméleti meghatározása szempontjából lényeges, hogy mi az a konkrét (szabályozási) megoldás, amelynek keretei között a befizetések értelmezhetőek. Azokban a jogrendszerekben, amelyekben a társadalombiztosítási rendszert céladókkal finanszírozzák – e körbe tartozik Magyarország is –, a szakirodalomban néha vita tárgyát képezi a befizetések lényegének meghatározása: adó-e, vagy sem.

A társadalombiztosítási befizetések céladókként való kezelését a kötelezettségen (kényszerjellegen) túl megalapozza, hogy a befizetés és a szolgáltatás igénybevétele a befizetésektől viszonylag jól elválasztható. A járulékigazgatási feladatok adóhatósági integrációjával ez a különbségtétel még nyilvánvalóbb. Az adójelleg egyértelmű a munkaadók esetében, ezek ugyanis semmiféle ellenszolgáltatást, semmilyen társadalombiztosítási ellátást nem kapnak még közvetve sem – ez 2012-től a társadalombiztosítási járulékot fel- és kiváltó szociális hozzájárulási adó bevezetésével még hangsúlyosabbá vált. A munkavállalók által fizetett járulék felfogható sajátos kereseti adóként, mivel a személyi és családi körülményeket nem veszi figyelembe, továbbá rendszerint a jövedelemadóktól eltérően lineáris kulccsal fizetendő, sőt a mai magyar gyakorlatban – mint sok más országban – a járulékalap-maximum miatt ténylegesen degresszív.

Az adójelleggel szemben felhozott érvek között említhető a biztosítási analógia, a veszélyközösség és a szolidaritás. Sajátosan vetődik fel a járulékfizetés adójellege azokban az országokban, ahol a társadalombiztosítás a magánszférával (például magánpénztárakkal) közvetlenül kapcsolódik össze.[125]

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak szerkezetét a Pénzügyi jog I. című tankönyv[126] államháztartási része tárgyalja. A jelen fejezet a hazai társadalombiztosítási alapok bevételeinek is csak egy részét, a járulékbevételeket vizsgálja. A társadalombiztosítási alapok más bevételekkel is rendelkeznek, részben a társadalombiztosítási kiadások fedezetére (például befektetések hozama), részben a társadalombiztosítás által ellátott más feladatok teljesítésére (például családi támogatások, jövedelemkiegészítő szociális támogatások).

A hazai társadalombiztosítási járulékrendszer a nemzetközi tendenciáktól függetlenül változott az utóbbi évtizedekben. A járulékok rendszere a nyugdíjreformmal összefüggésben többször is átalakult a kilencvenes években, és csak részben a magán-nyugdíjpénztári rendszer bevezetése miatt. A kétezres évek első évtizedének végén átalakították a magán-nyugdíjpénztári rendszert, és ezzel is összefüggésben a foglalkoztatókat terhelő társadalombiztosítási járulékot felváltotta a szociális hozzájárulási adó. A járulékrendszer kapcsán az átalakítás szükségességét az élőmunka terheinek mérséklésével, a járulékfizetés kiterjesztésével, a járulékalap szélesítésével, az adminisztrációs terhek csökkentésével indokolják leggyakrabban.

A járulékfizetés anyagi jogi – és egyes eljárási – szabályait az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) és a végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet, az egészségügyi hozzájárulás előírásait az 1998. évi LXVI. törvény, a 2012. január 1-jétől bevezetett szociális hozzájárulási adó szabályait a 2011. évi CLVI. törvény IX. fejezete tartalmazza.

A járulékrendszer több csatornán keresztül működik. A munkáltatók (foglalkoztatók) által 2011 végéig fizetett társadalombiztosítási járulék valójában külön egészségbiztosítási és munkaerő-piaci, valamint nyugdíj-biztosítási járulékot jelentett, ennek helyébe lépett 2012-től a szociális hozzájárulási adó – a befizetés felhasználási céljait tekintve azonos megosztással. A munkavállaló (biztosított) nyugdíjjárulékot (a magánnyugdíj-pénztártag a csökkentett mértékű nyugdíj járulék mellett kötelező – 2010 novembere óta felfüggesztett és az állami nyugdíj-biztosítási alapba átirányított – magán-nyugdíjpénztári tagdíjat), valamint egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot fizet. Némileg leegyszerűsítve a meglehetősen eklektikusan szabályozott rendszert, az egyéni vállalkozóknál a munkáltatói és munkavállalói fizetési kötelezettségek együttesen jelennek meg. Többé-kevésbé a munkavállalói kötelezettségekkel analóg a társas vállalkozás tagjának adó-, illetve járulékfizetési kötelezettsége is. E kötelezettségeket kiegészíti a foglalkoztatói táppénz-hozzájárulás, a százalékos egészségügyi hozzájárulás, az egészségügyi szolgáltatási járulék, valamint a rendszerből rövidesen kivezetésre kerülő korkedvezmény-biztosítási járulék. Az alábbiakban elkülönítve tárgyaljuk a két társadalombiztosítási pénzalap bevételeit, a járulékok alanyai (foglalkoztatók, foglalkoztatottak stb.) szerint felépített szerkezetben.

A társadalombiztosítás alkotmányos alapjainak tárgyalására a Pénzügyi jog I. tankönyvben kerül sor, azonban a változásokra tekintettel szükséges megjegyezni: az Alaptörvény amellett, hogy a jogosultságok körében szabályozza tárgyunkat, azt is előírja, hogy a nyugdíjrendszer alapvető szabályait sarkalatos törvényben kell meghatározni (40. cikk). A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló CXCIV törvény VI. fejezete tartalmazza a nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályokat, köztük azt, hogy az állam garantálja az állami nyugdíjak kifizetését, valamint hogy a nyugdíjak reálértékét biztosítani kell. A stabilitási törvény szerint az állami nyugdíjak kifizetésének fedezetét a Nyugdíj-biztosítási Alap biztosítja. A Nyugdíj-biztosítási Alap bevételeinek meghatározását követően a törvény kifejezetten kimondja, hogy természetes személynek a nyugellátás fedezetére, törvényi kötelezettség alapján fizetett járuléka kizárólag a Nyugdíj-biztosítási Alapot illeti meg [42. § (2) bekezdés].

I. Az Egészségbiztosítási Alap bevételei

1. A foglalkoztatók (kifizetők) befizetései

SZOCIÁLIS HOZZÁJÁRULÁSI ADÓ (SZOCHO)

2012. január 1-jétől célzottan a társadalombiztosítás keretein belül, részben az egészségbiztosítás kiadásainak fedezetére a foglalkoztató (a munkáltató, a megbízó, más kifizető) mint adóalany szociális hozzájárulási adót köteles fizetni. Az adó alapja a foglalkoztató által a biztosított magánszemély önálló és nem önálló tevékenysége után kifizetett, a személyi jövedelemadó-előleg alapját képező jövedelme, figyelmen kívül hagyva – többek között – a szerzői díjnak a vagyoni jog felhasználása ellenértékeként kifizetett részét, az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet, viszont hozzászámítva az érdek-képviseleti tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj és a hivatásos nevelőszülőt megillető nevelési díj összegét. Az adóalap tehát tartalmilag szinte teljesen megegyezik a társadalombiztosítási járulékokat szabályozó törvény szerinti járulékalapot képező jövedelemmel. Az adó 27 százalékos mértékű. A számított adót adókedvezménnyel csökkenthetik meghatározott foglalkoztatók: azok, amelyek valamennyi folyamatosan foglalkoztatottjuk tekintetében tejesítik az elvárt béremelést; felmentett köztisztviselő, közalkalmazott, igazságügyi, hivatásos szolgálati állományú személy új, ezáltal a Karrier Híd Program megvalósításában részt vevő foglalkoztatója; a piacról tartósan távollévőket, pályakezdő fiatalokat, valamint szakképzettséget nem igénylő munkakörben alkalmazottat foglalkoztató munkaadók.

Az adóalany által az adó megállapítása, bevallása, befizetése havonta történik.

A kedvezmények igénybevétele után megállapított, ténylegesen befizetett adó a központi költségvetésről szóló törvényben rögzített százalékos arányok szerint a társadalombiztosítás két alapját és a legnagyobb elkülönített állami pénzalapot, a Nemzeti Foglalkoztatási Alapot illeti meg; 2012-ben az Egészségbiztosítási Alap részesedése 7,41 százalék.

EGÉSZSÉGÜGYI HOZZÁJÁRULÁS (EHO)

Az egészségügyi szolgáltatások állami forrásainak kiegészítésére, illetőleg a kizárólag egészségügyi szolgáltatásra[127] jogosultak ellátásának finanszírozására 1997 óta létező fizetési kötelezettség az egészségügyi hozzájárulás. A hozzájárulás-fizetési kötelezettség elsődlegesen a foglalkoztató szerveket terheli (de aki után „más" nem fizet hozzájárulást, az maga köteles ennek fizetésére!).

E fizetési kötelezettség jelenlegi konstrukciója összefügg az Alkotmánybíróság több korábbi döntésével, amelyek lényegében behatárolták a társadalombiztosítási járulékfizetéssel érintett kötelezettségek körét. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az osztalék után társadalombiztosítási járulékfizetést előíró rendelkezéseket [35/1997. (VI. 11.) AB határozat]. Az osztalék nem a végzett munkához, hanem a tőkéhez kapcsolódó jövedelem, ezért megalapozatlan és önkényes annak járulékalapba történő bevonása. A biztosítási elem hiányában pusztán szolidaritási alapú befizetésként előírt járulék már nem járulék, s így sérti az Alkotmány 13. §-át, mert indokolatlanul korlátozza a tulajdont. Az Alkotmánybíróság másik határozata [37/1997. (VI. 11.) AB határozat] ugyanakkor nem találta alkotmányellenesnek az egészségügyi hozzájárulás konstrukcióját. A szociális biztonságot szolgáló ellátás biztosítása nem jelenti azt, hogy az ellátások megteremtésének forrása minden esetben a társadalombiztosítási járulék legyen. Az állami feladatokhoz, kiadásokhoz szükséges pénzügyi forrásokat az állam különböző fizetési kötelezettségek előírásával teremti meg. Az egészségügyi hozzájárulás százalékos mértékű, a tételes hozzájárulás 2010-től megszűnt.

Az egészségügyi hozzájárulás tipikusan a járulékfizetés, illetve szociális hozzájárulási adó alá nem tartozó jövedelmeket, juttatásokat érinti. Alanya a kifizető, így a foglalkoztató (munkáltató) is. Alapja a belföldi illetőségű magánszemélynek juttatott, összevont személyi jövedelemadó (adóelőleg) alapjába tartozó, a külön adózó jövedelmek közül a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes juttatások és a kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapként meghatározott összege. A nem kifizetőtől származó jövedelem vagy a kifizetőt nem terhelő adóelőlegmegállapítási kötelezettség esetén az egészségügyi hozzájárulás alanya a jövedelmet szerző magánszemély.

Az egészségügyi hozzájárulás általános mértéke 27 százalék, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti béren kívüli juttatások után csak 10 százalék.

Mentes az egészségügyi hozzájárulás alól néhány juttatás, például a táppénz, baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, gyed, a gyet, az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem (tárgyi mentesség). Mentesség illet meg egyes személyeket, például a külföldi munkáltató által foglalkoztatott külföldit.

TÁPPÉNZ-HOZZÁJÁRULÁS

Elvileg önálló fizetési kötelezettséget jelent a táppénz-hozzájárulás. A foglalkoztató a biztosítottnak folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg. Ez tényleges fizetési kötelezettséget csak a társadalombiztosítási kifizetőhellyel nem rendelkező foglalkoztatóknak jelent, akiknek a terhére a megyei egészségbiztosítási pénztárak határozattal állapítják meg a havi hozzájárulási kötelezettséget.

2. A foglalkoztatottak(biztosított személyek) befizetései

EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ÉS MUNKAERŐ-PIACI JÁRULÉK

A foglalkoztatottak (biztosítottak) egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék fizetésére kötelezettek. A járulék alapja a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony (munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony stb.) alapján kapott (elszámolt), a társadalombiztosítási törvényben meghatározott járulékalapot képező jövedelem. Ennek összegét a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti önálló, nem önálló tevékenységből származó, az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem, valamint a munkavállalói érdekképviseletnek fizetett tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, a hivatásos nevelőszülői díj, vendéglátóüzletben a felszolgálási díj, a borravaló, az ösztöndíjas foglalkoztatási viszonyban kifizetett ösztöndíj figyelembevételével kell megállapítani. Az egészségbiztosítási járulék mértéke 8,5 százalék, amelyből a természetbeni ellátásokra 4, a pénzbeliekre 3 százalék fordítandó. A Nemzeti Foglalkoztatási Alapot megillető munkaerő-piaci járulékrész 1,5 százalék. Ezt nem kell megfizetnie a szövetkezeti tagnak, ha ott vállalkozási vagy megbízási jogviszonyban végez munkát, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló bedolgozónak, megbízottnak, az álláskeresési támogatásban részesülőnek, a tanulószerződés alapján tanuló szakiskolásnak, a választott tisztségviselőnek, az egyházi személynek és a saját jogú nyugdíjasnak.

A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy a 4 százalékos, a természetbeni ellátások fedezetét jelentő egészségbiztosítási járulékot köteles megfizetni, de nyugdíja folyósításának szüneteltetése esetén a 3 százalékos járulékrész is terheli.

Az egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban álló biztosított mindegyik jogviszonyában köteles a járulékalapul szolgáló jövedelme után az egészségbiztosítási járulékot megfizetni, de a legalább heti 36 órás munkavégzéssel járó biztosítási jogviszonya mellett az egyidejűleg fennálló további jogviszonyában a munkaerő-piaci járulékrész nem terheli.

EGÉSZSÉGÜGYI HOZZÁJÁRULÁS (EHO)

A nem kifizetőtől származó egyes külön adózó jövedelem megszerzése vagy a kifizetőt nem terhelő adóelőleg-megállapítási kötelezettség esetén a százalékos egészségügyi hozzájárulás alanya a jövedelmet szerző magánszemély. Ez a 14 százalékos mértékű hozzájárulás a vállalkozásból kivont, az értékpapír-kölcsönzésből, az osztalékból, az árfolyamnyereségből, az 1 millió forintot meghaladó összegű ingatlan-bérbeadásból származó, valamint a vállalkozói osztalékalap utáni jövedelmet érinti. Ha az egészségbiztosítási vagy a százalékos egészségügyi szolgáltatási járulék összege éves szinten eléri a 450 ezer forintot, nem kell ehót fizetni.

A fizető-vendéglátó tevékenységet nem egyéni vállalkozóként végző, a személyi jövedelemadózásban tételes átalányadózást választó magánszemély ehofizetési kötelezettsége a tételes átalányadó (32 ezer Ft/kiadott szoba/év) 20 százaléka.

EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSI JÁRULÉK

Az a bejelentett belföldi lakóhellyel rendelkező természetes személy, aki nem biztosított vagy nem biztosított személy eltartott hozzátartozója, és szolidaritási alapon sem jogosult az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére, egészségügyi szolgáltatási járulékot köteles fizetni. A járulék mértéke 2012-ben havi 6390 forint.

3. Az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozás tagjai utáni fizetési kötelezettségek

SZOCIÁLIS HOZZÁJÁRULÁSI ADÓ (SZOCHO)

Az állami egészségbiztosítás finanszírozására 2012. január 1-jétől a főfoglalkozású egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás a főfoglalkozású tagja után szociális hozzájárulási adót köteles fizetni. Az adó alapja az egyéni vállalkozói kivét (az átalányadózónál az átalányadó alapját képező jövedelem), illetve a társas vállalkozó tagjának személyes közreműködésére tekintettel kifizetett jövedelme, mint a személyi jövedelemadó-előleg számításánál figyelembe jövedelem, de legalább a minimálbér (középfokú végzettséget igénylő főtevékenység esetén legalább a garantált bérminimum) 112,5 százaléka. Az adó mértéke 27 százalék. Ha az egyéni vállalkozó, illetve a társas vállalkozás tagja nem főállásúnak minősül, mert egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonya is van, illetve közép- vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatos tanulója (hallgatója), a ténylegesen elért jövedelme, azaz a vállalkozói kivét, illetve a személyes közreműködésre tekintettel kapott jövedelem összege képezi az adó alapját, és nem érvényesülnek a minimális adóalapra vonatkozó szabályok. A kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas) egyéni és társas vállalkozó nem adóköteles.

A befizetett adóból a központi költségvetésről szóló törvény alapján az Egészségbiztosítási Alapot 7,41 százalékos hányad illeti meg.

EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ÉS MUNKAERŐ-PIACI JÁRULÉK

Az egészségbiztosítás kiadásainak, illetve részben a munkanélküliséggel kapcsolatos állami feladatoknak a fedezetére az egyéni vállalkozó is egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot köteles fizetni; az ún. főállású – a vállalkozási tevékenységet főtevékenységként, tehát nem munkaviszony vagy tanulói/hallgatói jogviszony mellett végző – egyéni vállalkozó a vállalkozói kivét, az átalányadózó az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a minimálbér (középfokú végzettséget igénylő főtevékenység esetén legalább a garantált bérminimum) másfélszerese után. Az egyéni vállalkozó nem köteles társadalombiztosítási járulék fizetésére, amíg például táppénzben vagy gyermekgondozási díjban részesül, ha ez alatt vállalkozói tevékenységét nem folytatja. Ha az egyéni vállalkozó nem főállásúnak minősül, mert egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonya is van, illetve közép- vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatos tanulója (hallgatója), a ténylegesen elért jövedelme, azaz a vállalkozói kivét összege képezi a járulék alapját, és nem érvényesülnek a minimális járulékalapra vonatkozó szabályok.

A társas vállalkozás a biztosított „főállású" társas vállalkozó (például gazdasági társaság vagy ügyvédi iroda) tagja után fizeti a járulékot, amelynek alapja a tag személyes közreműködésére tekintettel juttatott összeg (járulékalapot képező jövedelem), de legalább a minimálbér (középfokú végzettséget igénylő főtevékenység esetén legalább a garantált bérminimum) másfélszerese. Ha a társas vállalkozás tagja nem főállásúnak minősül, mert egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonya is van, illetve közép- vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatos tanulója (hallgatója), a ténylegesen elért jövedelme, azaz a vállalkozói kivét összege képezi a járulék alapját, és nem érvényesülnek a minimális járulékalapra vonatkozó szabályok. A kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas) egyéni és társas vállalkozónak nincs járulékfizetési kötelezettsége.

Az egyéni és a társas vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége összesen 8,5 százalék – ebből az egészségbiztosítási 4 + 3 bontásban a természetbeni, illetve a pénzbeli ellátások fedezetéül szolgál, a munkaerő-piaci járulékrész 1,5 százalékot tesz ki.

A mezőgazdasági őstermelő, amennyiben e tevékenységéből származó bevétele legfeljebb 8 millió forint, a bevétele 20 százalékát alapul véve kizárólag 4 százalék – a természetbeni ellátások fedezetéül szolgáló – egészségbiztosítási járulék megfizetésére köteles, így nem jogosult pénzbeli egészségügyi ellátásokra (táppénz, gyed).

EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSI JÁRULÉK

A kiegészítő tevékenységet folytató, azaz a nyugdíjas egyéni, illetve társas vállalkozó havi 6390 (napi 213) forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet.

EGÉSZSÉGÜGYI HOZZÁJÁRULÁS (EHO)

A személyi jövedelemadózásban átalányadózást választó mezőgazdasági őstermelő, amennyiben kistermelőnek minősül (éves bevétele nem haladja meg a 8 millió forintot), az átalányban megállapított jövedelmének alapulvételével 15 százalékos mértékű eho fizetésére köteles. Ugyanilyen mértékű a kötelezettsége az egyszerűsített személyi jövedelemadó-bevallási nyilatkozatot benyújtó (maximum évi 4 millió forint bevételével szemben annak minimum 20 százalékára költséget kimutató) őstermelőnek, a bevétel 5 százalékának alapulvételével.

II. A Nyugdíj-biztosítási Alap bevételei

1. A foglalkoztatók (kifizetők) befizetései

SZOCIÁLIS HOZZÁJÁRULÁSI ADÓ (SZOCHO)

A társadalombiztosítás keretein belül részben a nyugdíjbiztosítás kiadásainak fedezetére a társadalombiztosítási járulék helyébe 2012-től a szociális hozzájárulási adó lépett. Az új adónem foglalkoztatókat (kifizetőket) érintő szabályait e fejezetnek az Egészségbiztosítási Alap bevételeit ismertető részében tekintettük át (I.1. pont).

A központi költségvetésről szóló törvény alapján a befizetett szocho Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető hányada 88,89 százalék.

KORKEDVEZMÉNY-BIZTOSÍTÁSI JÁRULÉK

Azok a foglalkoztatók, amelyek korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatnak munkavállalókat, a számukra kifizetett járulékalapot képező jövedelem 13 százalékának megfelelő mértékű korkedvezmény-biztosítási járulék fizetésére kötelesek 2007-től. Az első évben ezt a munkáltatói terhet még teljes egészében a központi költségvetés állta (fizette be költségvetési támogatásként a Nyugdíj-biztosítási Alapba), majd a következő három évben fokozatosan – évente 25-25 százalékkal növelten – terhelték rá az érintett foglalkoztatókra 2011-ig. Tekintettel arra, hogy korkedvezményes nyugdíjazásra 2012. december 31. után már nem lehet jogosultságot szerezni, ez a járulék 2013. január 1-jével megszűnik.

2. A foglalkoztatottak (biztosított személyek) befizetése

NYUGDÍJJÁRULÉK

A foglalkoztatott (biztosított) nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Nyugdíjjárulék alapját képező jövedelemként a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyból származó (elszámolt) és társadalombiztosítási járulékalapot képező személyi jövedelemadó-köteles jövedelmet kell figyelembe venni. A nyugdíjjárulék mértéke 10 százalék. A magán-nyugdíjpénztári tagok eredetileg kisebb mértékű nyugdíjjárulék mellett a választott nyugdíjpénztárba tagdíjat fizettek, de 2010 novemberétől egy éven át a tagdíjfizetés szüneteltetését rendelték el, azaz mindenki egységesen az állami alapba nyugdíjjárulékot fizetett, és lehetőség nyílt a magánnyugdíj-pénztári tagság megszüntetésével az állami nyugdíjrendszerbe történő átlépésre. 2011 decemberében a nyugdíjpénztári tagságukat továbbra is megtartók ismét tagdíjat fizettek, 2012. január 1-jétől azonban a tagdíj helyett ismét nyugdíjjárulék fizetésére lettek kötelezve azzal, hogy a pénztártag ennek fejében jogosultságot szerezhet az állami nyugdíjbiztosítás rendszerében, és ismét kezdeményezheti magánnyugdíj-pénztári tagságának megszüntetését.

A nyugdíjjárulék alapjául figyelembe veendő jövedelem felső határa 2012-ben napi 21 700 forint, teljes naptári évre 7 942 200 forint. Az évi összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni azt az időtartamot, amelyre a foglalkoztatott személynek járulék alapjául szolgáló jövedelme nem volt (így például táppénzben, gyedben, gyesben részesült), ilyenkor a járulékfizetési felső határt az említett időtartammal arányosan csökkenteni kell. E rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a biztosítással járó jogviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg. A járulék-túlfizetést a foglalkoztató visszafizeti, illetve a jövedelemadó-bevallásban is érvényesíthető.

A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy is 10 százalékos nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban, munkarehabilitációs díjban, rehabilitációs járadékban és ellátásban, álláskeresési támogatásban részesülő személy nyugdíjjárulékot ugyanilyen mértékben fizet a kapott ellátások után.

Az egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban álló biztosított mindegyik jogviszonyában köteles a járulékalapul szolgáló jövedelme után a nyugdíjjárulékot megfizetni, azonban legfeljebb az említett felső összeghatárig. Amennyiben egyik biztosítással járó jogviszony sem áll fenn a naptári év teljes tartamán át, a napi járulékfizetési felső határt csak a biztosítással járó jogviszonyok tényleges fennállásának tartamára kell számítani.

3. Az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozás tagjai utáni fizetési kötelezettségek

SZOCIÁLIS HOZZÁJÁRULÁSI ADÓ (SZOCHO)

A társadalombiztosítási járulékot 2012-től felváltó szociális hozzájárulási adó, amely részben a nyugdíjbiztosítás kiadásainak fedezetére is szolgál, vonatkozik mind az egyéni vállalkozókra, mind – tagjaik vonatkozásában – a társas vállalkozásokra. Az adónem erre az alanyi körre vonatkozó szabályait az Egészségbiztosítási Alap bevételeinél ismertettük (I.3. pont).

NYUGDÍJJÁRULÉK

A nyugdíjbiztosítás kiadásainak fedezetére az egyéni vállalkozó is köteles a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot megfizetni. Az ún. főállású vállalkozónak a vállalkozói kivét, az átalányadózónak pedig az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a minimálbér (középfokú végzettséget igénylő főtevékenység esetén legalább a garantált bérminimum) után. Az egyéni vállalkozó nem köteles járulék fizetésére még a minimálbér után sem, amíg például táppénzben vagy gyermekgondozási díjban részesül, ha ez alatt vállalkozói tevékenységét nem folytatja. Ha az egyéni vállalkozó nem főállásúnak minősül, mert egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonya is van, illetve közép- vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatos tanulója (hallgatója), a ténylegesen elért jövedelme, azaz a vállalkozói kivét összege képezi a járulék alapját, és nem érvényesülnek a minimális járulékalapra vonatkozó szabályok.

A mezőgazdasági őstermelő, amennyiben kistermelőnek tekintendő, azaz e tevékenységéből származó bevétele legfeljebb 8 millió forint, a tárgyévet megelőző évben elért bevétele 20 százalékát alapul véve köteles a 10 százalékos nyugdíjjárulék megfizetésére, de – majdani nyugellátásának növelése érdekében – vállalhat magasabb összegű járulékfizetést.

A társas vállalkozás a biztosított főállású társas vállalkozó (például gazdasági társaság vagy ügyvédi iroda) tagja után fizetendő nyugdíjjárulék alapja az az összeg, amit személyes közreműködésére tekintettel a társas vállalkozó részére kifizetett (járulékalapot képező jövedelem), de legalább a minimálbér (középfokú végzettséget igénylő főtevékenység esetén legalább a garantált bérminimum). Töredék hónapban egy naptári napra ennek harmincad részét kell figyelembe venni. Ha pedig a társas vállalkozás tagja nem főállásúnak minősül, mert egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonya is van, illetve közép- vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatos tanulója (hallgatója), a ténylegesen elért jövedelme, azaz a vállalkozói kivét összege képezi a járulék alapját, és nem érvényesülnek a minimális járulékalapra vonatkozó szabályok.

Ezt a járulékot 2012 végéig a foglalkoztatókra vonatkozó szabályok szerint fizetni köteles a korkedvezményre jogosító munkakörnek megfelelő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, valamint társas vállalkozás is azon tagja után, aki korkedvezményre jogosító munkakörben tevékenykedik (lásd fent II.1. pont alatt).



[123] Messere 2000, 13.

[124] Az adótanban az ilyen típusú befizetéseket céladóknak nevezik.

[125] Messere 1993, 455.

[126] Pénzügyi jog I. 176-181.

[127] A biztosítottak a társadalombiztosítás összes ellátására jogosultak, de a Tbj. értelmében a nem biztosított személyek is jogosultságot szerezhetnek egyes ellátásokra; így kizárólag egészségügyi szolgáltatásra tarthatnak igényt, akik erre vonatkozóan megállapodást kötöttek az Egészségbiztosítási Pénztárral vagy nemzetközi egyezmény alapján váltak jogosulttá. Ezen kívül a Tbj. 15. §-a nevesíti azokat, akiknek a törvény erejénél fogva joguk van az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére; többek között ebbe a körbe tartoznak a táppénzben, a saját vagy hozzátartozói nyugellátásban, a nemzeti gondozási díjban, a gyermekgondozási segélyben, a gyermeknevelési támogatásban, az ápolási díjban, a rendszeres szociális segélyben részesülő személyek, a közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény magyar állampolgárságú nappali tagozatos tanulói, illetve hallgatói, a Magyar Köztársaságban lakóhellyel rendelkező kiskorú magyar állampolgárok, a bentlakásos szociális intézményben elhelyezett magyar állampolgárok, a fogva tartottak.