Ugrás a tartalomhoz

Pénzügyi jog II.

István, Simon (2012)

Osiris Kiadó

4. fejezet │ GÉPJÁRMŰADÓ

4. fejezet │ GÉPJÁRMŰADÓ

A gépjárműadó a rendszeres vagyonadók közé is sorolható, de funkciója, az adóterhelés jellege, végül a tételes jogi szabályozás alapján a vagyonadókat jellemző tulajdonságok nehezen bizonyíthatók. Mára ez az adónem a belföldi gépjárműveket illetően alapvetően helyi adóhatóság által beszedett központi adóvá vált.

Az 1991. évi LXXXII. törvény vezette be a gépjárműadózásnak a húszas évekig visszanyúló hagyományaitól eltérő rendszerét, a személyautóknál bevezetett „súlyadót". Az adó rendszerét a motorizációval járó közterhek arányosabb elosztásával, az önkormányzatok bevételeinek gyarapításával, valamint a közúthálózat karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges források bővítésével indokolták. E célok igen korlátozottan valósulhattak meg. A törvény 1995. évi módosítása nyomán a korábban egységesen szabályozott gépjárműadót – legalábbis mértékrendszerét illetően – településenként differenciált mértékben állapíthatták meg. Ez a lehetőség 2004. január 1-jével megszűnt.

A törvény az adótárgyak (a gépjárművek) két csoportját különbözteti meg, amelyeket eltérő elvek szerint adóztatnak:

− a belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal ellátott gépjárművek, valamint

− a belföldön közlekedő, külföldön nyilvántartott gépjárművek.

I. A belföldi gépjárművek adója

Az adó alanya főszabályként a gépjármű forgalmi engedélyének személyi lapjában az év első napján tulajdonosként feltüntetett személy. Amennyiben a forgalmi engedély az év első napján az üzemben tartót tartalmazza, az adó alanya az üzemben tartó.

A gépjárműadó a törvénymódosítások eredményeként éves adó, tehát egyetlen kivétellel az év első napján bejegyzett tulajdonos (üzemben tartó) az adóalany az egész évben. Év közben használatba vett új vagy újra forgalomba helyezett gépjármű esetén az adó alanya az, akit a forgalmi engedélyben feltüntettek, tehát az adókötelezettség ilyenkor nem január 1-jén keletkezik. Amennyiben a tulajdonjog-változást a korábbi tulajdonos bejelentette, akkor a szerződéskötés időpontját követő év első napjától nem minősül adóalanynak.

Az adókötelezettség a forgalmi engedély kiadását, illetőleg a gépjármű vagy a tulajdonos adómentességének megszűnését követő hónap első napján kezdődik. Ha az adókötelezettség év közben keletkezik, az évi adótételnek az adókötelezettség kezdetétől az év végéig, illetőleg az adókötelezettség megszűnéséig terjedő hónapokra eső időarányos részét kell megfizetni. Amennyiben az adómentesség év közben szűnik meg, a következő hó 1. napjától keletkezik a tényleges adófizetési kötelezettség. Az adókötelezettséget érintő változás esetén a változásra okot adó körülmény bekövetkeztét követő hó 1. napjától módosul az adókötelezettség. Az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napjával megszűnik, amelyben a gépjárművet a forgalomból kivonták, vagy a gépjármű vagy a tulajdonos adómentessége bekövetkezett. Kérelemre szünetel az adókötelezettség (például ha a gépjármű jogellenesen került ki az adóalany birtokából). A szünetelés időszakára időarányosan eső adó alól végleg mentesül a gépjármű.

A törvény alanyi és tárgyi mentességeket szabályoz. Alanyi adómentességet élvez például a költségvetési szerv, a NATO, az egyház, az egyesület, ha a megelőző évben jövedelem- (nyereség-) adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Tárgyi adómentes a helyi és a helyközi tömegközlekedést lebonyolító gépjármű.

Az adó alapja tehergépjármű esetében a saját tömege (önsúly) növelve a terhelhetőség (raksúly) 50 százalékával, személygépkocsinál pedig a motor teljesítménye.

Tehergépjárműnél az évi adótétel – főszabályként – az adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után egységesen 1200 forint. Ha az adóalany az adóévben tehergépjárművével járatonként 100 kilométernél hosszabb utat tett meg vasúton vagy belvízen, 20 százalék adókedvezményre jogosult.

Ennek az adónemnek a bevétele teljes egészében az önkormányzatot illeti meg.

II. A külföldön nyilvántartott gépjárművek adója

Ezen adónem tipikusan a külföldi Európai Unión kívüli országok tehergépjárműveinek adója. Uniós tagországok gépjárműveinek esetén, viszonosság alapján a főszabály a kölcsönös adómentesség (a sztrádadíj a gépjárműadóktól teljesen független fizetési kötelezettséget és szabályozást jelent).

Az adó alanya a külföldi üzemben tartó. Ebben az esetben üzemben tartó nemcsak az, akinek a nevére a forgalmi engedélyt kiállították; hanem az a személy is, aki a járművet belföldön használja, vagy aki azt az ország területéről kilépteti. Az adót a NAV jóváhagyó határozata alapján a vámszempontból megbízhatónak minősülő vámügynök és belföldön bejegyzett szállítmányozási vállalkozó átvállalhatja. Az adókötelezettség tehergépjárműnél a Magyarország területére való belépés napjával kezdődik.

Az adó alapja tehergépjárműnél a jármű saját tömege és a raksúly együttesen számított tömege, valamint a belföldön megtett út hossza tételesen megállapítva (minimum 10 000 forint, maximum 60 000 forint naponta). A külföldön nyilvántartott gépjárművek adójának megállapítására, nyilvántartására, beszedésére a NAV és a vámhivatalok jogosultak. A tételes adó összege felragasztott illetékbélyeggel fizetendő ország területére belépéskor. Ezt a vámhatóság érvénytelenítéssel ellenőrzi, és ötszörös bírságot vet ki az adófizetési kötelezettség elmulasztása esetén. A bírság készpénzben vagy illetékbélyegben fizetendő és fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtandó.